Akkor ​és most 84% 39 csillagozás

    Valahol azt olvastam, ez az egyik legismertebb regénye a szerzőnek. Én ugyan soha nem hallottam róla, de ennek egyszerű az oka: nem irodalomhoz kapcsolódó területen dolgozom. Utoljára az érettségire készülve foglalkoztam irodalomtörténettel, és nem emlékszem, hogy Maugham-ról tanultunk volna. Ha engem kérdeznének, biztosan a Sör és perec című regényét említeném.
    De hála a Firenzéhez kapcsolódó kihívásnak, ezt a regényt is megismerhettem. Kicsit ugyan óvatosan közelítettem hozzá, amikor megtudtam, hogy Machiavelli a regény főhőse, mert sosem vonzott sem a politikatudomány sem az államfilozófia, viszont érdekelt a XVI. századi olasz társadalom, az elaprózott városállamok, hercegségek egymás közötti viaskodása.
    Nos, ebből az utóbbiból elég részletes ízelítőt kapunk a regényből. Főleg persze Cesare Borgia aktuális hadakozásaiból és ármánykodásaiból. Egy hús-vér diplomatát ismerünk meg a regényből, hiszen belepillanthatunk a szerelmi kalandjaiba is. Mivel csupán pár hónapot ölel fel a regény a fiatal Machiavelli életéből, ezért kicsit utána is olvastam.

    Meglepő felfedezésem volt, hogy maga Machiavelli nem volt machiavellista. Legalábbis abban az értelemben semmiképpen, hogy nem ő mondta azt a neki tulajdonított mondást, miszerint „A cél szentesíti az eszközt.” Hegedűs Géza írásából* megtudhattam, hogy ez a jezsuiták jelmondata volt, és Loyolai Szent Ignácnak tulajdonítható. És még egy részletet szeretnék kiemelni a hivatkozott írásból:
„Mégis, minden félreértés és torzítás ellenére helye a reneszánsz kultúra legnagyobbjai közt volt és maradt. Hiszen a társadalomtudományok előkészítése mellett vele kezdődik a történetfilozófia, ő a hadtudományok első klasszikusa, két vígjátékával a drámatörténet új utakra indítója. Számunkra még azért is érdekes, mert Arany János egy komikus-fantasztikus elbeszéléséből vette a „Jóka ördöge” bizarr témáját. Sokoldalú lényével beleépült kultúránk reneszánsz örökségébe. Változatos életútja az írástudók lehetőségeinek példázata."

    Szóval akinek nincs ereje elolvasni „A fejedelem” c. művét, de mégis szeretne megismerkedni a hétköznapi Machiavellivel, annak bátran merem ajánlani, hogy ezzel kezdje az ismerkedést. (Azt már csak félve merem megvallani: egészen eddig meg voltam győződve arról, hogy Machiavelli nevében két c betű van, pedig dehogy. Most már tudom.) * http://www.literatura.hu/irok/renesz/machiavelli.htm

Nem mindig találom el, hogy mit is kéne magammal vinni nyaralásra, de azt hiszem ez az idei választásom minden eddigit magasról vert, veregetem a vállam érte bőszen.
Toszkánába és Közép-Olaszországba ezzel a könyvvel kell utazni: miközben én is keresztül-kasul utazgattam az országban, Machiavelli pár évszázaddal korábban ugyanott bolyongott és ugyanúgy rajongott a toszkán tájért, mint a jelen olvasója: a legutolsó kis faluról is tudtam, hogy hány kilométerre is járok tőle, még ha mindbe nem is jutottam el.
Ráadásul imádom Maugham stílusát, egy-egy sorral nagyon erős hangulatot teremt, a karakterei szerethetőek (és viccesek), de mind közül Machiavelli viszi a prímet és a cselekményen is nagyon jól szórakoztam – nem túl bonyolult, de annál szórakoztatóbb. Ja és külön élvezet volt, hogy Cesare Borgia ilyen fontos szereplő volt – a tavasszal rajongtam a Borgiák-sorozatért.

Olaszország… *-* Firenze… *-*

Egyébként megijedtem, amikor láttam, hogy 77%-ot kapott itt ez a könyv. Nekem amúgy tetszett. Néha nagyon jókat mosolyogtam, néha sajnáltam egy-két szereplőt, néha meg tátva maradt a szám: komolyan ilyen felfogású ő??
Marietta csak 5 év után jött rá arra, amit mi már az első perctől tudunk: a férfiak szívéhez a legrövidebb út a gyomrukon át vezet. :D
Tetszettek Machiavelli utazásai, kalandjai, másokkal való kapcsolatai. Bár mély nyomot nem hagyott bennem, ezt nem a könyv hibájának könyvelem el, hanem a magaménak. Év vége van, sok a dolog, sietek, hogy behozzam a lemaradásom. Egyszer – sokkal nyugodtabban – előveszem majd ismét, és el fogom olvasni újra, hogy megadhassam neki azt a mennyiségű csillagot, amit megérdemel. :)

Mikor? Akkor: 1502 őszén, és most: azaz mindig, amíg csak emberi társadalmak szerveződnek.
Egyik oldalon a zsarnok Cesare Borgia -VI. Sándor pápa kalandor fia- a látómezejébe befogni képes világot kívánja uralma alatt egyesíteni, míg az ellenpólus Firenze Signoriája a demokráciát és önrendelkezést preferálja, különös módon ugyanazt jelölve még célul: a haladást. A cél szentesíti az eszközt, de csak akkor, ha elérik. Máskor pedig, korlátlanul rendelkezésre álló pénz és hatalom, szép számú követő ide vagy oda, végül mégis a történelem süllyesztőjében köt ki a vezér.

A már vagy még csak (?) harmincas éveiben járó Machiavelli megállapításai és világfelfogása közvetíti a vállalható értékrendet az egyes ember(ek) diktatúrájával szemben. Maugham mulatságos történetet kerekít a ma is érvényes, ütős mondanivalók köré, ami igazán olvasmányossá teszi a könyvet mind a háromszáz oldalán át.
Ha minden igaz, George Orwell-re akkora hatást gyakorolt a mű, hogy rögtön megírta Állatfarmját, Ian Flamingre pedig úgy hatott munkáival a kémként is „dolgozó” szerző, hogy megteremtette James Bond karakterét.
Az olvasónak a humor segít falni a sorokat, egyszerre szórakoztatja és el is gondolkodtatja.

Remek reneszánsz komédia. Még ha nem is nevetsz közben:)