A ​festett fátyol 13 csillagozás

William Somerset Maugham: A festett fátyol

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​Tao az Út és az Utas. Négyzet, melynek nincs szöglete, zene, melyet nem hallani, kép, melynek nincs körvonala.”
Kitty Fane szép. Ezt sulykolta bele az anyja, ennek köszönheti unalmas, megbízható férjét – és szenvedélyes szeretőjét is. Kitty azért megy hozzá Walterhez, mert attól fél, húgából előbb lesz férjes asszony, mint belőle. Azt reméli, házassága örömtelenségét ellensúlyozza majd a hongkongi élet forgataga, de rá kell jönnie, az ő szintjükön forgatagról szó sincs. Amikor a gyarmati titkárhelyettes kiveti rá a hálóját, Kitty könnyedén megadja magát. Eszébe sem jut a férje. De Walter rájön, hogy megcsalják, és szörnyű bosszút áll.
Somerset Maugham többször megfilmesített regénye új fordításban, megváltozott címmel jelenik meg.
Somerset Maugham (1874-1965) Anglia legnépszerűbb és legtermékenyebb írója volt. Ritka megértéssel és őszintén írt a nőkről, szexuális étvágyukról, önmegvalósítási nehézségeikről, a velük szembeni elvárásokról. Regényei főszereplőnői… (tovább)

Színes fátyol és A színes fátyol címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1925

>!
Európa, Budapest, 2016
274 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055600 · Fordította: Horváth Kornélia

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Hoacin
William Somerset Maugham: A festett fátyol

„Elhallgatott. Bizonytalanul, mint amikor idegen nyelvet tanul az ember, és hiába olvassa a szöveget, eleinte semmit nem ért belőle, míg egy szó vagy egy mondat segítségével hirtelen feldereng értetlen elméjében, hogy az egész mit is jelenthet, egy pillanatra betekintést nyert Walter elméjébe. Mintha egy sötét, baljós tájat szemlélt volna, melyet egy másodpercre megvilágít a villám, majd ismét elnyel a sötét éjszaka. Megborzongott a látványtól.”

Ez a Maugham úr tud valamit az emberekről. Lélekrajzai és jellemábrázolásai oly eltaláltak, annyira élőek és igaziak, hogy a történetet gyakorlatilag egy ültő helyemben befaltam, pedig az izgalomfaktor nem különösebben tör magaslatokba. Legalábbis a cselekmény szintjén. Mert jellemfejlődés terén valami lenyűgöző figyelni, hogyan válik egy butuska lányból felnőtt nő, hogyan zúzódnak össze a realitásban a naiv ábrándjai, hogyan dolgozza mindezt fel, és válik sokkal bölcsebbé.
„Igazán méltánytalanság ennyire megvetnie, elvégre nem az én hibám, hogy rosszul ítélt meg. Nem én tehetek róla, hogy ekkora bolondot csinált magából.”
A könyvélmény hatására megnéztem a filmet is, és úgy látszik, kisebbségben vagyok a véleményemmel, de szerintem a könyv EZERSZER jobb. A film nem annyira a lélek rezdüléseire fókuszál, hanem hálivudiasan összegabalyintja a főhősöket egy cukormázas, valótlan megoldásban, aminek a könyvben nyoma sincs. Szépen fényképezett, korhű film, de pont az hiányzik belőle, ami a könyvet olyan erőssé teszi, és kapunk helyette egy kedves kis fanfictiont. Mondom ezt úgy, hogy kifejezetten szeretem a boldog megoldásokat, és örömködöm a jófej szereplők egymásra találásán… de ez a könyv így kerek, és egészen másról szól. A film önkényesen megváltoztatja mindazt, ami mélység, és hatásvadászattal pótolja. spoiler
Amúgy valószínűleg azért bosszantott fel ennyire a film, mert a könyv ekkora hatással volt rám. A szereplők annyira jól vannak ábrázolva, hogy szinte kilépnek a papírról, elképesztően hiteles és emberi az egész. És miközben sokszor halálosan komoly, végig ott csillog benne a humor, és ott sejlik a remény, hogy megtalálhatja az ember a saját útját, ha hagyja azt megtalálni. „Az ember nem talál békét sem a munkában, sem a szórakozásban, a nagyvilágban vagy a kolostorban. Az a lélekből fakad.” Szerettem Kitty karakterét, szerettem a belső monológjait olvasni, a ráeszméléseit, mennyire jelentéktelen a duzzogásuk a helyzetükhöz képest, és a fokozatosan megszerzett bölcsességének fényében tett józan gondolatait. Második kedvenc a tipikusan Maugham-i figura, a részeges Waddington, akinek „vígsága egy szatíréra emlékeztetett, aki elcsente a juhász borostömlőjét.” :D A koronát az egészre a tökéletesen hihető befejezés tette fel, ami csöppet sem rózsaszín, de jobb érzést kelt, mint tíz romantikus film megoldása összesen.

„Igazán különös, hogy akármilyen okos is Walter, mégis képtelen helyén kezelni a dolgot. Pompás ruhákba öltöztetett egy játék babát, és oltárra emelte, hogy onnan imádja, majd rádöbbenve, hogy fűrészporral van kitömve, sem magának, sem neki nem képes megbocsátani.”

>!
KönyvMoly_1989
William Somerset Maugham: A festett fátyol

Nem tudtam nem elvonatkoztatni a könyvből készült filmtől, amit imádok.
A regény is elgondolkodtató, jól karakterizált, de én a filmet sokkal hitelesebbnek találom, Naomi Watts tökéletes Kitty, Edward Norton pedig abszolút a Doktor.
A könyv nekem túl kapkodó, hirtelen, nem elég átgondolt, ettől függetlenül adott egy kis pluszt, ami miatt egyszeri olvasásra mindenképp ajánlom!

>!
Könyvkuczkó P
William Somerset Maugham: A festett fátyol

Kitty Fane, a történet hősnője gyönyörű. Sajnos úgy nevelték, hogy ennél nem is kell, hogy több legyen ahhoz, hogy elérje felületes céljait. Nem tanították meg neki, milyen fontos, hogy gazdag belső világa legyen, és arra sem, hogy a szépség nem teszi őt többé másoknál. Mikor a szépsége fakulni kezd, és még mindig nem találta meg a megfelelő férjet, egyértelművé teszik, hogy haszontalan teherré vált jelenléte a szülői házban. Így végső elkeseredésében hozzámegy az első kérőhöz, akit még csak nem is kedvel, pedig a lába nyomába sem érhet. Férje szívből szereti és a tenyerén hordozná, ha Kitty értékelné ezt. Ő szerelmet inkább lát a kósza kalandjában, és nem is sejti, mennyire emberére akadt mind a szeretője, mind a férje személyében.
A tökéletlenség szépsége az, amire nagyon jól rámutatott a könyv. A szereplők hibái mind szépek a maguk módján. Ezektől, és a diszfunkcionális kapcsolataiktól lesznek egyéniek, és az olvasó megtanulja ezt kedvelni bennük. Számomra Kitty nem annyira hős, mint intő példa, hogy arra figyeljek, amim van, és ami jó az életben, ahelyett hogy bedőlnék a látszatnak és álomképeket kergetnék. Ő egy jó példa arra is, hogy ha elveszettnek érzed magad, ne félj változtatni. Sosem késő megkeresni, hol is rontottad el, ünnepelni az életet, szeretni és elfogadni. Ezt Kitty sem tanulja meg egészen a könyv végéig.
Fontos üzenete a könyvnek, hogy nagyon könnyű eltéveszteni szem elől, mi az igazán fontos. Kitty és családja rengeteg áldozatot hoznak olyan célokért (hatalom, szépség, státusz, pénz), aminek elérése nem kielégítő, a sok áldozat pedig átformálja őket, és a helyükre vagy újabb, szügségtelen célok lépnek, vagy üresség és frusztráltság. Ami a végén marad, az a pangó kirakat, tele dühös, túlkompenzáló emberekkel, akik nélkülözik a figyelmet, szeretetet, az igazi szépséget. Nem csak, hogy nem kapnak, de nem is adnak. Az éjszakában ott várna a család, az otthon, de ők inkább lepkék módjára kergetik a fényt, hogy aztán elégjenek benne.
Egy felesleges sor sincs a könyvben és minden a helyén van. Érezhető azon is, hogy kíváncsivá tesz, nem csak az, hogy hogyan jutott Kitty családja idáig, hanem az is, mi lesz utána és Kitty felébredt-e teljesen annyira, hogy jobbá tegye a saját és a körülötte élők életét. Akárhogyan is, de ő nyitott, őszinte, magába néz, és fejlődik. A szomorú, hogy ehhez először hibát hibára kell halmoznia, és teljesen összetöri azt az embert, aki megtanítja őt minderre. Az ő útjuk bár találkozott, sosem fonódott egybe, mert túl korán találkoztak ehhez, és nem ismerték meg egymást ahhoz, hogy együtt jussanak el a megértéshez, elfogadáshoz. Kitty pedig fájdalmas módon tanulja meg, hogy a látszat nem minden, és érdemes a dolgok mögé nézni, magunkat megismerni, kritizálni és ezáltal fejleszteni.

>!
modus_operandi
William Somerset Maugham: A festett fátyol

Fájdalom a szívnek, de nem tudok objektív maradni ennél a könyvnél. És még össze is zavarodtam. Ez a baj, ha előbb látom a filmet, mint olvasom a könyvet.
Teljesen más alapokon építkezik a könyv mint a film. Jószerint egy klasszikus alapszituációval kezd, ami – mióta világ a világ – mindig van, volt és lesz.. és házastársi hűtlenségnek csúfolják. Jó építkezési alap ez, ha jól meg van írva. Ez az a szituáció, amelyet elszenvedve hőseink páli fordulatot vesznek, majd saját szenvedésük okán mindenki saját elmebörtönének rabja lesz..Ugyanakkor..Kína egy magányos vidékén elszigetelve lassan, de biztosan női főszereplőnk elindul az önismeret folyamatán, és megtanulja felismerni a saját korlátait (amelyek a személyiségéből, a neveltetéséből és a korábbi környezetéből fakadnak), belátja a korábbi hibáit és tesz is azért, hogy ledöntsön néhány korlátot maga és a világ között.
Fájdalmasan őszinte volt és bár egy pillanatra sem kedveltem hősnőnket.. a végén együtt éreztem vele.
És aki happy endet várt? Ne tegye!

spoiler

>!
Nóra_Alpekné_Barna P
William Somerset Maugham: A festett fátyol

Nagyszerű könyv: együtt Maugham finom intelligenciája, leíró ereje és a gyarmati hangulat.
De ez azon ritka esetek egyike, számomra talán eddig az egyetlen ilyen, amikor a filmfeldolgozás jobban tetszett. Valahogy mintha filmben kiteljesedett volna mindaz, ami a regényben helyenként inkább csak jelzés: a személyiségek, a történések. Edward Norton sokkal valósabb, mert gazdagabb karaktert mutat, mint a könyvbeli alakja.


Népszerű idézetek

>!
nemleh

– A Tao az Út és az Utas. Az örök út, melyen minden lény halad, de nem ők alkotják, mert maga az út is lény. Az a minden és a semmi. Minden belőle fakad, hozzá idomul, és végül ebbe tér vissza. Négyzet, melynek nincs szöglete, zene, melyet nem hallani, kép, melynek nincs körvonala. Hatalmas háló, melynek szemei olyan szélesek, mint a tenger, mégsem enged át magán semmit. A szentély, melyben a mindenség menedéket talál. Sehol nincs, de mégis mindenhol látni lehet. Arra tanít, hogy arra vágyjunk, hogy semmire se vágyjunk, hogy fogadjuk el a dolgok menetét. Az alázatos oltalmat nyer. Aki meghajol, azt felemeli. A kudarc a siker alapja, és a sikerben kudarc lappang; de ki tudja, mikor fordul a kocka? Aki gyengédségre vágyik, annak kisgyermekké kell válnia. A szelídség sikerrel koronázza a támadót, és biztonsággal jutalmazza a védőt. A hatalom azé, aki magát igázza le.

223. oldal (Európa, 2016)

>!
KönyvMoly_1989

Nincs miért tovább élnie. Keserves dolog ez huszonhét évesen.

103. oldal

>!
KönyvMoly_1989

– Én bármire hajlandó vagyok érted.
– A te körülményeid meglehetősen különbözőek.
– Csak annyi különbözik, hogy te nem szeretsz engem.

93. oldal

>!
KönyvMoly_1989

Lelke szétszakadt. Hazugságban élt, és mikor az igazság szilánkokra törte az illúziót, azt hitte, az egész világ darabokra hullott.

153. oldal

>!
nemleh

– Tao. Némelyek az ópiumban keresik az Utat, mások Istenben, van, aki a whiskey-ben, és van, aki a szerelemben. De ugyanaz az Út mindannyiunk számára, és sehova sem vezet.

196. oldal (Európa Könyvkiadó, 2016)

>!
Hajnalka66

Talán azért burkolózik homályba a jövő, mert neki nem fog megadatni, hogy a részese legyen.

>!
KönyvMoly_1989

Talán ha szerelme kegyetlenül bánik az emberrel, attól elapad az érzelem?

104. oldal

>!
KönyvMoly_1989

A szíveket csak úgy lehet meghódítani, ha olyanná válik az ember, mint azok, akiknek szeretetét el akarja nyerni.

204. oldal

>!
Rainbird

Walter tudta, hogy ön hiú, gyáva és önző. Azt akarta, hogy magam is ezt lássam. Tudta, hogy ön a veszedelem közeledtére nyúl módjára fog megfutamodni. Tudta, milyen durván csalódtam, mikor azt hittem, hogy szeret engem, mert tudta, hogy senkit sem képes szeretni, kivéve saját magát. Tudta, hogy teketória nélkül fel fog áldozni engem, hogy megmentse a bőrét.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Monica Ali: A muszlim asszony
Joanna Trollope: Sógornők
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Kathryn Hughes: A levél
Jenny Downham: Amíg élek
Dinah Jefferies: Monszun előtt
Polcz Alaine: Asszony a fronton
David Mitchell: Szellemírók
Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása
Virginia Woolf: Clarissa