William ​Shakespeare összes művei 15 csillagozás

William Shakespeare: William Shakespeare összes művei William Shakespeare: William Shakespeare összes művei William Shakespeare: William Shakespeare összes művei William Shakespeare: William Shakespeare összes művei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

4 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

redBuba>!
William Shakespeare: William Shakespeare összes művei

Amikor kiemeltem Shakespeare összesét a könyvszekrényből, eszembe jutott barátnőm nemrégiben írt szösszenete olvasási szokásairól. Igencsak nehezemre esett volna hanyatt fekve a hasamra elhelyezve böngészni a szonetteket, mivel a csodás bibliapapírra nyomtatott kiadvány, antik hatású bőrkötésben nyomhat legalább tíz kilót. Így aztán lányom íróasztalához letelepedve – hiszen szünidő van, ilyenkor senki nem használja! – olvasgattam a könyvet. Végső soron a 154 szonettnek a feléig jutottam és rájöttem hiába a különböző téma és kifejezésmód, számomra akkor is csak a LXXV. szonett marad a legédesebb.

„Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.”

Az utolsó két sora összegzi azt, amit csak a szerelmes érezhet!
Mekkora szerencséje az emberiségnek hogy volt valaki, aki összefogta és megjelentette ezeket az írásokat! S milyen jó, hogy nekünk pedig van egy remek költőnk (Szabó Lőrinc) akinek kitűnő fordításában olvashatjuk mindezeket!

GeeBoy>!
William Shakespeare: William Shakespeare összes művei

Úgy emlékszem, hogy talán gimnázium 3. osztály táján olvastam. Éppen abban a korszakomban, amikor a színművészetire való jelentkezés gondolatával játszottam, és még monológot is tanultam belőle. Büszke voltam rá, hogy az egészet kiolvastam, kivéve talán a szonetteket… Lenyűgöző volt szembesülni azzal, hogy milyen a valódi írásművészet, milyen a színpadi drámák szövegét a színházi bemutatás nélkül olvasni. Ilyenkor kicsit rendezővé váltam, és gondolatban elképesztően látványos jeleneteket rendeztem hozzá.


Népszerű idézetek

AnneBlackmoon>!

Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.

AnneBlackmoon>!

Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott,
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
Elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
Szülők tusáját, mely sosem apad,
Csak amikor már sarjuk föld alatt van:
Ezt mondja el a kétórás darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És ami csonka itten, az egész lesz.

Soós_Norbert>!

Szépséget csak az ítélő szem ad…

A felsült szerelmesek; Második felvonás, 1. szín

Kapcsolódó szócikkek: szépség
AnneBlackmoon>!

Mily vad a gyűlölet – s a szerelem!
Vad szerelem! Szerelmes gyűlölet!
Ó, semmiből fogantatott valóság!
Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság!
Ó, szépségek förtelmes káosza!
Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst,
Virrasztó álom, sorvasztó öröm:
Ilyen szerelmem! – s épp ezt gyűlölöm!

Soós_Norbert>!

Halljátok szóm, szerelmes lovagok!
Lám, mily esküt tettünk, hogy bőjtölünk,
Betűt falunk, s hogy nőre rá se nézünk.
Elárultuk királyi ifjúságunk!
Ki tud bőjtölni? Gyomrunk fiatal:
Beteggé tesz az önsanyargatás.
S ha örök tanlást fogadtatok,
A tudományt tagadtátok meg azzal:
Ki tud magolni, könyvet bújni folyton?
Mondd, Felség – vagy te – vagy te, jó uram:
Hogy’ juthatnátok el a bölcs tudásra,
Ha nem vezetne egy szép hölgy szeme?
Két női szem tanított engem erre –
Nincs mélyebb könyv, nincs bölcsebb iskola:
Ott lobban fel Prometheus tüze!
Kelletlen munka csak megmérgezi
A vérereknek fürge áramát,
Amit sok járás, szüntelen törődés
A vándor izmát, kedvét megtöri.
Ki asszony-arcra soha nem tekint,
Az látó két szemét tagadja meg,
S a tanulást, mint szentül fogadott –
Mert hol van író, aki annyi sok
Szépséget tár fel, mint a női szem?
A tudomány az ember függeléke:
Ahol az ember – ott a tudomány;
Ha női szemben nézzük önmagunkat,
Nem szemléljük-e ott a bölcs tudást?
A tudományra esküdtünk, urak,
De kútfőinket közben megtagadtuk:
Mert, mondd, királyom – vagy te – vagy te – mondd,
Ólomnehéz bölcselkedés vajon
Tanított volna oly tüzes dalokra,
Mint szép hölgyetek serkentő szeme?
Más rest tudás az agy zárva tesped,
Nem buzdít tettre lomha izmokat,
S nehéz munkával is kevésre megy;
De a Szerelem, melyre női szem
Tanít, nem ül meg az agy börtönében:
Az elemeknek sodró áramával
Cikáz szét bennünk, mint a gondolat,
Hogy minden erőnk kétszeresre nő,
Mindenható lesz és mindent merő.
Tekintetünket élessé teszi:
Szerelmes szeme sast is megvakít;
Szerelmes füle felfog bármi neszt,
Mit még a leggyanakvóbb csősz se hall;
A Szerelemnek tapintása lágyabb
És érzőbb, mint csigáknak gyenge szarva;
S a nyelve ínyencebb, mint Bacchusé;
Erős a Szerelem, mint Herkules,
Ki Hesperidák fáit megszedi;
Bölcs, mint a Sphynx; s édes dalú, akár
Apolló lantja, mint hajszála húroz;
Ha szól – akár az istenek kara–,
Álomba ringatja a mennyeket.
Költő! tollat ne fogj, míg nem vegyíted
Tintádat is szerelmes sóhajoddal –
De bezzeg úgy versedtől a vad is
Juhászodik s a zsarnok szíve lágyul.
Asszony szeméből lestem el e tant,
Hol még lobog Prometheus tüze –
Ó, bölcsességünk, könyvünk, iskolánk,
Benned ragyog, belőled él e föld,
S rajtad kivül nincs semmi nagyszerű!
Bolond, ki nőtlenséget esküszik,
S az is bolond, ki állja esküjét.
A tudomány, mely mindnyájunk szerelme,
A Szerelem, ki mindnyájunk barátja,
A férfiú, ki nőt nemz – és a nő,
Ki férfiút fogan –, mind arra int,
Hogy esküt törve tartsuk meg magunkat,
Mert esküt tartva magunk megtörünk.
Ez eskü-szegés: vallásunk parancsa,
Hisz legnagyobb törvény a szeretet –
S nem ennek ikre-é a Szerelem?

A felsült szerelmesek; Negyedik felvonás, 3. szín

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Araragat_Kasztór_Polüdeukész >!

ROMEO időnk a bú alatt
Hosszúra nyúlik. Az apám szaladt el?
BENVOLIO Az. – Mért hosszú a napja Romeónak?
ROMEO:Mert nincsen, ami megkurtítsa, testvér.
BENVOLIO Szeretsz valakit?
ROMEO Vége!
BENVOLIO Nem szeretsz hát?
ROMEO: Az nem szeret, akit én szeretek.
BENVOLIO Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd,
S goromba zsarnok, hogyha közelít.
ROMEO Jaj, ő magának mindig elegendő,
Szem nélkül is lát, bár szemén a kendő!
Mondd, hol eszünk? Ó, jaj. Mi volt a patvar?
Ne is beszélj, mindent hallottam itt.
Sok-sok gyűlölség s tenger szerelem
Veszett szerelem! Szerelmes gyűlöltség!
Ó, valami, mi semmiből fogant!
Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,
Gyönyörű alakok torz zűrzavara!
Ólompehely, hidegtűz„ éberálom,
Beteg egészség, minden, ami nem!
Így szeretek én, s ezt nem szeretem.
Nem is nevetsz?
BENVOLIO Inkább sírok, barátom.
ROMEO: Min sírsz, te jó szív?
BENVOLIO Jó szíved baján.

7. oldal, Első felvonás

Araragat_Kasztór_Polüdeukész >!

CAPULET Isten hozott, urak! A nők,akiknek
Lábán nincs tyúkszem, mind táncolni vágynak.
Á, hölgyeim! Ki kosarazza ki
A táncosát? Az illetőt bizonnya
Gonosz tyúkszem kínozza, eltaláltam?

17. oldal ELSŐ FELVONÁS 5. SZÍNT

Araragat_Kasztór_Polüdeukész >!

ROMEO Szentségtelen kézzel fogom ez áldott,
Szentséges oltárt, ezt a lágy kacsót,
De ajkam – e két piruló zarándok –
Jóváteszi s bűnöm föloldja csók

JÚLIA Zarándok, a kezed mivégre bántod?
Hisz jámbor áhítat volt az egész.
A szent kezét is illeti zarándok
És csókolódzik akkor kézbe kéz.

ROMEO Szentnek s zarándoknak hát nincs-e ajka?

JÚLIA Van, ámde csak imádkoznak vele.

ROMEO Ó, szent, kezed ajkad kövesse, rajta,
Halld meg imám, ne lökj pokolba le.

JÚLIA A szent csak áll, bár hallja az imát.

ROMEO Állj s a jutalmat én veszem imát.
Ajkadtól ajkam így lesz bűntelen

Megcsókolja

JÚLIA De ezzel az én ajkam bűnösebb lesz.

ROMEO Bűnös? Te unszolsz bűnre szüntelen.
Add vissza bűnöm.

Megint megcsókolja

JÚLIA Jaj, de értesz ehhez.

19-20. oldal, Első felvonás - 5. szín

Araragat_Kasztór_Polüdeukész >!

DAJKA : No csak nekem mondjon valamit, én majd megtanítom kesztyűbe
dudálni, ha olyan erős is, mint egy tucat ilyen fajankó.
Ha pedig magam nem bírok vele, akad más, aki megtanítsa. Koszos lókötőtője.
nem vagyok olyan, mint az ő cafkái és macái.

Péterhez : Te meg csak tátod itt a szád,
s tűröd hogy mindenki rám másszon.
PÉTER : Én még sohase láttam, hogy magára valaki is rámászott volna. Ha
megpróbálná, egy-kettő kirántanám a gyíklesőmet,
afelől nyugodt lehet. Vagyok én olyan legény, mint akárki, mihelyt egy kis parázs
verekedés ígérkezik, s a törvény is a pártomon van.

34. oldal Első felvonás 4. SZÍNT

Sli P>!

MACBETH
[…]
Holnap és holnap és holnap: tipegve
Vánszorog létünk a kimért idő
Végső szótagjáig, s tegnapjaink
Csak bolondok utilámpása voltak
A por halálba. Húnyj ki, kurta láng!
Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs.

746. oldal, Macbeth - Ötödik felvonás - 5. szín (Helikon, 1997)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
John Milton: A küzdő Sámson
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
Friedrich Hölderlin: Empedoklész halála
Kálidásza: Kálidásza válogatott művei
Humanisták és prédikátorok
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
John Henry Newman: Gerontius álma
Giacomo Leopardi – Alfred de Musset: Leopardi és Musset