Hamlet ​/ Rosencrantz és Guildenstern halott 79 csillagozás

William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Az ​1601-ben keletkezett Hamlet, ha ugyan lehet Shakespeare-nél egyáltalán ilyenről beszélni, szerzőjének főműve. Értelmezéseinek, magyarázatainak száma jóval meghaladja más irodalmi műalkotásét, beleértve az olyan állandóan kommentált műveket is, mint Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Eltekintve a legszélsőségesebb álláspontoktól (amelyek közt olyan is akad, amely Hamletet ősgonosznak, a halál és rontás szellemének tartja, a darab pozitív főhősét pedig Claudiusban, illetve Leaartesben látja) Hamlet figurájának még alapvonásaiban sem tudnak a kutatók, kritikusok megállapodni. Ki a tettre képtelen, mélabús „szellemi ember” típusának, ki a dekadencia képviselőjének, ki forradalmárnak stb. tartja. E bonyolultság, nehezen értelmezhetőség ellenére Shakespeare talán legnépszerűbb műve: valószínűleg azért, mert többféle jelentése, vonatkozásainak, „filozófiájának” nehezen vagy sehogy se kihüvelyezhető volta ellenére mind története, mind fontosabb figurái rendkívül plasztikusak,… (tovább)

>!
M-érték, Budapest, 2004
276 oldal · ISBN: 9639519839 · Fordította: Arany János, Vas István

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Rosencrantz · Guildenstern


Kedvencelte 16

Most olvassa 3

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Spaceman_Spiff IP
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Szín: valahol.
Két figura, ROS és GUIL, látszólag különbözőek, mégis mintha nem lennének megkülönböztethetők, pénzérmét dobál fel. Eddig mindig FEJ jött ki, amiről ROS mindig megemlékezik.

GUIL: A nagy számok törvénye, ha jól értettem, azt jelenti, hogy amennyiben elégszer dobálunk fel hat majmot, ugyanannyiszor ér földet az ülep, mint a…
ROS: Fej.

A nézők érzik, hogy itt valami nem stimmel, valami nincs rendben, és ezt a két krapek is érzi. De kötik őket a szerepek, a dráma mindenhatósága.

Tom Stoppard egy zseni, aki a modern dráma egyik esszenciális darabját alkotta meg. (Szerzői megj.: ehhez a kijelentéshez illett volna négynél több modern drámát olvasnod)
Az alapötlet fantasztikus, annak kifejtése pedig vicces és hátborzongatóan intellektuális. Két mellékfigura egy olyan világban, ami csak egy színpadi darab, két olyan szereplő, akik még csak nem is karakterek, mert amikor mellékszerepük miatt nem a színen vannak, akkor nincs sok támpontjuk a világról és saját magukról.

SZÍNÉSZ: Legjobb tudomásunk szerint semmi sem igaz. Mindent csak becsületszóra muszáj elhinnünk, és az igazság csak az, amit annak tekintünk. Ez az élet érvényes valutája. Lehet, hogy nincs mögötte fedezet, de ez nem számít, addig, amíg beváltják.

(Szerzői megj.: ez most honnan jött?)

Miközben a nézők összerakják a helyzetet (ami se nem helyszín, se nem idő, se nem cselekmény, eme anakronizmusoktól tekintsünk is el gyorsan), élvezettel figyelik, ahogy ez a két figura vergődik sorsuk szorításában, amit egy régen halott angol drámaíró szabott nekik. Nincs kihatásuk az eseményekre, de vajon próbálnak hatni egyáltalán? Vajon lehet-e itt tenni bármit? ROS és GUIL drámája jelentéktelenségükben rejlik, a néző magára ismer az élet egy apró mellékszerepében, s egzisztenciális mélységekbe tekint. Ahonnan egy bohócfej ugrik elő, mint krampusz a dobozból (szerzői megj.: ez a referencia lehet nem érthető, másikat keresni!), ezzel törve le mindenféle filozofálás szarvát. Mert nem kell túl komolyan venni az életet, hisz színész benne minden férfi és nő, és állítólag olyan dolgok is megesnek benne, amik csak a színpadon fordulnak elő.

ROS Ez te vagy?
GUIL Igen.
ROS Honnan tudod?

4 hozzászólás
>!
Oriente P
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Add meg nekünk a mi mindennapi szerepünket.
– sóhajt fel Guildenstern a harmadik felvonásban. Vagy nem is ő volt spoiler?
Akárhogyan is, ebben a mondatában, mint sok másik hasonlóban, szépen összesűrűsödik Tom Stoppard egzisztencialista darabjának esszenciája. Rakott rá néhány réteget, hogy történetesen nemrég olvastam a Godot-t, illetve a közelmúltban egy nagyon jó beszélgetés erről a műről és az abszurd drámáról általában. Kedvemrevaló és igencsak testhezálló műfaj ez, de kétlem hogy egymást követően több hasonlót érdemes lenne elolvasnom. spoiler

Határozottan jó ötlet volt a Hamlettel összekötve kiadni, nyilván elsősorban az ifjabb célközönség számára, és még részletes műelemzés is van a kötet végén. (Na mondjuk ez utóbbit csak átfutottam, mert ha valamivel ki lehet engem üldözni a világból, akkor az a kockákba és folyamatábrákba gyömöszölt elemzés ilyen feliratokkal, hogy „közvetített tartalmak”, meg „befogadói magatartás”.)

2 hozzászólás
>!
dontpanic P
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Rosencrantz és Guildenstern Shakespeare Hamletjében éltek és haltak meg, és most Stoppard kegyetlen-kegyesen újraéleszti őket a drámájában. Ez már egy másik élet, egy halál utáni élet, másik kor, másik színpad, másik közönség. Ebben a halál utáni élet metadrámában teljesen más szabályok érvényesek, minden megkavarodott, felborult. Nem egyértelmű fogalmak többé a kezdet, a vég, a halál, az élet, a józanság és az őrület, az ember saját identitása. Ez a két szereplő a Hamletben kényelmes mellékszerepekben tűnt fel, a néző/olvasó szinte észre sem vette, hogy ott vannak, hosszú és fura neveiket nem jegyezte meg, a két szerep eggyé olvadt, felesleges és lehetetlen volt megkülönböztetésük. Most viszont a rivaldafényben hunyorognak, minden szem rájuk tekint, ráadásul időutazásban is részük volt, az 1600-as évek közönségéhez szokott szereplők értetlenül és esetlenül mozognak a huszadik (és már huszonegyedik) századi tekintetek előtt. Többé már nem bújhatnak ki a kérdések elől – a Hamletben nem voltak kérdések, csak válaszok. Fel kell vállalniuk a főszerepet, holott nem kapták meg a forgatókönyvet, nyúlfarknyi hamletbeli életük nem nyújt útmutatást ehhez az újraéledéshez. Ügyetlenül botladoznak végig a cselekményen-életen, csak hogy itt is beteljesítsék azt, amit a sors-Isten-drámaíró(k) megírtak számukra.
Szépirodalmi fanfiction, abszurd elmélkedés az életről, halálról, színházról. Hatalmas ötlet, kiváló megvalósítás. Imádom.

2 hozzászólás
>!
Elsie
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Shakespeare mellé kerülni egy drámával – a vesztesek nyugalma. Nem lehet érteni a Hamlet nélkül. De megkockáztatom – szakadj le, ég, mert blaszfémia és eretnekség –, hogy a Rosencrantz és Guildenstern is gazdagabbá és érthetőbbé teszi a Hamletet vice versa.

23 hozzászólás
>!
Mandula8
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Hamlet
Lehet ezzel vitatkozni, bár nem érdemes: a világirodalom egyik legnagyobb hatású drámája ez. Az sem utolsó szempont, hogy zseniális a magyar fordítás, de arra gyanakszom, eredetiben sem lehet piskóta. Nagyon szeretem.

Rosencrantz és Guildenstern halott
Már maga az ötlet is zseniális: mellékszereplők köré szőni a történetet! Kinek jut ilyen az eszébe? És teli van játékkal, emberi drámával, olyan gondolatokkal, amik szétfeszítik az agyamat vagy éppen a szívemet préselik pépessé. Mindezt úgy, hogy papíron olvastam… Mi lenne, ha színpadon látnám?

2 hozzászólás
>!
madárka
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

A Hamlet volt az a dráma, amivel a világból ki lehetett kergetni. Hála jó égnek, hogy múlt időt használhatok! Így, sok-sok év múlva újraolvasni jó volt, és azt hiszem, most már nagyon tudom értékelni ezt a drámát!

Tom Stoppard szerintem egy zseni. Zseniális ötlettel és kivitelezéssel. Ros és Guil alakjában a mai ember minden céltalansága és elhagyatottsága ott van. Amolyan szomorúan-megmosolyogtató módon.
Kedvenc ez a kötet, és most már az is marad!

>!
szöszmösz I
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Én drámán még ennyit nem nevettem, én két drámaszereplőt így még nem szerettem meg és ilyen eredeti drámaötlettel se mindennap találkozom. Kiegészíti és továbbmagyarázza a Hamlet létezés-nemlétezés gondolatsorát. Hihetetlen könyv.

>!
Frank_Spielmann I
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

A XX-XXI. századi ember céltalansága a Hamlet két mellékszereplőjén bemutatva. Az élet értelmetlensége, a modern ember minden megválaszolatlan kérdése szerepel itt… abszurd, sokszor nevetséges, de azért ott van mögötte a „század nagy parája” is, amitől titokban talán mindannyian félünk: hogy semmi értelme nincs az életünknek, csak megyünk az árral, de nem tudjuk hová, mint Claude a Hairben. (http://www.youtube.com/watch…)

>!
LucaWolf
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Rosencrantz és Guildenstern a világirodalom legjelentéktelenebb mellékszereplői. A nevüket sem leírni, sem kiejteni nem tudjuk helyesen, nincsen köztük különbség, nincsenek önálló tetteik és gondolataik. Ezt a két szürke alakot tette meg Tom Stoppard főhősnek, bemutatva a „nagyok” játékába akaratlanul belekeveredett kisembereket. Ros és Guil kételkednek, félnek és még magukat is összekeverik, nem tudják a szöveget, nem értik a színdarab lényegét, a feladatuk túl nagy és túl homályos számukra, ügyetlenül csetlenek-botlanak végig a színpadon. Nem hősök, de nem is gazemberek, akikért senki nem hullajt könnyet, de meg sem köszönik a halálukat. Az egész humoros, mégsem tud szabadulni az előre elrendelt végzet árnyékától, groteszk, elgondolkodtató és zseniális.

6 hozzászólás
>!
Ornicar
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

(A Hamletről nem, csak Rosencrantzékról szólok:)
Újraolvasva írom ezt az értékelést, és az az igazság, hogy ezt a remekművet nem igazán tudom megunni. Se a filmet egyébként. De szóval a könyv: hol fergeteges, hol szomorkás, hol elgondolkodtató, hol meg idétlenül megmosolyogtató. Nagyon szeretem benne, hogy a Hamletben lévő jelenetek szó szerint szerepelnek. Igazából tudom, hogy nem szép dolog, de amióta ezt olvastam, azóta a Hamletet se tudom komoly arccal végigolvasni…


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

ROS
Szóval, maguk nem… hm… kizárólag színészek.

SZÍNÉSZ
Mi bezárólag vagyunk színészek, uram.

Első felvonás

Kapcsolódó szócikkek: Rosencrantz
3 hozzászólás
>!
Oriente P

Az örökkévalóság szörnyű dolog. Úgy értem, mikor lesz vége?

201. oldal, Második felvonás

>!
Bogas P

Mi lett azzal a pillanattal, amikor az ember először vett tudomást a halálról? Mert volt egy olyan pillanat, gyerekkorodban, amikor először ébredtél rá, hogy nem tartasz örökké. Megrendítő lehetett – beleéghetett az ember emlékezetébe. És mégsem tudok rá visszaemlékezni.

Második felvonás

Kapcsolódó szócikkek: halál
2 hozzászólás
>!
legrin SP

ROS Ilyet még soha életemben nem láttam.
GUIL Akkor még egy szillogizmust is. Egy: ilyet soha életében nem látott. Kettő: soha életében nem látott semmi érdekeset. Három: ebben nincs semmi érdekes… Érdekes… Mi az első dolog, ami eszedbe jut?
ROS No, várj csak… Úgy érted, az első dolog, amire emlékszel?
GUIL Nem – az első dolog, amire visszaemlékszel.
ROS Ja.

Szünet

Nem, nem lehet, kiment a fejemből. Régen volt.
GUIL (türelmesen, de élesen) Nem érted, mit akarok. Mi az első dolog – mindazok után, amiket elfelejtettél?
ROS Értem.

Szünet

Elfelejtettem, hogy mit kérdeztél.
GUIL Mióta van ez, hogy rossz a memóriád?
ROS Nem emlékszem.

Első felvonás

Kapcsolódó szócikkek: Guildenstern · Rosencrantz
>!
Lysistrata

… szolgálhatok önnek vérrel és szerelemmel, retorika nélkül, szolgálhatok vérrel és retorikával, szerelem nélkül, és szolgálhatok mind a hárommal egyszerre vagy egymás után, nem szolgálhatok azonban szerelemmel és retorikával, vér nélkül. A vér mint olyan, kötelező.

>!
Frank_Spielmann I

GUIL
„A piros, a kék és a zöld szín valóságos. A sárga szín olyan misztikus élmény, amiben mindenkinek része lehet” – cáfold meg.

Első felvonás

Kapcsolódó szócikkek: Guildenstern
>!
Oriente P

ROS Szóval, meghalt. Halott, legalábbis a mi szempontunkból.
SZÍNÉSZ Vagy mi vagyunk halottak, legalábbis az ő szempontjából.

248. oldal, Harmadik felvonás

>!
dontpanic P

Kár addig örülni az ajándék lónak, míg nem láttad a fogát satöbbi.

ROS, Második felvonás

>!
Mafia I

GUIL: A nagy számok törvénye, ha jól értettem, azt jelenti, hogy amennyiben elégszer dobálunk fel hat majmot, ugyanannyiszor ér földet az ülep, mint a…
ROS: Fej.

Kapcsolódó szócikkek: Guildenstern · Rosencrantz

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Edmond Rostand: Don Juan utolsó éjszakája
Johann Wolfgang Goethe: Faust
Németh László: Villámfénynél
Shakspere: A velenczei kalmár
William Shakespeare (?): III. Edwárd
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé
Charles Lamb – Mary Lamb: Képes Shakespeare mesék
Peter Shaffer: Equus / Amadeus
T. S. Eliot: Versek / Drámák / Macskák könyve