33. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján
94. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Szonettek 249 csillagozás

William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek

William ​Shakespeare 1609-ben – kalózkiadásban – megjelent szonettciklusa a világirodalom legrejtelmesebb művei közé tartozik, népszerűségével talán csak Catullus és Villon versei vetekedhetnek. Shakespeare életművén belül is csak a Hamlet-et övezi hasonlóan felfokozott érdekődés. Magyarul több teljes fordítása is ovasható: a múlt században Győri Vilmos és Szász Károly (1880), majd Ferenczi Zoltán (1916-1922), Szabó Lőrinc (1921), később Keszthelyi Zoltán (1943) fordította le a teljes szonettciklust. Justus Pál (1905-1965) társadalomtudós, költő, műfordító, a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője, országgyűlési képviselő 1956-ban adta közre a saját fordítsait, melyeket a megelőző évek tragikus körülményei között készített. Justust a koncepciós perek során 1949-ben bebörtönözték, és csak 1955-ben szabadult. A szonetteket börtönévei alatt fordította egy oxfordi kiadás és egy szótár segítségével – fejben, papírfecnikre. E fordítások értéke azonban, mint ezt az olvasó is tapasztalhatja,… (tovább)

William Shakespeare szonettjei címmel is megjelent.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár · Irodalmi Fülbevaló · Shakespeare drámák BBC borítóval Európa · A líra gyöngyszemei Szukits

>!
Adamo Books, 2015
80 oldal · ISBN: 9789633874325
>!
Petit Real, Budapest, 2015
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639267428 · Fordította: Csillag Tibor · Illusztrálta: Óvári János
>!
Noran, 2009
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638849397 · Fordította: Szabó Lőrinc · Illusztrálta: Fux Pál

15 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 43

Most olvassa 11

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

avidreader>!
William Shakespeare: Szonettek

Amikor elkezdtem, nem voltam teljesen rahangolodva, de ma vegre sikerult felvennem a hangulatat es megemeszteni a sorait.
Más jó szókat ír, én jót gondolok”. Hm, igen, valahogy igy. Shakespeare ismet mutatott valami ujat.

mandris >!
William Shakespeare: Szonettek

Ejj, de ritkán olvasok én verseket. Nem is érzem magam igazán alkalmasnak, hogy Shakespeare szonettjeit értékeljem. A könyvet is annak idején az egyik online antikváriumtól kaptam, rendelés mellé, ingyen. De ha már ott porosodott a polcon, gondoltam, elolvasom. Csalódnom semmiképp sem kellett, bár a líra még mindig kicsit távolabb áll tőlem, mint az epika és a dráma. Ettől függetlenül szerettem, és élveztem Szabó Lőrinc fordításait is. Eredetiben ugyan csak egy-kettőre kerestem rá, de az ennyiből is egyértelművé vált, hogy azon a szinten még nem vagyok, hogy Shakespeare-t eredetiben olvassak. :)

2 hozzászólás
Navi P>!
William Shakespeare: Szonettek

Shakespeare az Shakespeare.
Lehet szeretni vagy nem szeretni, de érdemeit nem lehet elvitatni. Én inkább a színműveit részesítem előnyben, de ezek a szonettek is szépek, bár sajnos már nem mindig értettem :)

Nefi P>!
William Shakespeare: Szonettek

Amikor valami nem hagy nyugodni, bekúszik a bőröd alá, és azt érzed, hogy nem tudod elengedni…. na én így jártam Anne Fortier: Júlia című könyvével. Nem volt egy nagy durranás, és mégis… valamit csak előhívott bennem, mert újra és újra visszakalandoztak hozzá a gondolataim. És ehhez a történethez hozzátartozik Shakespeare bácsi is. Persze nem ugyanaz, de mégis… olyan mint amikor az ember a kedvese illatát érezni véli valamin, olyan ez a versgyűjtemény is.
Kóstolgatni kell, mint a finom bort, kortyonként magunkba szívni mint a friss harsogó levegőt, mert érezni kell, azt amit az író 500 év homályából közvetít. Van ami jobban megérint, valami kevésbé… az majd máskor fog.
A fél csillag levonás a nyelvezetért, mert az azért még mindig shakespeare-i… így nem olyan könnyű, de mondjuk én már nem is szeretem az igazán könnyű dolgokat :)

gybarbii P>!
William Shakespeare: Szonettek

Nagyon tetszett! Először kicsit féltem kezembe venni a kötetet, de egyáltalán nem bántam meg. Teljesen magával ragadott, és szerintem Szabó Lőrinc fordítása valami csodálatos!
A szonettek közül nem tudnék egy kedvencet kiválasztani, a 35., 43., 75. természetesen :), 81., 89. és 91. fogott meg a leginkább. :)

Júlia2005 >!
William Shakespeare: Szonettek

Annyira szépen fogalmaz Shakespeare!
Nagyon tetszettek a szonettjei, mivel már kicsikorom óta eléggé versrajongó vagyok.

A kedvencem egyértelműen ez lett:

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom."

>!
Petit Real, Budapest, 2015
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639267428 · Fordította: Csillag Tibor · Illusztrálta: Óvári János
bonnie9 P>!
William Shakespeare: Szonettek

Meglepett. Jó értelemben.
Az a helyzet, hogy hiába ismerem Shakespeare munkásságának bizonyos részleteit, hiába olvastam már tőle komédiákat, drámákat, tragédiákat, azon a bizonyos LXXV. szonetten kívül (amit egyébként nagyon, de nagyon) semmit sem tudtam a szonettjeiről.
Meglepett például azzal, hogy mennyit és milyen módon foglalkozik a gyerekekkel, a gyermekáldással, a családdal.
_Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
Dala egyetlen dallammá simul:_
Meglepett, ahogy megcsavarja a hagyományos nemi szerepeket (pl.: XX.), kiforgatja, megfricskázza az elvárt formákat és hasonlatokat (pl.:CXXX.) , és alapvetően több ponton is szembemegy az elvárásokkal.
Érdekes volt olvasni, mennyit foglalkozik az idővel, a halállal, aminek tragédiájában egyszerre látja a komédiát is, az élet természetes velejárójaként tekintve rá, melyet tudni kell fogadni.
Az a bizonyos LXXV.: mint szinte minden gimis kamasz, persze, hogy én is ebben a formában találkoztam a szonettjeivel. És persze, hogy azonnal kedvenc lett (lévén már akkor is jelenévő férjet emésztettem a szerelem rózsaszín, párás szemüvegén át). Az idő múlásával pedig ez a szonett mindig mást és mást jelentett a szívemnek, miközben mégis valahol minden maradt ugyanaz.
A nagy hibája ennek a szonettnek, hogy hiába szeretteti meg azonnal Shakespearet, attól, hogy az irodalom tankönyvekből, sms-ekből, e-mailekből, közösségi oldalakról, médiából, a csapból és gyakorlatilag mindenhonnan ez (és csakis ez) folyik, komoly a veszélye a megcsömörlésnek, undornak, unalomnak és mindannak, amitől a szép költészetet nagy ívből fogják kerülni azok, akiknek nem marad idejük, kedvük további ismerkedésre. Mert kialakít egy olyan képet, hogy Shakespeare a naaagy, romantikus, rózsaszín, hősszerelmes költő. Az, és csak az, semmi más, semmi réteg, csak egy jól bevált név és sablon. Pedig egyaránt akadna csemegézni való a szonettek közt a lágy hangot és a szenvedélyt keresőknek is.
Hibája és érdeme is egyben a kötetnek a könnyen olvashatósága. Mert belemerülsz, elsodor és aztán azon veszed észre magad, hogy hiába értesz minden sort, már fogalmad sincsen, miről szólt a hárommal ezelőtti szonett. Kellenek néha pihenők, hogy megüljön és ne túltelítsen.

Véda P>!
William Shakespeare: Szonettek

Olyan szép…olyan gyönyörűség… Jó beleburkolózni és hagyni ahogy elringat, símogat…
Öröm és véget nem érő somolygás olvasni Shakespeare szonettjeit.

AeS P>!
William Shakespeare: Szonettek

Szabó Lőrinc fordításai nem minden esetben találtak utat a szívemhez sajnos – inkább úgy mondanám, hogy szinte alig. Az a néhány szonett persze felejthetetlen, de nagyon élvezném, ha valaki (Nádasdy Ádám, Szabó T. Anna, hogy adjak néhány ötletet) újra hozzájuk nyúlna, Szabó T. Anna eggyel már biztosan megtette.


Népszerű idézetek

monalisa>!

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

3 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

S ha majd enyém meghalt, ne várd szíved:
Nem úgy adtad, hogy egykor visszavedd.

XXII

3 hozzászólás
Lunemorte P>!

Tanuld olvasni sok néma jelem;
Szemmel is hall az okos szerelem.

XXIII

Frank_Spielmann I>!

Szeretlek, s ha nem vagy rá érdemes,
Még jobban megérdemlem, hogy szeress.

CL

Frank_Spielmann I>!

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?

VIII

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.

XVIII

Frank_Spielmann I>!

Hogy legyek hát megint derűs kedély,
Ha az áldott pihenés elkerül?
Ha nehéz napom nem könnyíti éj,
S napra éj s éjre nappal nehezül?

XXVIII

20 hozzászólás
Lunemorte P>!

Mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.

XXIX

Frank_Spielmann I>!

Hogy ő tied, nemcsak azt fájlalom,
Pedig megmondhatom, nagyon szerettem;
Hogy te övé, az a fő-bánatom,
Az szúrt sokkal mélyebbre a szívemben.

XLII

1 hozzászólás
Papusz>!

Fáradt vagyok, ringass el, óh, halál:
Az Érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet

És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés

És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

LXVI (Szabó Lőrinc ford.)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi
John Milton: A küzdő Sámson
Baranyi Ferenc (szerk.): Rád gondolok
Rónay György (szerk.): A reneszánsz költői I-II.
Louise Labé: Szerelmes szonettek
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Arthur Rimbaud: Egy évad a pokolban
T. S. Eliot: T. S. Eliot versei
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Gál Zsuzsa (szerk.): A zene szava