25. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Szonettek 217 csillagozás

William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek William Shakespeare: Szonettek

William ​Shakespeare 1609-ben – kalózkiadásban – megjelent szonettciklusa a világirodalom legrejtelmesebb művei közé tartozik, népszerűségével talán csak Catullus és Villon versei vetekedhetnek. Shakespeare életművén belül is csak a Hamlet-et övezi hasonlóan felfokozott érdekődés. Magyarul több teljes fordítása is ovasható: a múlt században Győri Vilmos és Szász Károly (1880), majd Ferenczi Zoltán (1916-1922), Szabó Lőrinc (1921), később Keszthelyi Zoltán (1943) fordította le a teljes szonettciklust. Justus Pál (1905-1965) társadalomtudós, költő, műfordító, a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője, országgyűlési képviselő 1956-ban adta közre a saját fordítsait, melyeket a megelőző évek tragikus körülményei között készített. Justust a koncepciós perek során 1949-ben bebörtönözték, és csak 1955-ben szabadult. A szonetteket börtönévei alatt fordította egy oxfordi kiadás és egy szótár segítségével – fejben, papírfecnikre. E fordítások értéke azonban, mint ezt az olvasó is tapasztalhatja,… (tovább)

William Shakespeare szonettjei címmel is megjelent.

Eredeti mű: William Shakespeare: The Sonnets

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum diákkönyvtár

>!
Adamo Books, 2015
80 oldal · ISBN: 9789633874325
>!
Petit Real, Budapest, 2015
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639267428 · Fordította: Csillag Tibor · Illusztrálta: Óvári János
>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2006
ISBN: 9789630948234 · Felolvasta: Mácsai Pál

14 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 36

Most olvassa 10

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
MrClee IP
William Shakespeare: Szonettek

Ez a kötet egyszerűen tökéletes. A tartalom, a borító, az összhatása a könyvnek fantasztikus. A 2015-ös új Petit Real kiadást sikerült elcsípnem a Könyvudvarból, igencsak kedvezményes áron. Könyvespolcom egyik legékesebb darabjává vált. Apró szépséghiba, hogy nem római számokkal jelöli a szonetteket, hanem arabbal. :(
És mondanom sem kell, hogy Shakespeare. Ő már mindent elmondott, róla mindent elmondtak, akkor én most miről beszélek? vége

5 hozzászólás
>!
mandris 
William Shakespeare: Szonettek

Ejj, de ritkán olvasok én verseket. Nem is érzem magam igazán alkalmasnak, hogy Shakespeare szonettjeit értékeljem. A könyvet is annak idején az egyik online antikváriumtól kaptam, rendelés mellé, ingyen. De ha már ott porosodott a polcon, gondoltam, elolvasom. Csalódnom semmiképp sem kellett, bár a líra még mindig kicsit távolabb áll tőlem, mint az epika és a dráma. Ettől függetlenül szerettem, és élveztem Szabó Lőrinc fordításait is. Eredetiben ugyan csak egy-kettőre kerestem rá, de az ennyiből is egyértelművé vált, hogy azon a szinten még nem vagyok, hogy Shakespeare-t eredetiben olvassak. :)

2 hozzászólás
>!
avidreader
William Shakespeare: Szonettek

Amikor elkezdtem, nem voltam teljesen rahangolodva, de ma vegre sikerult felvennem a hangulatat es megemeszteni a sorait.
Más jó szókat ír, én jót gondolok”. Hm, igen, valahogy igy. Shakespeare ismet mutatott valami ujat.

>!
Navi P
William Shakespeare: Szonettek

Shakespeare az Shakespeare.
Lehet szeretni vagy nem szeretni, de érdemeit nem lehet elvitatni. Én inkább a színműveit részesítem előnyben, de ezek a szonettek is szépek, bár sajnos már nem mindig értettem :)

>!
Nefi
William Shakespeare: Szonettek

Amikor valami nem hagy nyugodni, bekúszik a bőröd alá, és azt érzed, hogy nem tudod elengedni…. na én így jártam Anne Fortier: Júlia című könyvével. Nem volt egy nagy durranás, és mégis… valamit csak előhívott bennem, mert újra és újra visszakalandoztak hozzá a gondolataim. És ehhez a történethez hozzátartozik Shakespeare bácsi is. Persze nem ugyanaz, de mégis… olyan mint amikor az ember a kedvese illatát érezni véli valamin, olyan ez a versgyűjtemény is.
Kóstolgatni kell, mint a finom bort, kortyonként magunkba szívni mint a friss harsogó levegőt, mert érezni kell, azt amit az író 500 év homályából közvetít. Van ami jobban megérint, valami kevésbé… az majd máskor fog.
A fél csillag levonás a nyelvezetért, mert az azért még mindig shakespeare-i… így nem olyan könnyű, de mondjuk én már nem is szeretem az igazán könnyű dolgokat :)

>!
gybarbii
William Shakespeare: Szonettek

Nagyon tetszett! Először kicsit féltem kezembe venni a kötetet, de egyáltalán nem bántam meg. Teljesen magával ragadott, és szerintem Szabó Lőrinc fordítása valami csodálatos!
A szonettek közül nem tudnék egy kedvencet kiválasztani, a 35., 43., 75. természetesen :), 81., 89. és 91. fogott meg a leginkább. :)

>!
bonnie9 +SP
William Shakespeare: Szonettek

Meglepett. Jó értelemben.
Az a helyzet, hogy hiába ismerem Shakespeare munkásságának bizonyos részleteit, hiába olvastam már tőle komédiákat, drámákat, tragédiákat, azon a bizonyos LXXV. szonetten kívül (amit egyébként nagyon, de nagyon) semmit sem tudtam a szonettjeiről.
Meglepett például azzal, hogy mennyit és milyen módon foglalkozik a gyerekekkel, a gyermekáldással, a családdal.
_Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
Dala egyetlen dallammá simul:_
Meglepett, ahogy megcsavarja a hagyományos nemi szerepeket (pl.: XX.), kiforgatja, megfricskázza az elvárt formákat és hasonlatokat (pl.:CXXX.) , és alapvetően több ponton is szembemegy az elvárásokkal.
Érdekes volt olvasni, mennyit foglalkozik az idővel, a halállal, aminek tragédiájában egyszerre látja a komédiát is, az élet természetes velejárójaként tekintve rá, melyet tudni kell fogadni.
Az a bizonyos LXXV.: mint szinte minden gimis kamasz, persze, hogy én is ebben a formában találkoztam a szonettjeivel. És persze, hogy azonnal kedvenc lett (lévén már akkor is jelenévő férjet emésztettem a szerelem rózsaszín, párás szemüvegén át). Az idő múlásával pedig ez a szonett mindig mást és mást jelentett a szívemnek, miközben mégis valahol minden maradt ugyanaz.
A nagy hibája ennek a szonettnek, hogy hiába szeretteti meg azonnal Shakespearet, attól, hogy az irodalom tankönyvekből, sms-ekből, e-mailekből, közösségi oldalakról, médiából, a csapból és gyakorlatilag mindenhonnan ez (és csakis ez) folyik, komoly a veszélye a megcsömörlésnek, undornak, unalomnak és mindannak, amitől a szép költészetet nagy ívből fogják kerülni azok, akiknek nem marad idejük, kedvük további ismerkedésre. Mert kialakít egy olyan képet, hogy Shakespeare a naaagy, romantikus, rózsaszín, hősszerelmes költő. Az, és csak az, semmi más, semmi réteg, csak egy jól bevált név és sablon. Pedig egyaránt akadna csemegézni való a szonettek közt a lágy hangot és a szenvedélyt keresőknek is.
Hibája és érdeme is egyben a kötetnek a könnyen olvashatósága. Mert belemerülsz, elsodor és aztán azon veszed észre magad, hogy hiába értesz minden sort, már fogalmad sincsen, miről szólt a hárommal ezelőtti szonett. Kellenek néha pihenők, hogy megüljön és ne túltelítsen.

>!
optikai_csalódás P
William Shakespeare: Szonettek

Üdítő hétköznapiságával túlélőeszközként funkcionált, és gyakran előfordult, hogy egy-egy szonett pontosan visszaadta az aznapi hangulatomat. Kellemes, jó értelemben kiszámítható olvasmány.

>!
Véda MP
William Shakespeare: Szonettek

Olyan szép…olyan gyönyörűség… Jó beleburkolózni és hagyni ahogy elringat, símogat…
Öröm és véget nem érő somolygás olvasni Shakespeare szonettjeit.


Népszerű idézetek

>!
monalisa

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Szeretlek, s ha nem vagy rá érdemes,
Még jobban megérdemlem, hogy szeress.

CL

>!
zsálya P

Tanuld olvasni sok néma jelem;
Szemmel is hall az okos szerelem.

XXIII

>!
Frank_Spielmann I

S ha majd enyém meghalt, ne várd szíved:
Nem úgy adtad, hogy egykor visszavedd.

XXII

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?

VIII

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.

XVIII

>!
Frank_Spielmann I

Hogy legyek hát megint derűs kedély,
Ha az áldott pihenés elkerül?
Ha nehéz napom nem könnyíti éj,
S napra éj s éjre nappal nehezül?

XXVIII

20 hozzászólás
>!
zsálya P

Mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.

XXIX

>!
Papusz SP

Fáradt vagyok, ringass el, óh, halál:
Az Érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet

És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés

És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

LXVI (Szabó Lőrinc ford.)

>!
Frank_Spielmann I

Két szerelmem van, az gyötör s vigasztal;
Szellemük szüntelen hajtóerő;
Gyönyörű férfi az egyik, az angyal,
Az ártóbb szellem egy rút-színű nő.

Hogy pokolra vigyen, a női rossz
Csalja tőlem lelkem angyal-barátját
S szemem sátánná rontani gonosz
Fénnyel hálózza annak tisztaságát.

S hogy az az angyal ördög lett-e már,
Még nem tudhatom, szívem csak gyanít,
De mert távol – és együtt – van a pár,
Sejtem: megjárták egymás poklait.

De ez titok; s nem tudom meg, mi hogy van,
Míg a Jó el nem hamvad a Gonoszban.

CXLIV

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Rónay György (szerk.): A reneszánsz költői I-II.
Joachim Du Bellay: Panaszok
Louise Labé: Szerelmes szonettek
Elizabeth Barrett-Browning: Portugál szonettek / Sonnets from the Portuguese
Pavol Országh Hviezdoslav: Véres szonettek
Adam Mickiewicz: Mickiewicz Ádám szonettjei
Dante Alighieri: A virág
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
Regös István Attila: Apaszonettek
Elizabeth Barrett-Browning: Portugál szonettek