Szentivánéji ​álom 87% 833 csillagozás

Egy élmény volt elolvasni! :)
Szórakoztató, vicces, romantikus. Teljesen elvarázsolt, csak úgy olvastatta magát!
Igaz, a nyelvezettel néha meggyűlt a bajom…
Nagyon szívesen megtekinteném színpadon is :)

"Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fullánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó'tszakát. –
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát."

Drága @kratas !

Mivel te választottad nekem, ismételt büntetés gyanánt, így az értékelésemet muszáj feléd is intéznem.
Lehet az életbe nem fogok lefogyni, ha ilyen minőségien kacagtató könyveket választasz nekem. :)
Egyszerűen fantasztikus, mert tele van élettel, vidámsággal, szerelemmel, ármánnyal…és bár lehet másoknak a nyelvezete nehéz, én imádtam.
Bonyolult, nyakatekert sorok követik egymást, a neveket pedig az elején fel kellett írjam, ki kicsoda és kivel van, de pont ezért is esett olyan jól olvasni.
Teljesen lekötötte a figyelmemet, és csak azt vettem észre hol a nevetéstől, hol a sírástól patakzik a könnyem.
Úgy gondolom egy közös színházat is megérdemelne, mit szólsz hozzá?

Addig is mindenkinek ilyen büntetés kívánok!

Kedvenc!

Állítólag "Shakespeare egy főúri esküvőre írta: William Derby és Elizabeth de Vere kézfogóján, Erzsébet királynő jelenlétében mutatták be Londonban, 1595. január 26-án."(tökéletesen megfelel a célnak, bár a kézfogó és az esküvő nálam nem egyet jelent)
Nagyon bírom hogy ennél az embernél semmi sem biztos, minden kérdéses, az is hogy valójában hány ember is irt ezen a néven. William (vagy akiket ezen a néven nevezünk) egy igazi legenda, egy biztos pont van a történetében, a művei amit majd 500 éve a világ minden színpadán műsorra tűznek. Azt hiszem nem érdemtelenül, a királydrámák kegyetlensége utána nagyon jó esett tőle egy igazi komédia ahol a habókos tündérek keverték kicsit az eseményeket. Helyes a bőgés, Oroszlán!
Sajnálom hogy még nem láttam színházban, ahogy lehetséges lesz pótolni fogom, mivel azért egy színdarab csak ott az igazi.

A leggyakrabban játszott Shakespeare-darab. Nem véletlenül.

Felváltva olvastam pár oldalanként az angolt és a magyart, de csupán a történet ugyanaz, az elbeszélés egészen más. William Shakespeare és Arany János nem egy súlycsoport… Az eredeti gyönyörű, dallamos, érdekes és szépen megfogalmazott! A magyar pedig… meh… Volt, hogy a magyar szöveg jobban tetszett, de együtt a kettő volt az igazi.

Igazából rémesen kevés dolog történik benne, de nagyon jópofa a történet! Puck bénázik, Oberon kijavít, összeállnak és átverik Titániát, aki beleszeret egy szamárrá bűnölt emberbe.

Kedvenc szereplők: Puck és Oberon.

Parasztság a köbön: a végén Theseus és a sleppje folyamatosan ekézi az előadást, amit az ő tiszteletükre találtak ki és játszanak el a közemberek! Komolyan ÉN éreztem rosszul magam… Amúgy is felháborítónak tartom, ha valaki előadás közben pofázik, de ez…!

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/04/william-sha…

A történetet ismertem, láttam is a musicalt, de olvasva egész más élmény volt. Az előzmények ellenére képes voltam izgulni, hogy vajon a végén „visszaszeretnek-e” ezek a fiatalok egymásba.
Talán a legmókásabb Shakespeare darab, amit olvastam és csak azt sajnálom, hogy bár távoli asszociációval, de mégis elspoilerezi a Rómeó és Júlia egyik jelenetét. Ki tudja, Shakespeare talán így akart közvéleménykutatni?

Drog, szerelem, tündérek, csalás és álmodozás… hm… Sosem hittem volna, hogy Shakespeare ilyen szórakoztató tud lenni! :D
Sokan tartják ezt az egyik legjobb darabjának, és egyet kell, hogy értsek velük. Igaz ugyan, hogy kb nem szól semmiről, de az egymás hajkurászása nagyon vicces volt. Meg az, hogy nagyjából az történik, amit Oberon kitalál, ő a mestere a műnek. A többiek csak bábfigurák… :D

Egy a gond ezzel a könyvvel: nehéz a nyelvezete. Egyébként tökéletes.

Eleg nehezen olvastam az elejet, de nem adtam fel, es remenykedve folytattam valami jot varva. Persze most sem csalodtam Shakespeare-ben, ebben a szindarabban is felismertem a mu szerzojenek a stilusat: humoros es konnyed. Imadom.
A szindarabban levo szindarabon rohogtem jokat, az valami katsztrofa volt..vagyis katasztrofalisan jo.

Eleinte a neveket nehéz volt követni, s olyan sok szálon futott a történet, hogy csak kapkodtam a fejemet. De aztán szépen összeállt egy egésszé és ismét kellemesen szórakoztam. Olykor a szavak dallama simogatott, máskor a mondanivalójuk mosolyogtatott. A kiadás hasznos kiegészítője egy elemzés a műről, ami magyarázattal szolgál néhány kérdésre. Ugyanakkor szerencsésebb lett volna, ha a szómagyarázatok lábjegyzetként szerepelnek, s nem a könyv hátulján bújnak meg. Varázslatos történet néhány turpissággal.