Szeget ​szeggel 86% 98 csillagozás

– Mért kellene meghalnia?
– Hogy miért? Csak mert tölcsért dugott palackba.

Nekem ez egyáltalán nem tetszett! A Makrancos hölgy olvasásakor fogalmazódott meg bennem, h mennyire durva Shakespeare. Ezen a könyvön is ott a komédia címke, de engem inkább idegesített a „komédiázása”, mint szórakoztatott.
Mondjuk megnézném színházban, a többiek hangulata lehet h vinne magával.
Egyébkén ez a sok keverés-kavarás is kiakasztott.
Valahogy mi nem lettünk egymásnak teremtve.

Amikor jó pár éve először olvastam, akkor elég mély benyomást tett rám, és azt gondoltam, méltatlanul hanyagolt drámája ez Shakespeare-nek. Még vizsgáztam is belőle, és emlékszem, mennyire megörültem, amikor kiderült, hogy erről kell írni, és egészen lelkesen irkáltam össze mindenféle összefüggést a szereplők és szituációk között. A tanár még meg is jegyezte, hogy az esszém a dráma alapos ismeretét mutatja, pedig tényleg csak arról volt szó, hogy nagyon tetszett.
Ehhez képest most annyira nem tett rám nagy hatást, bár persze, tök jó dolgokat mond a hatalomról, és elég vicces is, de pl. a Herceg figuráját már kicsit másként látom. Lehet, hogy egy jó uralkodó ilyen, de azért bizonyos intézkedései kissé vitathatóak, és összességében nagy manipulátor az öreg.
(Az öt csillagot azért meghagyom, a régi szép emlékek – és régebbi, kevésbé kritikus látásmódom – tiszteletére. :))

Meglehetősen röpke, már-már összecsapott a végkifejlet a sok bonyodalom végére, mert mégiscsak komédiának van szánva, ezért kötelező mindennek elrendeződni végül. Talán éppen eme erőltetett volta zavart leginkább. Nem egy igazán felszabadító olvasmány, legalábbis nekem hiányzott a végén a felszusszanás. Ugyanakkor egy másik kornak hivatott tükröt tartani, szórakoztatva is közben, és én úgy látom, hogy mindennek ellenére ma is megállná a helyét éppen úgy, mint az itt-ott meglehetősen durva humora, amelynek szintén lenne közönsége, azt hiszem.

A korszellem alapján talán a pápista képmutatás kifigurázásának készült, de végül szól mindenféle képmutatásról, hatalomról és az azzal való visszaélésről is. Tulajdonképpen egész jó kis tragédia kerekedhetett volna ebből a történetből, ha a kusza és teljesen logikátlan lezárással másként nem dönt a szerző. A feljegyzések szerint a darab bemutatója I. Jakab király udvarában volt 1604 Karácsonyán, valószínűleg szükséges volt ehhez igazítani az erkölcsi tanulságot és a befejezést. Nagyon kíváncsi lennék egy mai feldolgozására, mondjuk a „Shakespeare újra” sorozatban.

Az egyik legérdekesebb Shakespeare, amit eddig olvastam. Nagyon komoly erkölcsi kérdéseket feszeget, (annak ellenére, hogy vígjáték) amivel biztos vagyok benne, hogy megelőzi a korát. A többi drámában is voltak már humoros szexuális poénok, ebben azonban ki van mondva minden. Kíváncsi lennék, hogy fogadták anno ezt a darabot. Mészöly Dezső fordítása nagyon jó, könnyen olvasható és értelmezhető.

Amíg el nem határoztam, hogy végigolvasom a teljes magyarul megjelent Shakespeare életművet, még csak nem is hallottam erről a drámáról. Holott kifejezetten több figyelmet igényelne. Itt is megkapjuk azokat az elmaradhatatlan shakespeare-i elemeket, mint a legtöbb művében, azonban ami a Szeget szeggel igazi különlegessége, hogy nem lehet egyértelműen komédiának jegyezni. Engem például kifejezetten megrázott Claudio szála, a haláltól való rettegése. Izgultam is érte rendesen. De ezenkívül is sok történés inkább volt elgondolkodtató, mint mulattató, habár hozzá kell tenni, hogy Shakespeare rendesen sziporkázik, és bőven van ok nevetésre is. Melyik a rettenetesebb, a test vagy a lélek halála? Megéri-e a becsületünk megrontása, ha így megmenthetünk egy életet?
Ilyen komoly dilemmák után a végkifejlet nagyon is keserédes. A legtöbben egyáltalán nem azt kapják, amire vágynak, sőt! Ebből a szempontból kicsit a Vízkereszt vagy amit akartok hangulatát idézi, ami szintén túlmutat a klasszikus, bolondozós komédiákon, és sokkal inkább hasonlít az élet valóságához.

Egy igazi középkori tàrsadalmi görbetükör,ami ma is épp oly aktuàlis mint akkor,hisz a korrupciò ma is épp úgy viràgzik az igazsàgszolgàltatàsban mint a középkorban.Feltünö benne hogy a mü Bécsben jàtszòdik London helyett.Gondolom így kevésbé volt rizikòs írònak és kiadònak…

Vidám shakespeare-i komédia, mindenki összejön mindenkivel, még az is, aki nem akart összejönni senkivel. De azért nem csak ennyi a Szegett szeggel. Súlyosabb dolgokról, halálról is szó esik, és feltűnnek nem egyértelműen jó vagy szánható figurák. Ezért nem hiszem, hogy az a happy end ennyire teljes volna, valami nem stimmel.

Nagyon szeretem Shakespeare műveit, kár hogy ez eddig kimaradt valamiért! A tragédia és a komédia érdekes keveréke, a páratlan humor és a gyönyörű nyelvezet – ez a tökéletes recept shakespeare-i módra. A történet alapvetően egy „Mátyás király-álruhában” sztori, nem csoda hogy mi, magyar olvasók magas pontokkal értékeljük a művet, hiszen számunkra ismert a történetvezetés. Viszont a végével nem voltam teljesen megelégedve, valahogy nem éreztem igazán lezártnak meg tisztázottnak. Túl gyorsan jött a megoldás és a vége.

Komédiának álcázott tragédia. Az olvasó nem tud megkönnyebbülni. Az egész mű sötét, a végkifejlet sem sokat javít a dolgon. A konfliktus egyszerűségét ellensúlyozza a belőle kialakult bonyodalom teátrálissága. Nincs szó igazán szerelemről, árulásról, cselszövésről. Ezeknél sokkal banálisabb a dolog. Nincs olyan hőse a történetnek, akit igazán megkedvelhetne az olvasó, mert mindnyájan kicsinyes, önző, aljas alakok – talán ezért különösen emberiek. Még a legpozitívabbak (legkevésbé negatívak) is tapicskolnak a mocsokban. Vígjátéki jelenet csak egy van benne: amikor a halálraítélt Bernáttal alkudoznak a kivégzése előt, hogy legyen kedves egy kicsit együttműködni. De ez is annyira sötéten groteszk, hogy nem lehet önfeledten kacagni rajta. Úgyhogy annak ellenére, hogy vígjátékként tartjuk számon, senki ne számítson vidám és önfeledt percekre az olvasás közben.