Romeo ​és Júlia 84% 2820 csillagozás

A legjobb csajozós szövegeket Shakespeare találta ki.

NEM, NEM, NEM
Én buta, miért reménykedtem abban, hogy jó vége lesz? :')
Nagyon tetszett, már az elején szívembe zártam a történetet.
A nyelvezete számomra elég nehéz volt, de idővel beleszoktam, és csak úgy faltam a sorokat.
Valószínűleg még kezembe fogom venni a jövőben párszor, talán akkor majd jobban megértem. :)
Mindenesetre ez volt az első drámám, de remélem nem az utolsó.
Az egyik filmet is elkezdtem olvasás közben nézni, de a felénél úgy döntöttem, hogy nem leszek képes mégegyszer végignézni, ahogy DiCaprio meghal, ezért nem is fogom folytatni valószínűleg.
Tetszik ez a borító, tetszik maga a történet, bár a tragikus végkifejlettel nem sikerült megbarátkoznom. Na, majd idővel! :)

Ó, te jó ég! Egyszerűen imádtam!
Végre egy olyan könyvet adnak fel olvasni, amit érteni, élvezni és átélni is lehet. :') Tetszett a nyelvezete, a története és a mondanivalója. Szeretnék még Shakespeare-től olvasni! A Romeo és Júlia abszolút kedvenc lett. Biztos el fogom olvasni még párszor! 5/5*

Hajdanvolt lánykoromban már rongyosra olvastam a leghíresebb szerelmi tragédiát.
Nagyon szerettem az írásmódot még úgy is, hogy nem lett a vége happy end.

Nagy szerelem nekem ez a mű. ♥

Először hetedik után olvastam a nyári szünetben. Majd a középsuliban, majd egyetemen, de meg nem tudom unni.

Valószínűleg mindent leírtak már róla, amit én is írnék.
Röviden: szívbemarkolóan tragikus szerelmi történet. ♥

Shakespeare egyértelműen remekművet alkotott, de Kosztolányi teszi az i-re a pontot. A fordítás szóhasználata zseniális, bár ez pedig a magyar nyelv nagyszerűségét dicséri.

Ez a mű kortalan.
Együtt néztük drámán a tanítványaimmal a 2013-as feldolgozást. Féltem a fogadtatástól, de nem kellett volna. A fiúk szurkoltak Rómeónak a párharcoknál off, a lányokkal pedig együtt izgultunk a szerelmesekért és együtt könnyeztünk a lezáráson.

Mit is írhatnék, amit előttem már nem írtak le?
Jó kérdés…
Most csak azért olvastam el, mert kellett az egyik kihíváshoz valami rövid és valami romantikus, hát egyből erre a gyönyörűségre asszociáltam.
Amikor középiskolás voltam, akkor írtam róla egy tanulmányt az irodalmi versenyre és nem dicsekvésként, de első helyezett lettem. :)
Igazi klasszikus, a maga módján megismételhetetlen, egyedi, mégis mindenki ismeri és sokan szeretik is.
Véleményem szerint a nők imádják, a férfiak a szemüket forgatják rá. Tisztelet a kivételnek… :)
Láttam minden filmes-zenés feldolgozást, olvastam legalább 10-szer, lelkesen imádom és mindig drukkolok, hogy boldog véget érjen és persze mindig csalódok.
Számomra a legjobban szeretett kötelező olvasmány, tanulságos, romantikus, tele érdekes karakterekkel, szerethető és utálható figurákkal, kapcsolódó zenékkel. :)

„ Ki véletlenül erre jár, egy furcsa, vad várost talál.
A szép Verona nem vitás, a többinél kicsit más!
Ki össze-vissza utazott, és mindent végig olvasott.
Nem segít a sok tudás, a mi Veronánk más!

Őrült világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?"

Nagyon nehéz csillagosan értékelni egy ilyen könyvet! Hiszen ismerem a történetet, tanultunk róla az iskolában, de a nyelvezete mégis annyira távol van tőlem, h szórakoztató olvasmányként biztos, h nem venném elő!
Viszont a történet a mai napig felháborít, elszomorít és ezek mellett egy kicsit szép is. Persze, h szép egy ilyen őszinte, tiszta szerelem. Viszont nagyon elszomorít, h csak ilyen rövid ideig élhettek boldogságban és természetesen most is végig szurkoltam minden egyes apró momentumnál, h ne úgy alakuljon :)

„Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg.
A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.”

Lehet nem a legjobb szó erre a műre, de akárhány nyelven olvasom, mindannyiszor ez jut róla eszembe, MESTERI.

Ez az örök klasszikus, már oly sokszor helyre tudta billenteni a kis lelkemet.
Először kilenc évesen olvastam, igaz akkor még nem sok mindent fogtam fel belőle.
Utána jöttek a kötelező évek, és végül felnőtt fejjel, ha minden igaz ez a harmincadik olvasásom.
Nagyon szeretem, a legszebb szavakkal, a leggyötrőbb érzelmekkel és a legtisztább gondolatokkal…

Sokszor hallom, hogy nem eredeti az írása, lehet így van.
Mégis, nem hiába olvassuk oly sokan és tisztelgünk munkássága előtt.
Nem kell mindenkinek szeretni, elég csak elfogadni, hogy sokunknak Shakespeare művei a mai napig is menedék és gyógyír.
Számomra mindenképpen.

Egy hatalmas író, fantasztikus „gyermeke”, melyhez újra és újra büszkén visszatérek.

Kedvenc!♥

Szenzációs fordítás. No persze kiváló alapanyagból nyilván könnyebb, de az utóbbi időben annyi gyalázatos fordításhoz – ferdítéshez – volt szerencsém (?????), hogy ezt a ritka kivételt meg kell ünnepelni.
Vilmos papa tudta mitől döglik a légy! Szerelem kell a csóró földhöz ragadt népnek! Nagy dózisban be is injekciózza olvasóit – nézőit – Shakespeare eme vírussal, ám szerencsére alig néhány embernél alakul ki vele szemben az immunitás. Lehet a történet meglehetősen kérdőjeles,ám az, ahogyan Shakespeare elmeséli, az a líra, amely rögtön az ember lelkébe kúszik egyszerűen varázslatos. Kihagyni nem hiba, bűn.

Mit is lehetne írni a világirodalom leghíresebb szerelmi történetéről?

Shakespeare kétségkívül zseni volt.
Szív, ész, dráma, szerelem – minden együtt van ebben a műben.
Szívbe markoló, ugyanakkor felemelő.