Macbeth 88% 404 csillagozás

Ez is egy remek Shakespeare-dráma volt. Nem hiányzott belőle az izgalom, a halál, az ármánykodás, a jóslatok, a szellemek és a háború sem.
Hasonlított nekem más műveihez, de egészen más élmény volt úgy elolvasni, hogy Macbeth, Lady Macbeth és Duncan valódi élettörténetét már ismertem A véres királynéból. Nem zavart, hogy Shakespeare megmásította mindezt és gonoszabbá tette Macbethéket, mert ettől volt drámai. De valamiért azt hittem, hogy ennél szerteágazóbb lesz a történet.
Egyébként ez is egy jó választás lehet, ha Shakespeare-től akartok olvasni. :)

Igazából most ezt csak azért kellett elolvasnom, mert filmet csináltak belőle Michael Fassbender, és Marion Cotillard főszereplésével, és a film előtt akartam mindenképp elolvasni.
Igazából az összes Shakespeare sztorit ismerem nagyvonalakban, de ez valahogy kimaradt, halványan se rémlett.
Ami igazán tetszett benne, hogy nem volt túlbonyolítva, túlcsavarva, túllihegve. A Macbeth házaspárról pedig kiderült, hogy ők aztán igazán megérdemelték egymást. Kíváncsian várom a filmet.
https://www.youtube.com/watch…

Jöszte, sűrü éj,
Burkold magad pokol füstjébe…

Nesbo adaptációja után újraolvasás volt, mert nagyon vissza akartam térni ebbe a világba! ☺
Na jó és mert otthon hagytam azt a kötetet, amit akartam folytatni… ;)
Még mindig szeretem, mert mindannyiszor az elevenébe húz, az emberi hatalomvággyal, a normák és a mindennapok sutba dobásával földbe döngöl egy nemes lelket. A hatalom éhség, amit ha megkap valaki, bizony-bizony etetni kell. De mindjobban eteted, annál jobban a bűvkörébe kerülsz és még többet és többet akar, mígnem kikészít… A boszorkányok szuper karakterek és a bűvigéik a mai napig megmosolyogtatnak! Egyszerű és nagyszerű, ámde gyarló embermivoltában rejlik ennek a drámának a szépsége, mely a mai napig észrevehető az emberi viselkedésben.

Meglepett ez a drama, hiszen Shakespeare egy teljesen uj stilusat ismerhettem meg. Sot, minden egyes dramajaban egy uj oldalat fedezem fel, eppen ezert is szeretek tole olvasni.
Armanykodasra epulo tragedia a Macbeth, amit nem mondanek kedvenc mufajomnak, de ez megis levett a labamrol. Tenyleg tudott ez a Shakespeare.

Elkezdtem olvasni a Nesbo féle átíratot, de úgy gondoltam az eredetit is feltétlenül el kell olvasom.
Elolvastam.
Ez a dráma, amelyet Shakespeare sötét, depressziós időszakában írt, egészen lenyűgözött.
Most a Szász Károly által fordított műhöz volt szerencsém, de nagy elhatározásom hogy Szabó Lőrinc fordításában is újra elolvasom.
Maga a történet sötét, és zord, pont mint a helyszín ahol játszódik. Gyilkosság, gyilkosság hátán. Majd az őrület.
Igazi krimi és horror alapanyag.
Kedvenc szereplőim a boszik voltak.

Sokat beszélgettünk utána otthon még róla, felkavaró darab. Nagyon érdekesek voltak a jegyzetek, amik a dráma apropóját részben adó brit politikai helyzetet próbálták meg megvilágítani kicsit, Shakespeare motivál arra, hogy beleássam magam a szigetország történelmébe – ezt rajta kívül senki és semmi más nem tudta még elérni.

Sokat hallottam már a Macbeth-ről, de nem gondoltam volna, hogy ennyire sötét műről van szó.
Az elején Macbeth még egy nagyon szimpatikus figura volt, de aztán egyre inkább ellenszenves lett. Érdekes volt megfigyelni ennyi oldalban is, mennyire megváltozhat egy szereplő jelleme. És amondó vagyok, hogy Macbeth minden rosszat elkerülhetett volna, ha nem az a felesége, aki…
És persze én sem hagyhatom ki, hogy az egész dráma két legzseniálisabb sora ez volt:
„Balhüvelykem bizsereg,
Gonosz lélek közeleg.”
Zseniális! Ebben a két sorban minden benne van! :)

Egy újabb jó Shakespeare drámát olvashattam. Tele feszültséggel, sötétséggel, emberi gyarlósággal.
A dráma cselekménye végig feszes, ahogy haladunk a végkifejlet felé egyre sűrűsödik.
Machbet és felesége életének egy szeletét követhetjük nyomon, ahogy életük egybefonódik a hatalommal. Egy szépen rajzolt íven következik be a sorsuk beteljesedése.
Az öt csillagot mégis az ív kezdete miatt nem tudom megadni. Túl gyors, és számomra kevésbé hiteles ahogy Lady Machbet fejében megszületik a gondolat, és Machbet hamar kötélnek áll. Ezen a részen van hiányérzetem.
A dráma középpontjában áll a jóslatok hatása, a boszorkányok által adott előrejelzés önbeteljesítő jóslatként működik, és elindítja az események láncolatát.
A dráma legerősebb része, ahogy Shakespeare a házaspár lelkében végbemenő változásokat bemutatja. A tetteik súlya, a bűntudat másképp hat rájuk. Míg Lady Machbet a bűntudata súlyától összeroppan, addig férje dacba, agresszivitásba konvertálja, őrületében a végsőkig kitart álláspontja mellett, ezzel is igazolva igazát.
Érdekes volt figyelni, ahogy a két ember a rögeszméjük és hataloméhségük hálójába ragadt, és ahogy a végén ez felemésztette őket. Közben áldozatok sora szegélyezte a zsarnok útját, ami csak fokozza a dráma komorságát, sötétségét.
Egy újabb élvezetes olvasmány Shakespeare-től.

A MEK-en fent lévő, Szász Károly féle fordítást olvastam. Talán jobban jártam volna másikkal, de nekem így is tetszett. Amivel viszont biztos jobban jártam volna, ha nem olvasom el előtte a bevezetést, amiben gyakorlatilag az egész történetet leírták. De ez sem vette el teljesen az élvezeti értékét. Jók a karakterek, a hangulata, minden.