46. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Lear ​király 373 csillagozás

William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király William Shakespeare: Lear király

Van ​ember, aki szenvedésében megnemesedik. Van, aki attól lesz bölcs, hogy megbolondul, és van, aki attól kezd látni, hogy megvakul. Lear tragédiája azért is örökérvényű, mert mindaz, amit átélni kényszerűl, – szülő-gyerek kapcsolat, barátság, szeretet, gyűlölet, féltékenység, bosszú, nemeslelkűség – , a mi hétköznapi életünkkel szembesít. Shakespeare a Lear királyt 1605-ben, alkotói korszakának harmadik szakaszában írta. Ekkor születtek a nagy tragédiák és a keserű komédiák. A dráma alapötletét egy ősi kelta mondából merítette. A széthulló család és a gyermeki hálátlanság megrázó történetén túl a világban szembeálló gonosz és jó szinte kozmikussá felnagyított harcát ábrázolja. Iszonyatos tragédia ez, a kizökkent idő, a sarkaiból kifordult világ félelmetes látomása, ahol jó, rossz egyaránt elbukik, de a halálban furcsamód – bár méltó büntetés a gonosznak – megtisztul a rossz is. A katartikus élménytől – remélhetőleg – az olvasó is segítséget kap, hogy saját életében tisztábban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1608

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · Színház az egész Magvető · Populart Füzetek Interpopulart · Nemzeti Színház Színműtár Nemzeti Színház · Világirodalmi kiskönyvtár · Kis Remekművek Könyvtára Révai · Shakespeare drámák BBC borítóval Európa · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Fővárosi szinházak műsora Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai)

>!
Magvető, Budapest, 2017
192 oldal · ISBN: 9789631435955 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Magvető, Budapest, 2017
192 oldal · ISBN: 9789631436273 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Adamo Books, Budapest, 2015
160 oldal · ISBN: 9789633873519 · Fordította: Vörösmarty Mihály

16 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Edgar · Kent


Kedvencelte 13

Most olvassa 11

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

dontpanic IP>!
William Shakespeare: Lear király

Egy online kurzus apropóján olvastam újra, ami az irodalom és a mentális egészségét kapcsolatát járta körül.

A Lear király az időskori demencia kapcsán került a képbe. Kíváncsi voltam, vajon milyen lesz ebből a szempontból végigolvasni ezt a művet, de őszintén szólva nem biztos, hogy megtaláltam benne, amit kellett volna.

Azt gondolom, hogy egy ilyen kaliberű irodalmi klasszikust talán hiba beleerőltetni egy ilyen szűkre szabott értelmezési keretbe. Az egészen nyilvánvaló, hogy a Lear király nem, vagy nem csak az időskori demenciáról szól (már csak azért sem, mert, gondolom, ez a modern kori fogalom nem is létezett abban az időben). A Lear király egy rendkívül összetett mű a hatalomról, a méltóságról, az őszinteségről, a manipulációról, és ki tudja még miről… és ezt nem lehet annyival elintézni, hogy persze, Learen kijöttek az időskori hanyatlás tünetei, és ezért történt minden.

DE! azt is gondolom, hogy az irodalom igen is segítségünkre lehet akár a mentális problémákkal való együttélésben is, és abban, hogy értelmezni tudjuk, amikor megtörténik velünk valami olyan nehezen feldolgozható dolog, mint például valamelyik szülőnk értelmi képességeinek hanyatlása.

Szóval akár lehet ez valid értelmezés is, nyilván nem az egyetlen, és valóban limitált keretekkel rendelkező, de nem vitatnám el egy ilyen olvasat lehetőségét. Viszont ennek az értelmezésnek az értéke talán nem elsősorban irodalmi.

5 hozzászólás
marianngabriella P>!
William Shakespeare: Lear király

Azt mondja Nádasdy Lear királyról:

A Lear-család története megtörténhetne sok mai családban is: van egy nagyon erős apa, akinek mostanáig senki se mert ellentmondani, ám lassan kiöregszik, ő is szeretne már visszahúzódni, de a berögzült automatizmusok tovább működnek, és az utódok is csak úgy tudják átvenni a hatalmat, ha tönkreteszik az öreget. Nincs békés generációváltás – hirdeti a darab. Nem biztos, hogy igaza van, de amit mond, azt hatásosan, igazi emberi helyzeteken át mondja el.

Ez egyébként egy érdekes gondolat, amit kicsit felvetett a csökkenő költőiségben is, amire majd később jobban kitérek. Ez a gondolat egyébként sokat hozzáad a darab megértéséhez is. Én az iskolában nem találkoztam Lear királlyal off, és éppen emiatt, mert nem sok előismeretem volt róla, nekem ez jóval nehezebb volt, még Nádasdy-fordításában is.

A darab, ahogy azt a csökkenő költőiségben is írja egy tragédia vagy egy história. Mindkét verzió meg lett írva, az irodalomtörténészek pedig a mai napig nem tudják eldönteni, miért van két szövege, a kettőt általában egybe dolgozzák, bár érdekes felvetés a két külön darab megléte is.

Egyébként a darab értelmezéséhez – ami alapjába véve nem lenne nehéz, mert bár sok szereplő van, minden szereplőnk kitart az első álláspontja mellett, és a karakterek nem nagyon változnak, nincsenek nagy fordulatok benne, ha úgy tetszik az első sortól szépen menetelünk a tragédiába – viszont nekem a nyelvezete még Nádasdynál is nehézkes volt sokszor. Viszont rengeteg hasznos lábjegyzet van, ami segít térben és időben is behatárolni a dolgokat, segíti a színészi játékot, meg irodalomtörténethez is hozzáad. Sajnos színpadon sem láttam még a darabot, így egyértelműen nehéz volt az olvasása, de a csökkenő költőiségben rengeteg információt átad Nádasdy a fordításról, a műről, egy-egy szereplőről, ami segített az értelmezésben is.

Azt olvastam, hogy ez a legnagyobb tragédia, a szereplők, kiskivételtől eltekintve, szinte mind meghalnak, a tragédia az elejétől megalapozott volt, minden esemény csak előre vitt felé. Ha jól értem – és lehet, hogy nem, szóval kisegíthet valaki, aki velem ellentétben ért is a drámákhoz – a történetnek nem volt olyan pontja, ahol megállítható lett volna a tragédia, minden esemény a másikból következett, de ambivalens módon függetlenek is voltak, az események haladtak, a szereplők pedig tették a dolgukat, áskálódtak, szövetkeztek, harcoltak és elestek.

>!
Magvető, Budapest, 2017
192 oldal · ISBN: 9789631436273 · Fordította: Nádasdy Ádám
bambali>!
William Shakespeare: Lear király

Ú, nem tudom, nekem ez eddig miért maradt ki (valahogy totál nem is emlékeztem rá, hogy olvastam-e már ezelőtt, és most sem vagyok meggyőződve erről, mert az újdonság erejével hatott).

Az is biztos, hogy igazi dráma, a szó valódi értelmében. Engem az alapsztori emlékeztetett a Só című mesére, aztán itt a „mesei” elemeknek vége is szakadt, mert amit itt kaptunk, az tömény tragédia volt.
Aljasság, kapzsiság, ármánykodás, megőrülés – a gyarlóság ezer arca.
A jók nem nyerik el jutalmukat, ellenben majdnem mindenki meghal így vagy úgy.

Kemény volt.

Molymacska>!
William Shakespeare: Lear király

Szerettem volna Nádasdy fordítást olvasni, mert azt mondták könnyen érthető, és szerettem volna Shakespeare-t olvasni, mert hát szeretem őt. Ez a kettő együtt pedig egy nagyon jó kombináció volt.
A Lear király története, ahogyan Nádasdy nagyon jól (és tömören) megfogalmazza: generációváltás, amely sosem lehet könnyű. És igen, ilyen egyszerű az egész, egy generációváltás, amelyben a gyerekek szeretnének minél többet, amelyben az apa szeretne uralkodni (mind a földön mind a leányain) és ez az ellentét bontakozik ki kicsit sem pozitív módon.
A kedvenc szereplőm egyértelműen a bohóc volt, hiszen az ő szájából lehetett a legtöbb igazságot hallani. Egyszerűen zseniális volt, ahogyan a legapróbb dolgokról is milyen jól tudott beszélni, és mennyire jó meglátásai voltak, miközben (a maga módján) még ki is kezdett a királlyal: hiszen már nem király a király kinek földje nincs.
A Nádasdy fordítás nagyon tetszett: ha nem is azt mondom, hogy könnyű volt olvasni, de nem olyan nehéz, és rengeteg sok lábjegyzet segített a megértésben (bár sok lábjegyzet inkább bonyolított a helyzeten, hiszen inkább az irodalmi elemzéshez és színház történeti érdekességeket kaptunk. Ami nem baj, hiszen nem csak a középiskolás olvashatja, de az egyetemista is, akinek ez bizony hasznos lehet!)
Nagyon szimpatikus volt ezt a kiadást olvasni: a történet nagyon tetszett, a szöveg érthető, a karakterek élők. Zseniális!

14 hozzászólás
Nokedli28 >!
William Shakespeare: Lear király

Az igazat megvallva, számomra kissé nehéz olvasmány volt. Ha nem nézek után a történetnek, biztos összezavarodtam volna néhány jeleneten. Lehet azért, mert kevertem a hasonló nevű szereplőket ( Goneril és Gloster nálam mindig ugyanaz volt :DD). A teljes cselekmény végül összeállt és sok értékes gondolatot is találtam ebben a Shakespeare drámában. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de lehet hogy később, éretebb fejjel jobban át fog jönni a mű üzenete.

gyuszi64>!
William Shakespeare: Lear király

2021/36, otthoni polc, 66/273 eddigi olvasás

Örülök hogy (végre) elolvastam, „ki félig ismeri, semmit sem ismer” szabadon módosított idézet alapján.

Kettős érzésem van, egyrészt a Hamlet kudarca után váratlanul sokkal jobban élveztem ezt a művet. (Még mindig úgy gondolom, hogy anno Stoppard is kifigurázta a Hamletet…) Azt hiszem, az alaphelyzet fogott meg jobban, ami inkább univerzális, mint a Hamletben.
Másrészt viszont a cselekményszervezés rettentően „elavult”, nagyon nehéz a dráma mai olvasása és átültetése, más a mai világ, hiába vesszük figyelembe a történelmi hátteret.

A kötelező tragika-elemek, a szintén kötelező fél-happyend, és ezek egybeszervezése – ha nem lenne felségsértés, arra gondolnék, hogy ez az 1610 előtti dráma már néhány száz éve is egy kissé elavult… (Ugye az a baj, hogy ezt az ódon érzést több antik görög tragédiában sem tapasztaltam, pedig azok aztán tényleg többezer évesek.)

És mégis: a mű egyetemessége tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy – tetszett…

nagydviktor>!
William Shakespeare: Lear király

Nagyon lehet szeretni Shakespeareben, hogy időtlen. Történeteinek magva épp olyan aktuális ma, mint megírásakor. Szerintem ez különösen igaz a drámáira, amelyek közül a Lear király kiemelkedő. A Lear egy generációváltás története. Az öreg király* helyét átveszik az éhes utódok, és közben lehetőség nyílik arra, hogy megismerjük az idő múlásának elkerülhetetlenségét, az öregedést és egy hajdan nagy szellem leépülését. A drámáknak és főként a régi drámáknak általában visszafelé lejt a pálya: a nyelvezeten és az eltérő idősíkon nehezebben szűrődik át a történet ereje. Shakespeare időtlensége áthágja ezeket a nehézségeket: a Lear lenyűgöző alkotás, amely bármilyen környezetben és a történelem bármilyen pontján működne. A könyvet Nádasdy Ádám fordításában olvastam, ami könnyebbé teszi az olvasást, de a Shakespeare drámák esetén a MEK-en vagy máshol elérhető régi fordítások is jól olvashatóak.

*Akit nem lehet csak úgy Learni. Én kérek elnézést.

Hirsch_Betti P>!
William Shakespeare: Lear király

Az erőskezű, de már öreg Lear király lassan lemond a trónról, de közben nem is sejti, hogy két idősebbik lánya, Goneril és Regan is halálát és hatalmát kívánja.Az emberi szenvedés és nemesedés, valamint a bölcsesség paradoxonjára és az emberi sors megelevenítésére hívja fel a figyelmet. A Shakespeare által megfestett tragédia mélyen áthatja az emberi lélek legmélyebb rétegeit és az emberi kapcsolatok komplexitását.Tiszta bolondokháza.De mennyi érzés kell ahhoz , hogy egy ilyen művet ennyire szépen megírjon valaki.
„ Uram , hiszen nem látod utad!
Nincs már utam, miért legyen szemem?
Épp eleget botlottam, míg szeme volt. ”

brigi11 P>!
William Shakespeare: Lear király

Mennyivel jobb úgy Shakespeare-t olvasni, hogy nem kötelező. Ez egy igazi időtálló tragédia az emberi gyarlóságról, hatalomvágyról, felszínességről.

Ferger_Jolcsi P>!
William Shakespeare: Lear király

Vegyes érzések kavarognak bennem, értettem a fő cselekményt, élvezni kevésbé tudtam. A végére majdnem minden szereplő meghal, ilyen egy igazi tragédia. Lear király a kötet kezdetén elveszíti ép eszét és csak néha-néha tér vissza a tudata, többnyire azt se tudja, hol van és mit csinál éppen. Van ebben a kötetben minden, ami egy igazi tragédiába belekerülhet: cselszövés, halálok sorozata, testvérgyilkosság, öngyilkosság.


Népszerű idézetek

csend_zenésze>!

LEAR
Te bolondnak hívsz engem, fiú?

BOLOND
Minden egyéb címedet elajándékoztad, az veled született.

Első felvonás, 4. szín (Vörösmarty)

psn>!

ALBAN
[…]
Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.

marianngabriella P>!

Cordelia
Kislány vagyok, felség, de szókimondó.

I. felvonás 1. jelenet (Magvető, 2017)

marianngabriella P>!

Lear
Megmondom. (Gonerilhez) Szörnyű nagy szégyen nekem,
hogy hatalmad van így porrá alázni,
hogy férfi létemre itt könnyezek,
s pont temiattad! Lepjen el a pestis!

I. felvonás 4. jelenet (Magvető, 2017)

5 hozzászólás
marianngabriella P>!

Cordelia
Az a bajom, hogy nem tudom kitenni
a szívemet a számra. Szeretem,
ahogyan kell: se jobban, se kevésbé.

I. felvonás 1. jelenet (Magvető, 2017)

marianngabriella P>!

Lear
Vakító gyors villámok, lőjetek
álnok szemébe! Mocsár gőzei,
rontsátok meg szép arcát hólyagos
fekélyekkel!

II. felvonás 4. jelenet (Magvető, 2017)

3 hozzászólás
marianngabriella P>!

az ifjú győz, ahol bukik a vén!

III. felvonás 3. jelenet - Edmund (Magvető, 2017)

marianngabriella P>!

[…] mert csak a bolond emeli a fiát
magasabbra, mint ő maga.

III. felvonás 6. jelenet - Bohóc (Magvető, 2017)

marianngabriella P>!

Bohóc
(énekel) És hogyha néked rövid az agyad,
(énekel) Na nézd csak, már megint hogy zuhog –
(énekel) érjed be azzal, mit a Szerencse ad,
(énekel) Ez már elállni sose fog.

III. felvonás 2. jelenet (Magvető, 2017)

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Schiller Frigyes: Tell Vilmos
Friedrich Schiller: Tell Vilmos
Oscar Wilde: Bunbury
Szabó Magda: Az a szép, fényes nap
Leszja Ukrajinka: Erdei rege
Herczeg Ferenc: Árva László király / Éva boszorkány
John Milton: A küzdő Sámson
Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz
Molnár Ferenc: Liliom
Szophoklész: Élektra