Hamlet, ​dán királyfi 36 csillagozás

William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

William Shakespeare (1564-1616) műveiben minden megvan ami emberi: a jótól a rosszig, az örömtől a bánatig. Örökké modern klasszikus. Nincs mit leporolni róla, mert drámáinak érvényességét az emberi természet, színrevitelüket a fölényes színpadi ismeret garantálja. Élő színházban gondolkodva írta műveit – a reneszánsz kor színházi szokásainak megfelelően. A színpad fejedelme volt életében, a reneszánsz dráma virágzása idején, s az maradt halála után is.

Hamlet címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1623

>!
ISBN: 9786156381088
>!
PairDime, Szeged, 2020
ISBN: 9786156123176 · Fordította: Arany János
>!
Adamo Books, Budapest, 2015
ISBN: 9789633873069 · Fordította: Arany János

5 további kiadás


Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Ha lehet Shakespeare-nek hinni, akkor a korabeli Dániában a mérgezéses halálesetek egy évre vetített száma meghaladja a jelenkori Indiáét, és a családon belüli erőszak, valamint a pszichés betegségek előfordulásának gyakorisága is komoly aggodalomra ad okot. Egy ilyen társadalomban persze nem csoda, hogy a királyok munkahelyi veszélyeztetettségi foka vetekszik azzal, amit a Láthatatlan Egyetem rektori pozíciója von maga után (hasonló okokból), és hogy a családi viszályok tarantinói magaslatokba torkollanak. Ugyanakkor a sírásói pálya valami roppant magas képesítést igénylő, megkülönböztetett szakma karrier lehetett, amire csak azoknak van esélye, akik az átlagon felüli latin nyelvtudással rendelkeznek. Érdekes hely lehet ez a Dán Királyság.
Shakespeare-ről még mindig azt tartom, hogy túl sok szóvirágot használ túl kevés cselekményhez, de a királydrámák sokkal jobban mennek neki, azt hiszem, mint a vígjátékok. Amikor ugyanis Shakespeare – és/vagy Hamlet – viccelődni kezd, én lekaparom az arcom. Szerencsére ez itt nem történik meg sokszor. Az sem világos, mire jó magadat őrültnek tettetni ahhoz, hogy szembesítsd a nagybátyádat a tetteivel, miért kell szenyózni a lánnyal, akit szeretsz, és hogy miért ne lehetne legális nyílt párbajra hívni az apád gyilkosát valami körmönfontul megtervezett és pocsékul kivitelezett álkardozás helyett, hacsak nem azért, hogy a házban fellelhető és a lejárati dátumához vészesen közelítő maradék mérget elhasználd, nehogymá' ki kelljen dobni, micsoda pazarlás lenne.
Persze megértem, hogy a színészeknek is kell a tér és lehetőség és hogy valószínűleg más világ lenne a mai, ha a 16. században már létezik filmipar. Szóval hja, így Arany fordításában szépen hangzanak a monológok – bár a „pokolgép” nekem anakronisztikusan cseng, akkor is, ha szigorú értelemben véve nem az –, és „Lenni vagy nem lenni” meg „Gyarlóság, asszony a neved!”, igen, tetszik ez nekem.

Gaby_Roney IP>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Shakespeare összes művét szeretem. Egyiket jobban, másikat kevésbé. :) Első körben azt gondolom meg kell érteni azt a kort, amiben és ahogy írt, aztán az írót, majd magát a történetet. Nem könnyű olvasmányok ezek, de ha a mögöttes tartalmat nézi az olvasó, akkor mindig megtalálja benne a maga kis tanulságát, vagy az „élet értelmét”.
Shakespeare olyan klasszikus, akire meg kell érni, hogy megértsük. A Hamlettal sincs ez másképp.

SzRéka P>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Nehéz értékelni egy olyan írót és a munkáját, mint Shakespeare. Nem is szívesen csillagoztam, de ha egyszer nem tetszett… :( Valójában nem tudom mikor kellett volna elolvasnom ahhoz, hogy jobban kedveljem a történetet. Ez alkalommal is csak „önszorgalomból”, saját indíttatásra vágtam neki – lehet várnom kellett volna még vele. A fordítás egyébként jó volt, természetesen néhol elég kacifántosra, mégis érthetőre sikeredett. A szereplők sokan voltak, bár talán 1-2 kivétellel mindannyian semlegesek maradtak. A vége egyszerre volt kiszámítható és meglepő. Ha nagyon gondolkodom rajta, akkor a színházi jelent fogott meg a legjobban. Plusz pont jár azért, hogy gyorsan el lehet olvasni. És úgy érzem ennyi tőmondat bőven elég lesz, mert már én is látom, mennyire sablonos. :D

padamak>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Ez volt az első, igazán komoly, önkéntes érdeklődésből fakadóan elolvasott Shakespeare-drámám. Megkérdeztem itt a molyokat, hogy melyik hármat ajánlanák elolvasásra. Erre szavaztak legtöbben. (További sorrend: Szentivánéji álom; III. Richárd; Macbeth/Rómeó és Júlia/A vihar; Sok hűhó semmiért/A velencei kalmár)
Nos, a dráma mint műfaj sokkal nagyobb odafigyelést igényel, mint bármely más irodalom. Igyekeztem a szereplőket mindig beazonosítani, a beszélőket folyamatosan nyomon követni, és a cselekményt valahogy kihámozni. Azt láttam, hogy inkább az érzelmi élet, a gondolkodás és a társas kapcsolatok kapnak nagy hangsúlyt a műben. Voltak benne szerethető és ellenszenves karakterek, és még a cselekmény szempontjából elvileg közömbösek sem maradtak azok, hanem hatottak – az olvasóra, szemlélőre mindenképp. Igyekeztem beleélni magam a jelenetekbe, a szereplők hullámzó hangulatába és sorsszerű kényszereibe. A jó és rossz harca szembetűnően megnyilvánult, és bár természetesen a jóknak, és az általuk képzelt/képviselt igazságnak az oldalán álltam, a végére így is meghaltak vagy nyolcan…
Egyébként az olvasáshoz hozzájárult egy lelkipásztor-konferencián elhangzott előadás az igehirdetés előadási módjairól, miszerint a Bibliában is megkülönböztetendő az epika, a líra és a dráma (próféták, apokaliptika). Mivel mostanában fejeztem be Jeremiás könyvét, és ma (ez értékelésírás reggelén) kezdtem Ezékielét, még jobban felbuzdultam további Shakespeare-t olvasni.
Kíváncsi vagyok a „drámai érzékem” fejlődésére!

KNW I>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Azt hiszem, ezt gimnáziumban csak részletekben olvastam; jó tapasztalat volt, WS tényleg zseni, rábízza a színészekre, hogy gyorsan változtassanak a hangulaton, ha egy érzelem egy könyvben több fejezeten keresztül bontakozna ki, nála pár sorban megtörténik, mégis hiteles.
Jó volt rájönni, miről is szól a világ egyik legismertebb drámája (nem arról, amit annak idején a suliban tanítottak).
Ami nem tetszett, az a fordítás volt: Arany János szövege körülményes, kemény munka olvasni :(

1 hozzászólás
Chris_Q>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Amennyire nem tetszett a Rómeó és Júlia, annyira imádtam Shakespeare-nek ezt a könyvét. Tetszettek a karakterek közti konfliktusok, Hamletet igazán érdekes szereplőnek tartottam. Számomra leginkább a volt király felesége és testvére közti kapcsolat volt érdekes, a szerző remekül bánt vele. A történet a nehéz nyelvezet ellenére olvastatta magát, minden kis részlet tökéletesen illett a maga helyére. Az egyetlen, ami zavaró volt számomra, az a hosszú monológok voltak. Ugyan ezt egy drámai műnél nem lehet megúszni, de itt néha kimondottan terjengősnek éreztem őket.

Jako23>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Azt hiszem most értettem meg hogy egy színpadra szánt darabnak bizony a színpadon van a helye.
Meg azt is, hogy a klasszikusok teljes mértékben örök érvényű dolgokat tanítanak, de nem árt ezeket az idő haladtával kicsit moderníteni, hogy jobban emészthető legyen.
Végeredményben: így, hogy már láttam imádtam, de ha olvastam volna előbb nem hiszem hogy így megszeretem.
Mindenesetre Shakespeare zseniális.

Lanolin>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Nagyon tetszett, de nem ez a kedvenc Shakespeare művem. Szerettem Hamlet filozofikus gondolatait, sok örök érvényű igazságot mondott. És hát egy kicsit drama queen-es is volt.. ;D Ő volt a kedvenc szereplőm, valamint Laertes és Horatio. Nagyon szép volt, amikor a mű végén Horatio képes lett volna meginni a maradék mérget, csak azért, mert Hamlet haldoklott. Rosencrantz és Guildenstern is szimpatikusak voltak spoiler

Annie_KimHei>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Hamlet:
A történet, amely hol bosszúról, hol furfangos cselszövésekről beszél.
Ez volt életem első Shakespeare könyve és bevallom, jobban magával ragadott mint bármelyik könyv a könyvespolcomon.
Habár dráma, ez egyébként érzékelhető is rajta, nem mindig lehetett érezni a helyzet súlyosságát.
Shakespeare nagyon ügyesen játszik az erotikával, a humorral, az őrült Hamlet gondolataival és annak véres bosszújáról.
Hamelt karaktere úgy gondolom, nagyon jól fel lett építve, csakugyan mint barátja, Horatio és a trónbitorló király, Claudius karaktere.
Szerkezete is említést méltó. Kissé mintha verses mintát követne, vagy mintha egy forgatókönyvet olvasna az ember. Gyorsan lehet benne haladni, szellősen van felépítve és a felvonások felosztása is korrekt.
Azért csak négy és fél csillagot kapott nálam, mivel a könyv befejezése szinte megölte a rajongásomat. A történet eleje óta úgy voltam vele, hogy ha esetleg valami történik a főszereplővel, vagy bármelyik szereplővel, az a szívembe fog markolni. De akkor, amikor a mű utolsó oldalait olvastam, rájöttem hogy Shakespeare megölte bennem ezeket a gondolatokat. Ennyire még sose éreztem magam egy érzéketlen „ tuskónak ” . Szó szerint meg se érintett bizonyos szereplők végzete, halála, vagy fájdalma.
Mindezek ellenére jó tapasztalatokkal gazdagodtam és megerősítem, hogy ha van olyan kötelező olvasmány amit tényleg megéri elolvasni, akkor ez az!

Trillian>!
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

Szerintem méltán híres drámája a szerzőnek. Van benne minden, ami egy tragédiához kell, gyilkosság, cselszövés, szerelem, (értelmetlen) halál, még őrült is. A dráma és a karakterek jól fel vannak építve. A történet adaptációját már láttam, úgyhogy nem volt ismeretlen, de tetszett. (Jobban, mint az előadás.) Ideje volt már, hogy elolvassam.


Népszerű idézetek

dre>!

HAMLET
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?

padamak>!

(LAERTES)
Óvd hát magad, legbiztosb a vigyázat;
Az ifjú, ha más nincs, magára lázad.

26. oldal - Első felvonás, 3. szín (Alexandra kiadó, Pécs, 2000)

padamak>!

HAMLET
[…] Fortélyos beszéd alszik a bolondos fülben.

109. oldal - Negyedik felvonás, 2. szín (Alexandra kiadó, Pécs, 2000)

Jako23>!

[…]; mert nincs a világon se jó, se
rossz: gondolkodás teszi azzá.

padamak>!

HAMLET Mert ha becsületes vagy, szép is: nehogy szóba álljon becsületed szépségeddel.
OPHELIA Lehet-e a szépség, uram, jobb társaságban, mint a becsülettel?
HAMLET Lehet bizony; mert a szépség ereje hamarább elváltoztatja a becsületet abból ami, kerítővé, mintsem a becsület hatalma a szépséget magához hasonlóvá tehetné.

74-75. oldal - Harmadik felvonás, 1. szín (Alexandra kiadó, Pécs, 2000)

padamak>!

KIRÁLY Úgy légyen; én is amellett vagyok:
Őrizve járjanak őrült nagyok.

77. oldal - Harmadik felvonás, 1. szín (Alexandra kiadó, Pécs, 2000)

SzRéka P>!

Nem örök e világ; az sem csoda,
Ha sorsunkkal a szeretet oda:
Mert hogy melyik vezérli, vitapont:
Szerelem-é a sorsot, vagy viszont?

padamak>!

(KIRÁLY)
Nyerhet malasztot, ki bünhöz tapad?

95. oldal - Harmadik felvonás, 3. szín (Alexandra kiadó, Pécs, 2000)

padamak>!

(HAMLET)
… ismerni jól az embert, az volna a valódi önismeret.

155. oldal - Ötödik felvonás, 2. szín (Alexandra kiadó, Pécs, 2000)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Kovács Márton – Mohácsi István – Mohácsi János: Ördögök
Percy Bysshe Shelley: A Cenci-ház
Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
Hugo Viktor: Ruy Blas
Friedrich Schiller – Johann Wolfgang Goethe – Christopher Marlowe – Jacopone da Todi – Philip Massinger: Szentségtörők és mártírok
Victor Hugo: Királyasszony lovagja
Oscar Wilde: Salome
Molière: Le Tartuffe / Tartuffe
Molière: Tartuffe