30. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Hamlet 1082 csillagozás

William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet William Shakespeare: Hamlet

Az ​angol klasszikus, Shakespeare zseniális drámájáról nehéz lenne újat mondani. Nem is kell megpróbálni. Hiszen évszázadok múltán oly naprakészek mondatai, találóak szereplői, hogy az ember újra és újra rácsodálkozik, „csak az idő halad”, „mi nem változunk”. Mi, az emberiség, felcímkézve a hiúság, gyarlóság, öntörvényűség, haszonlesés, erkölcstelenség, vagy a pajzánság határtalan jelzőivel.

Az előadás középpontjában a család áll. Az az anya, és fiú, aki különböző módon gyászol, üdvözöl egy új világot, rendszert, ami gyarlóbb, és kuszább lett, mint az előző.

A főhős vívódik az általa vélt igazság és a valóság között. Nyomozásba kezd apja halálával kapcsolatosan, a Szellem megjelenésnek köszönhetően. Azt gondolnánk, hogy egy háborodott elme szüleménye mindez, ám a jó barát Horatio éppúgy részese a múlt feltűnésének, mint maga Hamlet.

Az igazságnak súlyos következményei vannak, ha azt korábban megmásítani szándékoztak néhányan. Így történik ez ebben a drámában… (tovább)

Hamlet, dán királyfi címmel is megjelent.
Az 1993-as Ikon-kiadások és az 1997-es PannonKlett-kiadás kétnyelvű.

Eredeti megjelenés éve: 1623

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, Színház az egész, Populart Füzetek, NTK-klasszikusok, Matúra klasszikusok, Shakespeare drámák BBC borítóval

>!
Európa, Budapest, 2018
584 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630799782 · Fordította: Mészöly Dezső, Kosztolányi Dezső, Arany János
>!
Magvető, Budapest, 2017
216 oldal · ISBN: 9789631436259 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Magvető, Budapest, 2017
216 oldal · ISBN: 9789631435931 · Fordította: Nádasdy Ádám

25 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Hamlet · Horatio · Ophelia · Claudius, dán király · Hamlet · Laertes · Polonius


Kedvencelte 145

Most olvassa 49

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kikiriki
William Shakespeare: Hamlet

Talán pár év múlva újra elő kellene vennem, amint jobban megérek erre a drámára.
Nehéz volt a nyelvezete, sok mindent nem értettem meg, illetve rendesen elvesztem benne, viszont ettől függetlenül: tetszett. Legalábbis az a része, amit színtisztán értettem.
Shakespeare úr egyik művét sem merném soha lepontozni csupán azért, mert nem értem meg hozzájuk kellőképpen.
Ahogy fent említettem, egy kis idő múlva újra nekikezdek. :)

" Nemes szív tört meg itt.Jó éjt, királyfi;
Nyugosszon angyal éneklő sereg! "

5 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP
William Shakespeare: Hamlet

Ilyet se csináltam még: nem a könyvet kedvencelem, hanem azt a konkrét kiadást, amelyik megvan nekem (Ikon, 1993). Ennél feljebb nem lehet menni.* Kétnyelvű szöveg, a magyar fordításhoz adagolt jegyzetekkel, angol és magyar állandó összehasonlításával. Minden oldal eseményeihez konkrét értelmező kérdések, minden jelenethez és felvonáshoz összefoglaló kérdések. Reneszánsz kori illusztrációk és modern filmkockák. Bőséges előszó az angol reneszánszról, a középkori színjátszásról, az Erzsébet-korról, a Globe-ról. Műfajelmélet, téma szerinti olvasatok, a szereplők jellemzése. A kötet végén rövid drámaértelmezések a XVII. századtól napjainkig. Profi munka. Messze meghaladja egy középiskolai óra lehetőségeit, egyszerűen bármilyen jellegű órához atombiztos hátteret ad. Büszke vagyok rá, hogy legrégebben birtokolt angol nyelvű könyveim között van.

A magyar szöveget most nem nagyon nézegettem, legfeljebb ha elkeveredtem a reneszánsz kori fegyvernemek és növényfajok nevei között, esetleg nem bírtam követni a szóvirágozást. Egyébként elementáris élmény Shakespeare-t olvasni eredetiben. Három napomba került. Mármint nem ez a dráma, ez néhány óra volt, hanem amíg megtanultam annak idején. Az első angol nyelvű Shakespeare-emet három nap alatt olvastam végig úgy, hogy közben csak enni meg aludni keltem föl (vizsgaidőszak). A következőhöz már sokkal-sokkal rövidebb idő kellett. Úgyhogy tényleg egyszer kell rászánni magát az embernek, aztán már megy. És csoda, igazi csoda, tényleg.

Voltam vagy tizenkilenc éves, amikor először hittem el, hogy az lehet. Előtte egyáltalán nem, és nincs is ezzel baj. Nem nézem le a tizenkilenc éves kor előtti önmagamat. ;) A tankönyvnek nem hittem, a kötelezők nem érintettek meg, a Hamlet különösen nem, de azért végigolvastam, ennyi. Egy odadobott megjegyzés nyitotta ki a fülemet: egy általam igen tisztelt személy, egészen más témáról beszélve, azt mondta Shakespeare-re, hogy „ez a szerencsétlen zseni”. Talán éppen azért volt hiteles, mert nem is róla beszélt egyébként. Semmi kötelezettség-íze nem volt ennek a pár szónak, csak úgy kimondta a véleményét, bele a vakvilágba. Rengeteget jelentett nekem. Szegény már nem él, sose tudta meg.

Lehet, hogy a Hamlet reputációját is az rontja, hogy annyira ájuldoznak tőle a legnagyobb tekintélyek, az embernek szabályos komplexusa van tőle. Jaj, mi lesz, ha én nem borzongok bele, nem sírom el magam, nem akarok belebolondulni, most akkor nem vagyok teljes értékű olvasó… lehet, hogy ezt gondolják róla sokan, azért áll viszonylag alacsony százalékon? Fogalmam sincs, de ez az újraolvasás most piszok jólesett, még akkor is, ha miatta nem haladtam egy csomó más dolgommal. Ebben most minden benne volt, ami kellett.

Művészileg dehogy tökéletes. Francokat. Látványosan nem az. Ezt úgy elkapkodta a mester, ahogy csak el lehetett kapkodni. Biztos szorította a határidő. „Írjá' má', húsvét után előadás, és még meg se tanultuk. – De mit írjak? – Mit tudom én, legyen benne vérfertőzés meg mérgezés meg tengeri csata meg sok szójáték meg tömeges vérfürdő, hogy meg is vegyék a jegyet.” Egyik jelenet a másikra dobva, olyan ugrásokkal térben és időben, hogy követni nem lehet (és én legalább visszaolvashatok, de a néző nem), bölcs mondások és nagymonológok ötletszerűen elszórva, az angol reneszánsz dráma csúcsjelenetének tartott szakaszra újraolvasás után se mondtam volna, hogy a művészi szerkesztés teteje. (Attól még lehet persze, hogy az.) A mélypont: amikor a sírgödörben verekednek. A világon semmi értelme. Valamint én vagyok az egyetlen, aki szerint Horatio oly mértékig a hű barátság megtestesítője, hogy egyénisége sincs? Egyebet se csinál, csak szekundál Hamletnek öt felvonáson keresztül. Mindenben egyetért vele, minden kérését teljesíti, nélküle lélegezni se tud, önálló gondolata nincs. Kit érdekel.

Van benne felnőtté váló főhős. Melankolikus. Földes. Gyászruhás, sötét tekintetű. Mindenkire gyanakszik. Ritkán ok nélkül. Ő akarna lenni a jó, a hős, a bátor. Aki nem pusztán bosszút áll, hanem az egész kizökkent időt helyrerakja. Csak éppen egész végig nem tudja kitalálni, hogyan hajtsa végre a feladatot. Bátornak bátor, de jónak nem jó: nem egyszerűen ölni akar, hanem kárhozatba vinni az ellenfelet. Ja, és sohasem lehet biztos abban, hogy a szellem, amely kirója rá a feladatot, valóban az apja, vagy gonosz túlvilági lény. Egyszer se konfrontálódik Claudiusszal, csupa közvetett bizonyítéka van. (Minden attól függ, hogyan adják elő az Egérfogó-jelenetet. De akárhogy adják elő, kizárólag Claudius arckifejezése árulkodik, vallomást Hamletnek nem tesz, csak a közönségnek.) Mindenkit azzal a mércével mér, hogy mennyire hűséges őhozzá, illetve mennyi esze van. Aki csak egy kicsit eltér a mércétől (és rengeteg ilyet talál), azt alázza, gúnyolja, sérti, öngyilkosságba kergeti, hirtelen haraggal leszúrja, hideg fejjel akasztófára küldi. De akármit csinál, valahogy mindig közelebb jut a saját céljához: a dán udvar megtisztításához. Igaz, hogy elég borzasztó áron. És akármit csinál, vagy akármi történik vele, azt mindig alaposan végiggondolja, megpróbálja beilleszteni a világról alkotott képébe. Hogy az a kép nem egyezik az enyémmel, az egy dolog. Attól még az övét tisztelem. Nagy egyéniség. Csak nem biztos, hogy élnék egy ilyen egyéniség által irányított államban. Tényleg, milyen stílusú uralkodó lenne Hamlet? Kb. mint Rettegett Iván…

Claudius meg nagy ellenfél. Képességeit és készségeit tekintve uralkodónak nem volna rossz, sőt férjnek sem, „csak a nyaka véres”: aljas gyilkosság és hazugság árán jutott trónhoz és házassághoz, és retteg a leleplezéstől, tehát lassan, de biztosan szétrohasztja az államot. Megfigyelők és besúgók mindenütt (Polonius lelkesen kiszolgálja, még új ötletei is vannak), manipulálás felsőfokon, a gyilkosságokkal pedig egyszerűen nem lehet leállni. Kb. háromféleképpen eltervezi, hogy hogy fogja kinyírni az unokaöccsét. B terv mindig van. És ott a tükörkép: Laertes, aki Hamlettel ellentétben nem gondolkodik, csak cselekszik (ha Hamlet a föld, Laertes a tűz), és pillanatok alatt eszközzé válik a gonoszság kezében. Ennél még a Hamlet-féle támolygás is jobb.

Gyönyörűen összeáll minden, amit az utóbbi egy-két évben a középkorról és a reneszánszról olvastam. Egyszerűen minden megtalálja a helyét, minden értelmet kap. És most csak egyvalamit sajnálok: hogy mér nincs időm azonnal belekezdeni ebbe, meg különben is mér olyan irgalmatlan hosszú, hogy a fene tudja, végére érnék-e még az idén…

De ne nyávogjak, már az is nagy élmény, hogy fölfogtam, miért tartják ezt a darabot zseniálisnak. Eltartott pár évtizedig, de sikerült. :D Isten áldja azt, aki kitalálta ezt a kiadást, és mindenkit, aki közreműködött benne.

* Na jó, esetleg egy nagyon rendes korrektorral, aki kijavítaná az elszórtan, ám rendszeresen jelentkező gépelési hibákat. Több bajom nincs, és ezt is könnyű elfelejteni, az erények ismeretében. Érdemes lenne a kiadás ideje után készült Nádasdy-fordítás felhasználásával is összerakni egy hasonló kiadványt.

>!
Ikon, Budapest, 1993
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637948457 · Fordította: Arany János
10 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
William Shakespeare: Hamlet

Hát ez nekem baromira tetszett! Akkor kezdtem el jobban figyelni, amikor Hamlet összekülönbözött az anyjával azon, h az apja még csak egy hónapja halott, az anyja meg már újra házas, és ez csak neki volt fura. Még ha mondataira szedem is csodálatosan öszetett igazságok hangazank el! Sajnálom, hogy eddig vártam vele, de örülök, hogy mégis elolvastam.

>!
Nymeria96
William Shakespeare: Hamlet

Tizedikben választható házi olvasmány volt, akkor inkább a Szentivánéji álom mellett döntöttem, és talán nem is baj, hogy most olvastam el érettebb fejjel.
A nyelvezetét nem találtam olyan nehézkesnek, a cselekmény könnyen követhető, a szereplők meg nagyrészt ármánykodnak egymás háta mögött.
Nagyon tetszett, örülök, hogy végül elolvastam, de azért még mindig a Rómeo és Júlia a kedvencem Shakespeare-től.

>!
CsakSimánDorka P
William Shakespeare: Hamlet

Most először olvastam ezt a művet mert ez nálunk nem volt kötelező, viszont ha az lett volna nagyon szerettem volna ugyanis nagyon megtetszett. Nem zavart a nyelvezete annak ellenére, hogy ez volt a második Shakespeare mű, amit eddig olvastam. Számomra nagyon érthető és élvezhető volt :)

3 hozzászólás
>!
Lillsz
William Shakespeare: Hamlet

Nekem valahogy a Hamlet nem lett a kedvencem. :/ Voltak részek amiket nagyon szerettem, de voltak olyanok is amiket nem. Számomra nem volt annyira izgalmas és lebilincselő olvasmány. :D A Rómeó és Júlia túl nagy kedvenc lett xd 5/3

11 hozzászólás
>!
gab001 P
William Shakespeare: Hamlet

Természetesen már olvastam kötelezőként, de szerintem ezeket a könyveket nem árt elővenni idősebb fejjel, mert jobban érthetővé válnak. Ráadásul már a történetre sem emlékeztem pontosan, így még le is kötött. Ugyanakkor jól kiegészítette a művet a könyv végén található lábjegyzet és az utószó, ami egyfajta elemzésként szolgál. Valóban gyönyörű, ahogy Shakespeare ír, olykor egyszerűen csak a szavak ritmusa is örömöt okozott. Bár gondolom ehhez az is hozzájárult, hogy Arany János fordította. Nem lehet megunni.

>!
Európa, Budapest, 1981
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630727544 · Fordította: Arany János
2 hozzászólás
>!
Aurore
William Shakespeare: Hamlet

„A Hamlet-ről írt tanulmányok és értekezések bibliográfiája kétszer olyan vastag, mint a varsói telefonkönyv.” (Jan Kott, 1964)

Mindig bajban vagyok, amikor egy könyvről már mindent – és annak ellenkezőjét is leírták. Mit tehetnék még hozzá? Számít-e az én véleményem, az én benyomásom? Igen: nekem. :)

Először is elmondom, hogy egy régi tartozásomat törlesztettem, mert nemcsak azt gondolom, hogy európai kultúrember nem létezhet úgy, hogy ezt a művet nem olvasta, hanem angol szakot végzettként ez egyenesen szégyen. Mondjuk így már nem kelhetek versenyre Megalázósdiban Howard Ringbaum proffal a Helycserés támadásból, de sebaj, így is lehet élni.

Másodszor elmondom, hogy megvilágosodtam: hogy mennyi általam is ismert szállóige származik ebből a műből, hihetetlen! Neither a borrower nor a lender be; Gyarlóság asszony a neved; Légy hű magadhoz; Rosencrantz és Guildenstern halott; The rest is silence – soroljam?

Harmadszor pedig jöjjenek az impresszióim. Nem hagyott nyugodni Ödipusz, hát na. Hogy ennyit vekengeni azon, hogy az özvegy anyánk férjhez ment a nagybácsinkhoz? Mintha jobban zavarná, mint az, hogy az apját megölték, komolyan mondom. Az Arany-fordításba különben párszor belecsavarodtak az agytekervényeim. S noha észrevettem, hogy a költő néhányszor nem értett meg pofon egyszerű mondatokat, nem haragudtam rá, mert sok helyütt én sem értettem ám az eredetit. A jegyzeteket és a diákoknak feltett néha bugyuta, olykor elgondolkodtató, alkalmasint megválaszolhatatlan kérdéseken is derekasan átrágtam magam. Talán igaza van Tolsztojnak, hogy nincs koherencia a szereplők jellemében, s a szerző csupán olyan filozofikus gondolatokat gyömöszöl a szájukba, amit kínkeservvel saját maga szeretne elmondani. De talán igaza van sokakkal együtt Kosztolányinak, hogy immár 400 éve töprengenek a Hamleten és még sokáig is fognak, s ezért ez az első par exellence értelmiségi dráma, mert nem olyan könnyű megfejteni. Továbbá megfontolandó az a vélemény is, hogy ez valahol a felnőtté válásról szól: megtesszük, amitől eredetileg rettegünk, majd végül belehalunk. Ó igen, majd elfelejtem, a szójátékokért teljesen odáig voltam, és nagy riszpekt Arany Jánosnak, hogy ezeket javarészt vissza is tudta adni valamiképp!

>!
Ikon, Budapest, 1993
256 oldal · ISBN: 9637948201 · Fordította: Arany János
4 hozzászólás
>!
berg
William Shakespeare: Hamlet

Nádasdy Ádám fordításában nincsenek aranyköpések (bocsánat). Van viszont pörgős cselekmény, érthető jelenet, felfogható stílusértékű megszólalás és poén, rendes, nevetős.
Arany János fordítását muszáj megtanítani, mert az a saját jogán a magyar kultúra része. De a diák, akit Shakespeare drámája érdekel, ezzel a fordítással messzebbre jut (interneten elérhető).

>!
Emília5
William Shakespeare: Hamlet

Már diák koromban is olvastam. Nagy és komoly mű, a mai könyvek után kissé nehéz a stílusa, a szófordulatai, de örök érvényű, nagy mondásokkal és jelenetekkel. Csodálatosan ír, a mű izgalmas, ármány és cselszövés, mozgalmasság, igazi klasszikus.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem, bölcselmetek
Álmodni képes.

71. oldal - I. felvonás 5. szín (Ikon, 1993)

3 hozzászólás
>!
Darkshine

(…) mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkozás teszi azzá.

Második felvonás, Második szín

Kapcsolódó szócikkek: jóság
>!
Ftuner

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tengerfájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?

III. felvonás első szín

1 hozzászólás
>!
Papírtigris

OPHELIA
Tudjuk, mik vagyunk, de
nem tudjuk ám, mivé lehetünk.

Kapcsolódó szócikkek: Ophelia
1 hozzászólás
>!
kávésbögre P

Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani.

II. felvonás 2. szín

>!
Ga_Win

Ami a fő: légy őszinte magadhoz;
s ebből következik – mint napra éj –,
hogy másokkal sem leszel kétszínű.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: őszinteség
2 hozzászólás
>!
MFKata

Kizökkent az idő; – ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.

The time is out of joint: O cursed spite,
That ever I was born to set it right!

1. felvonás 5. szín

1 hozzászólás
>!
Szelén P

Uram, azt tudjuk, hogy mik vagyunk, de azt nem, hogy mi lehet belőlünk.

141. oldal

>!
kávésbögre P

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait; vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki?

III. felvonás 1. szín

>!
Frank_Spielmann I

Gyarlóság, asszony a neved!

41. oldal - I. felvonás 2. szín (Ikon, 1993)

12 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Nagy várakozások
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Henrik Ibsen: Babaház (Nóra) / A vadkacsa
Henrik Ibsen: Nóra
John Milton: A küzdő Sámson
Percy Bysshe Shelley: A Cenci-ház
Peter Shaffer: Equus / Amadeus
Fekete István: Tüskevár
Fekete István: A koppányi aga testamentuma
Kazuo Ishiguro: Napok romjai