Világuralom vagy szerelmi boldogság – kettős szenvedély tükröződik Antonius belső konfliktusában. Shakespeare egyetlen drámája sem tár fel ilyen széles távlatokat. A költészet itt a történelmet jeleníti meg: Shakespeare Kleopátrában az ókor egyik legzseniálisabb alakját kelti életre, s meggyőző, plasztikus művészi erővel idézi fel az ókori Egyiptom atmoszféráját. Antonius és Kleopátra bukásukban lesznek igazán naggyá, haláluk nem szánalmat és félelmet ébreszt, hanem csodálatot, bukásuk megdicsőülés, nem tragikum. Shakespeare hőseit eszményítés nélkül rajzolja meg, minden hibájukkal és tévedésükkel – mégis bennük ábrázolja az emberi természet erejét és fenségét. Az Antonius és Kleopátra – Shakespeare himnusza az emberhez.
Antonius és Kleopátra 92 csillagozás
Antonius és Cleopatra címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1606
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Shakespeare drámák BBC borítóval Európa
Enciklopédia 18
Szereplők népszerűség szerint
Kleopátra · Augustus · Marcus Aemilius Lepidus · Marcus Antonius
Kedvencelte 2
Most olvassa 4
Várólistára tette 43
Kívánságlistára tette 7
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nagyon szeretem az ókori Rómát, ezért is volt szomorú rádöbbenni, időközben milyen molyrágta és porlepte a tudásom… A hiba az én rendszeremben van, amiért nem szerettem ezt a darabot – ritkán olvasok drámát, egész más hangulatba kell hozzá kerülni és főleg türelemmel bogarászni a régies szöveget. Külön szenvedés volt, hogy a MEK-ről nem letölthető, csak online megnyitható formátum található, így a telefonom olvastam.. nem volt kellemes.
Érdekes történet volt. Szerintem egyikük, sem Antonius, sem Kleopátra nem voltak normálisak. Olyan húzásaik voltak, hogy csak néztem. Szegény Hírvivő, nagyon sajnáltam. Jó, hogy el tudod menekülni Kleo elől. :-) Bonyolult életük volt az ókori időben. Bízom benne, hogy igazi érzelmeik voltak, és nemcsak a helyzet szülte, és mert muszáj volt.
Volt valami a drámában, amitől az embernek végig kicsit emelkedett lesz a hangulata. Talán a tudat, hogy milyen legendás történelmi alakok történetének lehetünk tanúi. Még csak most kezdek elmélyedni Shakespeare történelmi jellegű drámáiban, de a III. Richárd és most az Antonius és Kleopátra után lenyűgöz az, ahogy képes volt emberivé, esendővé tenni ezeket az évszázadok óta megfoghatatlannak vélt alakokat.
Szeretem, hogy Shakespeare drámái mindig egyetemes, örök érvényű mondanivalókat hordoznak. Ezúttal a szerelem kerül középpontba, viszont ez számomra sokkal megfoghatóbb volt, mint a Rómeó és Júlia. (Persze egészen más korosztályokat ölel fel a két tragédia, és én Rómeót nagyjából 17 éve olvastam. Ettől függetlenül ez a dráma sokkal nagyobb hatást tett rám.)
Antonius és Kleopátra szerelmét már nem rózsaszínfelhők, gyermeki naivság jellemzi, mögötte van két egész élet, mindketten számos dolgot cipelnek a múltjukból, és ez – mint tudjuk – a való életben is könnyíti meg a kapcsolatokat. Ráadásul mindketten legendákká vált figurák, ahogy a történet harmadik fontos szereplője, Octavius is. Ennek súlyát ők maguk is érzékelik, hiszen gyakorlatilag minden tettüknek hatása van a világ működésére. Ez pedig olyan teher, ami semmiképp sem hozhat boldog véget.
Bevallom az ókor nem áll túlságosan közel hozzám, ezért is halogattam már legalább egy éve ezt a drámát, de ezután sokkal bátrabban kezdek bele a Julius Caesarba és társaiba.
A korábbi két drámához hasonlóan ez is könnyen elnyerte a tetszésem. Hosszra talán eddig ez volt a legbővebb, és különleges volt olyan szempontból, hogy valós és ismert történelmi személyek történetét mesélte el. Szerintem különösen kiemelkedő az is, hogy ehhez is hűen mennyire közel áll a történelmi tényekhez az egész dráma felépítése, a cselekmény előremenetele, és még a két főhős halálának körülményei is. Azonban Shakespeare nem állt meg a történelemnél: rájött, hogy ha mindezt kiegészíti és még több háttértörténetet ad neki, akkor sokkal érdekesebbé és szórakoztatóbbá teheti az egészet. Így talán vannak olyan jelenetek, melyek nem tartoznak a fő cselekményszálhoz, mégis mindig adnak valami pluszt, legyen szó akár baljós előreutalásról, akár arról, hogy minket szórakoztasson. Mindezek mellett a harmadik Shakespeare-dráma után – azt hiszem – nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nagyon kedvelem a stílusát, eddig fordítástól függetlenül mindig „átjött” a lényeg, a szellem, a humor. Éppen ezért is tudom ajánlani mindenkinek, hogy olvassatok Shakespeare-t, mert tényleg kortalan, jót lehet szórakozni egy-egy párbeszéden, soron, és az élet igazságait is virágokként ülteti a többi sor kertjébe. Bárkinek ajánlom, aki nem riad vissza ettől a műnemtől, nem lesz tőle nagyon szomorú, ha páran meghalnak, és minőségi szórakozásra vágyik. No és persze ha kevésbé ismert címet keresel, még az a jól eső érzés is nyugtathatja kicsiny lelked, hogy a kortársaid közül biztosan az elsők között vagy, akik kezébe vették a könyvet. :)
Mint minden Shakespeare dráma ez is tetszett nagyon. Nagyon jó volt az ő változatában olvasni a történelem egyik leghíresebb szerelmi kapcsolatáról mely birodalmakat forgatott fel. Bizonyos értelemben ez a mű jobban tetszett, mint a Rómeó és Júlia hiszen itt két felnőtt, érett ember szerelmét ismerhetjük meg. A szenvedélyt e két ember között Shakespeare remekül ábrázolta. A nyelvezet ezúttal sem könnyű, nagyon oda kell figyelni, de egy idő után egész könnyen vettem az akadályt.
Egyszer ezt is megfogom nézni színházban.
Eddig ez a Shakespeare tetszett legkevésbé. Magát a történetet ismertem már, tudtam mi lesz a végkifejlet, nem lepődtem meg, talán ezért sem volt olyan izgalmas olvasni. Nagyon sok a szereplő, akiknek majdnem mind -us végződésű neve van, ezért állandóan lapoznom kellett, hogy most ki kivel van, kinek a barátja, rokona, ellensége, stb. Sokszor el voltam veszve a történetben, mert nagyon rövidek a színek is, állandóan változik a helyszín, figyelmesen kellett olvasni, de én így is elvesztettem néha a fonalat. Számomra Kleopátra egyáltalán nem volt szimpatikus karakter, végighisztizte az öt felvonást, off én sokkal fenségesebbnek és okosabbnak képzeltem el. Egy igazi idegesítő, hisztis liba. A darab végén persze a férfiak a kardjukba dőlnek, a nők, pedig az elegánsabb kígyómarásos módszert választják. Engem valahogy idegesített ez a dráma.
Az viszont nagyon is Shakespeare érdemeit dicséri, hogy a dráma történelmileg pontos, jól kidolgozott.
Ambivalens érzéseim vannak: egyrészt tetszik, hogy ezt a mindenki által ismert történetet ilyen rövid formában megalkotta Shakespeare, másrészt pont ez nem tetszik. Annyira összetett ez a történelmi eseménysor, hogy nekem hiányzott sok háttérinformáció, amit persze sokszer olvastam már máshol,de mégis ettől lesz kerek egész. Elfogadom, hogy a rövidség miatt ennyi fért bele, akkor jól oldotta meg.
Viszont a karakterek nem tetszettek. Sem Kleopátra, sem Antonius. Valahogy nem találta el őket most Shakespeare. Kleopátra szerintem túl ostobán, önimádóan, nárcisztikusan; Antonius meg olyan semmilyennek van ábrázolva. Pattant már ki jobb is a mester agyából, úgy érzem.
Ez most valahogy nem kötött le. A téma amúgy érdekes, csak nem elég erős a kohéziója a szövegnek. Rengeteg apró, olykor 4-5 soros színek, különösen a negyedik felvonásban, emiatt rettenetesen szétdarabolódik a történet. Mire alkalmazkodnál egy jelenethez, már kettővel odébb tartunk. Antoniuson, Kleopátrán és Augustuson kívül nem érdekesek a figurák, nem többek, mint statiszták. A történet pedig bármennyire is ígéretes, nem ad többet így, hogy ezt a két embert helyezte a középpontba Shakespeare, mint ha bármilyen más hősökről írta volna meg a történetet. A szerelmi szál tényleg elég erős, de ebből nem lehetett igazán hatásos konfliktust alkotni, ami konfliktus pedig a politikai tömbök között kialakult, a dráma keretei között nem tűnik különösebben indokoltnak. Vannak benne valóban jó megoldások, például Antonius haláltusája, az ötödik felvonás pedig önmagában is megállná a helyét külön minidrámaként, de a darab egészét tekintve nem több egy erős közepes színvonalnál – mármint Shakespeare-hez mérten. Többet ki lehetett volna hozni a témából.
Nagyon vártam ezt az olvasást, mert egyébként is szeretem Kleopátra történetét, ráadásul Shakespeare műveit is kedvelem. Ez a dráma kimaradt a középiskolás éveimből. Nagyon olvasmányos volt, egyáltalán nem szeretek drámát olvasni, mert sokat kell értelmeznem a szöveget, de itt nem volt zavaró. szívesen megnézném színházba is, de sajnos nincs rá lehetőségem jelenleg :(
Népszerű idézetek
JÓS
Egy lesz a sorsotok.
IRAS
De hogyan, hogyan? Mondd részletesebben.
JÓS
Megmondtam.
IRAS
Egy hüvelykkel sem lesz jobb sorsom, mint neki?
CHARMIAN
És ha csak egy hüvelykkel volna jobb sorsod,
mint nekem, hol kívánnád azt a hüvelyket?
IRAS
A férjemen, de nem az orrán.
14-15. oldal, Első felvonás - 2. szín (Európa, 1984)
Olyan nő az, hogy nem fogják az évek.
És mindig más: őt meg nem únhatod.
Más asszonyból – ha véred hűl – elég.
Ő nem csitít, csak újabb vágyra gyújt,
Mert benne megszépűl a förtelen,
S a pap megáldja, míg bujálkodik!
II. 2.
AENOBARBUS
Parancsolsz, uram?
ANTONIUS
El kell innét mennem hamar.
AENOBARBUS
Ej, hisz azzal megölnénk az asszonyokat! Lám, milyen halálosan elbúsulnak, ha csak kedvetlenek vagyunk egyszer-egyszer. Ha itt hagyjuk őket, belehalnak.
ANTONIUS
Mennem kell.
AENOBARBUS
Ha nyomos ok van rá, csak haljanak meg az asszonyok.
II. 2.
Én azt hiszem, van valami a halálban, ami úgy kell neki, mint a szerelmes szorítás: olyan igen kész meghalni mindig.
I. 2.
Ezt a könyvet itt említik
- Saul Bellow: Ravelstein
- Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
- Virginia Woolf: Saját szoba
- Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher
Hasonló könyvek címkék alapján
- Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus 93% ·
Összehasonlítás - Fazekas István: Pilátus éjszakája ·
Összehasonlítás - Plautus – P. Terentius Afer: Római vígjátékok ·
Összehasonlítás - Henrik Ibsen: A császár és a Galiléus ·
Összehasonlítás - Plautus: Plautus vígjátékai I-II. ·
Összehasonlítás - Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok 96% ·
Összehasonlítás - Conn Iggulden: Róma kapui 89% ·
Összehasonlítás - Mary Beard: S.P.Q.R. 89% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna 89% ·
Összehasonlítás - Révay József: Tűzfolyam ·
Összehasonlítás