A ​vihar 84% 477 csillagozás

Nagyon egyszerű és érthető a történet. A különlegessége pedig az, hogy egy látszólag lakatlan szigeten játszódik a sztori, és van benne természetesen vihar meg hajótörés, meg bosszúvágy és néhány szellem. Ez így akár egy tragédia is lehetne, csahogy ez komédia, és itt van a gond. Én azt hittem, hogy szeretem Shakespeare komédiáit, viszont itt semmi komikus nem történt. De tragikus sem, és így egy nagy semleges valami lett ebből a történetből. Amit sajnáltam, mert ha már szatirikus, vicces jeleneteket nem nagyon fedeztem fel, akkor vártam a véres bosszút, de nem volt. :D
Nagyon azt hittem évek óta, hogy ez a könyv az egyik kedvencem lesz Shakespeare-től, de eddig talán ez tetszett legkevésbé, amit nagyon sajnálok. Persze így is élveztem olvasni, de nem tett rám akkora hatást, mint a többi műve.
https://youtu.be/RhCyOc9MCjE

A vihar valahogy mindig is külön helyezkedett el a fejemben a többi Shakespeare műtől. Gondolom, ennek köze lehet ahhoz, hogy ez az utolsó darabja, és az elsőkre és utolsókra azért mindig máshogy tekint az ember.

De lehet, hogy a karakterek miatt. Prosperóban mintha az összes Shakespeare királydráma kitaszított/bölcs/manipulátor/gyarló/isten-szerű uralkodófigurája lenne összegyúrva, Miranda és Ferdinánd szerelme az összes Shakespeare komédia szerelmesét testesítené meg, Caliban meg… Caliban felejthetetlen.
És a jó néhány drámában jelenlévő misztikum, a varázslat sem hiányozhat, a tündérek is itt vannak, és nem tudok szabadulni az Ariel-Puck párhuzamtól, akik hasonlóak, mégis mások.

De talán csak a helyszín teszi, a sziget, ami viszont annyira más, mint a várak, a városok vagy az elvarázsolt erdők, amik amúgy otthont adnak Shakespeare szereplőinek.

Jó összegzése az életműnek, de önállóan is megállja a helyét.

Egy kihívásnak köszönhetően álltam neki ennek a drámának és egész jó kis élmény volt az olvasása, bár eleinte tartottam kicsit tőle, hogy nem fog tetszeni. Van benne minden: bosszúvágy, hajótörés, lakatlan sziget, szellemek, varázsló, mégis a látszólagos katyvasz ellenére is nagyon jól fel lett építve a cselekménye. Bár még mindig a Rómeó és Júlia a kedvencem Shakespearetől, ez a Vihar c. kötet is szórakoztató kötet volt.

„S úgy járt végül is,
Mint sok hazug, ki addig szédeleg,
Míg megszédülve magát csalja meg.”

Ezt a kötetet teljesen külön kezelem a többi Shakespeare műtől.
Lehet azért, mert az utolsók egyike, de a legerősebben rám ható művek közé sorolom.
Nincs olyan sora, amire ne emlékeznék és immáron kívülről fújom.
Az érzés, mely olvasása után maradt leírhatatlan.
Fájdalmasan csodálatos, egy üresség maradt benne, a régit kisöpörve és elmosva, hogy helyet adjon valami újnak és ismeretlennek.
Kellenek az ilyen művek, melyek átírják az ember lelkét, kicsit tisztítják, kicsit felemelik, de mindenképpen táplálják.
Csodálatos úgy ahogy van.

Kedvenc!♥

Shakespeare legutolsó drámája a Vihar. Jelképekben rendkivül gazdag alkotás, és talán ez okozta azt hogy a figurái, életre keltek a drámán túl is, és más irodalmi művekben is felbukkannak.
Ez volt az oka annak hogy elővettem a drámát. A Lepkegyűjtőt olvasom, és a regény több ponton is egyértelmű utalásokat tartalmaz a Viharra, így kedvem lett elővenni és újra elolvasni ezt a színművet is.

Tudom, hogy előszeretettel osztják idős színészekre a Nádasdy Ádám számításai szerint 45 éves Prospero szerepét, de az eddigi legjobb feldolgozás, amit ebből láttam, egy 20 perces gimnáziumi előadás volt, ahol Prospero az előadás végén ingerülten kidobta magát egy kukába.

Hitszegés, varázserő, szerelem, bűbájosság, szellemek, minden együtt van, ami elengedhetetlen egy Shakespeare drámához és mégsem tudott lenyűgözni. Nekem a dráma leírt formájában nem igazán működik, vagy csak nagyon ritkán, kell a látvány, az emberi hang, a gesztusok, az előadás.

Régen olvastam Shakespearet, már el is felejtettem hogyan írt. Rövidke volt ez a műve, de nem unalmas. Régóta megvan a polcomon, most @Szürke_Medve olvasása nyomán vettem rá magam, hogy belekezdjek. Nem bántam meg. Már csak azért is megérte, mert lépten nyomon idézik. No meg egészen érdekes volt. A hajótörés népszerű téma. Meglepődtem rajta, hogy mi lett a darab vége.

A 2012: Shakespeare éve kihívásra olvastam újra. A szakirodalom kellőképpen méltatja a mű jelentőségét, ezek közül egy viszonylag újabb dolgozat az igényesen konzervatív Balázs Zoltántól:
„A VIHAR”: AZ ERKÖLCSI SZEMÉLYISÉG DRÁMÁJA
http://www.holmi.org/2005/12/balazs-zoltan-a-vihar-az-e…
Különösebb személyes élmény nem köt a műhöz, Prospero személyisége is taszít, nem szeretem az uralkodó apa-figurákat. Talán majd ha megöregszem, akkor jobban megérint a darab problémaköre, de ez nem jelenti azt, hogy a mű nagyságát ne ismerném el. Egyébként meg szeretem Shakespeare stílusát, akár Babits, akár Mészöly Dezső fordítja, nekem átjön, és mivel ez egy nagyon gondolatgazdag és precízen felépített alkotás, gondolkozás nélkül megadom az öt csillagot.

Őszintén szólva csak azért vettem elő ezt a művet, mert a Ne érints sorozatban többször említették és kíváncsivá tett. Egyszerűen nagyszerű mű, könnyen befogadható, értelmezhető, emészthető. Prospero, mint száműzött Milánói herceg, kerítőt játszik Miranda lányának. Vihart keltve a sziget partjára vergődik Ferdinád nápolyi királyfi, aki egyből beleszeret Mirandába. Tetszenek a szellemek által keltett kavarodások, mely belecsempészett egy kis humort is.
„Üres a pokol” kiáltott, „itt van minden ördög!”