23. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

A ​vihar 310 csillagozás

William Shakespeare: A vihar William Shakespeare: A vihar William Shakespeare: A vihar William Shakespeare: A vihar William Shakespeare: A vihar William Shakespeare: A vihar William Shakespeare: A vihar

Shakespeare páratlan életművének betetőzése, a Vihar, a világirodalom egyik kimagasló remeke. A színpadi művek között egyedülálló mesejáték költői szépségei miatt különösen alkalmas kétnyelvű kiadás céljára, a magyar szövegről, Babits Mihály remekbekészült fordításáról pedig bízvást elmondhatjuk, hogy méltó az eredetihez.

Eredeti mű: William Shakespeare: The Tempest

Eredeti megjelenés éve: 1610

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Színház az egész, Shakespeare drámák BBC borítóval

>!
Magvető, Budapest, 2017
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631435948 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Magvető, Budapest, 2017
136 oldal · ISBN: 9789631436266 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Adamo Books, Budapest, 2015
136 oldal · ISBN: 9789633873984 · Fordította: Babits Mihály

7 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Prospero · Caliban / Kalibán


Kedvencelte 31

Most olvassa 6

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
William Shakespeare: A vihar

A vihar valahogy mindig is külön helyezkedett el a fejemben a többi Shakespeare műtől. Gondolom, ennek köze lehet ahhoz, hogy ez az utolsó darabja, és az elsőkre és utolsókra azért mindig máshogy tekint az ember.

De lehet, hogy a karakterek miatt. Prosperóban mintha az összes Shakespeare királydráma kitaszított/bölcs/manipulátor/gyarló/isten-szerű uralkodófigurája lenne összegyúrva, Miranda és Ferdinánd szerelme az összes Shakespeare komédia szerelmesét testesítené meg, Caliban meg… Caliban felejthetetlen.
És a jó néhány drámában jelenlévő misztikum, a varázslat sem hiányozhat, a tündérek is itt vannak, és nem tudok szabadulni az Ariel-Puck párhuzamtól, akik hasonlóak, mégis mások.

De talán csak a helyszín teszi, a sziget, ami viszont annyira más, mint a várak, a városok vagy az elvarázsolt erdők, amik amúgy otthont adnak Shakespeare szereplőinek.

Jó összegzése az életműnek, de önállóan is megállja a helyét.

11 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
William Shakespeare: A vihar

Hitszegés, varázserő, szerelem, bűbájosság, szellemek, minden együtt van, ami elengedhetetlen egy Shakespeare drámához és mégsem tudott lenyűgözni. Nekem a dráma leírt formájában nem igazán működik, vagy csak nagyon ritkán, kell a látvány, az emberi hang, a gesztusok, az előadás.

8 hozzászólás
>!
Bogas P
William Shakespeare: A vihar

Tudom, hogy előszeretettel osztják idős színészekre a Nádasdy Ádám számításai szerint 45 éves Prospero szerepét, de az eddigi legjobb feldolgozás, amit ebből láttam, egy 20 perces gimnáziumi előadás volt, ahol Prospero az előadás végén ingerülten kidobta magát egy kukába.

1 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
William Shakespeare: A vihar

Egyszerûen gyanúsan semmi hatással nem volt rám. Egyszer el is felejtettem, hogy én még nem fejeztem be, és olvastam másokat mindenféle hiányérzet nélkûl.

1 hozzászólás
>!
Iustitia
William Shakespeare: A vihar

Mint mikor túl hamar nyitom ki a sütő ajtaját és a piskóta összeesik – ilyen nekem a drámaíró Shakespeare.
Bár már korábban is ezt éreztem, de majdnem 10 olvasott drámájával a hátam mögött talán nagyjából felelősségteljesen jelenthetem ki, hogy nekem nem nyújt annyit, amennyit várnék. Nagy reményekkel vettem kezembe újra egy drámáját, mert az ezelőtt olvasott könyvet, A lepkegyűjtőt átszőtték az ebből származó utalások.
Lehet, hogy egy összeszedett, késői Shakespeare-mű, a lehető legérettebb karakterekkel, de nem tudom csak azért értékelni, mert korának kiemelkedő alkotójaként tartják számon, mikor más korok egyes drámaírói előtte és utána is kisujjból jobbat írtak. Nekem jobbat.
A gonosz nem volt itt igazán gonosz, s a jó sem igazán jó, illetve se nem rendes komédia, se nem rendes tragédia. A szellemes részeket pedig sosem tudtam Shakespeare-nél mire vélni. A Hamletnél egy kicsit jobban állt, mert ott legalább máshol domborított.

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
William Shakespeare: A vihar

A 2012: Shakespeare éve kihívásra olvastam újra. A szakirodalom kellőképpen méltatja a mű jelentőségét, ezek közül egy viszonylag újabb dolgozat az igényesen konzervatív Balázs Zoltántól:
„A VIHAR”: AZ ERKÖLCSI SZEMÉLYISÉG DRÁMÁJA
http://www.holmi.org/2005/12/balazs-zoltan-a-vihar-az-e…
Különösebb személyes élmény nem köt a műhöz, Prospero személyisége is taszít, nem szeretem az uralkodó apa-figurákat. Talán majd ha megöregszem, akkor jobban megérint a darab problémaköre, de ez nem jelenti azt, hogy a mű nagyságát ne ismerném el. Egyébként meg szeretem Shakespeare stílusát, akár Babits, akár Mészöly Dezső fordítja, nekem átjön, és mivel ez egy nagyon gondolatgazdag és precízen felépített alkotás, gondolkozás nélkül megadom az öt csillagot.

4 hozzászólás
>!
danaida P
William Shakespeare: A vihar

Egyértelműen a kedvencem Shakespeare-től, mesteri, a(z egyik) legzseniálisabb, legsokrétűbb, felejthetetlen remekműve. Olvastam portugálul (afrikai irodalmak órára, a posztkoloniális irodalmakkal foglalkozóknak ez a darab úgyis kikerülhetetlen), átrágtam magam rajta angolul, és élvezem(mindig) Babits Mihály fordításában.
és egyszer már igazán illene megnéznem színházban

5 hozzászólás
>!
Elsie
William Shakespeare: A vihar

Shakespeare a drámaírás tartós teje; a konfliktusai a drámái zömében nem tér-idő koordinátákhoz kötöttek, és a legjobbak annyira komplexek, hogy nagyon sok rendezést elbírnak, még a legjelentéktelenebb mellékszereplők szemszögéből is megfoghatóak. És hálásak modern rendezésben is színre vinni őket, mert kiállják azt a próbát, amit nagyon sok más dráma nem: a konfliktusa interpretálható a 21. századra, vagy kitehető egy teljesen fiktíven felépített, téridőtlen zónába is, a feszültség marad, mert örök és emberi és jelenlévő.

3 hozzászólás
>!
kvzs P
William Shakespeare: A vihar

Sosem gondoltam volna, hogy egy sci-fi fog rávenni arra, hogy Shakespeare-t olvassak, de megtörtént. (Köszi Simmons)
Nekem a drámák még mindig inkább színpadon tetszenek, és nem írásban, a nagy mesélőben azonban így sem kell csalódnunk.

>!
dre
William Shakespeare: A vihar

Azt hiszem, Shakespeare nem nekem való. Próbáltam szeretni, beleélni magam, de nem igazán sikerült. Lehet, hogy pár évvel később újra megpróbálkozok vele, vagy valami mással Shakespeare-től, de egyelőre hagyom ezt az ötletet.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Cheril

Prospero
(…) Olyan szövetből
Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk
Álomba van kerítve.

4. felvonás 1. szín

2 hozzászólás
>!
Sli SP

PROSPERO
    (…) egy könyvtár épp elég királyság

17. oldal, Első felvonás - 2. szín (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: királyság · könyvtár · Prospero
1 hozzászólás
>!
encsy_eszter

GONZALO

Itt minden megvan, ami az életre előnyös.

ANTONIO

Csak az nincs, ami szükséges.

>!
zsofi017

Antonio:
Nem sokat téved.
Sebastian:
Nem hát; csak az igazságot téveszti el.

>!
Cheril

S úgy járt végül is,
Mint sok hazug, ki addig szédeleg,
Míg megszédülve magát csalja meg.

>!
Cheril

Gonzalo
Ha e szigetnek ültetvényese
Volnék –

Antonio
Csalánt ültetne

Sebastian
Vagy laput
S mályvát

Gonzalo
S királya, tudod, mit csinálnék?

Sebastian
Józanul kormányozna, bor hijján.

2. felvonás 1. szín

>!
kisginny

Az álom bús szívekben ritka vendég, s a legkülönb vigasztaló.

II. felvonás, 1. szín

>!
Cheril

Ó, e „nincs remény”
Téged milyen reménységgel kecsegtet!
Mi egyfelől tekintve „nincs remény”,
Az másfelől olyan reményt jelent,
Minőt a vakmerő sem álmodik.

>!
Cheril

GONZALO Ne ontsuk olyan könnyen könnyeinket!
Ki koran sír…
SEBASTIAN Aranyat lel.
GONZALO Arany igazságot, ha rá figyel!
Okosabbat mondtál, mint gondolod.
SEBASTIAN S te okosabbat gondoltál, mint mondtam.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. R. Tolkien: Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről
J. R. R. Tolkien: A Gyűrű keresése
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: A babó
Friedrich Schiller – Johann Wolfgang Goethe – Christopher Marlowe – Jacopone da Todi – Philip Massinger: Szentségtörők és mártírok
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén
Karel Čapek: Három színmű
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik