24. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

A ​velencei kalmár 145 csillagozás

William Shakespeare: A velencei kalmár William Shakespeare: A velencei kalmár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​velencei kalmárt Shakespeare 1596-ban, legtermékenyebb darabírói korszakában, a nagy vígjátékok és nagy tragédiák korszakában írta. A saját korában vígjátéknak játszották, a 19. századtól tragédiának, ma a regényes színművek közt tartják számon. Shakespeare-ben az a jó, hogy olyan, mint az élet – nehezen szorítható korlátok közé.
A darab a virágzó tengeri kereskedelem központjában, a nyitott, nyüzsgő, karneválos Velencében és Belmont zárt mesevilágában játszódik. Antonio, a velencei kalmár szereti Bassaniót, aki könnyelműen elszórta az örökségét. Bassanio szerencsét akar próbálni Belmontban a gazdag, szép és erényes Portia kezéért. Ehhez pénzre van szüksége, és kihez forduljon, ha nem Antonióhoz? Antonio minden vagyona a tengeren, ezért kölcsönt vesz fel Shylocktól, a zsidó uzsorástól, akivel gyűlölik egymást. Shylock hajlandó a kölcsönre, még kamatot sem kér. Egy kikötése van: ha Antonio nem fizet időben, kivághat egy font húst a kalmár testéből. Az üzletet lakomával… (tovább)

A velenczei kalmár címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1623

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Shakespeare drámák BBC borítóval Európa

>!
Európa, Budapest, 1982
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630724707 · Fordította: Vas István

Enciklopédia 5


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Klodette>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

Egy kihívás miatt olvastam el, ez az igazság.
Nem bántam meg, mert tetszett, tágította a látókörömet, de közel sem volt annyira jó, mint a Rómeó és Júlia.
Gyorsan haladtam vele, a régies nyelvezet ellenére is.
Tagadhatatlan, hogy Shakespeare óriási zseni volt, nem vitatom a tehetségét, de ez szerintem egy gyengébb műve.
Mindent összevetve: nem volt rossz, még így is kiemelkedő számomra a Shakespeare összes művekből, de biztos nem fogom újra elolvasni és leginkább azért mert nem igazán találtam benne szimpatikus karaktert.

HamletTheMelancholic IP>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

Shakespeare az az író, akinek akármilyen időszakomban veszem a kezembe valamelyik művét, biztosan nem csalódom benne. Ez így volt most A velencei kalmárral is.
A dráma megint hozta a Shakespeare komédiák szokásos szellemességét, olyan fricskák voltak benne, hogy néha hangosan felnevettem. spoiler
Mindemellett azonban egy igen komoly témát érint a dráma, ami főleg a mi korunkra nyert azt hiszem sötétebb színezetet. Ez a zsidó-keresztény konfliktus, és általában a zsidóság általános rossz megítélése, kirekesztése. Shylock bosszúvágya valahol érthető, másfelől azonban mégsem lehet teljesen a pártját fogni, de így van ez Antonióval és a többiekkel is. Ami pedig igazán nagyszerűvé teszi számomra ezt a drámát, az az, hogy bár Shakespeare korában teljesen elfogadott volt a zsidókat valamiféle gonosz ördögi teremtményeknek beállítani, ő mégis emberivé teszi a figurát, és ezzel eléri, hogy bármilyen korban olvassuk is, kicsit magunkba nézzünk közben, és ne ítéljünk első látásra.

WolfEinstein>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

Nagyon szeretem ezt a drámát! Remekül felépített a szerkezete, jól kidolgozott a konfliktus, a karakterek motivációi. Ha van gyenge pontja, akkor az a ládikós jelenet, az valahogy kissé banálisnak hat, a kérők pedig ijesztően ostobáknak tűnnek. De a többi lenyűgöző! Különösen a per fantasztikus. Shylock „Hát a zsidónak nincs szeme?”-monológját olyanok is ismerik, akik nem olvasták a művet, sőt, talán azt sem tudják, hogy ki melyik műben mondja. Különös, hogy ha csak ezt a pár sort ragadjuk ki, milyen toleránsnak mutatkozik a mű, pedig nekem meggyőződésem, hogy az irodalomtörténészek mentegetései ellenére igenis van benne egy leheletnyi antiszemitizmus. Na persze nem a XX. század antiszemitizmusáról van szó, hanem a kora újkori általános európai megkülönböztetésről, ami azért egészen más jellegű. Ez viszont nem jelenti azt, hogy Shakespeare feltétlenül azonosult volna ezzel a gondolattal. A korszakhoz hozzá tartozott, a zsidó tőkések a társadalom szerves részét képezték, úgyhogy miért ne írta volna bele egy darabjába? Azokat szokták érvéként felhozni emellett, hogy zsidó az uzsorás, hogy sajátos nyelvhasználatot ad Shylock szájába Shakespeare, hogy lánya elrablásakor is a veszteségen kesereg, hogy eleve a zsidó uzsorást helyezi a rossz szerepébe (szerintem itt az uzsoráson van a hangsúly!). De mindez számomra nem bizonyítja a darab antiszemitizmusát. Egyetlen jelenet van, ami számomra ezt alátámasztja: az, amikor Jessica tagadja meg apját és vallását, és akar kereszténnyé válni. És ez igen erős! Gondoljunk bele: a darab egyetlen szereplője, aki kendőzetlenül kimondja a zsidóság elítélését, az maga is zsidó! De a darab nem erről szól! Nem azért zsidó Shylock, hogy Shakespeare a zsidóságot ítélje el, hanem azért uzsorás Shylock, hogy Shakespeare elítélhesse az uzsorát, és ezt fantasztikusan hatásosan és következetesen végig is viszi a dráma egészén. Lehet ezt a művet szeretni vagy nem szeretni (én az előbbi csoportba tartozom), de nehéz közömbösnek maradni iránta.

Belle_Maundrell>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

Nem volt rossz, de nem olvasnám újra. Zavart a sok zsidózás (tudom, hogy Shakespeare korában még nem volt akkora súlya, de akkor is), akkor már szidhatták volna Shylockot a kalmársága miatt is, úgyis az a lényeg. Shylock egyébként érdekes szereplő volt, elég beteg ez az egy font hús mánia, meg a végére erősen elborult, de nekem alapból nem volt vele semmi bajom még az elején. Mármint szerintem érthető, hogy utálta Antoniót, mert voltak rá utalások, hogy már korábban is összetűzésbe kerültek pont a kalmár vallása kapcsán. Szóval ha nem jöttek volna elő a fura darabolós vágyai, akkor akár szimpatizálhattam is volna vele. Egy ideig, mert a lányával is elég görény volt.
A női szereplők meglepően életképesek – mármint a korszak irodalmához képest –, tetszett, hogy Jessica és Portia is milyen jól megoldották a dolgokat. Portia mondjuk picit ellentmondásos volt, túl nagy változáson esett át a történet kezdete óta, de mindig örül az ember lánya, ha olyan nőkről olvas, akik nem csak ölbe tett kézzel várják, hogy megoldódjanak a dolgok, vagy beletörődőn sírdogálnak. Portia „társkereső szekrényei” kicsit furák voltak, szerintem kilógott a történetből egy ilyen mesei elem.
Szóval egész jó volt, bár arra még nem jöttem rá, hogy mitől komédia.

Riru>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

Egyszerre könnyű és súlyos, meseszerű és realisztikus, ódon és modern. Komédiának tragédia, tragédiának komédia… A mindig felbukkanó kérdésre, hogy „vajon mit akart ezzel a szerző elmondani”, nem tudnék egyértelmű választ adni. A szereplők között nem igazán van számomra szerethető, Shylock figurája a legösszetettebb és leginkább drámai, ő a történet kulcsfigurája.

robinson P>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

Csavaros, fordulatos, humoros.. a szerelem eladó…és ennek is meg van az ára…

Ashtray_Heart>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

Ez inkább tragikomédia. Fokozatosan az arcomra fagyott a vigyor, és a végén már csak némán sikítottam, hogy miért ilyen kegyetlen itt mindenki.

3 hozzászólás
Brigi007>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

nagyon jó kis történet, nagyon élveztem :) Meg vannak benne azok a fordulatok és elemek, amik az ilyen komédiában általában ott vannak, plusz színesítésnek pár poén, amiken az ember jót tud röhögni :)
Csak a könyvtárban nem akartak olvasni hagyni xD

csend_zenésze>!
William Shakespeare: A velencei kalmár

Borzasztó nagy sztereotípiák voltak már a drága William korában is, ez nem is kérdés, Shylock konkrétan valamiféle misztikus, gonosz kis kobolddá lett a végére. A ládikás játék pedig olyan kedves, tipikus shakespeare-i dolog, hogy nem lehet mellette mosolygás nélkül elmenni.
Hát, hüm.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Az ember, aki legbelül zenétlen,
S eltörnek lelkén az összhangzatok,
Az kész az árulásra, tőrvetésre:
Szelleme a tompa űr sötétje,
Lelke csönd: a néma árnyékvilág.
Ne bízz benne. Hallgass a zenére!

V. 1. (Szabó-Stein Imre)

2 hozzászólás
macs>!

A világ nekem nem több, mint világ,
Színpad, melyen eljátsszuk szerepünket
S én a búsat játszom

Első felvonás, első szín, Antonio

Bogas >!

SALARINO
Azért biztos vagyok benne, hogy ha elveszti, nem akarod majd húsát: mire jó az?

SHYLOCK
Halat fogni vele. Ha mást nem hizlal, hizlalja a bosszúmat. Lepocskondiázott, és elütött egy félmilliótól. Nevetett, ha vesztettem; csúfolt, ha nyertem; gyalázta a népemet, megakadályozta az üzleteimet, hűtötte a barátaimat, fűtötte az ellenségeimet – és miért? Mert zsidó vagyok. Hát a zsidónak nincs szeme? a zsidónak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a baj bántja, nem ugyanaz a gyógyszer gyógyítja, nem ugyanaz a tél és nyár hűti és hevíti, mint a keresztényt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? és ha meggyaláztok, ne álljunk-e bosszút? Ha mindenben hasonlítunk rátok, ebben is hasonlítani fogunk. Ha egy zsidó megsért egy keresztényt, hol az alázatossága? A bosszúban. Ha egy keresztény megsért egy zsidót, hogyan tűrje keresztény példa szerint? Csak bosszúval. Azt az aljasságot művelem, amire ti tanítottatok, és alighanem még hozzá is teszek ahhoz, amit tanultam.

Harmadik felvonás, 1. szín

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Az ember, aki legbelül zenétlen
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére.

Ötödik felvonás, 1. szín

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Az agy előírhatja a törvényt a vérnek, de a forró vérmérséklet átugorja a hideg szabályt.

Első felvonás, 2. szín

Frank_Spielmann I>!

Jó urak, csendben akkor maradjatok,
Hervadtan, ha lóg, minek állni kéne,
S a kedves fekszik alattatok.

I. 1. (Szabó-Stein Imre)

Sli P>!

PORTIA
    (…) mert ha jó cimborák
    Együtt töltik idejüket, s a lelkük
    A szeretetnek ugyanegy igáját
    Hordja, akkor a vonásuk, kedélyük
    S modoruk is lassankint egy arányt ölt.

89. oldal, Harmadik felvonás - 4. szín (Európa, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: barát · barátság · szeretet
Frank_Spielmann I>!

Tudd meg, Bassanio,
Az ördög néha Szentírást idéz.
A szent érveket felhozó gonoszság
Olyan, akár a mosolygó gazember
Vagy rothadt szívü, piros színü alma.
A gazság gyakran tetsző testet ölt.

Első felvonás, 3. szín

3 hozzászólás
Véda P>!

S e szomorúság már úgy megzavart,
Hogy végül alig ismerek magamra.

9. oldal Első felvonás, I.szín

Frank_Spielmann I>!

[Antonio] A veszteségem kinevette, a nyereségem szájára vette; lefitymálta születésem, felrúgott, ha hasznot reméltem, hűtötte a barátaimat, fűtötte az ellenségeimet – és miért? Mert zsidó vagyok! Hát a zsidónak nincsen szeme? A zsidónak nincs keze, élő teste, álma, érzéke, vágya, szenvedélye? Nem ugyanaz az étel táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a betegség rágja, nem ugyanaz a gyógyszer kúrálja, nem ugyanaz a nyár és tél hűti és hevíti, mint a keresztényt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? Ha cirógattok, nem nevetünk-e? Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? És ha megaláztok, ne álljunk-e bosszút? Ha olyanok vagyunk mindenben, mint ti, ebben sem fogunk elütni. Ha egy zsidó keresztényre tör, hogyan tesznek rajta igazságot? Bosszúval. Ha egy keresztény tör zsidóra, hogyan tűrje sorsát a keresztény példa szerint? Bosszút áll! Ti tanítottatok az aljasságra, én csak kivitelezem; és szörnyű lesz az a lecke, amivel a leckék árát visszafizetem.

III. 1. (Szabó-Stein Imre)

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Percy Bysshe Shelley: A Cenci-ház
Oscar Wilde: Bunbury
Szigligeti Ede: Liliomfi
Plautus: A hetvenkedő katona
Molière: Tartuffe
Friedrich Schiller – Johann Wolfgang Goethe – Christopher Marlowe – Jacopone da Todi – Philip Massinger: Szentségtörők és mártírok
John Milton: A küzdő Sámson
A világirodalom legszebb drámái I-II.
Percy Bysshe Shelley: A megszabadított Prometheus
Molière: Molière válogatott színművei