A ​makrancos hölgy 195 csillagozás

William Shakespeare: A makrancos hölgy William Shakespeare: A makrancos hölgy William Shakespeare: A makrancos hölgy William Shakespeare: A makrancos hölgy

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti mű: William Shakespeare: The Taming of the Shrew

Eredeti megjelenés éve: 1623

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
ISBN: 9789632993980
>!
Színház Alapítvány, Budapest, 2000
28 oldal · puhatáblás · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Európa, Budapest, 1982
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630725797 · Fordította: Jékely Zoltán

3 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Katalin · Biondello · Curtis · Grumio · Hortensio · Petruchio · Tranio · Tudós


Kedvencelte 25

Most olvassa 3

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Hihetetlen, de megtaláltam a kapcsolódási pontot Shakespeare és Leiner Laura között: A makrancos hölgy az! Pont, mint egy LL regény: az egyes jelenetek rendben vannak, többnyire viccesek is, de csak valami halvány kohézió pislákol közöttük, mintha kimaradt volna egy csomó minden, ami gördülékenyen egymáshoz kötné őket. Helyette Shakespeare hétmérföldes csizmával átszáguld a történeten, majd színészek balra el, függöny le, tücsökciripelés.
Egyébként tudom, mi hiányzik: a színészek. Ez a színdarab nekem egy váz, aminek meglétét elismerően és hálásan nyugtázzuk, de ha a történeten szórakozni akarunk, elmegyünk megnézni az egymillió feldolgozás valamelyikét, ki a Kiss me, Kate!-et, ki a 10 dolog, amit utálok benned-et, évei számának (és Heath Ledgernek) függvényében. Én is inkább.

Tulajdonképpen a mellékszál nem is rossz, de hol a címszereplő? Katánkat lefestik az ördög nyolcadik reinkarnációjának, aztán meg is jelenik azon makrancosságában, csak azért, hogy egy rövid és (szerintem nem túl) vicces szócsata után tűzrőlpattant menyecskéből egycsapásra lobotomizált szolgálólányként manifesztálódjon újra, és elzengje himnuszát az asszonyi alázat feltétlen szükségességének. Ennyi a szerepe, nem több. Találóbb lett volna a komédiának a „Mindenki Biankát akarja asszonyául (és van egy nem túl kedves nénje is)” címet adni.

U.i. Vagyok annyira felnőtt (haha), hogy az értékelésemben ne játsszon szerepet a 21. századi, emancipált nő nézőpontja, de Petruchio egy őstahó. Kifejezetten utáltam.

4 hozzászólás
>!
csillagka P
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Nézzük a tegnap esti véleményemet
Azt a ***** ****** Petruchionak a ***** ******* amiért ***** ***********.
Reggelre kicsit lenyugodtam.
Annyit szeretnék hozzátenni a témához hogy a fogva tartást és a verbális erőszakot ma a törvény bünteti, és attól hogy megkapta az apjától a kezét nem képezi a tulajdonát., vagy mégis mert senki nem szól ellenne egy rossz szót se.
Viszont úgy látszik régen is voltak férfiak akik szerettek visszaélni a hatalmukkal és élvezték ha megtörhetnek egy makacs és független személyiséget, persze kérdés mennyire is volt erős akit pár nap alatt ennyire meglehet törni.
Petruchio jól járt kapott egy csomó pénzt és egy üres bábot ami zörög a szélben, mert a tűz már kialudt benne.
Gratulálok :(

>!
krlany I+SMP
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Nem első olvasás, de talán most először „tudományos” a Nagy Shakespeare Projektnek köszönhetően.
Én ezt a könyvet csakis forgatókönyvnek tekintem, mert az a sok dolog, ami hiányzik belőle, azoknak amúgy sem a lapokon a helyük, hanem a színházban, a színpadon, hiszen amúgy is odaszánta ezt Shakespeare. És máris, ha így tekintek a szövegre, és legyártom hozzá magamnak fejben a környezetet és a díszleteket, jelmezeket, a mimikát, a hanggal való játékokat, akár többféle formában is, máris megtelik élettel, és minden a helyére kerül.
Nagy valószínűséggel ebben az is közrejátszik, hogy most hallgattam meg a hangjátékot Ruttkai Évával, Márkus Lászlóval és Csákányi Lászlóval. Megnéztem egy színházi közvetítést Szilágyi Tiborral, Maros Gáborral, Horváth Gyulával, Márton Andrással. Beleszerelmesedtem a Seregi László-féle balett előadásba Hágai Katalinnal és Ifj. Nagy Zoltánnal, egyszerűen zseniális. http://moly.hu/karcok/518428 És akkor még nem is említettem a filmeket, köztük egy Zeffirellit, amiről már Seres is azt mondja (meg én is), hogy pompázatos, és az első hangosfilm adaptációt 1929-ből. http://moly.hu/karcok/517712
Én egy emancipált nő vagyok (talán túlságosan is), de egyáltalán nem érzem sértőnek a darabot, még akkor sem, ha nem veszem figyelembe, hogy 1590 körül még más volt a módi, a nőket eltartották, „csak” háztartást kellett vinniük, ezért tőlük gondoskodást vártak el. A komikus helyzetek, az éles, vicces riposztok, amúgy is oldják a szavak keménységét. Én azt látom ebben a komédiában, hogy amellett, hogy minden a pénz körül forog, azért jelenetről jelenetre kopik az érdesség a felek között, nem árulnak zsákbamacskát, aztán pedig egymáshoz csiszolódnak, megtanulják becsülni a másikat. Kata nincs betörve. Kapott néhány pofont, amiből tanult, pl. határokat, de nem lett a jelleme összezúzva. Még ugyan fel van vágva a nyelve amikor az özvegyasszonnyal perlekedik, vagy amikor kiosztja a két nőt.
https://kulturleny.wordpress.com/2015/04/08/a-makrancos…

4 hozzászólás
>!
kicsiboszi
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Bár szörnyen idegesít a feleség „betörése” és idomítása, és nagyon utálom Petruchiot, az egészet mégis szeretem. Nagyon mulatságos, remek párbeszédek és szóviccek vannak benne. Azért nagyon remélem, hogy Kata nem adta ilyen könnyen magát, és alaposan megtorolta a függöny lehullása után a sérelmeit. Én így képzelem. :)

4 hozzászólás
>!
Molymacska 
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Komédiát vártam és azt is kaptam.
Nagyon tetszett, hogy egy viszonylag új fordítást olvashattam, emiatt a humor benne hihetetlenül jó volt és érthető. Nagyokat nevettem rajta, és az egész helyzeten. Olyan egyszerű, de nagyszerű volt, és azt hiszem, ezután egy-két feldolgozását is meglesem majd :)

>!
Bogas P
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Ebből láttam egy nagyon feledhető előadást a Vígben, amiből nagyjából arra emlékszem, hogy Börcsök Enikő játszott benne Nagy Ervinnel főszerepet, és voltak benne pingponglabdák. Vagy tojások? Már nagyon régen volt (mármint hogy én láttam, mert egyébként még tavaly is műsoron volt, azt hiszem).
Azt hiszem, maga a darab is feledhető lesz számomra, és idővel arra fogok emlékezni, hogy az emberek jöttek-mentek, Páduából ide-oda… Mármint a férfiak. Mert a lányok csak férjhez mehettek, és az apai házból aztán arra mentek, amerre a férjük vitte őket. Ráadásul férjhez is csak az apjuk áldásával mehettek. spoiler Az adok-kapok is megy, nemcsak a szereplők, mind a szócsaták, mind a pénzügyek szintjén. Az egyik lány bárkié, aki hajlandó elvenni, a másik azé, aki többet ígér érte.
A társadalmi rétegek közt is közlekednek a személyek: szolgából úr lesz, úrból szolga, ha csak rövid időre is. Az előjáték (ami nem válik teljes mértékben keretjátékká) megelőlegezi a játék bolond, kifordított világát, ahol végül mindenki kifordul önmagából, és ahol alapvetően az az elv érvényesül, hogy aki hangosabban ordít és nagyobb üt, annak van igaza. Ez például a mai napig elég aktuális – csak kár, hogy a szópárbajokat nem találtam igazán viccesnek, sem túl elevennek.

1 hozzászólás
>!
Paulina_Sándorné
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Imádom Shakespeare műveit, imádom a színdarabokat. Erről a könyvről eszembe jutott egyik kedvenc filmem. spoiler Tetszett a történet. Azt kaptam, amit vártam. Humoros, mosolyogtató figurák.

>!
WolfEinstein
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Ez vérbeli komédia! Ugyan nem értek egyet az eszmeiségével, vagyis hogy a nőnek feltétlenül engedelmeskednie kell a férjének, a józan ész ellenében is, de ettől függetlenül roppant szórakoztató, sziporkázó darab. A Pygmalion-effektus egyik példája, mind a kerettörténet, mind az abban foglaltak tekintetében, amely nem mellőzi a pedagógiai érzéket sem. Kellemesen szórakoztató, irodalmi igényességgel megalkotott vígjáték. Két roppant erős jellem ütközése, és persze az erősebb, elhivatottabb, céltudatosabb jellem kerekedik felül. Nagyon jó olvasni.

>!
Banditaa 
William Shakespeare: A makrancos hölgy

A szerkezete és a történetmesélés valahogy jobban tetszett, mint maga a történet. Katát szívből sajnáltam, mert egy érdekes, eredeti karakterből egy unalmas, elcsépelt figura lett. Viszont plusz pont, amiért a végén a többi asszonyból lett „makrancos” hölgy – már ha az, hogy ha nem táncolunk úgy, ahogy egy férfi fütyül ebbe a kategóriába tartozik… A 17. század még nem múlt el…

>!
Fanni_Dorottya
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Bevallom, a film miatt kezdtem el olvasni. Nem vagyok nagy drámaolvasás-rajongó (ha már, akkor inkább megnézem színházban), úgyhogy kicsit félve indultam neki.
A jó rész az volt, hogy olvasás közben folyamatosan tudtam hasonlítgatni a filmmel, rácsodálkozni a film apró utalásaira, és szerintem ötletes volt a keretjáték is. A rossz rész viszont következett egyrészt magából a tényből, hogy drámaformájú – most sem szerettem meg –, másrészt pedig abból, hogy nekem túl erős lett az, ahogy Katalin „megszelídült”, gyakorlatilag teljesen más ember lett. Ez a rész a filmben szerintem jobban volt megoldva, ott valamennyire még megmaradt olyannak, amilyen kezdetben volt.
Biancáról úgy igazán nincs véleményem, róla szerintem nem is fog megmaradni hosszú távon se semmi, igazából csak úgy volt, és különböző emberek versengtek a kegyeiért.


Népszerű idézetek

>!
BZsofi +SP

Be szemtelen, nagyszájú könyvmoly ez!

III. felvonás 1. szín

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
>!
BZsofi +SP

(…) rothadt alma közt kicsi a választék

I. felvonás 1. szín

>!
Kati8814

– Kata, jó reggelt! Így hívnak ugye?
– Engem nem hívnak, mert én nem megyek. És neked nem Kató, Katalin vagyok.
– Bizony hazudsz csak úgy hívnak, Kata.
– Nyelves Kata és szemtelen Kata, de egyszer s mind világszép Kata.
Ó Kataságos leg Katább Kata kit Isten is Katának alKata, hidd el nekem lelkem vigasztalója, annyit dicsérték szendeségedet, erényeidről annyit zengedeztek, de mégsem annyit amennyit érdemelsz, ez indított, hogy nőül kérjelek.

4 hozzászólás
>!
Evione

HORTENSIO
Petruchio, várj, elmegyek veled,
Hiszen Baptista őrzi kincsemet,
Szemem fényét ő rejti-dugja ott:
Gyönyörű Biancám, ifjabbik leányát,
Elzárva tőlem és másoktól is,
Kérőitől, kik próbatársaim,
Mert képtelennek tartja, hogy konok
Leányát, rusnya rigolyáival,
A gaz Katát valaki elvegye.
Ezért Baptista eltökélte, hogy
Addig közel Biancához kit sem enged,
Míg azt a dög Katát férjhez nem adta!

GRUMIO
A dög Kata!
Tisztelni lányt szebben már nem lehet!

Első felvonás - 2. szín

Kapcsolódó szócikkek: Grumio · Hortensio
>!
Ein

Petruchio: Döngess, barom, itt, döngess hangosan!
Grumio: Kegyelmedet döngessem én itt? Hogyhogy? Minek néz engemet kegyelmed?
Petruchio: Barom, azt mondtam, döngess e kapun! De jól, mert én döngetlek el, te gaz!

Első felvonás, 2. szín

Kapcsolódó szócikkek: Grumio · Petruchio
>!
HarperLee

KATALIN
Pfúj! Pfúj! Simítsd el mérges homlokod
s szemed gúnyos nyilával ne sebezd
királyodat, uradat, gyámodat.
Ez bájodat szétmarja, mint a fagy,
megtépi híredet, mint szél a bimbót;
nem illő ez, nem szeretetre méltó.
A mérges asszony: felkavart ivóvíz,
sáros, taszító, iszapos, gyanús;
és míg ilyen, nincs az a szomjazó,
aki egy cseppjét is érintené.
A férjed: urad, őröd, életed,
fejed és fejedelmed. Ő törődik
veled és mindeneddel; ő a testét
munkával gyötri földön és vízen,
viharos éjben és jeges napon,
míg te az otthon melegében ülsz;
és nem kíván kezedből más jutalmat,
mint szerelmet, derűt, szófogadást:
adósságunkhoz képest gyér viszonzás.
Mint alattvaló az uralkodóját,
úgy tisztelje az emberét az asszony.
Ha dacos, makacs, nyűgös, savanyú,
nem hallgat férje meggondolt szavára,
mi más a nő, mint hűtlen lázadó,
egy jóságos úr aljas árulója?
Pirulnom kell, hogy oly buták a nők,
hogy harcolnak és nem békéért esengnek;
győzni akarnak, nyeregben maradni,
s nem szolgálni, szeretni, szót fogadni.
Mért lágy a testünk, mért gyönge, puha,
világi ügyködésre képtelen,
ha nem azért, hogy lelki alkatunk
e külsővel jól összhangban legyen?
Ugyan, ti nyakas, tehetetlen férgek!
Volt énnekem is nagy öntudatom,
dagadó szívem, s tán még több agyam,
hogy szóra szót, dühre dühöt feleljek.
Most már tudom: lándzsáink szalmaszálak,
erőnk gyönge, semmi se teszi széppé;
látszunk valaminek, s az vagyunk legkevésbé.
Ne hagyjuk, hogy a gőg vezessen minket:
férjünk lába alá tegyük kezünket.
Ezt teszem én is: íme, a kezem,
parancsolj, uram, rendelkezz velem.

V. felvonás, 2. szín

Kapcsolódó szócikkek: Katalin
2 hozzászólás
>!
Banditaa P

VINCENTIO:
Gyere, ha mondom, te zsivány! Mi az, tán elfelejtettél?
BIONDELLO:
Téged, uram? Soha! Hogyan is felejthetnélek, amikor soha életemben nem láttalak?

Ötödik felvonás, 1. szín

>!
Perly 

Első szolga:
Mintha bóbiskolnál, uram. Nem tetszik a darab?

Christopher:
De tetszik. Szavamra mondom, tetszik. Igazán jó dolog. Van még tovább is?

Apród:
Ez még csak az eleje, Kegyelmes Uram.

Christopher:
Nagyszerű darab ez, Kegyelmes Hölgyem. Kár, hogy még nincs vége.

>!
Sli SP

ELSŐ SZOLGA
    Nagyságod bóbiskol és nem figyel.
HUNCFUT
    Dehogynem figyelek! Úgy éljek én… Biz’ isten, jó darab… Sok van hátra még?
APRÓD
    De hisz csak most kezdődött!
HUNCFUT
    Hát ez igazán kitűnő egy darab, madám-asszony! Jaj, csak már vége volna!

35. oldal, Első felvonás - 1. szín (Európa, 1982)

>!
Molymacska P

Kató:
De szépen mondtad, honnan szedted ezt?
Petrucchio:
Elég jól bírom anyanyelvemet.
Kató:
Az anya jó. A nyelv kissé hülye.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája
Hans Sachs: A lovag meg az ibolya
Niccolò Machiavelli: A fejedelem / Mandragóra
Balassi Bálint: Szép magyar komédia
Niccolò Machiavelli: Mandragóra
Jane Austen: Szerelem és barátság
William Shakespeare (?): III. Edwárd
Robert Bolt: Kinek se nap, se szél
Percy Bysshe Shelley: A Cenci-ház
Dobayné Fenyvesi Ildikó (szerk.): Szophoklész – Antigoné / William Shakespeare – Rómeó és Júlia