25. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

A ​makrancos hölgy 241 csillagozás

William Shakespeare: A makrancos hölgy William Shakespeare: A makrancos hölgy William Shakespeare: A makrancos hölgy William Shakespeare: A makrancos hölgy William Shakespeare: A makrancos hölgy William Shakespeare: A makrancos hölgy

A mű egy kocsma előtt nyit, ahol Ravaszdi Kristóf és a csaplárné veszekednek. A veszekedés után Ravaszdi elveszti eszméletét, és a kocsmában hamarosan megáll egy Gróf, aki mélyen megbotránkozik a részeg Ravaszdi láttán. A Gróf úgy dönt egy tréfát fog játszani az eszméletlen emberen. Megparancsolja szolgáinak, hogy vigyék fel Ravaszdit a kastélyába és tegyenek úgy, mintha egy úr lenne, aki súlyosan beteg. A gróf mindenben eligazítja a szolgáit; apródját, Bertát pedig beöltöztetteti a frissen úrrá tett Ravaszdi feleségének. A kastélyban megáll egy színész csoport is, akiket a Gróf megkér, hogy adjanak elő egy darabot.

Eredeti megjelenés éve: 1623

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Shakespeare drámák BBC borítóval Európa

>!
78 oldal · ISBN: 9789634171164
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
100 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632993980 · Fordította: Lévay József
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
ISBN: 9789632993980

5 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Katalin · Biondello · Curtis · Grumio · Hortensio · Petruchio · Tranio · Tudós


Kedvencelte 23

Most olvassa 3

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Nem első olvasásom és valószínű nem is az utolsó.
Először németül olvastam, majd az eredeti nyelven, aztán magyarul.
Úgy gondolom minden fordítónak megvan a maga stílusa.
Az eredetit természetesen nehéz lekörözni, de a magyarnak sikerült elérnie, hogy valami hasonló érzettel zártam a kötetet.
Még pedig szó szerint könnyesre nevettem a szemem, de ugyanakkor megvan ennek az a hátsó érzete is, hogy a sok komédia mögött ott az értelem, ott a szomorúság és egy olyan emberi sors ábrázolása, amit becsomagolunk egy jó nagy adag -néhol groteszk- humorba, mégis keserédes érzést hagy maga után.
Nagyon kevés olyan író van, aki ennyire tud játszani az érzelmi skálámon, de mégis meghagy bennem egy érzést, hogy minden olvasó a maga lelki szintjén ítéli meg műveit, de csak két útirány van.
Vagy szereted, vagy utálod, a kettő között választhatunk.
Én az előbbi vagyok nem tagadom, de a maraton után, mely az életműveit illeti egy évtized kifog maradni újraolvasás terén, mert kell, hogy tapasztaljak.
Majd mikor újra kézbe veszem, megint egy újabb élménnyel leszek gazdagabb, egy érettebb lélekkel.
Nem volt ez másképpen az előző olvasásaimnál sem.
Örülök, hogy ezt a szokásomat megtartottam.
A kötet pedig úgy jó ahogy van.

Kedvenc!♥

1 hozzászólás
NannyOgg>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Hihetetlen, de megtaláltam a kapcsolódási pontot Shakespeare és Leiner Laura között: A makrancos hölgy az! Pont, mint egy LL regény: az egyes jelenetek rendben vannak, többnyire viccesek is, de csak valami halvány kohézió pislákol közöttük, mintha kimaradt volna egy csomó minden, ami gördülékenyen egymáshoz kötné őket. Helyette Shakespeare hétmérföldes csizmával átszáguld a történeten, majd színészek balra el, függöny le, tücsökciripelés.
Egyébként tudom, mi hiányzik: a színészek. Ez a színdarab nekem egy váz, aminek meglétét elismerően és hálásan nyugtázzuk, de ha a történeten szórakozni akarunk, elmegyünk megnézni az egymillió feldolgozás valamelyikét, ki a Kiss me, Kate!-et, ki a 10 dolog, amit utálok benned-et, évei számának (és Heath Ledgernek) függvényében. Én is inkább.

Tulajdonképpen a mellékszál nem is rossz, de hol a címszereplő? Katánkat lefestik az ördög nyolcadik reinkarnációjának, aztán meg is jelenik azon makrancosságában, csak azért, hogy egy rövid és (szerintem nem túl) vicces szócsata után tűzrőlpattant menyecskéből egycsapásra lobotomizált szolgálólányként manifesztálódjon újra, és elzengje himnuszát az asszonyi alázat feltétlen szükségességének. Ennyi a szerepe, nem több. Találóbb lett volna a komédiának a „Mindenki Biankát akarja asszonyául (és van egy nem túl kedves nénje is)” címet adni.

U.i. Vagyok annyira felnőtt (haha), hogy az értékelésemben ne játsszon szerepet a 21. századi, emancipált nő nézőpontja, de Petruchio egy őstahó. Kifejezetten utáltam.

4 hozzászólás
krlany IP>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Nem első olvasás, de talán most először „tudományos” a Nagy Shakespeare Projektnek köszönhetően.
Én ezt a könyvet csakis forgatókönyvnek tekintem, mert az a sok dolog, ami hiányzik belőle, azoknak amúgy sem a lapokon a helyük, hanem a színházban, a színpadon, hiszen amúgy is odaszánta ezt Shakespeare. És máris, ha így tekintek a szövegre, és legyártom hozzá magamnak fejben a környezetet és a díszleteket, jelmezeket, a mimikát, a hanggal való játékokat, akár többféle formában is, máris megtelik élettel, és minden a helyére kerül.
Nagy valószínűséggel ebben az is közrejátszik, hogy most hallgattam meg a hangjátékot Ruttkai Évával, Márkus Lászlóval és Csákányi Lászlóval. Megnéztem egy színházi közvetítést Szilágyi Tiborral, Maros Gáborral, Horváth Gyulával, Márton Andrással. Beleszerelmesedtem a Seregi László-féle balett előadásba Hágai Katalinnal és Ifj. Nagy Zoltánnal, egyszerűen zseniális. http://moly.hu/karcok/518428 És akkor még nem is említettem a filmeket, köztük egy Zeffirellit, amiről már Seres is azt mondja (meg én is), hogy pompázatos, és az első hangosfilm adaptációt 1929-ből. http://moly.hu/karcok/517712
Én egy emancipált nő vagyok (talán túlságosan is), de egyáltalán nem érzem sértőnek a darabot, még akkor sem, ha nem veszem figyelembe, hogy 1590 körül még más volt a módi, a nőket eltartották, „csak” háztartást kellett vinniük, ezért tőlük gondoskodást vártak el. A komikus helyzetek, az éles, vicces riposztok, amúgy is oldják a szavak keménységét. Én azt látom ebben a komédiában, hogy amellett, hogy minden a pénz körül forog, azért jelenetről jelenetre kopik az érdesség a felek között, nem árulnak zsákbamacskát, aztán pedig egymáshoz csiszolódnak, megtanulják becsülni a másikat. Kata nincs betörve. Kapott néhány pofont, amiből tanult, pl. határokat, de nem lett a jelleme összezúzva. Még ugyan fel van vágva a nyelve amikor az özvegyasszonnyal perlekedik, vagy amikor kiosztja a két nőt.
https://kulturleny.wordpress.com/2015/04/08/a-makrancos…

4 hozzászólás
gybarbii>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Szeretem Shakespeare-t, de azt hiszem, A makrancos hölgy 21. századi fejjel nem ugyanazt az élményt adja, mint amit az ifjú William megálmodott. Valószínűleg rövidesen szükségem van egy Ibsen-darabra, hogy helyreálljon a békém…

M_Titi>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Benne van a top3 Shakespeare művemben. Az 1967es filmes feldolgozás óta imádom. Nagyon szerettem már a filmet is,de mostanra jutottam el, hogy el is olvassam.
A léleknek is kell olykor egy idomár, hogy ne mérgezze önmagát. Ami pedig fénylik, az se mindig arany.

Molymacska>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Komédiát vártam és azt is kaptam.
Nagyon tetszett, hogy egy viszonylag új fordítást olvashattam, emiatt a humor benne hihetetlenül jó volt és érthető. Nagyokat nevettem rajta, és az egész helyzeten. Olyan egyszerű, de nagyszerű volt, és azt hiszem, ezután egy-két feldolgozását is meglesem majd :)

Bogas>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Ebből láttam egy nagyon feledhető előadást a Vígben, amiből nagyjából arra emlékszem, hogy Börcsök Enikő játszott benne Nagy Ervinnel főszerepet, és voltak benne pingponglabdák. Vagy tojások? Már nagyon régen volt (mármint hogy én láttam, mert egyébként még tavaly is műsoron volt, azt hiszem).
Azt hiszem, maga a darab is feledhető lesz számomra, és idővel arra fogok emlékezni, hogy az emberek jöttek-mentek, Páduából ide-oda… Mármint a férfiak. Mert a lányok csak férjhez mehettek, és az apai házból aztán arra mentek, amerre a férjük vitte őket. Ráadásul férjhez is csak az apjuk áldásával mehettek. spoiler Az adok-kapok is megy, nemcsak a szereplők, mind a szócsaták, mind a pénzügyek szintjén. Az egyik lány bárkié, aki hajlandó elvenni, a másik azé, aki többet ígér érte.
A társadalmi rétegek közt is közlekednek a személyek: szolgából úr lesz, úrból szolga, ha csak rövid időre is. Az előjáték (ami nem válik teljes mértékben keretjátékká) megelőlegezi a játék bolond, kifordított világát, ahol végül mindenki kifordul önmagából, és ahol alapvetően az az elv érvényesül, hogy aki hangosabban ordít és nagyobb üt, annak van igaza. Ez például a mai napig elég aktuális – csak kár, hogy a szópárbajokat nem találtam igazán viccesnek, sem túl elevennek.

1 hozzászólás
kicsiboszi P>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Bár szörnyen idegesít a feleség „betörése” és idomítása, és nagyon utálom Petruchiot, az egészet mégis szeretem. Nagyon mulatságos, remek párbeszédek és szóviccek vannak benne. Azért nagyon remélem, hogy Kata nem adta ilyen könnyen magát, és alaposan megtorolta a függöny lehullása után a sérelmeit. Én így képzelem. :)

4 hozzászólás
LibrariAnne>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Volt valamilyen halvány emlékem egy filmről, aminek mintha ez lett volna a címe, ezért is vágtam bele a darabba, meg kedvem volt vígjátékot olvasni. Annyira nem volt jó, mint amit vártam, de azért tetszett. Egy-két szereplőnek nagyon hasonló neve volt (Gremio, Grumio) ráadásul a darab közben többen szerepet is cseréltek. Tetszett a felvezetés, hogy színdarab a színdarabban, de hiányoltam a végén az előhang történetének a befejezését.
Érdekes maga az alapfelvetés is, hiszen egy makrancos nő megtörése a központi probléma, amely Shakespeare idejében lehetett humor forrása, a mai emancipált világban már talán kissé máshogy hangzik.

Ancsúr>!
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Eddig még soha sem éreztem Shakespeare műveiben a kioktató jelleget. Ha ma íródna egy hasonló könyv, akkor tuti, hogy valami olyan címet kapna, hogy „Az illemtudó menyasszony ismérvei", vagy „Bolond beszél, okos hallgat. Így fogj férjet magadnak!", vagy valami hasonló. Mindenesetre ez a könyv szinte szájbarágósan járja körül azt a témát, hogy milyen az ideális menyasszony-jelölt (a 17. században természetesen). Nagyon fárasztó volt az egész így, a modern nő fejével végigolvasni. Már alig vártam, hogy befejezhessem. Szerintem én nagyon rossz menyasszony-jelölt lettem volna. Én ugyanis nem vagyok galamb természetű. Kató és Petruchio szóváltásaiért azonban megérte elolvasni ezt a művet is. Azokon jókat lehetett mulatni.


Népszerű idézetek

BZsofi P>!

Be szemtelen, nagyszájú könyvmoly ez!

III. felvonás 1. szín

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
BZsofi P>!

[…] rothadt alma közt kicsi a választék

I. felvonás 1. szín

Knefkati>!

– Kata, jó reggelt! Így hívnak ugye?
– Engem nem hívnak, mert én nem megyek. És neked nem Kató, Katalin vagyok.
– Bizony hazudsz csak úgy hívnak, Kata.
– Nyelves Kata és szemtelen Kata, de egyszer s mind világszép Kata.
Ó Kataságos leg Katább Kata kit Isten is Katának alKata, hidd el nekem lelkem vigasztalója, annyit dicsérték szendeségedet, erényeidről annyit zengedeztek, de mégsem annyit amennyit érdemelsz, ez indított, hogy nőül kérjelek.

4 hozzászólás
Ein>!

Petruchio: Döngess, barom, itt, döngess hangosan!
Grumio: Kegyelmedet döngessem én itt? Hogyhogy? Minek néz engemet kegyelmed?
Petruchio: Barom, azt mondtam, döngess e kapun! De jól, mert én döngetlek el, te gaz!

Első felvonás, 2. szín

Kapcsolódó szócikkek: Grumio · Petruchio
HarperLee>!

KATALIN
Pfúj! Pfúj! Simítsd el mérges homlokod
s szemed gúnyos nyilával ne sebezd
királyodat, uradat, gyámodat.
Ez bájodat szétmarja, mint a fagy,
megtépi híredet, mint szél a bimbót;
nem illő ez, nem szeretetre méltó.
A mérges asszony: felkavart ivóvíz,
sáros, taszító, iszapos, gyanús;
és míg ilyen, nincs az a szomjazó,
aki egy cseppjét is érintené.
A férjed: urad, őröd, életed,
fejed és fejedelmed. Ő törődik
veled és mindeneddel; ő a testét
munkával gyötri földön és vízen,
viharos éjben és jeges napon,
míg te az otthon melegében ülsz;
és nem kíván kezedből más jutalmat,
mint szerelmet, derűt, szófogadást:
adósságunkhoz képest gyér viszonzás.
Mint alattvaló az uralkodóját,
úgy tisztelje az emberét az asszony.
Ha dacos, makacs, nyűgös, savanyú,
nem hallgat férje meggondolt szavára,
mi más a nő, mint hűtlen lázadó,
egy jóságos úr aljas árulója?
Pirulnom kell, hogy oly buták a nők,
hogy harcolnak és nem békéért esengnek;
győzni akarnak, nyeregben maradni,
s nem szolgálni, szeretni, szót fogadni.
Mért lágy a testünk, mért gyönge, puha,
világi ügyködésre képtelen,
ha nem azért, hogy lelki alkatunk
e külsővel jól összhangban legyen?
Ugyan, ti nyakas, tehetetlen férgek!
Volt énnekem is nagy öntudatom,
dagadó szívem, s tán még több agyam,
hogy szóra szót, dühre dühöt feleljek.
Most már tudom: lándzsáink szalmaszálak,
erőnk gyönge, semmi se teszi széppé;
látszunk valaminek, s az vagyunk legkevésbé.
Ne hagyjuk, hogy a gőg vezessen minket:
férjünk lába alá tegyük kezünket.
Ezt teszem én is: íme, a kezem,
parancsolj, uram, rendelkezz velem.

V. felvonás, 2. szín

Kapcsolódó szócikkek: Katalin
2 hozzászólás
Banditaa P>!

VINCENTIO:
Gyere, ha mondom, te zsivány! Mi az, tán elfelejtettél?
BIONDELLO:
Téged, uram? Soha! Hogyan is felejthetnélek, amikor soha életemben nem láttalak?

Ötödik felvonás, 1. szín

gybarbii>!

TRANIO
Nincs hasznod abból, melyben nem gyönyörködsz;
Csak azt tanuld, miben kedved leled!

26. oldal, első felvonás, I. szín

Sadie>!

Nagyszerű darab ez, Kegyelmes Hölgyem. Kár, hogy még nincs vége.

Perly>!

Első szolga:
Mintha bóbiskolnál, uram. Nem tetszik a darab?

Christopher:
De tetszik. Szavamra mondom, tetszik. Igazán jó dolog. Van még tovább is?

Apród:
Ez még csak az eleje, Kegyelmes Uram.

Christopher:
Nagyszerű darab ez, Kegyelmes Hölgyem. Kár, hogy még nincs vége.

>!

BAPTISTA: Akárhogy jön, hálisten, hogy jön.
BIONDELLO: Igen ám, de nem jön.
BAPTISTA: Hát nem azt mondtad, hogy jön?
BIONDELLO: Hogy Petrucchio jön.
BAPTISTA: Úgy van, azt mondtad.
BIONDELLO: Hát nem úgy van. A lova jön. Ő csak ül a hátán.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Oscar Wilde: Bunbury
Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
Móricz Zsigmond: Sári bíró
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor
Friedrich Schiller – Johann Wolfgang Goethe – Christopher Marlowe – Jacopone da Todi – Philip Massinger: Szentségtörők és mártírok
Percy Bysshe Shelley: A Cenci-ház
Plautus: A hetvenkedő katona
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Heltai Jenő: A néma levente