Meztelen ​ebéd 130 csillagozás

William S. Burroughs: Meztelen ebéd William S. Burroughs: Meztelen ebéd William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Burroughsnak, a 2. világháború utáni amerikai irodalom fenegyerekének első magyarul megjelenő regénye olyan világot mutat be, amelyet a szerző – miután két évtizeden át volt krónikus kábítószer-élvező és -kereskedő – tudományos alapossággal ismer: a szenvtelen, érzelmektől mentes erőszak világát. E sötét pokolbugyorban az ember teljesen kiszolgáltatottan, önnön szenvedélye rabjaként elveszti kapcsolatát a valósággal, a víziók, rémálmok, egy képzelt valóság birodalmába sodródik. Morbid humorral, iróniával elbeszélt, apró történetekből összemontírozott regény a Meztelen ebéd, amely szerkezetében is követi a drogok előidézte látomások logikáját, illetve logikátlanságát, az áldozatul esettek nyomorúságos széthullását, testi, lelki, fizikai leépülését, pusztulását.

Eredeti mű: William S. Burroughs: Naked Lunch

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
290 oldal · ISBN: 9639632660974 · Fordította: Szili József
>!
Holnap, Budapest, 1992
310 oldal · ISBN: 9633450837 · Fordította: Elmi József

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Benway


Kedvencelte 26

Most olvassa 18

Várólistára tette 216

Kívánságlistára tette 121

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Nem ezt vártam, igaz, már a címén is el kellett volna gondolkodnom.
Kapkodott-csapkodott ide-oda, néha azt se tudtam, ki mondja, amit mond.
Először azt terveztem, hogy megnézem a belőle készült filmet, de most már nem merek belekezdeni.
Egy kínkeserv volt az olvasás is.
Sokkal jobban élveztem volna, ha végigvezet az életén, és leírja, hogy mit érzett, mit tapasztalt, de nem ebben a formában.
Tényleg nehéz volt eldönteni, hogy a belövés előtti, közbeni vagy utáni állapotban íródott, mindenesetre én egyfolytában módosult tudatállapotot éreztem a sorok között, mintha valóban nem tudná mi zajlik éppen körülötte.
Ráadásul sokszor éreztem undort, pedig nem vagyok nyafka.
Ha ez a művészet, akkor én inkább maradnék nélküle.

>!
Sárhelyi_Erika I
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Az ebéd nemcsak meztelen, de számomra fogyaszthatatlan. Mondjuk, legalább megpróbáltam végigenni. De nekem túl idegen ízek voltak ezek. Olyan, mintha leültem volna egy asztalhoz, amiről ugyan tudom előre, hogy számomra furcsa, sosem fogyasztott ételekkel fogok találkozni, de arra nem számítottam, hogy konkrétan föl sem ismerem, mit eszem.
Szerintem Burroughs a könyv általam elolvasott részének is legalább 90 százalékát számomra átélhetetlen, ismeretlen létállapotban írhatta – vagy elvonási tünetként, vagy éppen valamilyen drog hatása alatt. Furcsa módon akárcsak Márquez Száz év magányánál, itt is megjelent előttem valamiféle őrült festmény, de ahogy pl. Hieronymus Bosch képei előtt – és Márquez írásai előtt – tátott szájjal álldogálok, ezek elől a képek elől elfutottam. Nem azért, mert undorodtam volna, vagy felháborított volna – egyszerűen olyan mértékben elborult ábrázolás ez, amit az én agyam-szívem-lelkem képtelen befogadni. Pedig nagy reményekkel vágtam bele a könyvbe, sajnálom, hogy nem bírtunk el egymással.

2 hozzászólás
>!
Blissenobiarella
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Tudtam, mire számítsak ennél a könyvnél. Felkészített rá a film, a fülszöveg, és végül a könyv elején olvasható peranyag. Mégis… jajj.
Egyébként korántsem taszított annyira, mint arra számítottam. Bizonyos sorok kifejezetten tetszettek, és nem hálózott be olvasás közben az a bizonyos viszolygás, amit belőlem az efféle delíriumos írások ki szoktak váltani általában. Azok a részek amik „értelmesen” voltak megírva (amit értsünk úgy, hogy követhető volt számomra) tetszettek. De ez a könyvnek elenyésző százalékát teszi csupán ki.
Leginkább a végén olvasható levél volt érdekes, azt élvezettel olvastam.
Összességében viszont nem győzött meg, arról semmiképp, hogy nekem ezt fontos volt elolvasnom. (1001 könyv)

>!
sskkaa I
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

James
Joyce
záróizma

Mintha James Joyce a benzedrintől kábultan, záróizmainak segítségével, segglyukába helyezve egy bizarr pennával írta volna ürülékes cigipapírokra.
Homofób énem olykor minden sora ellen tiltakozik, de ezek az erős képek, melyeket Burroughs „költészete” amolyan prózai katyvaszként éget az agyamba, Allahra mondom, rohadtul bent ragad a fejemben. Napok óta teknőcöket szarok ettől a műtől és még be sem fejeztem…

3 hozzászólás
>!
altagi P
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Most ez megint egy olyan könyv, ami elég szűk réteg ízlését elégíti ki…
Képtelen voltam egy lendülettel végigolvasni, ca. 50 oldalanként meg kellett állnom, nehogy túl sok legyen az inger. Legközelebbi olvasáskor (mert tervezem újraolvasni) már lehet, hogy erre nem lesz szükség, de most lépten-nyomon úgy éreztem, mintha kiégett volna az összes biztosíték az agyamban. Az ilyenek miatt: https://moly.hu/idezetek/919302.
A nyelvezete erősen korhatáros, a mondanivalója még annál is inkább, és a regény végére érve az olvasó úgy érezheti, hogy annyi mocsok zúdult a nyakába, hogy ahhoz képest már bármilyen (polgári értékrend szerinti) gusztustalanság nem is annyira az.
Írják mindenfelé, hogy WSB az öregatyja a punknak, spoiler amivel teljesen egyet kell értsek. A könyv szövege – túl azon, hogy nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a szó hagyományos értelmében véve valóban könyvről beszélünk, nem pedig valami különleges formájáról a művészetnek – minden oldalon kinyitja virtuális zsebünkben a virtuális bicskát, állandóan új meglepetést tartogat, és az olvasót úgy vezeti az egyik mély hangulatból a másikba, hogy nem ad időt a felkészülésre.
ui.: nem kell kábítószer-élvezőnek lenni, hogy közelebb kerüljünk a sajátos világukhoz, és ebben a tetszés szerint minősíthető igyekezetben lényegesen célravezetőbb kellék lehet ez a mű, mint akármelyik morfinszármazék…

>!
kornél
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

hiperrealista átfűzésekkel összerótt legendárium közvetlenül a jóléti társadalom szöveteibe oltott drog veretes és langymeleg járataiból még a vizuális árterek özönvize előttről a koherens regénykép elleni lázadás tipikus tüneteivel

>!
entropic P
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Évekig tartott, mire elolvastam. Sokszor újrakezdtem és minden alkalommal egyre tovább jutottam benne, és kb. az 5. próbálkozáskor sikerült is befejeznem. Mondhatni, nem könnyű olvasmány. De szerintem megéri a próbálkozást.

>!
yaanno
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Abszolút kedvenc, az ágyam melletti könyvhalom csúcsán tartom, már milliószor olvastam. Részleteiben nézve zseniális, összességében pedig egy kozmikus puzzlet adki. Módosult tudatállapotban eléggé félelmetes olvasmány, de inkább szórakoztató és elbűvölő. Jó, hát kegyetlen is.

2 hozzászólás
>!
Kiss_Zsuzsa I
William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Ebből HOGYAN sikerült filmet forgatni? Márpedig sikerült, a kábítószeres álmok között valahol valaki talált egy vezetőszálat, amiből a cellulózt világába is befúrták magukat ezek a képek 1991-ben.

A könyv durva. Nagyon durva. Rideg valóságként tárja elénk mindazon képzelgéseket, amiket a világtól menekülők élnek meg, gyötri az olvasót az első pillanattól az utolsóig, széplelkeknek kifejezetten nem ajánlott.

Ámellenben…

Én lubickoltam ebben a gennyes, fertőzött, széteső világban. A szerek nélkül is képes vagyok mindezeket látni, amiket Burroughs leír a könyvben. Elég csak a szememet lecsukni és oda cseppenek, ahol ezek a történetek indulnak és végződnek. Az ouroboros: az önmagába harapó kígyó örök körforgásába, ahol féreggé változó romlott, szennyes lelkek kínálják egymásnak a pillanatnyi megváltást, elhívén a másik hazugságait és őszintén hazudva tovább a táplálékláncban alattuk lévőknek.

Tetszett. Imádtam a romlottsága minden egyes sorát.

Ennek ellenére nem tudtam egyhuzamban elolvasni most sem. :) Az ereje fejezetenként vágott földhöz, ahonnan órákba tellett összekaparni magam.

Kerüld el ezt a könyvet, ha csak a magad felszíni rózsaszínségére és annak a környezetedtől visszakapott másolatára vagy kíváncsi, mert a benne tomboló szörnyek a sajátjaid tükörképei!


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Ezekkel a szavakkal kezdi a mondókáját:
– Ön intelligens embernek látszik. (Ezek mindig baljós szavak fiam… Ha ezeket hallja, ne csak napirendre tűzze a távozást: azonnal lépjen le!)

benway

>!
borob

A teljes sejtreprezentáció végeredménye a rák. A demokrácia elrákosodott, a bürokrácia az ő rákja. Az államon belül valahol gyökeret ver egy-egy hivatal, majd rosszindulatúvá válik, mint a Kábítószer-hivatal, de nőttön-nő, mind tovább reprodukálja a maga fajtáját, míg végül megfojtja a gazdaszervezetet, hacsak nem kezelik vagy nem metszik ki idejekorán. A hivatalok nem állnak fenn gazdaszervezet nélkül, igazi paraziták. (Ezzel szemben egy szövetkezésforma képes meglenni az állam nélkül is. Ez a követendő út. Önálló egységeket kell kiépíteni úgy, hogy kielégítsék azoknak az embereknek a szükségleteit, akik részt vesznek az egység működésében. A hivatal az ellenkező elv alapján működik: szükségleteket talál ki, hogy igazolja a létezését.) A bürokrácia olyan kór, amely mint a rák, elfordul az emberi fejlődés irányától, a végtelen lehetőségek, a differenciálódás és az önálló, spontán cselekvés irányától, vissza a vírus tökéletes parazitizmusához.
(Az a feltevés, hogy a vírus egy bonyolultabb életforma degenerálódása. Hogy valamikor képes lehetett önálló életre. Most pedig visszaesett az élő és a holt anyag közötti határvonalra. Csak egy gazdaszervezetben tud életjelenséget produkálni, egy másik életet kihasználva – ami magának az életnek a megcsúfolása, zuhanás a nem organikus, alkalmazkodni képtelen gépezet, a holt anyag felé.)
A hivatalok akkor pusztulnak el, amikor az államgépezet összeomlik. Éppolyan gyámoltalanok, éppannyira képtelenek önálló létezésre, mint a kiürített galandféreg vagy a vírus, amely elpusztította a gazdaszervezetet.

185-186. oldal

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

A szenvedélybetegnek egyre több kábszerre van szüksége, hogy valami emberi formája maradjon… hogy lekenyerezze a szenvedély majmát, amit a hátán cipel.

36. oldal

>!
danaida P

Motel… motel… motel… tört neonarabeszk… magány vernyog a kontinensen át, mint ködsziréna áradó folyamok néma, olajos színén…

257. oldal (Atrófiás előszó)

>!
Pi_Wo

Valamelyik kurva drogos már megint hüvelyöblítővel öntötte föl a kokainomat.

>!
MrsHemingway

Ön intelligens embernek látszik. (Ezek mindig baljós szavak, fiam… Ha ezeket hallod, ne csak napirendre tűzd a távozást: azonnal le kell lépni!)

88. oldal (Holnap kiadó)

>!
MrsHemingway

Kit érdekel, hogy mire gondolnak ? Mindenki tud valami hülyeségre gondolni.

83. oldal (Holnap kiadó)

>!
F_Orsolya P

Az amerikaiak sajátos tulajdonsága, hogy félnek feladni az ellenőrzést, hagyni a dolgokat, hogy menjenek a maguk útján. Legszívesebben leszállnának a saját gyomrukba, hogy irányítsák az emésztést, és gondoskodjanak a szar eltávolításáról.

>!
zoja

Talán rossz ajtót nyitottam ki, s bármelyik pillanatban a Tulaj, a Birtokos, Aki Elsőnek Került Ide, rám ront üvöltve:

-Mit keres itt?! Ki maga?!

Én pedig nem tudom, mit keresek ott, és ki vagyok. Elhatározom a pókerpofát, hátha rájövök, hogy hol vagyok, mielőtt a Tulaj kirúg… Ezért ahelyett, hogy azt vijjognám, „Hol vagyok?", le kell csillapodni, körülnézni, kitalálni megközelítőleg… Nem voltál itt Kezdetkor. Nem leszel itt a Végnél… Tudásod arról, hogy mi folyik, csak felületes és viszonylagos lehet.

274-275. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Kivezetni afrikai szokás. Az elöljárót úgy is hívják, hogy a „Kivezető”: az ő tiszte, hogy az öreg manuszokat kivezesse a faluból, és otthagyja őket a dzsungelben.

a bugris


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack Kerouac: Úton
Patti Smith: Kölykök
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs
Vladimir Nabokov: Gyér világ
Gertrude Stein: Három élet
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Allen Ginsberg: A leples bitang
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Allen Ginsberg: Halál Van Gogh fülére