Jackaby (Jackaby 1.) 7 csillagozás

William Ritter: Jackaby

Doctor ​Who meets Sherlock in William Ritter’s original, engrossing, and tremendously fun debut novel, which features a detective of the paranormal as seen through the eyes of his adventurous and intelligent female assistant. It is 1892, and young Abigail Rook arrives in New Fiddleham, New England, with nothing but a suitcase and a handful of coins in her pocket. In a tavern, she meets the compelling and confounding R. F. Jackaby, an investigator of the unexplained with a keen eye for the extraordinary – including the ability to see supernatural beings. Abigail’s gift for noticing ordinary but important details makes her perfect for the position of Jackaby’s assistant. Hardly has she been hired when she finds herself in the midst of a thrilling case: a serial killer is on the loose in New Fiddleham. The police are convinced it’s an ordinary villain, but Jackaby is certain the foul deeds are the work of a nonhuman creature. Only handsome young detective Charlie Cane is willing to… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Algonquin Young Readers, New York, 2015
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781616205461
>!
Algonquin Books, New York, 2014
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781616203535
>!
Algonquin Books, Chapel Hill, 2014
322 oldal · ASIN: B00JEORUSI

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Abigail Rook · R. F. Jackaby


Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Fireheart>!
William Ritter: Jackaby

Ismeritek azt az érzést, amikor megláttok egy könyvet – a borítót, a fülszöveget –, és úgy érzitek, ezt nektek írták? Én valami hasonlót éreztem, amikor a Jackaby hónapokkal ezelőtt a kívánságlistám elején landolt. 1800-as években játszódó bűnügyi történet, ráadásul paranormális elemekkel? Még szép, hogy ez kellett nekem!

A viktoriánus kor az egyik dolog, amivel engem azonnal meg lehet venni. Igen, khm… a probléma ott kezdődött, hogy a fülszövegben „England”-et olvastam „New England” helyett… Ez abszolút a saját hülyeségemből adódó probléma, viszont nem kis csalódásként ért – amit sorra követett a többi.

Az írásmódon, a történetvezetésen, a szereplőkön és lényegében mindenen nagyon érezni, hogy ez Ritter első könyve.

Természetesen nem történelemkönyvet akartam olvasni, de az egyik problémám az volt, hogy úgy éreztem, a korszaknak megint nem nézett eléggé utána az író, és a pontatlanságok mellett az is baj, hogy hangulatot sem tudta megfelelően megteremteni. Ha ez a kettő nem megy, felmerül, hogy miért is választotta ezt a kort és helyszínt?
A történet hihetetlen egyszerű, néhol pedig egészen buta, beleértve a krimiszálat is, ami még egy logikai hibával is meg van dobva. Egy meglepő fordulatot se tudnék kiemelni – mondjuk azért, mert nem is volt. A gyenge cselekményen csak tovább ront a stílus és az írásmód. Én valami sötétebbet, misztikusabbat vártam, erre kaptam egy adag erőltetett „jópofizást” minden második oldalon – gondolok itt olyanokra, mint a gyerekes párbeszédek, vagy a kacsává változott ex-asszisztens. Néha pedig majdnem bealudtam az olvasás közben.

A szereplőkről se tudok sokat mondani. Vagy hiteltelenek számomra, vagy Ritter útközben elfelejtette őket személyiséggel felruházni. Üresek és unalmasak voltak.

Krimiként, történelmi környezetbe helyezett regényként nem igen lehet értékelni, úgyhogy maradt a paranormális vonal. Néha úgy éreztem, hogy túlságosan tág világgal dolgozik a szerző, nem illeszkedett néhány lény az összképbe.

Amit kiemelnék, és tényleg elnyerte a tetszésemet, az a banshee volt. Kevésbé ismert, de figyelemreméltó, egyszerre szomorú és gyönyörű lény, ahogy a róla szóló részek is azok voltak. Úgy éreztem, Ritter ezekbe tudta leginkább beleélni magát, és én is ezt olvastam legnagyobb élvezettel – kár, hogy nem az egész könyv volt ilyen… Ezeken a részeken kívül egy idézet fogott meg:

„It gets thicker as we near. It's dark and bleeding outward, like a drop of ink in water, spreading out and fading in curls and wisps.”
„What is it?” My question came as a whisper, my eyes straining to see the invisible.
Jackaby's voice was softer still: „Death.”

Szívesen olvastam volna több ehhez hasonlót, szerettem volna megtudni, hogyan is látja Jackaby ezt a világot.

Sokáig ingadoztam, hogy 2,5 vagy 3 csillagot adjak (a banshees leírásoknál még 4 is megfordult a fejemben). Lehet, hogy később feljebb viszem a csillagot, de egyelőre a csalódottság bennem a legerősebb, a közeljövőben pedig biztos nem folytatom a sorozatot…

A borítón ígért Sherlock párhuzamról szoktak még sokat beszélni, amit nem elfelejtettem, hanem nem igen tudok hozzászólni. Doyle könyveihez még nem volt szerencsém, pusztán a sorozat és a filmek alapján pedig nem szeretnék okoskodni.

5 hozzászólás
Lobo P>!
William Ritter: Jackaby

Rendszerint a szememet forgatom, amikor arról van szó, hogy valami új könyvet úgy próbálnak eladni, mint két korábban sikeres téma keresztezését (pl: Éhezők viadala keresztezve a Downtown Abbey-vel), de azért be kell vallani, hogy hatásos. Így sikerült felkeltenie a figyelmemet a Jackaby-nek is, mert hát ott volt a fülszöveg elején, hogy Dr. Who keresztezve Sherlock-kal. S bár az előbbi iránti rajongást távolságtartással és értetlenséggel figyelem (bennem még az van, hogy a Dalekok mint kávédarálók NEM FÉLELMETESEK, miért kell cidrizni?), viszont hát Sherlock az már más tészta.
Természetesen a Sherlock referencia azonnal adott Jackaby esetében, aki ugye különleges, okos, társas érintkezések során pedig kimondottan goromba. A csavar itt a férfi látásán van, amivel meg van áldva (egyes vélemények szerint átkozva), s ami lehetővé teszi, hogy a valóság mögött a különlegeset is észrevegye, s ő életének nagy részét erre tette fel, hogy mindkét világ teremtményeit védelmezze. S mint minden megszállottat, olyan dolgok, amik érdeklődési, kutatási területén kívül esnek hidegen hagynak. Illetve azért nem teljesen érzéketlen, mert nehezen viseli el azt is, ha valaki miatta kerül bajba, sőt életveszélybe.

Narrátorunk persze Abigail és meg kell mondanom, hogy felüdülés olyan könyvet olvasni, ahol ennyire határozott, okos és talpraesett a hősnőnk. Annak ellenére, hogy idegen helyen van, feltalálja magát és nincsenek idegesítő allűrjei. Az a gyanúm, hogy mindez azért, mert az írónk férfi és nem jut eszébe szükségszerűen, hogy előjöjjön a sztereotípiákkal és nyafogással. Egyedül a lány hátterével nem voltam kibékülve, hiteltelen volt számomra a múltja, hogy jól szituált családból elszökik és kalandozik, csak mert ehhez van kedve. Kevés volt nekem a motiváció, inkább árvának kellett volna lennie, akkor hihetőbb, hogy hirtelen megjelenik Európán keresztül utazva és munkát keres New England-be. De el tudom képzelni, hogy majd lesz novella, ami arról szól részletesebben, hogy Abigail mit is csinált, miután lelépett otthonról.

Ezeket leszámítva nagyon kellemes olvasmány volt, a rejtély ugyan eléggé átlátszó, viszont az atmoszférát és Jackaby alakját eléggé lebilincselően sikerült megalkotni. S aztán idővel rájöttem, hogy a Dr. Who referencia arra vonatkozott, hogy Abigail nem annyira szerelmi érdekeltsége a címszereplőnek, hanem az ellenkező nemű társ, mint a Doki melletti utastársak.

A Jackaby tehát egy klasszikus sorozatnyitó darab: megvannak benne azok az elemek, amelyek felkeltik az érdeklődést, kiváló a helyszín, a szereplők kedvelhetőek és van annyi érdekesség és potenciál benne, hogy a további kalandok lehetőségei visszavonzzák az olvasókat.
Bővebben: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2014/09/18/william-r…

art3mis>!
William Ritter: Jackaby

A Jackaby egyike volt azoknak a könyveknek, amiket meglátok valahol, szép a borítójuk, aztán valahogy fogják magukat, és felvándorolnak a bokkdepos kívánságlistámra… Annak a kívánságlistának a fele a Borítómánia zónának köszönhető. Tehát nyilván a borító miatt figyeltem fel rá, a Doctor Who meets Sherlock kezdetű fülszöveg után pedig már egyértelműen nem volt visszaút :D
Ennek ellenére nem számítottam semmi igazán különlegesre, ezeknek az elvárásoknak pedig teljesen megfelelt a könyv. Nem volt kifejezetten újszerű a világ, nem voltak hatalmas fordulatok vagy letehetelenül izgalmas jelenetek, de összességében érdekes, kellemesen szórakoztató időtöltés volt :) Kevdeltem mindkét főbb szereplőt; Abigail kellően rátermett hősnő, Jackabby meg… persze, a hasonlóság a BBC-s Sherlock és Jackaby között elég nyilvánvaló – néha már-már túlságosan is –, de ettől függetlenül nagyon szerethető, szórakoztató karakter volt ő is.
spoiler

Rettentő hosszan akartam erről írni még valamikor ősszel, csomót jegyzetelgettem olvasás közben a telefonomba… de sajnos már nem emlékszem ennél több részletre, a telefon rövid élete pedig szomorú véget ért spoiler, mielőtt megírtam volna az értékelést :(

Annie_Rider>!
William Ritter: Jackaby

Még mielőtt azzal lennék gyanúsítva, hogy csak a szép borító miatt rendeltem meg a könyvet, be kell vallanom, hogy teljes mértékben ez történt. És nem bántam meg, élőben is pont olyan kellemes a könyv külseje, mint online – talán csak a lakkozást hagytam volna le itt-ott. A történet is végig szórakoztatott, jó kedélyűen cinikus és akciódús, külön örömömre rövid fejezetekkel.

Képzeljünk el egy szokványos Sherlock-történetet, csak most az egocentrikus, kissé lökött detektív természetfeletti bűnözők után kutat, „Watson” egy fiatal lány, a helyszín New England, és kicsit fiatalabb lett minden karakter, hogy tökéletesen belepasszoljon a YA műfajba is. Amúgy minden nagyon ismerős Doyle világából, és mindemellett Jackaby szórakoztatóan arrogáns, a mesélő Abigail magával ragadó, a 19. század végi, mitikus lényekkel benépesített világ gazdag és érdekes. Külön piros pont, hogy kikerült a Sherlock×Watson „romantika”, és Abigail vonzalma egy olyan férfit talált meg, akitől nem áll fényévekre az érzelmi intelligencia. Szívesen keresem fel majd újra ezt a világot, ha kijön a második kötet.

Ps. sokan hasonlítják a történetet a Dr. Who-hoz is, erről sajnos nem tudok nyilatkozni.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Fireheart>!

„It gets thicker as we near. It's dark and bleeding outward, like a drop of ink in water, spreading out and fading in curls and wisps.”
„What is it?” My question came as a whisper, my eyes straining to see the invisible.
Jackaby's voice was softer still: „Death.”

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abigail Rook · R. F. Jackaby
art3mis>!

That the battles are usually in her head does not lessen the bravery of it. The hardest ones always are.

art3mis>!

I have ceased concerning myself with how things look to others, Abigail Rook. I suggest you do the same. In my experience, others are generally wrong.

Fireheart>!

She sent me on my way with a wrapped piece of fudge for being such a good girl, which did nothing for my self-confidence as a mature adult.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abigail Rook
art3mis>!

Monsters are easy, Miss Rook. They're monsters. But a monster in a suit? That's basically just a wicked man, and a wicked man is a more dangerous thing by far.

112. oldal

NewL P>!

I extended a polite smile to the man guarding me. He returned a blank stare—not simply the expressionless look you might adopt while waiting in line at the bank, but a deeply, aggressively blank stare. He held the sort of posture attainable only by those who have had their sense of humor surgically removed. His uniform looked crisp and free of droppings, but a familiar sulfuric stench still rolled off him.

Chapter Nineteen


A sorozat következő kötete

Jackaby sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rae Carson: Walk on Earth a Stranger
Madeleine Roux: House of Furies
Jaclyn Dolamore: Dark Metropolis
Tosca Lee: The Progeny
Justine Larbalestier: Razorhurst
Sonia Gensler: The Dark Between
Claudia Gray: Fateful
Libba Bray: A Great and Terrible Beauty
Mary Hooper: Fallen Grace
Julie Hearn: Ivy