Egy ​másodperccel később (Később 1.) 217 csillagozás

William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel.
Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik, a modern civilizációt?

Az amerikai Kongresszus folyosóin már megjelenése előtt úgy emlegették a regényt, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia. A történetet a Pentagonban is reálisnak nevezték, a fegyvert pedig úgy tartják számon, mint amely egyetlen pillanat alatt térdre kényszerítheti az Egyesült Államokat.

Eredeti mű: William R. Forstchen: One Second After

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
XXI. Század, Budapest, 2016
464 oldal · ISBN: 9786155373978 · Fordította: Nagy Ambrus
>!
XXI. Század, Budapest, 2016
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155373961 · Fordította: Nagy Ambrus

Enciklopédia 68

Szereplők népszerűség szerint

John Matherson · Elizabeth Matherson · Makala Turner · Charlie Fuller · Dan Hunt · Don Barber · Jennifer Dobson (Jen) · Kellor doki · Washington Parker · Wright tábornok

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · Black Mountain (Észak-Karolina)


Kedvencelte 17

Most olvassa 20

Várólistára tette 254

Kívánságlistára tette 201

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Apa előolvasta nekem a könyvet, így most az ő szavait idézném: az ilyen könyvek után legszívesebben nekiállna az ember konzerveket gyűjtögetni.
Először csak azt gondoltam, hogy ez egy olyan Apa féle túlzás, de miután én is elolvastam, beláttam, hogy egyáltalán nem túlzott, mert én is teljesen konzervgyűjtős hangulatba jöttem e megrázó, felkavaró és nagyon is reális regény után.
Olvasás közben végig ott keringett a fejemben az a gondolat, hogy ez akár velünk megtörténhetne, így még hátborzongatóbb volt olvasni a könyvet.
Bár a történet befejezése nem függővéges, én már így is alig várom, hogy olvashassam a második részt is!
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/06/william-r-forstche…

11 hozzászólás
>!
FairyDust P
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Gondolkoztál már azon mi lenne ha egy másodperc alatt elmenne az elektromosság és soha nem jönne vissza? Mit tennél, hova mennél? A 21. századi ember köldökzsínoron keresztül kapcsolódik az áramhoz, és technológiához.
Lesújtó volt olvasni ezt a könyvet. Folymatosan azon gondolkoztam én mit tennék, a környezetemben élő emberek mit csinálnának. Igazi életszerű, durva, kegyetlen olvasmány, ami elég könnyen megfekszi az ember gyomrát, főleg ha átadja magát az élménynek.
Szörnyű volt látni ahogy a beteg emberek sorra hullanak el megfelelő gyógyszer hiányába, konkrétan megfájdult a szívem és többször félreraktam a könyvet.
Az események annyira lefoglaltak, hogy nem értem rá foglalkozni a szereplőkkel, így konkrétan senkit nem szerettem meg. Hatalmas pozitívum, hogy az író nem sajnálta a szereplőgárdát, úgy osztotta a halált, mint Bud Spencer a pofonokat.
Nagyon tetszett, izgultam, elmélyültem, azonban mégse volt felhőtlen az olvasásom. Indokoltatlanul hazafias a szövegkörnyezet, látszik hogy elősorban az amcsiknak írodott. Nem értettem, hogy egy kis városban hogy a manóban van ennyi katona/veterán/szakember.
Voltak eltúlzott dolgok, és néhol túl töménnyé vált a leírás.
Ettől függetlenül zseniális könyv, egyszer mindenképp megéri elolvasni.

Bővebb spoiler mentes érdékelés: https://missreaders.com/books/details/42

>!
csartak MP
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Olvastunk már könyveket, vagy néztünk filmeket az apokalipszisről, Mad Max-szerű bandákba tömörült víziókat, vagy esetleg kilátástalan, hamuba fojtott vándorlást az Út-ban. Ezek már mind kész tények elé állíttanak minket.
Az Egy másodperccel később történetében tényleg átélhetjük egy kis időre, hogy milyen az események sűrűjében lenni, amikor hirtelen megszűnik az áram, a víz szolgáltatás, a híradás, a kommunikáció, és egyáltalán nem tudni hogy most mi van. Megy a találgatás, bekúszik a félelem, ki-ki vérmérsékletéhez híven reagál az eseményekre. Tényleg csak ezeket a mai ember számára az alapvető fontosságú dolgokat kell kihúzni az egyenletből, és a káosz felüti a fejét. Lassan csak az alapvető létfenntartáshoz szükséges dolgok lesznek a fontosak.

Nem ördöngösség, tudhatjuk, az elektromos áram a mai, civilizált ember létének alapfeltétele.

Itt amerikai módra lehet követni az eseményeket, de az izgalmas, pörgős kezdet után nekem kicsit sok volt belőle. A sok utalás az amerikai polgárháborúra, történelemre, katona-dalokra mind a szerző történész-professzor létére utalnak.
Pozitívum, hogy meg mer tenni bizonyos lépéseket, és nem sajnálja spoiler, nem veszünk el valamilyen happy endes marhaságban.
A másik pozitívum, hogy alaposan utánajárt az EMP hadviselésnek, így bőséges magyarázatot kapunk, hogy valójában hogy történhetne meg egy ilyen esemény.
Nem biztos, hogy így történne minden, ahogy az író felvázol, de gondolatkísérletnek érdekes volt.

>!
XXI. Század, Budapest, 2016
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155373961 · Fordította: Nagy Ambrus
>!
mcgregor
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Érdekes (de nem irreális) gondolatkísérlet egy olyan ismeretlen eredetű támadás utáni Amerikáról, ahol az EMP (elektromágneses lökéshullám) végleg kiiktatja minden elektromos rendszer áramköreit, amivel gyakorlatilag egy anarchikus kváziközépkori állapotba taszítja vissza az arra egyáltalán nem felkészült népességet. Az ötlet nem teljesen disztópikus, a veszély valós és nehéz ellene átfogó módon védekezni, ezért tényleg elgondolkodtató kérdéseket vet fel és kiválóan rámutat, hogy modern életünk fenntartása mennyi bonyolult (és egyúttal érzékeny) mechanizmus pontos működésének van kiszolgáltatva (sokkal jobban, mint más korokban volt). Ezek kioltásával pedig mennyire sérülékenyekké válunk. Ahogy természetesen tanulságos annak bemutatása is, hogy milyen könnyen leolvad rólunk a civilizációs máz, amint a túlélés kerül előtérbe. Érdekes könyv, bár kétségkívül van egy határozottan amerikaias mellékíze, amivel azért együtt lehet élni és nem húzza keresztbe az átélhetőséget. Külön erénye, hogy a főszereplő és családja nem egy cukormázas spoiler történet patetikus díszletei között bolyong, hanem képes igazi érzéseket spoiler kiváltani a sorsuk, pedig láttunk már példát az ellenkezőjére is. Szóval ezért pluszpont a szerzőnek.

>!
robinson P
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Remek alapötlet, jó téma, amerikai kivitel. Olvasd el Merle Malevil regényét is mellé, vagy helyette. Lehet filozofálni. Hiába na, ez itt Amerika.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/03/egy-masodperccel-k…

2 hozzászólás
>!
mezei P
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Megdöbbentő? Elgondolkodtató?
Ismét egy könyv, amiről nem tudnék úgy írni, hogy ne legyen teletűzdelve közhelyekkel.
Mélyen felkavaró könyv egy olyan helyzetről, ami nagyon is könnyen előfordulhat, akár velünk is. Egy pár másodperces „háború” után visszakerülsz a középkorba. Borzasztó események, hihetetlenül nehéz döntések, emberi tragédiák, kegyetlen veszteségek. Nem kívánom senkinek, bevallom őszintén, elképzelni sem tudom, hogy én magam hogyan éltem volna túl. A könyv egyetlen gyenge pontja számomra Makala személye volt, valahogy nem éreztem odavalónak, és az összes „didaktikus” mondatot az ő szájából hallottam.
Bízom benne, hogy ez a könyv a maga történéseivel megmarad csak egy elrettentő fikciónak.

5 hozzászólás
>!
tmezo P
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

„Az élmény egészen szívszorító és fájdalmas volt, a könyvben foglaltak ugyanis tényleg valóra válhatnak.”

Nagyon tetszett. Aprólékosan kidolgozott, rettentően érzékletes alkotás. Nem tudok elmenni mellette, hogy én is szóvá tegyem, de bennem is kiváltotta az élelem felhalmozás kényszerét.
Ijesztő képet mutatott be, de még így is bámulatos volt, ahogy az a kisvárosnyi ember a túlélésért küzdött. Nagyon tetszett, ahogy egyre másra jöttek elő az ötletekkel, mit hogyan kellene átalakítani, újra üzembe helyezni.
A tragédiák sorra érték őket, emberek egymás ellen fordultak, járványok dúltak; szinte minden, a történelem során előforduló esemény megismételte magát. Élvezettel olvastam ezeket az utalásokat, tetszett, hogy ezeket mind beépítette az író, hogy emlékeztesse az olvasót, nem csupán fantázia, amiről itt szó van.
Senkit nem kímélt; sok szereplőt veszített a történet, de maradtak túlélők, és ez abszolút pozitív.
Ez az a történet, amit folytatni kell, kíváncsi vagyok, a következő részekre, érdekelnek a fejlemények, mind Amerikát, mind a támadást illetően.

2 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Eddig a legnagyobb félelmem az volt, hogy valahogy beszabadul egy őrült tudós a CERN-be, és addig ütközteti az atomokat, amíg létre nem hoz egy fekete lyukat, aztán nekünk annyi. Ezt most simán megelőzte az EMP, amiről eddig életemben nem hallottam, pedig abszolút valós veszélyről van szó.
Látszik, hogy William R. Forstchen otthon van a történelemben, tökéletesen ismeri a háborúkat, mert olyan érzékletes és hihető sztorit hozott össze, hogy végig futkosotta hátamon a hideg. Elsőre hihetetlen, hogy az emberek ennyire el lennének anyátlanodva elektromos áram és kommunikáció nélkül, de aztán eszembe jutott, hogy én egy kétórás áramszünettől is ki tudok borulni. mikor meg elmegy a net, hát arról ne is beszéljünk… Szóval abszolút reális, hogy két hét után már mindenki megkattan.
Olyan dolgokkal is foglalkozik, amik egyébként eszébe sem jutnak az embernek spoiler, és olyan dolgokkal is, amik nekem például rögtön eszembe jutottak spoiler, mondjuk ezek már olyan szinten tabutémák, hogy nem is nagyon lehet olvasni ilyet a mai disztópiákban.
A szereplőkkel sem bánik valami kesztyűs kézzel a koma, hát a végén már nagyon bőgtem.
Ami nem tetszett, hogy egy kicsit soknak találtam a moralizálást, meg nekem túmaccs volt a „de hát ez az Amerikai Egyesült Államok, itt ilyen nem történhet meg” bekiabálás.
Annyi mindent tudnék még írni, mert ez egy olyan könyv, amiről jó sokat lehet beszélgetni, ha középiskolai tanár lennék, felvenném a kötelezők közé, de most nem érek rá, mert be kell vásárolnom egy csomó konzervet.

5 hozzászólás
>!
buzavirág P
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Azok közé az olvasók közé tartozom, akik szeretik a nagy amerikai álom megtestesülését, és szívesen olvasnak is ezzel kapcsolatban. Viszont nincs olyan film, ami felkeltené az érdeklődésem ebben a témában. Bár voltak a történetben túlkapások a hazafiassággal kapcsolatban, mégis végig lekötött, érdekelt, hogyan lehet ebből a csapásból újjászületni. Nem az alapján döntök egy könyv csillagozásán, hogy mennyire hiteles, nálam az az elsődleges szempont, hogy odaszögezzen, és várjam, hogy újra olvashassam, ez a történet ilyen. Hamarosan olvasni fogom a folytatást is. Nekem kicsit a Walking Dead világára emlékeztet, persze zombik nélkül, az érzelem, a fájdalom és a kilátástalanság is szépen átjön a lapok között, el is érzékenyültem olykor. Egy részt érzetem csak kissé összecsapottnak, spoiler, de a könyv többi része végig hozta a színvonalat.

3 hozzászólás
>!
mate55 
William R. Forstchen: Egy másodperccel később

A könyv olvasása közben egy régi – régi kedvenc jutott az eszembe. Az ember (én legalábbis) pontosan emlékszem azokra a könyvekre, amelyek „felnyitották” a szemem. És az egyik ilyen, amelynek olvasása teljes elismerést váltott ki belőlem Robert Merle: Malevil-je. Tizenöt évesen nagyon lassan haladtam vele, mert életemben először el akartam olvasni mindent, amit csak a túlélésről tudni lehet. Hiszen fiatal kölyökként a könyv témáját, egyáltalán nem tartja az ember valószínűtlennek. De most itt, teljesen más a helyzet. Ebben a történetben minden benne van, amit nem szeretek. A tempós kezdés után még pozitív az élmény, hiszen egy lendületes, folyamatos feszültséget biztosító könyv ígéretét kelti, ám az ütős nyitány után viszonylag hamar világossá válik az, hogy egy pillanatig sem próbál több lenni egy hanyagul összedobált kliséhalmaznál. Baljós atmoszférának nyoma sincs, ráadásul a könyv felére a kezdeti kíváncsiságomat teljesen lelohasztja a suta történet. A fináléra pedig pont a legfőbb alapelemek hiányoznak: nincs borzongás, nincs félelem, nincs meg az a nyomasztó feszültség, amiért végtére is a kezembe vettem a könyvet. Nincs összerezzenés, nem kapom szívemhez a kezem, (de egyszer aztán hoppá – hoppá kezdek éledezni) de egy másodperccel később már ismét egykedvűen olvasom az oldalakat, anélkül, hogy egy fikarcnyit is izgulnék.

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
tmezo P

– Az ellenség sosem ott támad, ahol a legerősebb vagy… A leggyengébb pontodra fog lecsapni. Ha nem ismered a leggyengébb pontod, biztos lehetsz, hogy az ellenséged igen – mondta Charlie.

Kapcsolódó szócikkek: Charlie Fuller · ellenség
>!
h_zsofi

Mi vagyunk a történelem legelkényeztetettebb generációja, és mára teljesen elfelejtettük, mennyire függünk a vezetékekben futó áramtól, és a műanyag gomboktól, amiket nyomogathatunk.

242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Matherson
>!
tmezo P

Szerintem a csönd az, ami a leginkább megőrjíti az embereket.

Kapcsolódó szócikkek: csend · John Matherson
>!
shadowhunter1975 P

– Ezt mondtam Monicának is, amikor a politikáról beszélgettünk. Állandóan azzal jött, milyen hatalmas egyéniseg volt Gandhi. Felvilágosítottam, hogy az egyetlen ok, amiért Gandhi életben maradt az első tiltakozó akciója után, az volt, hogy Indiát éppenséggel pont a britek szállták meg. Ha Sztálin kezében lett volna a döntés, ma a kutya sem tudná, ki volt. Pillanatokon belül halott lett volna.

161. oldal, Ötödik fejezet (XXI. Század, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Gandhi · Sztálin
>!
shadowhunter1975 P

– Dan, be kell látnod, hogy óriási különbség van pár hajléktalanszállón vagy idősek otthonában dolgozó kölyök és az odakint gyakorlatozó hadsereg között.
– Nem hiszem, John. Ahogy Bob Dylan mondta, változnak az idők.

268. oldal, Hetedik fejezet (XXI. Század, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Bob Dylan · Dan Hunt · John Matherson
>!
robinson P

– A következőt mondhatom a védelmükben. Az általunk ismert világnak vége van, talán örökre. Ez persze nem biztos, de mindenképp valószínű. Egy ilyen helyzetben csak és kizárólag azok a dolgok tartanak össze minket, amikben korábban hittünk. Ezek a dolgok segítenek, hogy azok az emberek maradjunk, akik voltunk és akik továbbra is lenni szeretnénk.

>!
robinson P

– Ez messziről bűzlik nekem – szólt közbe Kate. – Megint az Állatfarmot juttatja eszembe. Egyes állatok egyenlőbbek a többinél.

412. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Én lettem a halál, a világok pusztítója.

15. oldal, Első fejezet (XXI. Század, 2016)

>!
shadowhunter1975 P

A házból, amelyet Mary és John, a két vérbeli Tolkien-rajongó találóan csak Völgyzugolynak hívott, lenyűgözően széles kilátás nyílt az alant elterülő völgyre. A láthatóan Asheville legmagasabb épületeit a Great Smoky-hegység fogta keretbe, a ház pontos nyugati fekvése miatt pedig Mary mindennap megcsodálhatta a naplementét.
Amikor a barátainak próbálta leírni a látványt, John általában csak ennyit mondott: – Csak nézzétek meg Az utolsó mohikánt. Félórányira forgatták a házunktól.

21. oldal, Első fejezet (XXI. Század, 2016)


A sorozat következő kötete

Később sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Joyland
Susan Ee: World After – Túlélők világa
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert
Stephen King: Tortúra
Dan Wells: Fragments – Töredékek
James Dashner: Az útvesztő
Philip Sington: Az Einstein lány
Ira Levin: Stepfordi feleségek
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Blake Crouch: Wayward Pines