Egy ​évvel később (Később 2.) 143 csillagozás

William R. Forstchen: Egy évvel később

Két ​év telt el „a nap", vagyis a világ több országát egyszerre sújtó összehangolt, elektromágneses hullámokat (EMP) gerjesztő támadás óta. Áramszolgáltatás híján az Egyesült Államok kontinentális területeinek nagy részén középkori állapotok uralkodnak, s becslések szerint az offenzívát, valamint az azt követő káoszt az ország lakosságának csupán húsz százaléka élte túl. Az észak-karolinai Black Mountain városa – lakóinak hősies helytállása folytán – nem semmisült meg teljesen, de a halál és az emberfeletti megpróbáltatások őket sem kímélték. Vezetőjük, John Matherson otthona porig égett, és az inzulinkészletek kiapadása miatt a férfi elveszítette egyik lányát, a cukorbeteg Jennifert is. A Bluemontban újjászerveződött amerikai kormány látszólag mindent megtesz annak érdekében, hogy feltartóztassa az országba humanitárius segítségnyújtásra hivatkozva benyomuló idegen katonai erőket. Az új vezetés tervének részeként John egyetlen életben maradt lánya, a tizennyolc éves Elizabeth is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
XXI. Század, Budapest, 2016
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155373985 · Fordította: Nagy Ambrus
>!
XXI. Század, Budapest, 2016
368 oldal · ISBN: 9786155373992 · Fordította: Nagy Ambrus

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

John Matherson · Ernie Franklin · Makala Turner · Black tiszteletes · Dale Fredericks · Ed (rendőrfőnök)

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok · Black Mountain (Észak-Karolina)


Kedvencelte 13

Most olvassa 8

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Már az első rész elolvasása után is láttam, hogy most egy olyan világvégés (legalábbis Amerika vége) sorozattal van végre dolgom, amiben nincsenek se életükért, se szerelmükért harcoló, majd egy kegyetlen szerelmi háromszögben szenvedő tinik.
Nem, itt csak egy klasszikus, régimódi világvégében van részünk, pontosabban egy EMP támadással, ami egész Amerika elektromos berendezéseit megbénította.

Ez első hallásra nem is tűnt számomra olyan vészesnek, de aztán rájöttem, hogy igenis vészes, nagyon vészes és nagyon durva, hisz mindent árammal működtetünk, de tényleg MINDENT, szóval egy ilyen támadás pont elég ahhoz, hogy sok száz évvel későbbre dobjon vissza időben.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/02/william-r-forstche…

3 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Igazából két évvel játszódik a bizonyos Nap után. Úgy gondoltam, hogy egy nyugodt folyású kis történetet kapok, ahol helyrerázódnak a dolgok. Hát nem. Ashville városának új kormányzója egy arrogáns tudatlan tuskó, aki szembe megy mindazzal, amiben John hisz, ezért főhősünknek nincs más választása, mint az ellenszegülés. Aztán elszabadul a pokol.
Ezek után alig várom a befejező kötetet, és nem számítok sétagaloppra.
Az író nemcsak történésznek kiváló, de emberi viselkedésmintákból is profi. Végül is a történelem ismétli önmagát. És semmi jóra nem lehet számítani.

3 hozzászólás
dagikám>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Teljesen másra számítottam az első rész után. Azt hittem arról lesz szó, hogy hogyan fogják újraépíteni a környezetüket az emberek egy ekkora csapás után. Igaz a végén szó esett erről is, de egy teljesen más vonalon bontakozott ki a történet. A csata jelenetek annyira nem kötöttek le. Kicsit többet vártam lezárásképp a könyvtől.

mcgregor>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Míg az első rész a teljes elektromos hálózat, így a modern élet legismertebb velejáróinak leállása következtében kibontakozó társadalmi krízis elsődleges hatásaival foglakozott, az Egy évvel később elnevezésű kötetnek, az azóta eltelt időben rengeteg átalakuláson átesett túlélőknek, a megváltozott helyzethez alkalmazkodott és teljesen átalakult közösség tagjainak a politikai nehézségekkel való szembesülése áll a középpontjában. Ezzel a hatalom és a hitelesség kérdésein túl, a szövetségkötések, intrikák és a központi kormányzathoz való viszonyulás teljesen legitim problémáit is boncolgatja. Nagyon hasonló hangulatú, mint az első kötet. Talán az egyetlen igazi hibája, hogy valahogy mindig akad a „régi világból” egy olyan eszköz, nyersanyag, vagy szaki, amire/akire épp szükség van a továbblépéshez, a közösségi összetartás pedig olyannyira példás, hogy a várost effektíve irányító főszereplő, John Matherson belső ellenzékének emblematikus alakja is valójában inkább egy nehéz természetű szövetségese. Az idealizált amerikai hős archetípusa kétségeivel és önmarcangolásával együtt is nagyon kilóg a tömegből, amely végig támogatja a bizalmával. És az író bármennyire próbálja elhitetni, hogy Matherson csak egy hétköznapi ember, nyilvánvalóan nem az (és felismerhetően magára az íróra hajaz). Kicsit erősebb kíméletlenség, vagy káoszosság lehet, hogy hihetőbbé tette volna a történetet, de ha ezen túllendül az ember, akkor élvezetes olvasmányként és borús disztópiaként is megállja a helyét.

smetalin>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Hát,hát,hát……….Ha nem olvastam volna ilyen gyors egymásutánban a két könyvet, akkor lehet nem zavart volna a sok visszautalás az előzőre, de olvastam, így kicsit soknak találtam. Mikor belépett egy szereplő a történetbe, gyorsan végig zongorázta az író az előzmény adatokat, ez biztos jó annak, aki sokat hagyott ki a két könyv között.
Akkor térjünk rá a történetre, kicsit kezdenek talpra állni a város lakói, van élelem, átalakított közlekedési járművek, dolgoznak a vízi erőművön is. Néha-néha azért összecsapnak a fosztogatókkal, de nyugisan telnek napjaik. A diákokból lett katonaság is szépen fejlődik, majd egyszer csak, tömeges behívót kap a város lakossága. Az amerikai kormány szervezkedik, igen ám, de ez nem tetszik Matherson városvezetőnek, hisz a lánya is megkapta a behívót. Elautózik a szomszéd városba, ahol új direktor van, és szépen elbeszélget vele. Innentől kezdve jönnek a bonyodalmak. Sajnos mire én kihámoztam, hogy mi is lesz a fő cselekmény, már a könyv felénél jártam. Itt nem éreztem akkora lendületet, mint az előzőnél, mintha az író sem tudta volna eldönteni, hogy most akkor mi is legyen a fő csapás irány. Most már azért elolvasom az utolsó részt is, majd ha megjelenik.

5 hozzászólás
tmezo P>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Ez a posztapokaliptikus történet más, mint sok ilyen témájú könyv. Ez valóságosnak hat, hihető a probléma, és a szereplőin érezni, hogy ugyanolyan emberek, mint én, nincsenek megáldva ilyen-olyan szuperképességekkel, nincs átalakítva a DNS-ük, vagy éppen az agyuk…stb. Aki irányít, és előre gondolkodik, tervez, nem 16 éves, hanem egy felnőtt visszavonult katonaember, történész professzor.
A történet már jóval „a nap” után játszódik. Nagyon tetszett amit véghezvittek az elszigetelt városkában. Már nem a napról napra élés, a túlélés volt napirenden, hanem az előretervezés, az újjáépítés. Teljes összefogással látványos a fejlődés.
És hát, ami ennek a kötetnek a tulajdonképpeni cselekményét adja, azon én teljesen ledöbbentem. Nem vártam ilyen fordulatot, ennyi vérontást és belső támadást. Kezdetektől gyanús volt az új szövetségi ember és az újonnan toborzott haderő. Valami készül…és valami nagyon gyanús. A rádiós hírek is ezt sejtetik, ki üzenget kinek?
Az író megint nagyot alkotott. Sok a történelmi utalás, rengeteg a katonai, stratégiai információ, hétköznapinak tűnő megoldások, amikre manapság nem is gondolnánk, emberi gesztusok, tárgyalási technikák.
Sokszor elgondolkodtam olvasás közben, hogy milyen lenne áram nélkül…mi működhetne és mi nem. Jó ez a könyv erre is, hogy gondolkodjunk.

buzavirág>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Jó volt ez, csak az előző részhez képest kevesebb. Black Mountain lakosaihoz végre megérkezik a felmentősereg, megkezdődhet az újraszervezés, amit John Matherson és csapata eddig is remekül elvégzett. De a kezdeti öröm hamar véget ér, nem várt problémák, konfliktusok nehezítik a város lakóinak életét. Most nem volt olyan erős az erőszak, mint az előző részben, de itt is volt egy-két szívbemarkoló jelenet. Ebben a nehéz, cselszövésekkel teli időszakban is izgultam az emberekért, és nagyon remélem, hogy a befejező részben, minden megoldódik és boldog véggel zárul ez a történet.

Fallen_Angel P>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Egy évvel az előző rész után, két évvel „a nap” után folytatódik a történet. Az emberek valamennyire alkalmazkodtak az új körülményekhez, de az élet nem lett egyszerűbb Black Mountain környékén. John Matherson újra kénytelen kiállni és összefogni az embereket, amikor veszély fenyegeti a várost.

A sztori jó és továbbra is az legijesztőbb benne, hogy ebben a posztapokaliptikus történetben nem földönkívüliek meg varázslények az ellenségeid, hanem a saját embertársaid. Hogy túl könnyen előfordulhat, hogy egy nap a fikció valósággá válik és elektromosság, telekommunikáció, közlekedés, gyógyszerek hiányában a megszokott kényelem helyett 19. századi viszonyok között találjuk magunkat.

Ibanez P>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

Nem annyira jó, mint az első kötet, ez tény. Az inkább volt posztapokaliptikus, ez inkább „akció”-kötetre hasonlít, akkor is, ha még mindig ugye egy olyan világban vagyunk, ahol nincs se áram, se víz, se sok étel… A regény jobban annak cselekményére épül, hogyan próbál most a közösségen kívüli világ (Amerika) helyreállni és ez miképpen befolyásolja Black Mountain lakosainak életét. A felvázolt helyzet egyébként reális: nem lehet tudni, hogy egy hasonló háború után ki tudja magához ragadni a hatalmat (vagy a hatalom egy részét, fegyvereket stb. és az irányítást) és azt mire használja fel… talán „saját” hadsereg építésére és a régi rendszert (törvényeket) követni akaró emberek eltávolítására, így saját diktatórikus hatalmuk kiépítésére? Vajon mi is vakon hinnénk a „kormányzat” intézkedéseiben, vagy sem? S ha kiderül, hogy mégsem olyan törvényesek az új vezetés által adott parancsok, szembemennénk vele? A kötetben John és városkája többször is választásra kényszerül… Az akciós jelenetek kevésbé izgalmasak, mint az első kötetben, de azért így is egy nagyon jó rész, az elsőt sokszor nehéz felülmúlni, így természetes, hogy kissé gyengédebbre sikerült :-D

_Katie_ P>!
William R. Forstchen: Egy évvel később

John Matherson visszatért!
„A nap” után vagyunk és John, meg a kis városa új problémával találja szembe magát, miközben ők még mindig azon fáradoznak, hogy az életet a lehető legjobban visszatereljék a „régi” mederbe – már amennyire ez persze lehetséges.
A történet nagyon pörgős, az események úgy követik egymást, hogy az ember csak kapkodja a fejét. A bajság a katonai behívókkal kezdődik, aztán a főpopóarc gondoskodik róla, hogy ez a rész se teljen el harcok és halálok nélkül.
John hozza a korábban megismert karaktert, teljes szívvel hazafi, támogatja és megvédi az övéit, becsületes, egyenes, kemény, mint a vídia, de azért ugyanakkor érző szívű egy pofa.
A folytatás tutira nem lesz uncsi, le merem fogadni, hogy csak kapkodjuk majd a fejünk akkor is :))


Népszerű idézetek

tmezo P>!

Ha nem tudod eltaposni a kellemetlen ellenfelet, léptesd elő, és így söpörd el az útból; ha már nincs útban, vidd véghez, amit eredetileg terveztél.

Kapcsolódó szócikkek: ellenfél · John Matherson
_Katie_ P>!

– Hé, ahogy a görögök is mondták: ne bántsd a hírhozót!

Szencsike P>!

– Az ígéret, ami a történelem összes háborúja előtt elhangzott – válaszolt hidegen Makala. – „Karácsonyra itthon lesznek.” Ez aztán megnyugtató.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Makala Turner
_Katie_ P>!

(…) a sokk néha képes teljesen megfosztani az embert az életerejétől.

BakosJuci>!

(…) John végre elengedhette kicsit magát: levette a polcról Martin Gilbert zseniális Winston Churchill-életrajzát, a The Wilderness Years-t. Sok szempontból a könyvből sugárzó megnyugtató útmutatás miatt döntött e mellett a kötet mellett, és igazán élvezte a majdnem négyórányi egyedüllétet; a tavaszi vetési időszak óta először tudott végre valóban pihenni.

bagoly88>!

– „Nem dolguk a felelet, se kérdezni, hogy minek…” – válaszolt halkan
Dale.
– „…dolguk: ott halni meg…” – vágta rá kihívóan Makala.
Dale kissé megrökönyödve nézett rá, Johnban pedig tudatosult, hogy
Dale nem ismerte a híres versstrófa csúfondáros folytatását.

tmezo P>!

– Fejenként két perc jár a hozzászólásokra, és kész. Ha több mondanivalód van, írd le egy papírra, és add oda valakinek. Ezek publikus gyűlések, nem egyszemélyes színházi monológok.
– Általában te beszélsz a legtöbbet, John. Neked szabad?
– A krízis eleje óta a város élén ragadtam… Te nem igazán ácsingóztál a melóért, ha jól emlékszem.

Kapcsolódó szócikkek: Ernie Franklin · John Matherson · krízis
serengeti P>!

Tavasz lévén, az alacsonyabb lankák már most mélyzölden virítottak, a csúcsokat azonban sokszor még május közepén is hó takarta, ahogy ma reggel is. Az autópályától balra emelkedő alacsonyabb, ezerkétszáz méteres hegyek már szintén a tavasz ezernyi gyönyörű, fakózöld árnyalatában pompáztak.


A sorozat következő kötete

Később sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Stephen King: Joyland
James Dashner: Az útvesztő
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Stephen King: Végítélet
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Thomas Block: Azután
Ira Levin: Stepfordi feleségek
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63