Az ​utolsó nap (Később 3.) 64 csillagozás

William R. Forstchen: Az utolsó nap

William ​R. Forstchen trilógiájának harmadik kötete az Egy másodperccel később és az Egy évvel később New York Times bestseller regényeinek nyomán, újból az amerikai nemzet élet-halál küzdelmét tárja elénk. Az áramellátó hálózatot megsemmisítő elektromágneses csapás (EMP) óta a túlélők közel teljes sötétségben, az éhezés és a terror árnyékában próbálják újjáépíteni egykor virágzó országukat.

Az önjelölt kormányerők ellenében aratott győzelem után John Matherson és közössége az EMP-támadás következtében elveszett technológiák és a közrend helyreállításán munkálkodik, a kormány azonban váratlan bejelentést tesz: fontos régiókat enged át véglegesen a kínai és mexikói megszállóknak. Az alkotmány nincs érvényben többé, a hivatásos hadsereg még bevethető csapatait pedig a megmaradt államokban dúló belső lázadások leverésére vezénylik.

John váratlanul egykori parancsnokával és legközelebbi barátjával, Bob Scales tábornokkal találja szemben magát. Vajon… (tovább)

Eredeti mű: William R. Forstchen: The Final Day

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
448 oldal · ISBN: 9786155638466 · Fordította: Nagy Ambrus
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155638404 · Fordította: Nagy Ambrus

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

John Matherson · Ernie Franklin · Makala Turner · Bob Scales


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
William R. Forstchen: Az utolsó nap

A második rész izgalmai után kíváncsi voltam, hogy most mivel rukkol elő az író. Fredericks ámokfutása után valami igazán nagy volumenű dolog kellett. Nos, megkaptuk. Bár az első száz oldalon a közösség nyugis mindennapjaiba pillanthattam bele, nem is esett nehezemre letenni a könyvet. Két és fél évvel a Nap után egy újabb felfedezésnek köszönhetően, érdekes dolgok derülnek ki Bluemonte-ról. Aztán feltűnik Scales tábornok, John régi barátja, és felpörögnek az események. A kormány a tábornokkal akarja elvégeztetni a piszkos munkát, John letartóztatását és elítélését. Izgultam végig, hogy ezredesünk hogyan keveredik ki ebből. Érdemes-e ellenállni, kell-e, egyáltalán, milyen lehetőségek maradtak? Az utolsó 200 oldalt pedig muszáj volt végig olvasnom, mert az én oldalamat is fúrta a kíváncsiság.
spoiler

>!
smetalin
William R. Forstchen: Az utolsó nap

A könyv címe : Az utolsó nap, na én meg Az utolsó Lap-ot vártam már nagyon olvasás közben.:)
Jajj, mit is írhatnék……az utolsó 100 oldal amire a csillagot adom, ott legalább fellelhető egy kis cselekmény is, egy kis történet, valami párbeszéd…….de amíg eljut az ember odáig, át kell hogy rágja magát 300 oldalon. Ami nem szól másról mint kedves főszereplőnk John fejében lévő szösszenetekről: Mit tegyek? Elinduljak vagy sem? Megbízzak benne vagy sem? Erről eszembe jut a „a nap” előtt egy kedves kis történet………könnyeket csal a szemembe…..és ehhez hasonló dolgok vannak leírva a fent említett lapokon! Eszembe jutott, (na látjátok, nekem is:)) hogy az írónak megvolt ez az „ütős” befejezés, ami csak 100 oldalt tesz ki, na de ennyi nem lesz elég egy záró kötethez, valamivel még ki kell tölteni a fenn maradó üres lapokat. Tudom, hogy engem senki nem kérdezett, de én azt tanácsoltam volna, hogy ne írjon 3 részt elég lett volna kettő is és akkor sokkal jobban jött volna ki belőle!

9 hozzászólás
>!
Noro MP
William R. Forstchen: Az utolsó nap

Eleinte azt gondoltam, hogy kihagyom ezt az értékelést, mert nem vagyok célközönség. Ez a könyv ugyanis alapvetően politikai thriller, csupán poszt-apokaliptikus közegbe helyezve. A sci-fi olvasókat gyakorlatilag nem is próbálja megszólítani. De annyi klisé és csöpögős melodráma jött velem szembe a lapjain, hogy azt nem tudom szó nélkül hagyni.
A történet szerint egy atomvillanás kilőtte az USA infrastruktúráját, és a túlélők – böcsületes WASP farmer típusok, akik tudják, melyik végén kell megfogni a munkát – nekilátnak az újjáépítésnek. Erre a kötetre a nagy hajcihő már lecsengett, az antiszociális egyéneket jól agyonverték, de mozgolódni kezd az amerikai kormány, vagy legalábbis ami kinőtt helyette a bozótban. Ebben az ideiglenes kabinetben pedig úgy látszik, hogy csak a James Bond filmek gonosztevőit alkalmazzák: egytől egyig hülyék és gonoszok. Azt leszámítva, hogy ez egy ősrégi hollywoodi sablon katasztrófafilmekhez, szerintem a szerző ezen keresztül szólogat be a mindenkori (valódi) kormánynak is. (Tulajdonképpen a könyv előszavában ezt éppen csak be nem vallja). Mindez párosulva a főhős túlélési gyorstalpaló monológjaival nem kevés didaktikus jelleget kölcsönöz a regénynek.
A cselekmény két, össze nem illő véglet között mozog. Többnyire 120%-ban realista (nem túlzok), amelyben még a szomszéd falu meglátogatása is epic quest színezetét ölti, a felhalmozott erőforrások optimális kihasználásán pedig többet agyalnak, mint Hari Seldon a Birodalom bukásán. Ehhez képest a lezárás egy valószerűtlen, akciófilmbe illő és deus ex machinális lövöldözés, amelynek ráadásul nem is a korábbi főszereplők állnak a középpontjában.
Végül meg kell jegyezzem, hogy a könyvet áthatja a csöpögős, nosztalgikus hazafiaskodás szelleme, ami olyanokban csúcsosodik ki, mint például elmerengés a polgárháború nagy csatáin, miközben éppen géppuskával lőnek a szerencsétlenekre. Néha komolyan nem értem, miért jut eszébe bárkinek külföldi nyelvekre lefordítani egy ennyire ultra-amerikáner könyvet. Szerény nyomott véleményem szerint, ha bármely más nemzet próbálná meg ilyenformán exportálni a saját felsőbbrendűségi érzését, már a határon közölnék velük, hogy „köszönjük, nekünk is van sajátunk”. De a csillagos-sávos lobogó, az “természetesen” mindenkit érdekel.

>!
bokrichard
William R. Forstchen: Az utolsó nap

Elolvastam, és ez volt az első gondolatom: „Kár, hogy azokból a régi jó dolgokból nem maradt semmi!” Mert igen, amikor az első felénél még mindig a chipses papi szintjén haladva a múlt dolgain lamentál, és mélázik, és még ezzel szinonim dolgokat csinál, miközben ízelítőt kapunk az előző kötetekből, és ennyi. A cselekmény szinte minimális, és finoman fogalmazok. De a végén azért akad sztori, és csavar is, megmutatkozik az, amiről a végén kicsit részletesebben fogok beszélni.

Összességében a sorozatról: Amikor az első kötet fülszövegét, és egy ajánlót meghallgattam, láttam, hogy van benne potenciál. Ehhez képest az első kötetben azt kaptam, amit vártam, aztán ennyi. A másodiktól a filozófia műfajba mentünk át, ami egy modern háborús techno-sci-fis köntösbe van csomagolva. Ez a kettő nekem nehezen áll össze, de érthető a koncepció. Az emberi viselkedés változása, adaptációja ijesztő eredményeket hoz, ami a záró kötet legvégén csúcsosodik ki. A legyek ura feeling érződik, ami nem zavar. De a kevesebb több!!

>!
buzavirág P
William R. Forstchen: Az utolsó nap

Elérkeztünk a befejező részhez, jó, hogy egymás után kijöttek a részek, így nem volt nehéz emlékezni az előzményekre, bár rengeteg utalás van. Ebben a részben inkább elméleti síkon ment az összeesküvés, így aki véres, akcióban dús jelentekre vár az csalódni fog. Sokat gondolkoztam, hogy milyen befejezést szán az író, és úgy döntöttem, hogy én is így zártam volna le, így lett teljes.
Ebben a részben megjelenik a sokat emlegetett Bob Scarles tábornok és Johnnak el kell döntenie, hogy még mindig bízzon-e régi barátjában. Lehullik a lepel több titkos projektről, és bizony nem könnyű megemészteni szereplőinknek a történteket.
Elgondolkodtató sorozat volt, magam is hajlok egy kis bespájzolásra.

>!
Bajnoczianna
William R. Forstchen: Az utolsó nap

Az előző két könyvhöz képest ez nem sok újdonságot tudott mutatni. A harmadik rész a lezárása volt ennek a sorozatnak, de inkább közéleti témákat tartalmazott nagy részben. Hosszú oldalakon keresztül volt ecsetelve, ez pedig nem tett jót neki. A vége viszont már jobb lett. John élete is megmutatta hogy az első könyvtől az utolsó jelenetig hová vezetett az ő útja.

>!
mokus33
William R. Forstchen: Az utolsó nap

Sokáig azt éreztem, hogy ennek a könyvnek már nem biztos, hogy meg kellett volna íródnia, erőltetettnek tűnt és unalmasnak. Ugyanazt hangzott el többször is, miközben érdemleges dolog nem igazán történt. John is kissé unszimpatikus lett, egy icipicit kibújt belőle a diktátor.
A könyv vége viszont nekem meglepetést okozott, ezért mégis úgy gondolom, hogy így kellett lezárni ezt a sorozatot. Sajnos ismét kiderült, hogy az ember hatalomvágya nem ismer határokat, és még ha összedől is a világ, egyesek számára a legfontosabb akkor is az önös érdekük, és még ha csak egy kis szemétdombon uralkodnak, akkor is a hatalomvágy munkál bennük. Valószínűleg ez akkor is így lenne, ha csupán két ember maradna életben, és ez elég elkeserítő.

>!
Szencsike MP
William R. Forstchen: Az utolsó nap

Méltó volt a történethez a befejező kötet. Töriztünk, moralizáltunk, politizáltunk, és reménykedtünk, hogy a világ egy kicsivel jobb hely lesz. Jó volt megismerni Bobot, és érdekes volt látni, ahogy John és az ő kapcsolata változik.
Őszintén remélem, hogy senkinek sem fog eszébe jutni kilőni egy rakétát és ezzel „bebizonyítani” valamit, mert itt, „elméletben” a világ sorsa egy hajszálon függ és úgy tűnik, a valóság is szépen a szakadék felé közelít. Csak remélhetjük, hogy sose fog eljönni egy ilyen világ. Sok igazságot is mondott a könyv, és megint ott van az a bizonyos „Mi lenne, ha…” érzés. Hogyha Amerika kiesne az irányításból, akkor vajon mennyi idő alatt döngölné egymást földbe a világ többi része? Ki lenne az, aki átvenné a megüresedett helyet? És vajon mi lenne Amerikával? Valóban lennének olyanok is, akik a pokolban akarnak uralkodni és ehhez bármit megtennének, akár még a saját népük bőrét is vásárra vinnék? Hogyan számolnának el a lelkiismeretükkel ők vagy azok, akik tudatlanul kerülnének egy védett helyre, mert valakinek a valakije, miközben a világ lassan szétesik körülöttük? Kik lesznek azok, akik a közösségük érdekében dolgoznak és kik lesznek azok, akik csak magukra gondolnak? Lesznek-e olyanok, akik hajlandóak elgondolkodni azon, hogy kiknek is kell engedelmeskedni, és kik lesznek azok, akik engedelmeskedni fognak?
És talán ami a legfontosabb: milyen lesz az új világ, amiben a gyerekeink felnőnek?

>!
siposjuci
William R. Forstchen: Az utolsó nap

Ezzel a könyvvel kapcsolatban rengeteg gondolatom és érzésem támadt, de a legelső az, hogy katonaként megtiszteltetés volt elolvasni ezt a történetet. Olyan eszméket és értékeket jelenített meg, amikre magam is felesküdtem és most felidézték ismét bennem. Bár ma is több ilyen vezető és ember lenne az életünkben, mint akik a történet végén lojalitásukról és megingathatatlan hazaszeretetükről tettek bizonyságot!
A könyv persze nem volt hibátlan, de a negatívumok eltörpültek a mondanivaló mögött. Egy méltó befejezést kaptunk egy egyedi sztorihoz, ami ismét előhívta bennem azt az érzést, ami eddig csak egyszer fogott el katonai történet végeztével, méghozzá a méltán híres Elit alakulat sorozat záró mondata után: „ – Nagypapa, te hős vagy? – Nem, én hősökkel szolgáltam együtt!”
Élmény volt olvasni és végigélni az utolsó napot!

>!
Buxxx
William R. Forstchen: Az utolsó nap

Jelenleg a legkedvencebb kedvenc könyvemmé lépett elő. Belegondolni is rossz, mi lenne ha igaz volna….


Népszerű idézetek

>!
Szencsike MP

Ezt jegyezzétek meg jól: az ember 40 kilobájtos számítógépekkel jutott el a Holdra.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernie Franklin
>!
Szencsike MP

-Egyszer a mi országunk volt, Bob.
-Ezt mond a mexikóiaknak, akik állítják, hogy mi vettük el tőlük még egy réges-régi elfeledett háborúban.
-Ők pedig azoktól, akiké még korábban volt.
-Ez a történelem, John. Mindig is így volt. Hámozd le a civilizáció csillogó csomagolását, és lásd: egy nagyhatalom zsigeri csapást szenved, és meginog. A természet nem tűri a légüres teret. Lenyűgöző dolog: a főiskoláinkon évekig adagolt politikai korrektség csak a nemzeti bűntudat felszítására volt jó. A nyugati parton sokan egyenesen azt állítják, hogy a múltbéli bűneinkért megérdemeltük, ami történt és örömmel adnak esélyt a szocializmusnak. Ennyi az egész: ha a vezetés kenyeret és vizet ad, a nép bármivel hajlandó megbékélni.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bob Scales · John Matherson
>!
Szeitz_Éva P

John megpróbált előásni néhány részletesebb emlékképet. „A nap” előtti világról megszámlálhatatlan, mára már ködös és torz emlék zsibongott a fejében, egyszerűen felülírta és megfakította őket az elmúlt három évben átélt rengeteg trauma. Az ágyon fekvő férfi csupán egyetlenegy volt az emlékek ezrei közül.

>!
Szencsike MP

-A francba is, Ernie, mondták már neked, hogy nagyjából annyi érzéked van a diplomáciához, mint egy üllőnek és egy kalapácsnak együttvéve?
-Soha. Azonnal el is küldeném a pokolba, ha valaki ilyesmikkel fárasztana.

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernie Franklin · John Matherson
>!
Szencsike MP

-Te megőrültél! – horkant fel Ernie.
-Nyilván, hisz hozzád mentem feleségül – vágta rá dühösen Linda.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernie Franklin
>!
Szencsike MP

-Azt javaslom, inkább odafent folytassuk! – mondta végül – Ernie, végre valóban itt az ideje elővenni a szivarokat és a brandyt.
-Egy egész szivart pocsékoljak erre? – morgott Bob felé bólintva az öreg. – Matherson még csak nem is dohányzik.
-Majd melléd ülök és mélyeket lélegzem – próbált javítani a komor hangulaton John.

303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bob Scales · Ernie Franklin · John Matherson
>!
Szencsike MP

Amit a CNN kamerái nem látnak, meg sem történt.

411. oldal

>!
tigrisbigris 

Olyan sok mindent veszítettünk el, döbbent rá John, de talán épp most tanuljuk meg újra értékelni az élet apró ajándékait.


Hasonló könyvek címkék alapján

James Dashner: Lázkód
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Blake Crouch: Wayward Pines
Paolo Bacigalupi: A vízvadász
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: Végítélet
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Dean R. Koontz: Égi jel
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal