A ​viskó 821 csillagozás

Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal
William Paul Young: A viskó William Paul Young: A viskó William Paul Young: A viskó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Végre magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Egy regény, aminek sikerével – és tartalmával – még a Forbes Magazin is foglalkozott… Nem gyakran fordul elő! (2009. június 8.)

Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára.

William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben.

Eredeti mű: William Paul Young: The Shack

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2013
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638935755 · Fordította: Géczi Károly
>!
256 oldal · ISBN: 9789638935755 · Fordította: Géczi Károly
>!
256 oldal · ISBN: 9789638935755 · Fordította: Géczi Károly

3 további kiadás


Enciklopédia 39


Kedvencelte 119

Most olvassa 122

Várólistára tette 272

Kívánságlistára tette 153

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
krlany I+SMP
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Ebben a könyvben talán az egyetlen értékelhető dolog, maga az ötlet, amiből formát öltött a mű, az viszont zseniális…
A kerettörténet érdekes, megrázó, és jól felvezeti azt, amit sorsfordító eseményként harangoz be az ajánló, a fülszöveg és a többi ajnár… és hát lehetne is az, hiszen ki az, aki elmondhatja magáról, hogy a Szentháromsággal eltölt egy hétvégét, miközben az Atya pitét süt neki, Jézussal meg délutáni sziesztaként vizen jár, a Szentlélek pedig begyűjti a könnyeit kis tégellyel, kis ecsettel, mintha csak egy tündér lenne valamelyik mesében… Igen, pont ennyire lehet komolyan venni…
Ez a könyv lehetne nagyon jó, és bosszantó számomra, hogy ennyire el lett baltázva!
Zagyva… Az író fejében van a káosz. Lehetne szórakoztató irodalom, de akkor hagyjuk a sorsfordító rizsát, illetve a könyv kerettörténetét, a tragédiát, a lelki mélységet. Ha pedig mégis csak komoly irodalom, aminek hatással kellene lennie bármire is, akkor pedig ne csináljunk az Istenből bohócot, az Emberből hülyét, a Szentháromságból meg egy meleg közösséget. Van egy testes néger asszonyságunk, aki csiricsáré ruhákban legfőbb foglalatossága, hogy konyhatündérkedik, és mindeközben blues és funk zenére (legalább jó ízlése van!) rázza a fenekét, amikor viszont nem, akkor gügyög az 5 gyermekes kb. 50 éves férfi főszereplőnknek, hogy így az ujjacskád, úgy az agyacskád, ő az Atya. Van egy zsidó hippink, Jézus, és egy ázsiai áttetsző, sok színben pompázó, légies, megfoghatatlan nőnk, a Szentlélek, aki az akarat. Ők hárman unos-untalan kuncognak és kacarásznak, ölelgetik és csókolgatják egymást, és amikor ezt megunják, kézről kézre adják emberünket és jön a naaagy kooomoly észosztás, tanítások és példabeszédek formájában, amiknek hatására emberünk folyamatosan sír és picsog. Nem. Nem gondolom, hogy egy férfi nem sírhat vagy könnyezhet, de azt sem gondolom, hogy egy olyan karakterű férfi, mint amilyet az író úr megálmodott, egy hétvégén keresztül bőgőmasinát játszik és telesír egy tavat. Tiszta szappanopera… Pedig én szeretem az új nézőpontokat, a más szemszögeket…
Még mielőtt… Magukkal a tanításokkal nincs baj. Fontosak és fontos róluk beszélni is, de nem ilyen formában… Közhelyesen és frázisokat puffogtatva… (Esküszöm még Coelho is eszembe jutott menet közben, de aztán rájöttem, hogy Coelho legalább tudja mit akar írni, ott csak a hogyannal vannak bajok, itt viszont már a mit is kétséges.) Írónk időnként követhetetlen és zavaros módon csobban bele fajsúlyos kérdésekbe, és csapkod maga körül, szemet szájat vízzel telefröcskölve, mint az úszni nem tudó. Tisztánlátás helyett, jól összekuszálja az embert a nagy homályoskodásban… Újszerűen láttatni egy-egy kérdést csak úgy érdemes, ha rendesen meg tudja világítani a mondanivalóját az ember, ha legalább már benne kiforrott a közölnivaló, mert egyébként, csak felesleges szócséplés és komolytalan észosztás. Ráadásul tisztességtelen belerángatni a zavarosba egy rakás embert is még magunk mellé…
És akkor máris ott vagyunk, hogy nem értem a 20 millió példányt a világban belőle, és főleg nem azt a százezer példányt magyarul. Egészen biztos vagyok benne, hogy a fordítás egy része csapnivaló, és nem ártott volna egy szerkesztő sem a könyv mellé.
Igen. Teljesen jól látod. Az Anna Karenina után, még egy könyvnek sikerült felbosszantania.:)

36 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

„Minden alkalommal, amikor megbocsátasz, az univerzum megváltozik. Minden alkalommal, amikor megérinted valakinek az életét vagy lelkét, a világ megváltozik. Bármilyen kedvességet vagy szolgálatot teszel, legyen az akár látható, akár láthatatlan, az én céljaim megvalósulnak, és valami véglegesen megváltozik.”

Nem értem, miért értékelték ennyire alul ezt a könyvet. Az én lelkemet sikeresen megérintette. Bátran merem ajánlani azoknak az embereknek is, akik nem hívők, mert ez a történet mindentől függetlenül alkalmas arra, hogy megváltoztassa az ember gondolkodásmódját, illetve hogy felhívja a figyelmét az ember hibáira, hiányosságaira.

16 hozzászólás
>!
AeS P
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Na ezt biztos, hogy nem. És még azt is bevallom, hogy néha átpörgettem néhány oldalt.
Mindenekelőtt: nem áll szándékomban kritizálni sem a vallást magát, sem a vallásos embereket. Szeretem, ha valaki hisz valamiben, és elköteleződik felé – én speciel saját magamban, ez is egy hozzáállás, szeretem, ha ezt is tiszteletben tartják. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy mindenkinek szüksége van időről időre valamilyen spirituális elmélyedésre, kell erre is időt szakítani, saját lelki egészségünk céljából. Hogy ez templom, jógaóra, meditáció, wellness, futás, horgolás, horgászás, felnőtt színező, verstanulás, zenélés, vagy akármi más, az mindegy. Ebben a témában elég súlyos magánéleti érintettségem van, amit a spoiler tábla alatt természetesen ki is fejtek, mert azzal együtt tartom értelmezhetőnek azt a mély haragot és undort, amit ez a könyv megközelítőleg az 50. oldaltól kiváltott belőlem. De azért meg- és közérthető anélkül is: nem én vagyok a célközönség, és még csak „kategóriáján belül” sem tudom jobbnak értékelni. Leszámítva, hogy Papáról olvasva mindig Senát láttam magam előtt.

spoiler

26 hozzászólás
>!
DarknessAngel
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Ezt a könyvet nekem két ember is ajánlotta. Az egyik vallásos, míg a másik kevésbé az – inkább spirituális. Mind a kettejük teljességgel imádta és dicsérte, és most végre eljött az én időm is, hogy belevágjak.
Bevallom, engem inkább a film megnézése ösztökélt, hogy elolvassam a könyvet és nem bántam meg. Még mindíg mérhetetlenül gyönyörűnek és szívfájdítónak tartom a történetet, viszont könyvben nekem sajnos nem tudta teljesen ugyanazt az élményt nyújtani, mint a filmvásznon. Leginkább az zavart, hogy néha már túl soknak éreztem Isten azaz Papa magyarázatait. Jó, hogy elgondolkodtató, de volt, hogy hiába olvastam el többször is egy magyarázatot, még mindig nem értettem. Úgy éreztem, hogy Papa válaszai igazából nem is igazi magyarázatok (ha ez így érthető). A filmben sokkal egyszerűbb és lényegretörőbb volt minden. Ennek ellenére a könyvnek is vannak pluszjai. Nagyon tetszett például a vége spoiler
Most is sikerült megsiratnom a szereplőket. Mack fájdalma már-már tapintható volt, főleg a barlangos részben, amikor bírót játszott. A legjobban ebben a könyvben még mindig a megbocsátás erejét csodálom. Mert amin Mack keresztülment, az minden szülő rémálma, és hogy ő mégis képes volt ezek után kimondani, hogy: „Megbocsátok” …hát az nem semmi!
Engem megérintett a könyv, és habár tudom, megosztó, attól még remélem mások is meglátják benne azt, ami igazán fontos. :)

És hogy kinek ajánlom?
Azoknak, akik hisznek Istenben, vagy valami többen. Akik nem utasítják el az ismeretlent, és képesek más szemmel is nézni a világra. Nyitott szívvel és lélekkel.
Mert nem kell mindent megmagyarázni, elég ha az ember elhiszi, hogy soha nincs egydül. Hogy ha segítséget kér, akkor meg is kapja, és ha túl mélyen van ahhoz, hogy kérjen, valamilyen úton-módon akkor is megjelenik, bármilyen formában is legyen. Ezt nem szabad elfelejteni. <3

4 hozzászólás
>!
Aigi P
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Tudom, ezt mindig elmondom, leírom, én nem vagyok hívő. Ateista sem. Vagy mindkettő. Az biztos, hogy nyitott és kíváncsi annál inkább és mind a vallások, mind az ateisták szélsőségeseitől irtózom.
A lényeg Woody Allen szavaival „Nem hiszek a túlvilágban, de azért van nálam egy váltás alsónemű.”. Ezt tudják is rólam, nem értik mit jelent, de a hívószavakat felismerik, hitkeresés, vallásbölcselet, ember a filozófia és a vallás szorításában, és még ki tudja mi minden, amiket beszélgetések során előhúzok képzeletbeli cilinderemből, ezért már többen is ajánlották, legutóbb éppen pár napja, hogy ezt könyvet el kell olvasnom mert ebben megtalálom amit keresek. Hát, ha kell, akkor kell, nincs mit tenni. Egy éjszaka elég is volt rá. Elolvastam. Nem találtam. Marad az út. (Ez nem egy Lao Ce idézet :) )
Térjünk át a könyvre.
A főszereplő, Mackenzie, sokgyerekes családapa, legkisebb lányát elrabolják és megölik. Aztán évek múlva, Mack, titokzatos levelet kap, melyben éppen abba a viskóba invitálják, ahol gyermekének véres ruháit megtalálta a rendőrség. Hősünk elindul, hogy aztán egy bizarr hétvégét töltsön ott a megtestesült szentháromsággal.
A könyv egésze a keresztény sztereotípiákra épít. Hozzá is teszem gyorsan ez nagy hiba. Az, hogy ma miképpen gondolkodunk hitről, Istenről nagyrészt köszönhető az ilyen típusú könyveknek. Ez a végtelenül lebutított kép szerintem inkább káros és nem csodálom, hogy olyan sok gúnyolódási felületet add az egyébként végtelenül egyszerű és szintén csak sztereotípiákban gondolkodó ateistáknak.
Kezdjük is az elején. Mivel az atya és a szentlélek nem testesült meg, ezért is tartják egyesek hibának, hogy a szimbolikus megjelenítés (galamb, mindent látó szem) mellett öreg szakállas emberként is ábrázolják. És ebben van is valami. Talán sokan ismerik, a félműveltség iskolapéldáját, Bödőcs Tibor hivatkozási alapját George Carlint, aki éppen ezen a vonalon építette fel vallást gyalázó mélysötét kárörömmel átszőtt gúnyrajzait. Mely szerint mily ostoba is a hívő ember, aki egy öreg szakállas fickó jó vagy rossz kedvétől teszi függővé életét. Mély meg nem értése ez a hitnek. Az igazság az, hogy mióta ember van a földön mindent perszonifikál, az elvont fogalmaktól a természeti jelenségekig. Így próbálva meg azokat közelebb hozni önmagához, segítve a megértésüket. És minél egyszerűbb valaki annál inkább van erre szüksége. De ez korántsem az ostobaság jele, mint ahogy ennek kifigurázása sem a szellemességé. Tehát az Atya emberként ábrázolásával semmi gond. És, hogy ezt egyesek saját személyükre szabják, szerintem azzal sincs. Ha a könyv szerzőjének éppen egy kövérkés néger szakácsnő adja meg azt a biztonságos kapcsolódási pontot, hát akkor legyen úgy. Igazság szerint ez még tetszik is és remélem, ha ez így van, akkor az enyém a Mihalik Enikőre fog hasonlítani.
A hétvége történése egy egyszerű gyászfolyamat, végén a feloldó megbocsájtással és elengedéssel. Közben mindenféle étkezések, kis kalandok, kiderül például, hogy vízen járni klassz, főleg ha az ember nem tud úszni, kis értelmetlen, néha egymásnak is ellentmondó bölcsességek. Mondjuk ez utóbbira mára komplett iparág épült, ezért nem becsülném alá.
Végeredményként a könyv egyszer elolvasható. Számomra túlságosan didaktikus, nem következetes, nem átgondolt, közhelyes, szirupos de a jó szándékát nem merném elvitatni. Igaz ajánlani sem merném, legalábbis olyanoknak nem, akik hozzám hasonlóan valami mélyebb, talán nem is létező, megismerés után kutatnak. A gyász feldolgozása viszont fontos folyamat, és ha valaki éppen ebben a könyvben leli meg azt a vigaszt, amire szüksége van, ki vagyok én, hogy azt elvitassam.

>!
gazibla
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Nagyon nagy hatással volt rám ez a történet. Hihetetlen eszmék és gondolatok. Életet átformáló gondolatok ezek. Nagyon ajánlom mindenkinek ezt a könyvet legyen az hívő nem hívő, fiú lány, fiatal vagy korosabb ember. Nem is nagyon lehet ezt tovább ragozni olvassátok, mert ez egy kincs.

6 hozzászólás
>!
Eta IP
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

A felénél: A fordítóra már most annyira haragszom, hogy kimondani sem tudom. Teológusként (és ex-fordítóként) látom és olvasom a könyvet, ezért aztán sokszor csak dühöngeni tudok azon a magyartalan, félreértett és emiatt félrefordított izén, amit még szövegnek sem neveznék igazán. Sajnos részben emiatt a jelentés is elvész. (Részben a példázat-jelleg meg nem értése miatt – de ebben szintén benne van a fordító kétbalkeze. Meg részben a vallási jelleg miatt. Ezt a könyvet vallásos, sőt, keresztény embereknek írták. Ebből a kontextusból kiragadva zagyva és érthetetlen.)

A végénél: a nagyon-nagyon rossz fordítás ellenére én szeretem ezt a könyvet, tisztelem az íróját (és tuti, hogy elolvasom angolul is). A kibeszélhetetlent próbálja körülírni, modern allegória, „a lélek sötét teadélutánja”. Valami, amire, azt hiszem, szüksége van a mai keresztényeknek (mert ez nekik szól, tanítani, és egyáltalán nem téríteni akar, bármit is próbál sugallni a végén a projekt), különösen, mivel A zarándok útja óta nem igazán született jó allegorikus sztori (talán Csűrcsavar, de az azért elég kifordított módon szemléli a világot) arról, hogy mit is hiszünk. És bár – említettem már? – rossz a fordítás, és emiatt az a számtalan egyháztörténeti, bibliai és dogmatikai utalás egész egyszerűen nem képes megjelenni a magyar olvasó számára, ennek ellenére talán érthető az, amit Isten másságáról, a kapcsolatról és a megbocsátásról tanít. Ha csak ennyi „jön át”, már nem kevés.

(A csillagozás: az öt csillag a könyvnek és az írónak szól. A magyar fordítónak pedig majd Sophia megadja a csillagokat, ő bizonyosan kegyelmesebb ítész nálam.)

Hah, eszembe jutott ehhez a könyvhöz még egy jó idézet, Nüsszai Gergelytől: "Soraimat vegyétek példának és az igazság árnyképének, ne magának a dolgok
igazságának. A példával szemléltetett dolog ugyanis nem felelhet meg teljes
egészében annak, aminek megvilágítására a példához kellett nyúlnunk." (A kappadókiai atyák, 38. levél)

16 hozzászólás
>!
narziss
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

„Hát ez meg már micsoda? Gőzmalom vagy mosoda?” – kérdeztem volt Karinthy mesterrel többször is A viskó kapcsán. A regény ugyan az a magát szépen és könnyen olvastatós fajta, ám néhol igencsak esetlen megfogalmazású mondatokba, nyelvhelyességi és helyesírási hibákba, zavaros gondolatfutamokba botlottam. Szépirodalomnak nem szépirodalom…

Tartottam tőle, hogy mire a mű végére érek, emberke és istenke közös tragikomédiája kerekedik A viskóból, a viskóban, bennem. (Bocs, Mac, Papa, Jézus, Sarayu illetve minden égi és földi szentek.) Nem számítottam katartikus hatásra; a bestsellerként beharangozott könyvekhez amúgy is jobb, ha némi fenntartással közelít az örökké naiv és lelki (sz)épülésre szomjas olvasó.

Megrendülés ezúttal elnapolva. Kaptam viszont ehelyett negédes keresztényi bölcsesség-cukorkákat (lassan szopogatva tovább megmarad az ízük), továbbá rájöttem, hogy Isten társaságában két dolgot lehet tökélyre fejleszteni: az evést, illetve a nevetést. (Amennyit Mackenzie kacag, kuncog, hahotázik, miközben könnyei és érzései gyakori szökőárjával küszködik, néhol alaposan próbára tette a türelmem.) Csöppet émelyítőnek találtam azt is, ahogyan az Úr szegény, amúgy is meggyötört hősünket rendre emígyen szólongatja: „édesem”, drágám", sőt: „picinyem”.
Egy igazán kreatív alapötletet nem a legszerencsésebben kibontó, bájos, giccses, „tanulságos”, számomra valószínűleg feledhető könyv lesz A viskó.

Ugyanakkor két pozitívumát mégis ki kell emelnem W. P. Young regényének. Ha csak egyetlen olyan szülőnek is vigaszt, lelki támaszt ad, aki a főszereplőhöz hasonló traumán ment keresztül, és segít neki feldolgozni, elfogadni az elfogadhatatlant, minden előbb hangoztatott ellenérzésem félresöpröm. (A bevezetőben idézett olvasói vélemények szerint márpedig akadt erre példa.) Másrészt az utolsó fejezetek egyikében van egy olyan idővel kapcsolatos csavar, ami váratlanul új dimenziót nyit a történtek értelmezésében – ez kifejezetten meglepett és tetszett.

Végeredményben ne legyünk telhetetlenek, hisz ahogy a zárásban olvashatjuk: „ha számít bármi, akkor minden számít.” Egy olvasást talán megér A viskó.

29 hozzászólás
>!
Petra_Nemes
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Ajánlani csak keresztény embereknek ajánlanám, mivel nem hívő szemmel nem ugyan olyan a szemlélő, és így valószínűleg nem hatna rá pozitívan. Sokan ajánlották már nekem, de csak idén jött el az a pont, hogy a kezeim közé került. Nem bántam meg. Teljesen megváltoztatta a gondolkodásom, és akkor, amikor olvastam, pont erre volt szükségem. Sírva fogadtam be azt a hatalmas fájdalmat, amit Mac érzett, a tehetetlenségét, a bűnbánatát, egy olyan esemény miatt, melyet már nem tud visszafordítani. spoiler

>!
Bur3sz
William Paul Young: A viskó

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

Hááááát… Sok spirituális témájú könyvet olvastam már, ám ez nem volt az igazi. Bevallom, kínlódtam az olvasása közben. Az igazi okát nem tudom, de nem tetszett.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
thia

Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.

234. oldal

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

>!
fowler P

Őszintének lenni néha igencsak zűrös vállalkozás.

72. oldal

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

>!
narziss

Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol – annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki – a te előítéleteid alapján – egy nagyon szép vagy egy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége.

113. oldal, 7. fejezet - Isten a mólón

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

8 hozzászólás
>!
ritusss

Amikor úgy döntesz, hogy megbocsátasz valakinek, azt az embert jól szereted.

232. oldal

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

>!
cassiesdream

A szeretet mindig maradandó nyomot hagy.

99. oldal

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

1 hozzászólás
>!
cassiesdream

Az érzelmek a lélek színei; látványosak és csodálatosak.

202. oldal

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

>!
cassiesdream

A megbocsátás nem felejtést jelent , Mack. Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.

231. oldal

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

>!
ritusss

Minden megpróbáltatásban lehet találni valami jót is, ha az ember elég szorgalmasan keresi.

22. oldal

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

>!
cassiesdream

Az emberek nagyon szívósak tudnak lenni, amikor képzelt függetlenségük kincseit védelmezik.

195. oldal

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal

>!
MezeiMarcsi

Imádkozzunk azért, hogy az emberi faj soha ne tudja elhagyni a Földet, és ne terjeszthesse gonoszságát máshol.
C. S. Lewis

107. oldal, 7. fejezet - Isten a mólón · C. S. Lewis

William Paul Young: A viskó Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gayle Forman: Ha maradnék
Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek
Cheryl Strayed: Vadon
Catherine Anderson: Szélbe írt sorok
Catherine Anderson: Mindörökké
Catherine Anderson: Rózsavirágzás
Lisa Jackson: Kincsek
Molnár Krisztina Rita: A víz ösvénye
Eowyn Ivey: A hóleány
Toine Heijmans: A tengeren