The ​Bad Seed 1 csillagozás

William March: The Bad Seed

“William March knows where human fears and secrets are buried. . . . Nowhere is this gift better displayed than in The Bad Seed.” —The New York Times

Eredeti megjelenés éve: 1954

>!
HarperCollins, New York, 2005
256 oldal · ISBN: 0060795484 · Illusztrálta: Susanna Gilbert

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
William March: The Bad Seed

William March (szócsöve) valahol a könyv kétharmadánál azt a tanácsot adja a vérengző gyermek és a kétségbeesett anya történetét megírni szándékozó szereplőnek, hogy „[…] keep the tensions high”. Ehhez képest ebben a könyvben az összes feszültség abból származott, hogy mennyire utáltam minden szereplőt. Volt, akit saját jogán – pl. a szemétkedő házmestert alig vártam, hogy eltegyék láb alól –, volt, akit azért, mert nem szeretem a más életébe belekontárkodó, passzív-agresszív embereket, akkor sem, ha csupa jóindulat vezérli őket. Az anyát valószínűleg azért utáltam, mert a könyv valamikor az ’50-es évek közepének Amerikájában íródott, ahol standard női karakter a felső középosztálybeli háztartásbeli, akinek egyetlen feladata és életcélja a gyermek reggelijének elkészítése, amíg a férj hónapokra eltűnik valahova az isten háta mögé dolgozni. Említett háztartásbeli szimbolizálja az Értékes Feleséget, aki szelid, kedves, segítőkész és akkora mártír, mint három Jeanne d’Arc. Szenvedéseit csendben tűri, minden atyaúristenért magát hibáztatja, és érzelmein könnyítendő hosszú leveleket ír a férjének egy Jane Austen-i hősnő* stílusában, hogy aztán sose küldje el őket, nehogy munkájában zavarja a család fejét a problémáival. Egész nap nem csinál semmit – S-E-M-M-I-T, én untam az ő mindennapjait helyette is. Az a fajta szereplő, akit érdekesebbé tesz az idegösszeroppanás-közeli állapot.

Aztán itt van a gyermek, A Potenciál. Egy sorozatgyilkos nyolcéves karakterében rengeteg potenciál van, és néha, néha át is csillan valami belőle. De az a bajom az egész sztorival, hogy mindent készen, agyonrágva, feldolgozva kapunk. Az első pár oldalon kiderül, hogy 1. a gyermek furcsa, és 2. igen, valóban kinyírta az osztálytársát. Annyira erre építkezik az egész, hogy nem is érdemes „Cselekményleírást tartalmaz!” bilétát biggyeszteni az értékelésre. Innentől kezdve hiába követjük végig azt, ahogy az anya minderre rájön – ami amúgy kb. 5 oldallal később történik meg; Stephen Imádom-az-500-oldalas-felvezetőket King elsírná magát –, nem izgi. Ennek tetejébe az egész végkifejlet kiszámítható és – az itt-ott felbukkano plot hole-októl** eltekintve – kicsit sem meglepő. spoiler Vérzik a szívem a témáért, és remélem, hogy valaki egyszer megírja normálisan. (Szóljatok, ha valaki már megírta normálisan, olvasnám.)

Függelék gyanánt meg, ha már „Bad Seed” és sorozatgyilkos gyermek, akkor tessék, ebben van történet: https://www.youtube.com/watch…

*A forrófejű, szenvedélyes, szükségképpen póruljáró kishúg-karakter stílusában, aki olyanokat ír, hogy „Oh, én szerelmem, bárcsak itt lennél velem és karodba zárva nevetnél a csacskaságaimon!”. Egy Lizzy Bennet-féle megfontolt mirelit halrudacska természetesen sosem írna ilyeneket középszerű, idősödő férjének, aki iránt lagymatag érdeklődést táplál.
**spoiler
spoiler


Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll
Thomas Harris: The Silence of the Lambs
Sarah J. Maas: House of Earth and Blood
Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter
Stephen King: Dolores Claiborne
Tom Sweterlitsch: The Gone World
Chuck Wendig: Blackbirds
Stephen King: Misery
Laurell K. Hamilton: Circus of the Damned
Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul (angol)