Vanity ​Fair 8 csillagozás

William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair William Makepeace Thackeray: Vanity Fair

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ah! ​Vanitas Vanitatum! Which of us is happy in this world? Which of us has his desire? or, having it, is satisfied?” —Vanity Fair

A bewitching beauty who bends men to her will using charm, sex, and guile. An awkward man who remains loyal to his friends, even when those friends don't deserve his affection. A mother who cannot get over the loss of her husband and devotes her life to her child. Though written in 1847-48, William Makepeace Thackeray's Vanity Fair is peopled by types who remain familiar today. The novel's early nineteenth-century setting immerses us in a strange world of social stratification, moral strictures, and self-conscious sentiment. Yet its characters—from dissolute playboys and self-important heirs to judgmental aunts and finicky gourmands—are instantly recognizable.

None of the novel's characters is more memorable than Becky Sharp, one of Victorian literature's most remarkable creations. While Thackeray's narrator takes pains to expose… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1847

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library angol · Penguin English Library Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Penguin's Clothbound Classics Penguin

>!
928 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008324209
>!
Pan Macmillan, London, 2017
808 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781509844395
>!
Penguin, New York, 2013
912 oldal · ISBN: 9780141199542

9 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

entropic P>!
William Makepeace Thackeray: Vanity Fair

Félbehagytam, de nem azért, mert rossz vagy béna vagy utálatos. Szuper könyv, amikor elkezdtem, épp nagy kedvem volt egy 700 oldalas, apró betűs, gúnyos és szatirikus és társadalomkritikus könyvhöz, és nagyon élveztem, de menet közben elkezdtek más dolgok foglalkoztatni meg közbejöttek könyvek, amiket sürgősen el- vagy újra kellett olvasnom, mert ha jön az újraolvasási vágy, akkor annak nincs értelme ellenállni úgyse, mert abban a pillanatban úgyis csak az lesz a jó könyv és semmi más, és most már éppen egy kicsit sem érdekel, hogy kivel mi lesz ebben a könyvben (pedig a legutolsó fejezet, amit olvastam, eléggé drámai volt és sorsfordítónak tűnt, de mit tegyek, most akkor sem érdekel tovább.) Amúgy ez egy imádnivalóan okos és vicces könyv, kb. Jane Austen és a Tom Jones keveréke nekem, és biztos vagyok benne, hogy egy nyugodt és lassabb pillanatban újra elő fogom venni és maximum három nap alatt el fogom olvasni és majd akkor adok rá kb. öt csillagot, addig nem.

2020.

Múlt hétfő este, mikor a következő olvasmány kiválasztásának fáradságos munkájával voltam elfoglalva, az épp aktuális híreket is néztem fél szemmel (mert mostanában megint több plot twist volt kb. mindennap, mint a Trónok harcában, pont mint fél évvel ezelőtt, amikor elkezdtük feloldani a korlátozásokat, csak most épp szigorítjuk őket), és amikor megláttam a következő remek hírt, miszerint este 9 után nem szabad az utcán lenni, hirtelen elemi erővel tört rám a vágy valami olyasmi iránt, amiben marha sok betű van, amiben nem mostani, hanem 200 évvel ezelőtti nyavalyák vannak, és ami várhatóan számos este 9 óra előtti és utáni részét is sikeresen kitölti majd. (Ritkán vagyok egyébként is az utcán este 9 után, de mégis…a tudat, hogy nem is lehetek, az szar.)

Na mindegy, a Vanity Fair remek választásnak tűnt, és valóban az is volt.
Az előző fél-értékelésem óta alig 9 év telt el, és íme, most végre elolvastam ezt a regényt. És aahhh, de jó volt!

Regény, aminek nincs hőse, de persze azért szerintem van – a sokat emlegetett Becky Sharp, aki tényleg nem semmi egy nőci – egy önálló, számító, ambiciózus, hideg, találékony, agyas manipulátor, akit számos utálatos tulajdonsága ellenére nem lehet nem csodálni – hát na, hogyne csodálnám, ha egyszer túltesz az összes többi szereplőn együttvéve – a kis nyunyó, szende Amelián; a Crawley família összes prűd vagy rátarti vagy moralizálós vagy szeretreméltó-balfasz tagján; a hosszú éveken át titokban ábrándozó hős Dobbin kapitányon; meg a londoni előkelő társaság színe-javán.

Úgyhogy engem főleg az érdekelt végig, mi lesz már ezzel a Beckyvel – hát, nem az lett, amit gondoltam.
De azért nemcsak Becky érdekes ám, meg nem is minden róla szól – a 19. századi szappanopera-regények legjobb hagyományainak megfelelően kb. minden fejezetben valaki más van középpontban, és Thackeray olyan szórakoztatóan ír, hogy még a nyunyó Amelia fejezeteit is jó olvasni.

Látom, hogy 9 éve a Tom Joneshoz hasonlítottam ezt, és bár a Tom Jonest már jó rég olvastam (szerintem előveszem újra, ha majd bevezetjük az este 6-os kijárási tilalmat, vagy valami), most is úgy érzem, hogy van hasonlóság – főleg abban, hogy Fielding meg Thackeray is csudásan ironikus (úgy bírom, amikor valami hosszas kitérő után Thackeray azt mondja: áá, tudnék erről mit mondani, de az túl hosszú kitérő lenne), és mindketten látják a humort a dolgokban.

Na igen, a humor. Thackeray elvileg erről a nagy hiúság-vásárról ír, meg a balga emberekről, meg a hiábavaló és nevetséges küzdelemről, hogy világi javakra tegyünk szert. Bah. És persze balga és hiábavaló és nevetséges ez az egész, de ha Thackeray tényleg komolyan moralizálna és pengeszájjal ostorozna, tuti nem olvasnék el tőle ennyi oldalt. De szerencsére nem ezt teszi – az összes moralizálós kitérő enyhén ironikusnak hat – mintha T. maga is bordóit iszogatna, miközben kritizálja a bordóit iszogató, léha, hiú alakokat. És ez így pont jó.

10 hozzászólás
Nieve>!
William Makepeace Thackeray: Vanity Fair

Csak gyorsan átlapoztam vizsgára készülve, miután magyarul nyáron volt szerencsém behatóbban megismerkedni a művel. Lehet, én vagyok sznob, de „az eredeti jobban tetszett” , már amennyire időm engedte hosszabban olvasni. Míg a magyarban gyakran le nem fordított nevek furcsán hatottak, itt a kifigurázott arisztokrácia névsora autentikusan illeszkedett a szövegbe. *most pedig feladom az agyam postán Britanniába, jobb helye lesz ott*

laveralamachine>!
William Makepeace Thackeray: Vanity Fair

Tetszett az, ahogy az iro kezelte a szereploket, ahogy hagyta, hogy en magam donthessem el, mi a velemenyem a karakterekrol. Hetekig velem volt a konyv, kicsit hianyzik is.

Zsuzsanna_Sinka>!
William Makepeace Thackeray: Vanity Fair

Tudom, hogy a könyv kritikailag elismerten kiváló és tudom, hogy minimum 10 évet késtem az olvasásával, de ez sajnos azt jelenti, hogy jelenleg nem vagyok képes rá, hogy szó szerint átrágjam magam rajta. Ha egyszer úgy érzem, elő fogom venni, de ez nem most lesz.


Népszerű idézetek

Bleeding_Bride IP>!

Mother is the name for God in the lips and hearts of little children.

Bleeding_Bride IP>!

The world is a looking glass, and gives back to every man the reflection of his own face.

Bleeding_Bride IP>!

Which of us is happy in this world? Which of us has his desire? or, having it, is satisfied?

Bleeding_Bride IP>!

Are not there little chapters in everybody's life, that seem to be nothing, and yet affect all the rest of the history?

encsy_eszter>!

It is better to love wisely, no doubt: but to love foolishly is better than not to be able to love at all.

Bleeding_Bride IP>!

A woman may possess the wisdom and chastity of Minerva, and we give no heed to her, if she has a plain face. What folly will not a pair of bright eyes make pardonable? What dullness may not red lips are sweet accents render pleasant? And so, with their usual sense of justice, ladies argue that because a woman is handsome, therefore she is a fool. O ladies, ladies! there are some of you who are neither handsome nor wise.

Bleeding_Bride IP>!

One of the great conditions of anger and hatred is, that you must tell and believe lies against the hated object, in order, as we said, to be consistent.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Austen: Pride and Prejudice (Penguin Readers)
Jane Austen: Pride and Prejudice (Heinemann Guided Readers)
Stendhal: The Charterhouse of Parma
Jane Austen: Pride and Prejudice (Oxford Bookworms)
Jane Austen – Janet Borsbey – Ruth Swan: Pride and Prejudice (ELi Young Adult Readers)
Jane Austen – Andrea Shell: Pride and Prejudice (Black Cat Reading & Training)
Jane Austen – E. M. Attwood: Pride and Prejudice
Mark Twain: A Connecticut Yankee in King Arthur's Court
Victor Hugo: The Wretched
Daphne du Maurier: Rebecca