Sznobok ​könyve 5 csillagozás

William Makepeace Thackeray: Sznobok könyve William Makepeace Thackeray: Sznobok könyve William Makepeace Thackeray: Sznobok könyve

Nagy hiba, ha valaki egy legyintéssel elintézi a sznobokat, és azt hiszi, hogy csupán az alsóbb néposztályban fordulnak elő. Sznobok, azt hiszem, ennek a halandó életnek minden ranglépcsőjén föllelhetők. Ne ítélkezzünk hát sebtiben általánosan a sznobok fölött: ha ön így tesz, ez csak azt mutatja, hogy ön úgyszintén sznob – mondja Thackeray szellemes könyvecskéje bevezetőjében. Görbe tükröt tart korának, hazájának, sőt talán minden idők és vidékek sznobjainak. A szórakoztató kis könyvet Illés László ötletes fordításában adjuk ki, Thackeray eredeti rajzaival.

>!
Európa, Budapest, 1963
304 oldal · keménytáblás · Fordította: Illés László

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Richard_the1st>!
William Makepeace Thackeray: Sznobok könyve

Könnyebb olvasmányra számítottam, ezért kicsit csalódtam. Lehet az a baj, hogy igen régi fordítás került a kezembe (ford. Gál Andor, Franklin Társulat, Bp., 1930). Hozzá kell tenni, hogy ezek egy évnyi cikksorozatának munkája, mely hetente folyamatosan jelent meg, ezért nem is lehet annyira gyorsan elintézni. Ennek ellenére Thackeray végig rokonszenvesnek mutatkozott, a sznobok ellen indított szatirikus hadjáratát teljesen megértem és nagy teljesítményének lehet elkönyvelni ennek a kifejezésnek a megteremtését. A megfogalmazása és a humora rengeteg helyen sziporkázott, de sajna egyhangú unalmat is túl sokszor éreztem. Azért összességében egyáltalán nem vette el a kedvem a többi művétől, sőt.

G_Andi>!
William Makepeace Thackeray: Sznobok könyve

Feladtam, a lényeget vettem, de ez most nekem túl sok, valamennyire ugyanazt a témát ragozza, mint a Hiúságban, de itt túl tömény, túlontúl, de lehet egyszer majd befejezem…


Népszerű idézetek

Richard_the1st>!

Amikor a Baggige Wells gyógyvizeit használtam és az ottani Imperial Hotelben laktam, a reggelinél rövid időn keresztül velem szemben egy olyan tűrhetetlen sznob ült, hogy úgy éreztem, semmi hasznát sem vehetem mindaddig a gyógyforrásnak, amíg ezt az embert maga előtt látom. A neve Snobley ezredes volt és valamelyik dragonyos-ezredhez tartozott. Lakkcsizmát és bajuszt viselt; pöszén beszélt, illegette magát és kihagyta az «r» -eket a szavaiból.; mindig páváskodott és kifent bajuszát hatalmas és rikítószínű bajuszkötővel szorította le, amely annyira betöltötte a szobát éles mósuszillatával, hogy elhatároztam, hogy végzek ezzel a sznobbal és hogy vagy ő, vagy én el kell, hogy hagyjuk a fogadót. Először ártatlan beszélgetést akartam kezdeni vele és ezzel mérhetetlenül megdöbbentettem, mert nem tudta hogyan viselkedjék ilyen támadás esetén és eszébe sem jutott, hogy valaki ekkora merészségre ragadtathassa magát, hogy őt először megszólítsa; aztán odanyújtottam neki az újságot; majd később, amikor mindezekre a közeledésekre nem reagált, azt találtam ki, hogy mereven arcába bámultam és – és a villámat kezdtem használni fogpiszkáló gyanánt. Miután ezt a műveletet két napon keresztül folytattam, nem bírta tovább idegekkel és legyőzve elhagyta a fogadót.

4. oldal

Richard_the1st>!

Mert az, aki alantas módon tisztel alantas dolgokat, az a sznob – és talán ez a legpontosabb definíciója az effajta jellemeknek.

13. oldal

Richard_the1st>!

Már régóta járom a világot azzal a belső meggyőződéssel, hogy egy munkát kell elvégeznem, egy Munkát, ha parancsolják nagy M-mel, egy célt kell elérnem, egy szakadékba kell bevetnem magamat, mint Curtiusnak lovastól és fegyverestől: fel kell fedeznem és meg kell gyógyítanom egy nagy társadalmi betegséget. Ez a meggyőződés már évek óta kínoz. Belémkapaszkodik forgalmas utcákon, letelepedik mellettem a magányos tanulmányok óráiban, meglöki a könyökemet, amikor banketteken felemelem a borospoharat, utánam jön a Rotten Row sokadalmába, elkísér távoli országokba. Brighton napsütötte fövenyén vagy Margate homokján ez a belső hang átharsogta a tenger zúgását, befészkelte magát a hálósipkámba és folyton azt suttogta: «Ébredj, ó szunnyadó, mert Műved még nincs elvégezve.» A múlt évben a Colosseumban a holdfénynél bukkant elő ez a kis nyugtalanító hang és ezt mondta: « Smith vagy Jones (az író neve itt nem számít ), Smith vagy Jones, nemes barátom, mindez igen szép dolog, de neked most otthon kellene ülnöd és írnod nagy munkádat a sznobokról»

3. oldal

Anyechka I>!

Egy bájos teremtés, mondjuk harmincöt éves, akinek a lányai még nem forognak társaságban – ezek a legjobb társalgók. Ami az ifjú hölgyeket illeti, őket csak azért teszik az asztalhoz, hogy nézzük – akárcsak a virágokat az asztalközépen.

120. oldal

Anyechka I>!

Asszony a tükör előtt… Eszem a kis drágákat, ott az ő helyük. Természetszerűen röppennek oda. Örömet szerez nekik, s ők adják a tükör díszét.

275. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jerome K. Jerome: Egy naplopó tűnődései
Thomas de Quincey: Immanuel Kant utolsó napjai
Thomas Babington Macaulay: Lord Bacon
Zadie Smith: Sugallatok
Thomas Carlyle: Egykor és most
William Blake: William Blake versei
George Gordon Noël Byron: Káin
Edgar Wallace: A turf vámszedői
Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája
William Blake: A tapasztalás dalai