Nemes ​Barry Lyndon úr emlékiratai 3 csillagozás

William Makepeace Thackeray: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai William Makepeace Thackeray: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai William Makepeace Thackeray: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai

A Fraser című tekintélyes londoni folyóiratban 1844-ben egy bizonyos George Savage Fitz-Boodle közzétette Barry Lyndon memoárjait. A Fitz-Boodle álnév alatt – ezt akkoriban már jóformán mindenki tudta Londonban – Thackeray rejtőzött. Ugyanez a folyóirat két évvel előbb már közölte ugyanettől a képzeletbeli emlékirat-gyűjtőtől egy idősebb úriember vallomásait, mint gyújtották lángra kihamvadó szívét a különféle szép német nők. Ezek a német nők Barry Lyndonnak, ennek az ír kalandornak az életében is szerepet játszanak. De Thackeray regényének szintere immár csaknem egész Európába, és Barry Lyndon szélhámos pályafutása, szégyenletes bukása kitűnő alkalmat adott az akkor harminchárom éves szerzőnek, hogy leleplezze a XVIII. század „műveit világának” álszent képmutatását. Barry Lyndon kártyás szédelgései, pénzsóvár fondorlatai, züllött élete szellemes, gúnyos tükre az akkori társadalom felső rétegének.

Eredeti cím: The Memoirs of Barry Lyndon, Esq.

Eredeti megjelenés éve: 1844

>!
Magyar Helikon, Kecskemét, 1975
628 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632071522 · Fordította: Vas István
>!
Magyar Helikon, Kecskemét, 1973
466 oldal · Fordította: Rákosi Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1957
396 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Kondor Lajos

1 további kiadás


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

baroness>!
William Makepeace Thackeray: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai

A sok könnyed, illetve nőcis regény után gondoltam ideje valami komolyabbat is olvasnom. Könyvtári kiárusításon vettem Thackeray regényét. Összességében tetszett, érdekes volt, bár nem sok izgalmat tartogatott. Persze nem is kalandregényről van szó… :-)

Eli>!
William Makepeace Thackeray: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai

Amilyen egyszerű, olyan frappánsan kikanyarított történet a 18.század végi angol-ír történelemből, s a maga egyszerűségében, mondhatni abszurd szerénységében megfogalmazott kalandregény az elejétől a végéig magával ragadott, mi több magával röpített az időben, és minden egyes kard kirántásnál megilletődve, hanem ijedten vártam a végkifejletet, hogy sikerül-e ismét győzedelmeskednie a „Fekete Angolnak”, vagy ezúttal utoléri a sorsa, melyet valljuk be, talán meg is érdemelt volna . Barry Lyndon egy igazi léhűtő, csavaros észjárásúnak éppen nem mondható, de annál inkább kitartóbb személyisége lenyűgözött. Bár akármilyen elvetemültségek, gaztettek láttak napvilágot neve alatt, haragudni mindvégig nem tudtam rá, sőt ő lett a kedvenc szereplőm, felesége és anyja, – ezen két kedves, nem utolsó sorban szeretetreméltó, kissé gyengeelméjű párák, hol igazat adva, hol megkérdőjelezve ez utóbbinak bizonyosságát –, mellett, akik méltó példák lehetnek minden angol és ír asszony előtt. Biztos fogok még Thackeraytól olvasni…..:)


Népszerű idézetek

baroness>!

… támadni – ez a titka mindennek. Merj, és a világ a tiéd! Ha pedig néha levernek, támadj újra, s az ellenfél megtörik.

Eli>!

Már nekem ez a módszerem nők megbabonázására. Ezt a tanítást minden férfi jól vésse az eszébe, aki az életben vinni akarja valamire: támadni – ez a titka mindennek. Merj, és a világ a tiéd! Ha pedig néha levernek, támadj újra, s az ellenfél megtörik.

268. oldal

baroness>!

Mennyi, mennyi apró emberi tételből, bűnökből, nyomorúságból, rabszolgaságból formálódik ki a végső összeg: a dicsőség!

baroness>!

… a gazdagot, a hatalmasat szívesen fogadják, mosolyogva várják a Világ Főlépcsőházába, de próbálja csak meg, aki szegény, az életben vinni valamire, annak a fal tetején kell bemásznia, vagy cselédlépcsőn, hátul, két könyékkel tolakodnia előre, már amikor nem éppenséggel valamelyik szennyvízcsatornán kell – ha mégoly büdös meg szűk is, a kutyamindenségit! – bejutni a házba.

Eli>!

A szerelem. Van-e a nyelvnek még egy szava, amelyben lágy és édes hangok úgy volnának összeválogatva, mint ebben a szóban: szerelem?…Ha pedig akadna nő vagy férfi, aki erről nem szívesen olvas, hát én szerintem az olyan meg sem érdemli az ember nevet.

27. oldal

Eli>!

Mert a gazdagot, a hatalmasat szívesen fogadják, mosolyogva várják a Világ Főlépcsőházába, de próbálja csak meg, aki szegény, az életben valamire vinni, annak a fal tetején kell bemásznia, vagy cselédlépcsőn, hátul két könyékkel tolakodni előre…(….) bejutni a házba. A restből a becsvágy hiányzik, s azt papolja, nem érdemes világi hívságra törekedni, elkerüli a küzdelmet messze, mindezért pedig filozófusnak képzeli magát, de én megmondom úgy, ahogy van: gyenge eresztés, semmi egyéb! Mert mi másra jó az élet, mint hogy dicsőséget szerezzen benne az ember? Mert kell a dicsőség, mint falat kenyér, bármi áron.

203. oldal

Norpois>!

Miután már, híven szokásomhoz, az eseményekről meglehetős nyíltsággal beszámoltam olvasóimnak, illő, hogy a regényírók szokása szerint a hölgy személyét is leírjam közelebbről, akivel a hős heves szerelembe esik. E szokásoknak hódolva, egy-két szót Lyndonné bájairól is kellene szólni. Annak ellenére, hogy szépségéről – magam és más költők tollából – óriási tömegű költeményben írtam lelkesült sorokat, és bár bálákra rúg annak az illatosított levélpapírnak a mennyisége, amelyen szenvedélytől elfulladó torokkal írtam le csábos mosolyát (a kor stílusában ezt is), s hogy a végén már alig volt istennő, virág, vagy csak kicsit is ismert regényhősnő, akihez ne hasonlítottam volna, mégis a tárgyilagosság arra kötelez, hogy most, mindjárt az elején kijelentsem: nem volt a hölgyön az égvilágon semmi isteni. A megjelenése tűrhető volt: ez minden, amit róla mondhatok. Az alakja éppenséggel nem volt rossz, a haja színe sötét, a szeme rendes, a tekintete élénk, s énekelni (persze hamisan, ahogy ez már az ilyen rendkívül előkelő hölgyhöz illik) nagyon szeretett. Gagyogott vagy fél tucat modern nyelven, és több tudományban kontárkodott, mint amennyinek én csak a nevét is hallottam valaha. Görög és latin tudásával nagyra volt, pedig az igazság az, hogy Torzsa úr látta el latin idézetekkel, melyeket azután kiterjedt levelezésében felhasznált a hölgy. Legjobban azt szerette, ha csodálták, s olyan csillapíthatatlan, mohó hiúság élt benne, és olyan kevés szíve volt, hogy ilyet még nők között se igen láttam. Ha nem így lett volna, akkor egyszer Bullingdon lordot, a fiát, mikor egy alkalommal összevesztünk, és a gyerek elszaladt… Na de most jut eszembe, erről a maga helyén még úgyis lesz szó. Végezetül pedig Lyndonné asszonyom őnagysága körülbelül egy évvel volt idősebb nálam, de ez természetesen nem tartotta vissza attól, hogy a nagy családi bibliára ne tegye le az esküt, hogy énnálam három évvel fiatalabb.


Hasonló könyvek címkék alapján

Henry Rider Haggard: Ő
Elliot György: A raveloei takács
George Eliot: Middlemarch
George Eliot: A vízimalom
Joseph Conrad: A sötétség mélyén
George Eliot: Adam Bede
Edgar Wallace: A turf vámszedői
Hugh Conway: Élő halott I-II.
John Ruskin: Szezámok és liliomok
Daniel Defoe: A teljes nagy Robinson