Hiúság ​vására 195 csillagozás

William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva – az éjszaka kellős közepén – ötlött fel benne a végleges cím. „Kiugrottam az ágyból – írja Thackeray –, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!” A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a „toll- és ceruzavázlatok” laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.
Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már… (tovább)

Eredeti mű: William Makepeace Thackeray: Vanity Fair

Eredeti megjelenés éve: 1847

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Diákkönyvtár

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
1092 oldal · ISBN: 9789633295007 · Fordította: Salgó Ernő
>!
Európa, Budapest, 2010
ISBN: 9789630790987 · Fordította: Vas István
>!
Kossuth, Budapest, 2006
396 oldal · ISBN: 9630948117 · Fordította: Vas István

14 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Emília Sedley · George Osborne · Rawdon Crawley · Rebecca Sharp · William Dobbin


Kedvencelte 39

Most olvassa 29

Várólistára tette 289

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
eme P
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

– Fergeteges nagyregény! – kiáltott fel az olvasó csupa nagyon nagy betűvel.
Szarkasztikus-szatirikus-ironikus, nem kis mértékben önironikus regénye a korabeli angol társadalomnak. Egy hősök nélküli regény, ahol a külsőségeiben csillogó, üres élet vagyon és pénz rángatta szálain táncolnak a bábok, beleérve a bohócálarc mögé bújt elbeszélőt is. Nincs kegyelem senkinek, így narrátorunknak sem, aki maga is része ennek a forgatagnak, jó kereset reményében írja folytatásos szappanoperáját, és igazi vérbeli megbízhatatlan elbeszélőként tálalja hallomásból, innen-onnan összeszedett történetét. Közben meg elcseveg az olvasóval, el-eldörrent egy-egy moralizáló prédikációt, megtűzdeli elbeszélését egy halom meta- és vendégszöveggel, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy, kérem, mi a szösz történik itt. Amúgy semmi különös, csak egy kis Tom Jones-os narráció.

Ami a regényt illeti, akad mindenféle jelenet: ijesztő csaták, nagyszabású és előkelő műlovaglás, néhány jelenet a nagyvilági életből, néhány pedig a nagyon is középszerűből, némi szerelmeskedés az érzelmesek számára és némi könnyed bohózat; mindezt megfelelő díszletek között tündöklően megvilágítják a Szerző saját gyertyái. Úgy ám.
A Hiúság Vására bizonyos, hogy nem erkölcsös hely, nem is vidám hely, csak nagyon zajos. Egy istent ismer, és az nem más, mint a pénz. Mindent áruvá változtató zsibongás ez, ahol férj, feleség, katonai és társadalmi rang egyaránt kapható, csak elég vastag legyen az ember pénztárcája. A háttérből napóleoni háborúk csatazaja hallatszik, néha beleszól ideig-óráig a hiú vásárlók és portékák életébe, de csak pianóban („ha nincs karrier, jó lesz egy megfelelő házasság is” szintjén). Mit érdeklik a narrátort a történelmet alakító nagy háborúk, fontosabb dolga és témája van. Itt ez a haszonlesés és képmutatás uralta „előkelő” világ a maga sznobériájával, léha életével és adósságaival, itt ez a sok táncoló bábu, mindahány jó partit keres. Ez az igazi háború, a vagyonokért folyó – tele csellel és taktikával, elterelő hadművelettel, hősies támadásokkal, visszavonulással, vereséggel, majd újabb hadba vonulással.
Egy hazugsággal, eljátszott szertartásokkal, szélhámossággal tele világ ez, amelyben Thackeray mesterien éri tetten az emberi gyarlóságokat, hibákat, vétkeket és bűnöket. Megannyi remek karakter segítségével vázolja fel a korabeli társadalom különböző rétegeinek hétköznapjait. Bekukkantást nyerünk a gyarmati tisztviselők, vidéki papok, tisztek, nevelőnők, de előkelőségek és hatalmasságok világába is, megismerjük a társadalom (és intézményei) működését, értékrendjét, mozgatórugóit. Megtudjuk, többek közt, hogyan lehet évi semmiből élni urasan. Vagy épp hogyan lehet boldogulni férjvadász család hiányában…
Nem mondhatnám, hogy szívderítő, amit látunk, tapasztalunk. Sehol egy szimpatikus, szerethető ember. Pontosabban egy, Dobbin alakjában, aki nemcsak csendesen kitartó szerelmével, igaz érzéseivel és erkölcsével, hanem azzal is elnyerte a tetszésemet, ahogy néha kiszalad a színről, jó kiadósan kiröhögni magát.* Merthogy nem vidám hely a Hiúság Vására, de röhögés nélkül nem nagyon lehet kibírni. Vagy nem érdemes.
Most itt van… a tetőpont, a befejezés…
A sok kaland után a lezárás, spoiler picit összecsapottnak tűnik. Annak ellenére, hogy a elbeszélő színpadiasan, igaz, csak a feszültségkeltés mímelésével konferálja fel, ezzel is megfricskázva az olvasót. A spoiler természetesen ugyanolyan bábjáték, mint minden más ebben a regényben. Merthogy – Ki boldog? Ki kapja meg, amire vágyott? Ha igen, ki elégedett?…
Gondolom egyértelmű, hogy költői a kérdés.

* Hogy az elbeszélő szerint Dobbin csak egy fajankó? És hogy a történet nem érte el célját, ha a kedves olvasó nem veszi ezt észre? Hát, kérem, van benne némi igazság. Főleg szerelmi ügyeit illetően Dobbin eléggé tesze-tosza figura, és az sem túl valószínű, hogy megnyerte a főnyereményt, de be kell látnunk azt is, hogy nem túl nagy a választék. És végeredményben szegény Dobbint is kötik a társadalmi normák, még ha komolyan is veszi őket, a regény többi karakterétől eltőrően. Úgy tűnik, ő épp ezzel jár rosszul. Sehogy se jó ez… Dobbin csak „jobb”, de talán ez a legtöbb, ami ebből a „pénz a zúr”-világból kihozható.

3 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Annak idején, mikor még nem volt globális felmelegedés, olvastam ezt a történetet. Arra már nem emlékszem, hogy sikerült-e a végére érnem vagy időközben kifogott rajtam, annyi emlékem volt csupán, hogy szerettem én, csak kicsi voltam és bugyuta megemészteni.
Idén kitűzött célom a már homályos, de szeretett történetek felelevenítése, és a nagyoncikihogykimaradt kötetek pótlása, ezért ismét lekerült a polcról.
Most azért okosan kezeltem, hisz tudtam, hogy ez nem egy egyszerű kis történet, hanem egy millió szálon futó szappanopera, szóval részenként bűntudat nélkül leraktam és olvastam mást mellette.
Az a legjobb egy főhős nélküli regényben, hogy mindenkiből megkapod a fejadagod és kedvedre kiválaszthatod számodra a legszimpatikusabbat, hogy aztán epekedve várd, mikor kerül rá ismét sor, mi is történt vele azóta, hogy legutóbb találkoztatok? Amolyan Barátok köztösen, tudjátok mert ha nem nézitek is tudjátok miről beszélek, kár itt tagadni.
A két fontosabb női szereplőnket összeolvasztva lehet ki lehetett volna hozni valamit, egyiket sehogysenem tudtam elviselni, engem a teszetosza, életképtelen, férfifüggő mártír lelkek a sírba tudnak kergetni, ugyanakkor az élelmesebbik némber is csak néha érte el, hogy hozzá pártoljak.
Dobbin kapitány persze hogy vitte a prímet, bár azért egy istenes pofont megérdemelt volna, hogy felgyorsítsuk ama folyamatot, ami arra készteti a gulyáit, hogy végre a hasfalából alászálljanak.
Végeredményben nagyon szerettem história, minden mondatával, mellébeszélésével és tengernyi szereplőjével. Olyan huncut kis társadalomkritika, hogy a valóságtól nem is mindig fedezheti fel benne az ember a szarkazmust.

4 hozzászólás
>!
bokrichard
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Az arisztokrácia drámája igazi, feldolgozhatatlanul nagy, epikus formában. Így foglalhatnám össze a csapongó gondolatokat a fejemben erről a könyvről. Azt hittem évekkel ezelőtt, amikor felvettem a várólistára, hogy ez az angol romantikus irodalom könnyedebb oldalát fogja meg némi iróniával. Ám erről szó sincs: a pénz, az áskálódás a hatalomért, a rengeteg szereplő, valamint azok életútjának szerencsés, vagy épp szerencsétlen kereszteződése, a konfliktusok, a szenvedések mély drámai, egyszersmind kritikusan szatirikus csengést kölcsönöznek az egész történetnek. Van, aki a nyomorból küzdi fel magát, míg a siker, mint főbűn emészti fel lelkét, mások eleve magasról buknak alá Tartaloszhoz. Senki sem szerethető igazán, mind saras valamiben, a kor társadalmi gondolkodása, mint az elkerülhetetlen méreg mételyezi meg mindnek a lelkét. Nehéz olvasás volt, de érdemes, mert bár a romantikában néha Bronté meg Austen jutott eszembe, mégis Thackeray elegánsan hosszú köntösbe bújtatva, de egyedi, kritikai éllel megáldott stílusával hozta azt a szintet, amit elvártam. Néha nehezebb, máskor könnyebb, de olvasmányos, nem túl nyögve nyelős.

>!
vighagika P
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Életem első Thackeray kötete. :)
Meg kell, hogy mondjam, jobb volt, mint vártam. Ezelőtt túlságosan nem is hallottam az íróról, azonban az érdekes fülszöveg és a regény megjelenésének története felkeltette az érdeklődésem. Nem bántam meg, hogy elolvastam, pedig néha igencsak küzdöttem vele a hossza miatt.

>!
ppeva P
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Régóta halogatom már az elolvasását, és most úgy gondoltam, egy jó kis lábadozás pont alkalmas arra, hogy nekilássak egy 900 oldalas könyvnek. :)
Meglepően jó volt és olvasmányos. Nagyon tetszett a gunyoros, parodizáló stílusa, amivel kifigurázta a sznobériát, felkapaszkodni vágyást, társasági ürességet és a férj/feleség/pénz/rangvásárt. Ezt az egészet nevezte el Thackeray Hiúság Vásárának… És ahhoz képest, hogy közel 170 éve íródott, bizony, vannak benne „örökérvényű” gondolatok. Nagyon jó betekintést nyújt az akkori Anglia felsőbb osztályainak (vagy az oda vágyakozóknak…) életéről.
Ezt a sok üresfejű, üres életű, tengő-lengő, tékozló embert elnézve azért meg voltam döbbenve.

8 hozzászólás
>!
sztinus P
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Nagy falat értékelni ezt a könyvet.
Közösen olvastam egy kedves molytárssal,ami első ilyen élményem volt;és ez esetben nagyon hasznosnak bizonyult.
Mert voltak ám hullámvölgyek,amiken együtt könnyebb volt átmenni. Egyedül mindketten talán feladtuk volna.
Ilyen volt már igen korán a könyv elején a 13.fejezet.
Én többször is beiktattam egy párhuzamos,más kategóriás könyvet,amikor kezdett sok lenni a romantika.
Mindezek ellenére zseniálisan megírt műnek gondolom,egy régi korabeli szappanopera.

>!
Mariann_Czenema P
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Harmadszori olvasásra is inkább Becky, mint Emília; inkább Dobbin és Rawdon, mint Osborne; és persze köszönet Thackeray mesternek a különféle arisztokratákért, Jos Sedley-ért, akik megint elszórakoztattak. (és felteszem: még fognak, további újraolvasáskor :D)

2 hozzászólás
>!
Farkas_Szonja
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Bevallom, laikus kívülállóként nagyon jó volt elmerülni a Hiúság Vásárának forgatagában, a rengeteg előkelő úr és úrhölgy, lord és lady, madame és ezredes, és egyéb nagyméltóságú személyek között, akik csakis a legszigorúbb erkölcsök és jó modor közepette tengetik erényes életüket, és szolgálják legnagyobb istenüket, a pénzt.
Ebben a tiszteletre méltó világban a külsőségek óriási jelentőséggel bírnak, egy csinos arc, kacér tekintet, gőgös magatartás többet nyom a latban bárminemű becsületességnél. Elvégre a csendes szerénység, a meleg alázat nem éppen méltóságteljes viselkedés az előkelő világ legbelsőbb köreiben, hogyan is érvényesülhetne az, akit az aljasság hiánya egyszerűvé tesz, aki becsülettel és együttérzéssel néz a világ szemébe? A legteljesebb leereszkedéssel vettem tudomást arról, hogy ilyen megbotránkoztató személyek is léteznek, mégis önfeláldozóan és kecsesen végigolvastam méltatlanul pozitív végkicsengésű történetüket.
Thackeray szarkasztikus humora, fölényes iróniája zseniális.

>!
Citadella
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Miután elolvasok egy könyvet, megírom a véleményem, és nem szokott befolyásolni, ki mit gondol az adott könyvről. Most először (és valószínűleg utoljára) akartam beleolvasni mások értékelésébe. De leragadtam @eme írásánál, és rájöttem, tőle jobban képtelen lennék megfogalmazni, mi mindenről szól a könyv, mi mindent ad az olvasónak, mi mindent tud nyújtani.
Nem újrafordításos Hiúság vásárát olvastam, hanem a MEK-ről letöltött 1853-ban Sükey Károly által fordítottat. (Sajnos, az opció, hogy ezt jelölhessem, nem adott, így egy későbbi fordítást tudtam csak társítani.) Nem volt könnyű így olvasni a regényt, de kaptam valami pluszt, valami különleges élményt. Kíváncsi vagyok egy frissebb fordításra is (hamarosan el is olvasom), hogy az milyen élményt vált ki belőlem.


Népszerű idézetek

>!
lunalovegood

A világ csak tükör, amely mindenkire saját arckifejezését vetíti vissza. Ráncold csak a homlokodat, savanyú képpel néz vissza rád; nevess rá, és mindjárt kedves, vidám útitársat nyersz te is. Így hát minden fiatal embernek módja van a választásra.

1 hozzászólás
>!
Top

Sohase mulasszunk el egy alkalmat sem, ha kedves szót mondhatunk.

256. oldal, I. kötet

6 hozzászólás
>!
Gretii

Egy cinikus francia mondta egyszer, hogy egy szerelmi ügyhöz ketten kellenek: az egyik, aki szeret, a másik, aki hajlandó ezt elviselni.

158. oldal

>!
Gretii

Tudjuk, hogy a siker ritka és lassú, a bukás gyors és könnyű.

227. oldal

>!
Zsucsima

Ha az emberek csak okos házasságokat kötnének, micsoda fennakadás következne be a népesedésben!

XVI. fejezet Levél a tűpárnán.

>!
Pancsurka

Hiúság Vására! Hiúság Vására! Íme egy ember, aki nem tud helyesen írni, és soha eszébe sem jut, hogy olvasson, akinek szokásai, ravaszkodásai bugrisra vallanak, aki életcélját a pörösködésben látja, aki nem ismeri az ízlést, az érzést, az életörömöt, csak azt, ami mocskos és rothadt, és mégis van rangja, jó neve és hatalma, mégis az ország egyik főméltósága, az állam egyik oszlopa.

Kilencedik fejezet

>!
Sli SP

Tudjuk, eddig nem nagyon volt része ilyen életben, sem módja, hogy ízlését vagy értelmét fejlessze. Idáig köznapi elmék uralkodtak rajta. Sok nőnek ez a sorsa. És mivel e drága nem minden tagja vetélytársa a többinek, irgalmas ítéletük a félénkséget ostobaságnak, a szelídséget unalmasságnak bélyegzi, és különösen a hallgatagság – amely pedig csak félénk tiltakozás a hangadók visszatetsző kijelentéseivel szemben, és így néma eretnekség – semmiképpen sem talál kegyelemre e női inkvizíció előtt. Így például, kedves, művelt olvasónőm, ha te meg én mai esténket, mondjuk, zöldségeskofák társaságában töltenők, valószínű, hogy társalgásunk nem lenne ragyogó, ha viszont egy zöldségeskofa foglalna helyet finom és művelt teavendégeid között, ahol mindenki szellemességeket mond, és minden nő, aki ad a divatra és jó hírére, a legszórakoztatóbb módon tépi darabokra barátnőit – lehetséges, hogy az idegen nem nagyon lenne beszédes, és semmiképpen sem érdekes, sem pedig érdeklődő.

353-354. oldal, II. kötet, Hatvankettedik fejezet - Am Rhein (Európa, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: Emília Sedley · nők
>!
colorstar

A regényíró mihelyt hőse és hősnője belép a házasságba, többnyire leereszti a függönyt, mintha csak a dráma befejeződnék, az élet kételyei és küzdelmei véget érnének, mintha a házasság országában minden zöldellő és örömteljes volna, s a férjnek és feleségnek egyéb dolga sem akadna, mint kart karba öltve szelíden ballagni lefelé, az öregkor felé, boldog és tökéletes beteljesedésben.

317. oldal

>!
Paulie_jakja P

néha csakugyan múlik ki olyan ember is az árnyékvilágból, aki valóban megérdemli mindazon dicséretet, melyett a kőmetsző rakott tetemei fölébe.

10. oldal

>!
Gretii

No és nem szeretik-e a lányok a kedves gazembereket jobban, mint az anyámasszony katonáit?

159. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Stendhal: A pármai kolostor
Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai
Victor Hugo: A nyomorultak
Gustave Flaubert: Bovaryné
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Virginia Woolf: Orlando