Hiúság ​vására 238 csillagozás

William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva – az éjszaka kellős közepén – ötlött fel benne a végleges cím. „Kiugrottam az ágyból – írja Thackeray –, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!” A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a „toll- és ceruzavázlatok” laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.
Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1847

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek · Európa Zsebkönyvek · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Európa Klasszikus Regények Európa · Klasszikus Regénytár (kék) · Klasszikus Regénytár (piros) Révai · A világirodalom klasszikusai · Helikon klasszikusok · Grill Klasszikus Regényei Grill Károly · Grill Klasszikus Regényei Grill Károly

>!
Európa, Budapest, 2019
800 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040315 · Fordította: Vas István
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
1092 oldal · ISBN: 9789633295007 · Fordította: Salgó Ernő
>!
Európa, Budapest, 2010
978 oldal · ISBN: 9789630790987 · Fordította: Vas István

19 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

William Dobbin · Emília Sedley · George Osborne · Rawdon Crawley · Rebecca Sharp


Kedvencelte 49

Most olvassa 33

Várólistára tette 331

Kívánságlistára tette 125

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

eme P>!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

– Fergeteges nagyregény! – kiáltott fel az olvasó csupa nagyon nagy betűvel.
Szarkasztikus-szatirikus-ironikus, nem kis mértékben önironikus regénye a korabeli angol társadalomnak. Egy hősök nélküli regény, ahol a külsőségeiben csillogó, üres élet vagyon és pénz rángatta szálain táncolnak a bábok, beleérve a bohócálarc mögé bújt elbeszélőt is. Nincs kegyelem senkinek, így narrátorunknak sem, aki maga is része ennek a forgatagnak, jó kereset reményében írja folytatásos szappanoperáját, és igazi vérbeli megbízhatatlan elbeszélőként tálalja hallomásból, innen-onnan összeszedett történetét. Közben meg elcseveg az olvasóval, el-eldörrent egy-egy moralizáló prédikációt, megtűzdeli elbeszélését egy halom meta- és vendégszöveggel, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy, kérem, mi a szösz történik itt. Amúgy semmi különös, csak egy kis Tom Jones-os narráció.

Ami a regényt illeti, akad mindenféle jelenet: ijesztő csaták, nagyszabású és előkelő műlovaglás, néhány jelenet a nagyvilági életből, néhány pedig a nagyon is középszerűből, némi szerelmeskedés az érzelmesek számára és némi könnyed bohózat; mindezt megfelelő díszletek között tündöklően megvilágítják a Szerző saját gyertyái. Úgy ám.
A Hiúság Vására bizonyos, hogy nem erkölcsös hely, nem is vidám hely, csak nagyon zajos. Egy istent ismer, és az nem más, mint a pénz. Mindent áruvá változtató zsibongás ez, ahol férj, feleség, katonai és társadalmi rang egyaránt kapható, csak elég vastag legyen az ember pénztárcája. A háttérből napóleoni háborúk csatazaja hallatszik, néha beleszól ideig-óráig a hiú vásárlók és portékák életébe, de csak pianóban („ha nincs karrier, jó lesz egy megfelelő házasság is” szintjén). Mit érdeklik a narrátort a történelmet alakító nagy háborúk, fontosabb dolga és témája van. Itt ez a haszonlesés és képmutatás uralta „előkelő” világ a maga sznobériájával, léha életével és adósságaival, itt ez a sok táncoló bábu, mindahány jó partit keres. Ez az igazi háború, a vagyonokért folyó – tele csellel és taktikával, elterelő hadművelettel, hősies támadásokkal, visszavonulással, vereséggel, majd újabb hadba vonulással.
Egy hazugsággal, eljátszott szertartásokkal, szélhámossággal tele világ ez, amelyben Thackeray mesterien éri tetten az emberi gyarlóságokat, hibákat, vétkeket és bűnöket. Megannyi remek karakter segítségével vázolja fel a korabeli társadalom különböző rétegeinek hétköznapjait. Bekukkantást nyerünk a gyarmati tisztviselők, vidéki papok, tisztek, nevelőnők, de előkelőségek és hatalmasságok világába is, megismerjük a társadalom (és intézményei) működését, értékrendjét, mozgatórugóit. Megtudjuk, többek közt, hogyan lehet évi semmiből élni urasan. Vagy épp hogyan lehet boldogulni férjvadász család hiányában…
Nem mondhatnám, hogy szívderítő, amit látunk, tapasztalunk. Sehol egy szimpatikus, szerethető ember. Pontosabban egy, Dobbin alakjában, aki nemcsak csendesen kitartó szerelmével, igaz érzéseivel és erkölcsével, hanem azzal is elnyerte a tetszésemet, ahogy néha kiszalad a színről, jó kiadósan kiröhögni magát.* Merthogy nem vidám hely a Hiúság Vására, de röhögés nélkül nem nagyon lehet kibírni. Vagy nem érdemes.
Most itt van… a tetőpont, a befejezés…
A sok kaland után a lezárás, spoiler picit összecsapottnak tűnik. Annak ellenére, hogy a elbeszélő színpadiasan, igaz, csak a feszültségkeltés mímelésével konferálja fel, ezzel is megfricskázva az olvasót. A spoiler természetesen ugyanolyan bábjáték, mint minden más ebben a regényben. Merthogy – Ki boldog? Ki kapja meg, amire vágyott? Ha igen, ki elégedett?…
Gondolom egyértelmű, hogy költői a kérdés.

* Hogy az elbeszélő szerint Dobbin csak egy fajankó? És hogy a történet nem érte el célját, ha a kedves olvasó nem veszi ezt észre? Hát, kérem, van benne némi igazság. Főleg szerelmi ügyeit illetően Dobbin eléggé tesze-tosza figura, és az sem túl valószínű, hogy megnyerte a főnyereményt, de be kell látnunk azt is, hogy nem túl nagy a választék. És végeredményben szegény Dobbint is kötik a társadalmi normák, még ha komolyan is veszi őket, a regény többi karakterétől eltőrően. Úgy tűnik, ő épp ezzel jár rosszul. Sehogy se jó ez… Dobbin csak „jobb”, de talán ez a legtöbb, ami ebből a „pénz a zúr”-világból kihozható.

3 hozzászólás
Márta_Péterffy P>!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Igazi nagyregény, a korszak színes palettája. A XIX. század eleji Anglia, fényekkel és árnyékokkal, arisztokraták, polgárok és szolgák szerepelnek a hömpölygő történetben. A történelmi kitekintés is nagyon érdekes, Napóleon végső bukása, a korabeli Európa állapota-leginkább a britek nézőpontjából. A keserű irónia hangja remekül szól, a miliő, a társadalmi rétegek ábrázolása kitűnően sikerült. Néha széttöredezik, és elkalandozik a filozofálgatásba, annak idején folytatásokban jelent meg először. Sokszor maró gúnnyal, viccesen ír a szerző, de néha elnézően megengedő, sőt szánakozó. Ám senkit sem kímél, valóban nincs tipikus főhős, de a főbb alakok életét végig követhetjük. Cseppet sem romantikus regény, inkább irodalmi csemege, idő és türelem kell hozzá, nekem azonban nagyon is tetszett.
Ha tehetném, megkérdezném Mr. Thackeray-t, vajon teljesen önszántából írta meg így a befejezést? Kicsit azért mégis örültem neki, hogy szépen „elvarrta a szálakat”, úgyis mondhatjuk méltó lezárása lett mindennek.

6 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Annak idején, mikor még nem volt globális felmelegedés, olvastam ezt a történetet. Arra már nem emlékszem, hogy sikerült-e a végére érnem vagy időközben kifogott rajtam, annyi emlékem volt csupán, hogy szerettem én, csak kicsi voltam és bugyuta megemészteni.
Idén kitűzött célom a már homályos, de szeretett történetek felelevenítése, és a nagyoncikihogykimaradt kötetek pótlása, ezért ismét lekerült a polcról.
Most azért okosan kezeltem, hisz tudtam, hogy ez nem egy egyszerű kis történet, hanem egy millió szálon futó szappanopera, szóval részenként bűntudat nélkül leraktam és olvastam mást mellette.
Az a legjobb egy főhős nélküli regényben, hogy mindenkiből megkapod a fejadagod és kedvedre kiválaszthatod számodra a legszimpatikusabbat, hogy aztán epekedve várd, mikor kerül rá ismét sor, mi is történt vele azóta, hogy legutóbb találkoztatok? Amolyan Barátok köztösen, tudjátok mert ha nem nézitek is tudjátok miről beszélek, kár itt tagadni.
A két fontosabb női szereplőnket összeolvasztva lehet ki lehetett volna hozni valamit, egyiket sehogysenem tudtam elviselni, engem a teszetosza, életképtelen, férfifüggő mártír lelkek a sírba tudnak kergetni, ugyanakkor az élelmesebbik némber is csak néha érte el, hogy hozzá pártoljak.
Dobbin kapitány persze hogy vitte a prímet, bár azért egy istenes pofont megérdemelt volna, hogy felgyorsítsuk ama folyamatot, ami arra készteti a gulyáit, hogy végre a hasfalából alászálljanak.
Végeredményben nagyon szerettem história, minden mondatával, mellébeszélésével és tengernyi szereplőjével. Olyan huncut kis társadalomkritika, hogy a valóságtól nem is mindig fedezheti fel benne az ember a szarkazmust.

4 hozzászólás
bokrichard >!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Az arisztokrácia drámája igazi, feldolgozhatatlanul nagy, epikus formában. Így foglalhatnám össze a csapongó gondolatokat a fejemben erről a könyvről. Azt hittem évekkel ezelőtt, amikor felvettem a várólistára, hogy ez az angol romantikus irodalom könnyedebb oldalát fogja meg némi iróniával. Ám erről szó sincs: a pénz, az áskálódás a hatalomért, a rengeteg szereplő, valamint azok életútjának szerencsés, vagy épp szerencsétlen kereszteződése, a konfliktusok, a szenvedések mély drámai, egyszersmind kritikusan szatirikus csengést kölcsönöznek az egész történetnek. Van, aki a nyomorból küzdi fel magát, míg a siker, mint főbűn emészti fel lelkét, mások eleve magasról buknak alá Tartaloszhoz. Senki sem szerethető igazán, mind saras valamiben, a kor társadalmi gondolkodása, mint az elkerülhetetlen méreg mételyezi meg mindnek a lelkét. Nehéz olvasás volt, de érdemes, mert bár a romantikában néha Bronté meg Austen jutott eszembe, mégis Thackeray elegánsan hosszú köntösbe bújtatva, de egyedi, kritikai éllel megáldott stílusával hozta azt a szintet, amit elvártam. Néha nehezebb, máskor könnyebb, de olvasmányos, nem túl nyögve nyelős.

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Ez a könyv jó hosszú volt, de nagyon olvastatta magát és elég hosszú időszakot foglalt magába, tetszett. Igaz a sok idegen nyelvű mondat néha már sok volt.
A főszereplő nő remekül kihasználta a szépségét és igen eszes hölgy volt, tetszett a hozzáállása az élethez és egy férfiak uralta világhoz. Igaz, hogy a párjának nem sikerült kihasználni rokoni szálait és voltak nehéz időszakok az életükben, inkább hazárdjáték volt a kapcsolatuk.
Emellett még sok remek karakter volt a könyvben, szimpatikus volt a főhősnő barátnője és utálatos annak párja, de örültem a számára írt végkifejletnek.
A történet egy igazi érzelmi hullámvasút volt és érdekes volt a politikai környezet is. A helyszínekről már nem is beszélve.
Szóval összességében tetszett a könyv, örülök, hogy elolvastam.

vighagika>!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Életem első Thackeray kötete. :)
Meg kell, hogy mondjam, jobb volt, mint vártam. Ezelőtt túlságosan nem is hallottam az íróról, azonban az érdekes fülszöveg és a regény megjelenésének története felkeltette az érdeklődésem. Nem bántam meg, hogy elolvastam, pedig néha igencsak küzdöttem vele a hossza miatt.

ppeva P>!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Régóta halogatom már az elolvasását, és most úgy gondoltam, egy jó kis lábadozás pont alkalmas arra, hogy nekilássak egy 900 oldalas könyvnek. :)
Meglepően jó volt és olvasmányos. Nagyon tetszett a gunyoros, parodizáló stílusa, amivel kifigurázta a sznobériát, felkapaszkodni vágyást, társasági ürességet és a férj/feleség/pénz/rangvásárt. Ezt az egészet nevezte el Thackeray Hiúság Vásárának… És ahhoz képest, hogy közel 170 éve íródott, bizony, vannak benne „örökérvényű” gondolatok. Nagyon jó betekintést nyújt az akkori Anglia felsőbb osztályainak (vagy az oda vágyakozóknak…) életéről.
Ezt a sok üresfejű, üres életű, tengő-lengő, tékozló embert elnézve azért meg voltam döbbenve.

8 hozzászólás
sztinus>!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Nagy falat értékelni ezt a könyvet.
Közösen olvastam egy kedves molytárssal,ami első ilyen élményem volt;és ez esetben nagyon hasznosnak bizonyult.
Mert voltak ám hullámvölgyek,amiken együtt könnyebb volt átmenni. Egyedül mindketten talán feladtuk volna.
Ilyen volt már igen korán a könyv elején a 13.fejezet.
Én többször is beiktattam egy párhuzamos,más kategóriás könyvet,amikor kezdett sok lenni a romantika.
Mindezek ellenére zseniálisan megírt műnek gondolom,egy régi korabeli szappanopera.

Farkas_Szonja>!
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Bevallom, laikus kívülállóként nagyon jó volt elmerülni a Hiúság Vásárának forgatagában, a rengeteg előkelő úr és úrhölgy, lord és lady, madame és ezredes, és egyéb nagyméltóságú személyek között, akik csakis a legszigorúbb erkölcsök és jó modor közepette tengetik erényes életüket, és szolgálják legnagyobb istenüket, a pénzt.
Ebben a tiszteletre méltó világban a külsőségek óriási jelentőséggel bírnak, egy csinos arc, kacér tekintet, gőgös magatartás többet nyom a latban bárminemű becsületességnél. Elvégre a csendes szerénység, a meleg alázat nem éppen méltóságteljes viselkedés az előkelő világ legbelsőbb köreiben, hogyan is érvényesülhetne az, akit az aljasság hiánya egyszerűvé tesz, aki becsülettel és együttérzéssel néz a világ szemébe? A legteljesebb leereszkedéssel vettem tudomást arról, hogy ilyen megbotránkoztató személyek is léteznek, mégis önfeláldozóan és kecsesen végigolvastam méltatlanul pozitív végkicsengésű történetüket.
Thackeray szarkasztikus humora, fölényes iróniája zseniális.


Népszerű idézetek

Nieve>!

Sohase mulasszunk el egy alkalmat sem, ha kedves szót mondhatunk.

256. oldal, I. kötet

8 hozzászólás
lunalovegood>!

A világ csak tükör, amely mindenkire saját arckifejezését vetíti vissza. Ráncold csak a homlokodat, savanyú képpel néz vissza rád; nevess rá, és mindjárt kedves, vidám útitársat nyersz te is. Így hát minden fiatal embernek módja van a választásra.

1 hozzászólás
Gretii>!

Egy cinikus francia mondta egyszer, hogy egy szerelmi ügyhöz ketten kellenek: az egyik, aki szeret, a másik, aki hajlandó ezt elviselni.

158. oldal

Gretii>!

Tudjuk, hogy a siker ritka és lassú, a bukás gyors és könnyű.

227. oldal

janetonic>!

Aztán hígított sört hoztak, nekünk hölgyeknek borospohárban szolgálták fel. Nem értek a sörhöz, de azt nyugodtan állíthatom, hogy ezzel a sörrel szemben a vizet részesítem előnyben.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
3 hozzászólás
Zsucsima>!

Ha az emberek csak okos házasságokat kötnének, micsoda fennakadás következne be a népesedésben!

XVI. fejezet Levél a tűpárnán.

s_emese0612>!

Vannak nők, akik ármányra születtek, vannak, akik szerelemre; és kívánom, hogy minden tiszteletre méltó agglegény, aki ezt olvassa, válassza azt a fajtát, amelyik legjobban tetszik neki.

Sli P>!

A közrendekről ne is beszéljünk, azok csak duzzogjanak névtelenül.

101. oldal, I. kötet, Kilencedik fejezet - Családi arcképek (Európa, 1992)

Pancsurka>!

Hiúság Vására! Hiúság Vására! Íme egy ember, aki nem tud helyesen írni, és soha eszébe sem jut, hogy olvasson, akinek szokásai, ravaszkodásai bugrisra vallanak, aki életcélját a pörösködésben látja, aki nem ismeri az ízlést, az érzést, az életörömöt, csak azt, ami mocskos és rothadt, és mégis van rangja, jó neve és hatalma, mégis az ország egyik főméltósága, az állam egyik oszlopa.

Kilencedik fejezet


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.
Dickens Károly: Karácsoni ének
E. M. Forster: Szoba kilátással
Charles Dickens: Közös barátunk
Charles Dickens: Oliver Twist
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai
Charles Dickens: Nickleby Miklós élete és kalandjai
John Fowles: A francia hadnagy szeretője