Jacob ​védelmében 88% 336 csillagozás

„– Meddig vagy hajlandó elmenni érte?
– A pokolba és vissza. ”

Csere útján került hozzám ez a könyv. Aztán tologattam, mert többen írták, hogy lassú folyású történet és azoktól mindig tartok egy kicsit. Ebben az esetben kár volt. Szó, mi szó, nincs benne akció vagy pörgős cselekmény, mégis magával ragadó a könyv. Csak olvastam és olvastam, végig tapintható volt egyfajta feszültség, hogy sikerül-e tisztázni Jacobot, kiderül-e, hogy ki a gyilkos és miért tette?

Az apa, Andy szemszögéből olvashatjuk a történetet, akinek letartóztatják a fiát gyilkosságért. Ez az apa egy helyettes kerületi ügyész és 100%-ban biztos benne, hogy a fia ártatlan. Kétségbeesetten próbálja kinyomozni az ügyet.

Akár ártatlan, akár nem, az egész család élete fenekestül felfordul, az anyagi csőd szélén állnak, az emberek máris elítélik őket, a barátok lassanként eltűntek, gyakorlatilag, a boltba nem tudnak már elmenni. Landay remekül bemutatja, hogy az emberekre milyen hatással lehet egy ilyen helyzet. Ahány ember, annyiféle reakció, de mindent és mindenkit tönkre tesz. Ha kimondják, hogy Jacob ártatlan, akkor sem lesz már semmi sem a régi.
Miközben Andy igyekszik megmenteni a fiát a börtöntől, rég elfeledett titkok, emlékek kerülnek napvilágra. Nehéz könyv, mert valóságos, hihető és elgondolkodtató. Vajon, mennyire ismerjük a másikat?

Jól felépített történet, remekül kidolgozott szereplőkkel, feszültséggel, csavarokkal.
A végkifejletre egyáltalán nem számítottam, akkora arculcsapás volt, hogy miután befejeztem, csak ültem a könyvet tartva és próbáltam felfogni.

„Mi, szülők sokszor nevetséges vakmerőségekre ragadtatjuk magunkat, amikor a gyerekünkről van szó. Megesküszünk, hogy bármit el tudunk viselni, bármilyen nehézséggel meg tudunk birkózni. Nincs lehetetlen feladat. Bármit megteszünk a gyerekünkért. De senki sem golyóálló, a szülők a legkevésbé. Pont a gyerekeink tesznek sebezhetővé minket. ”

FILMRE VELE!
Nagyon élveztem, az egész kihallgatási hangulatot, az ügyészek vibrálása- érzelmei, minden annyira élt, tapintható volt a lapokon keresztül, hogy a kérdező- válaszoló mikor bizonytalan, sértett, ideges vagy épp elkeseredett, döbbent. Szeretem a szereplőkkel azonosulva olvasni a történetet, és itt nagyon átjött.
Az ügy maga is izgi volt, bár szerencsére a vége az lett, amiben reménykedtem, mégis szakaszonként elhittem, hogy rosszul gondolom, sikerült fenntartsa a feszkót és a kíváncsiságom.
A lezárás pedig valami fenomenális.

Most először fordul elő velem, hogy nem találom a megfelelő szavakat, kedvem sincs igazán csillagozni, vagy értékelést írni a könyvhöz.
Pár szóban csak annyit érzelmileg teljesen kifacsart. Fülszöveg alapján már lehet sejteni, nem egy könnyed olvasmányban lesz része az olvasónak.
A csillagozást tekintve, személyes okokból vontam le.
De értékét tekintve és kategóriájában nagyon jó műnek gondolom.
Ajánlom.

Ilyen frusztráló, észbontó regényt már olvastam néhányat. Mindannyiszor megfogadtam, hogy nem veszem le a polcról őket többé. Tudatosan kerültem őket, s most mégis belefutottam ebbe a szörnyűséges, ám egyszersmind szívet tépő, tökéletesen megírt munkába.
Olvasás közben gyakran feltettem a kérdést : mi ez ? A valóság regénybe formázva ? Igen, akár az is lehetne. Egy olyan helyzet, melyben a család felőrlődik, a józan ész pedig nyugdíjba megy.
Lehet sarkított, lehet túlzó, de végig feszítő, pszichoanalitikus dráma. Egy darabig kétséges az igazság, aztán világossá válik. Lehet – e ennek a súlyával élni ? Vagy csak vegetálni lehet ? Hány áldozata van egy ilyen helyzetnek ?
Pontot lehet – e tenni az „ügy” végére? Megoldás – e, amit a szereplők annak vélnek ?
Van – e értelmes folytatása az életnek, vagy pedig csak egy fájdalmas, skizofrén , érzéketlen lebegés van a végső leheletig ?
Engem beszippantott, falhoz állított a könyv. Akármelyik oldalát nézem a történetnek, nem találom a jó megoldást. És gondolatban eljutok az őrület határáig.

Két okból kezdtem el olvasni ezt a könyvet.
Tetszett a fülszöveg, gondoltam érdekes lehet a könyv. Úgyis lett :)
A tárgyalótermi leírások kifejezetten érdekesek voltak.
Ami viszont nem tetszett, de ez végül is nem a könyv hibája az a másik ok, amiért olvastam. Készült ebből egy sorozat, amiben a főszerepet Chris Evans játssza. Nem kell senkinek bemutatnom Amerika Kapitányt ugye?
A könyv főszereplője egy ötven éves és magát így jellemzi : „Nem vagyok született atléta. Vaskos a lábam, és nagydarab vagyok. Olyan a termetem, mint egy hentesé.”
Ez engem végig annyira zavart, láttam magam előtt Mr. Evans-t, na de nem hentesként :)
Egyébként jó volt a könyv, bár a vége nem tetszett, spoiler

Jó könyv volt, de mégis úgy érzem valami hiányzott belőle. Talán azért van kicsi hiányérzetem, mert igazán egyik karakter sem került közel hozzám. Ami viszont nagyon tetszett a történetben a bírósági jelenetek, valamint az, hogy Andy ennyire védte a fiát.

Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, és miután megláttam, hogy sorozat is készült belőle, úgy döntöttem, ezt mindenképp el kell olvasnom mielőtt el kezdeném nézni.
Nem volt rossz, de egy picivel jobbra számítottam. Voltak részek, amelyek számomra feleslegesnek tűntek. A szűlők hozzáállásával sem tudtam mindig egyetérteni. Én szeretem a thrillereket. A párom nem szereti őket, mindig felidegesíti magát rajta, hogy nem tudja meg végül mi a vége, mik a következmények. És ez most nálam is egy picit betette a kaput. Sokkal jobban élveztem volna, ha van egy konkrétabb lezárása ennek a történetnek. Ettől függetlenül a tátgyalásos részek átjöttek. Imádom nézni, olvasni, hallgatni, ahogy az ügyvédek szívatják egymást.
Mindettől függetlenül meg fogom nézni a sorit. Remélhetőleg, sikerült úgy megcsinálni, hogy még izgalmasabb legyen. Ha másért nem, Amerika kapitány miatt mindenképp! :P

A sorozatot már láttam és imádtam, főleg persze Chris Evans miatt. Most a könyvön volt a sor. Jó pár dolgot változtattak, de még így is tetszett. A sorozatban én jobban éreztem Laurie vívódását, hogy most higgyen-e a fiának, vagy sem. Azt hittem, hogy a könyv végére tudni fogom, hogy Jacob bűnös-e vagy ártatlan, de mégsem derült ki. Emiatt kicsit szomorú vagyok. Sok könyvadaptációt láttam már, de azt kell, hogy mondjam, itt a sorozat sokkal jobb volt, mint a könyv.

Közös olvasáshoz került kiválasztásra ez a könyv. Érdekes volt a fülszöveg, úgy döntöttünk, hogy jöjjön. Viszont az oldalszámot nem néztem, ezért nagyon meglepődtem, amikor kihoztam a könyvtárból, hogy ez egy vaskosabb kötet. A nagy terjedelmű könyveket szinte mindig fenntartással kezelem, mert ha nem tetszik a történet, én akkor is végigolvasok minden regényt. Hosszúaknál ez már azért szenvedősebb. :D
Húztam, halasztottam már egy ideje. Amikor elkezdtem, 20-30 oldal után félre is tettem, és belekezdtem egy másik könyvbe. Aztán szépen lassan haladtam, és lassan, de biztosan bontakozott ki a történet is.
Eléggé lassú víz partot mos stílusú a könyv. Azoknak abszolút nem is ajánlom, akik nem szeretik az ilyet, akik jobban kedvelik a gyors, izgalmas, cselekményekben dús regényeket. Bevallom őszintén, el bírtam volna viselni, ha egy kicsit rövidebb lett volna. Vagy ha kevesebb lett volna benne a leírás. Ezeknél egy kicsit lassabban haladtam, azonban a párbeszédes részeknél csak úgy pörögtek az oldalak. Alapvetően nem kedvelem a rengeteg leírás, viszont itt mégsem volt rossz. Ezeknek köszönhetően a könyvet végigkísérte egyfajta nyomasztó hangulat. De a rengeteg kérdés is. Alig vártam, hogy válaszokat kapjak rá. Soha nem csinálok ilyet, de most beleolvastam a végébe (jól el is spoilereztem magamnak a legvégét…), mert annyira érdekelt már, hogy hogyan végződik, de valahogy soha nem akartam odaérni. :D Meglepett, hogy az apa szemszögéből íródott a történet. A fülszöveg alapján azt hittem, hogy Jacob meséli majd el nekünk, hogy ő hogyan élte át, hogy meggyanúsították. (Hozzátenném, kb. 100-150 oldalt el kellett ahhoz olvasni, hogy eljussak odáig, hogy megvádolták a gyilkossággal…) Azonban így, hogy az apa mesélte el a család kálváriáját, teljesen hihetőnek hangzott. Komolyan mondom, elgondolkodtam azon, hogy nem az író élte-e át mindezt, annyira el lehetett hinni az egészet. Elég jól átjöttek az érzelmek: a bizonytalanság, a kétségbeesés, a kitartás.
A vége az tényleg nagyon meglepő volt. Nem is igazán értettem ezt a befejezést, bár spoiler
Meg zavart, hogy nem tudtuk meg, hogy tényleg spoiler, de talán ettől lett teljes a mű. spoiler
Igazából azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabb lefolyású könyveket, akik szeretnek elmélyedni benne. Mert amúgy valahol izgalmas. Csak nem az a fajta izgalom, amihez mostanában, ebben a felgyorsult világban hozzá vagyunk szokva. :)

Hű, hát ez döbbenetes volt. Nagyon tetszett, nagyon érdekes volt a téma, a tárgyalás és a vizsgálat levezetése. Izgalmas volt végig, és ugyanakkor felkavaró és szomorú is. Sokszor belegondoltam abba, hogy megy tönkre Jacob családja és az ő élete ebben a történetben.
A karakterek iszonyú jók voltak. Andy a végsőkig kitartó apa, és Laurie az anya, aki mindenkinél jobban ismeri a fiát születése óta. Érdekes párosítás, végig az járt a fejemben melyiküknek van igaza Jacobbal kapcsolatban.
A történet titokzatos volt, lekötötte a figyelmemet, agyaltam. Sokféle végkifejletet elképzeltem, és azt hiszem végül nem tévedtem.