Nagy viadal a ~1300 oldal, de minden betűje megéri. Gördülékeny, könnyen olvasható, a sok név, időpont és helyszín ellenére nagyon jól követhető. Bár valószínűleg némiképp elavult, de mindenképpen sokat nyom a latba, hogy az író sokáig Berlinben élt, és a nagy Hitler-beszédek jó részén munkaköri kötelességként személyesen is jelen volt. Járta az utcákat, látta a hétköznapokat, szóval a saját szemével látta, hogy mentek a dolgok.
Márpedig furcsa dolgok történtek akkoriban. Egy jóravaló, de valami furcsa naiv hiszékenységgel rendelkező, szorgalmas és tettrekész nemzet vált egy maroknyi elmeháborodott játékszerévé. Egy sikertelen festő, egy sikertelen drámaíró, egy lecsúszott pilóta, egy csirketenyésztő, egy pezsgőkereskedő és még sorolhatnánk, miféle különböző elemek gyülekezete volt ez, akiknek egy közös vonásuk volt, hogy egy normális világban nem sokra vitték volna.
Az első kötetben a háború kitörésig követhetjük az „osztrák káplár”, a „bécsi csavargó” pályáját, előbb a párton belül, majd egy országon belül, majd a háború nélküli hódításokig. Emberünk hazudott,csalt, blöffölt, ígérgetett, belengette a német nép régóta vágyott felemelkedését. Shirer mértéktartóan megjegyzi, hogy a német népben megvolt a hajlam, hogy egy tekintélyelvű államban éljenek. És azért azt is, hogy az utolsó választáson az NSDAP 37,4%-ot ért el. Hitler sok olcsó trükköt előadott, mindenkinek megígérte, amit nagyon szeretett volna, a munkásoknak munkát, a parasztoknak földet. (Amit meg is adott, csak közben a középkori röghözkötött állapotba taszította őket.) Még a kezdetben távolságtartó és felmagasztalt porosz tisztikar is előzékenyen tomport formált az arcából, amikor Hitler megalázta őket, pedig akkor még lett volna lehetőségük, hogy valami korlátot és kontrollt jelentsenek.
Aztán a külpolitikai ügyeskedés (mivel Shirer sokat áttanulmányozott a zsákmányolt külügyi iratokból, ezért talán ez a legalaposabb téma), ismét hitegetés és hazugság, kihasználta a többi ország jóindulatát, a német tömegek előtt a béke nagyköveteként készült a háborúra.
A második kötet a háború kitörésénél folytatja, ahogy a kefebajszos piktor és félnótásokból toborzott „zenekara” újra és újra rázendített, hatalma növekedésével pedig az egész banda egyre jobban elszakadt a valóságtól. Végignézhetjük az egész tébolydát a csúcstól a mélységig, azzal az értetlenséggel kísérve, hogy a valóság miért nem hajlandó a zavaros álmokkal összhangba kerülni…
Volt néhány Hitler-ellenes összeesküvés is, de az főként kotnyeles amatőrök álmaiban létezett (bár a végén majdnem sikerült felrobbantani a Führert), a jószándék nem tudott profizmussal párosulni.
Szóval ha valaki szeretne egy árnyalt képet kapni fogyasztható formában a Harmadik Birodalomról, ez tökéletes választás.
Néhány személyes megjegyzés és észrevétel:
-Jól látható volt az, hogy bár a német nép okozója volt ennek az egész szörnyűségnek, ugyanannyira elszenvedője is. A sok hazugság, egyoldalú propaganda a gyanakvó elnyomással párosulva kényszerpályára vitt az embereket, akik akkor sem tudtak hatékonyan ellenállni, ha felismerték volna, hogy mekkora bajba keveredtek.
-Szintén meglepő tény, hogy a náci eszme mennyire összetett. Az antiszemitizmus, a megalománia, a személyi kultusz, a hazafias eszme, és még ki tudja mi mindenből tevődött össze úgy, hogy egyik sem kizárólagos jellemzője. Nem lehet elrendezni annyival, hogy a nácik gyűlölték a zsidókat. Mert ez egyszerűen nem fedi le a valóságot.
-Bár a mai magyar közbeszédben a náci egy elég elcsépelt kifejezés lett, a politikai ellenfelek szívesen egymásra aggatják ezt a jelzőt, de ezek az emberek csak a nácizmus egy-egy összetevőjét tudhatják magukénak. Viszont ezeket a jellemzőket elég jól kimunkálták magukban, a közös ellenségtől kezdve a személyi kultuszon át a nacionalista felhangokig, ismerős, egyszerű szlogenek ("Megvédjük az európai kultúrát","élet-halál harc"). Szóval csak nincs új a nap alatt.
-Sokan, akik használják ezeket az eszméket spoiler, gyakran védekeznek azzal, hogy csak úgy mondják, meg szólásszabadság. Ez igaz, de szót előbb vagy utóbb tett követi. És ennek a gyűlölködő őrületnek magától sosincs vége, ez nem fog megállni. Ezért lehet, hogy óvatosabban kéne bánni a szavakkal…
-Egy fontos tanulság, hogy aki azt hiszi, hogy az ilyen jellemvonású emberekkel lehet értelmesen beszélni, vagy meg lehet velük egyezni, az sajnos önmagát áltatja. Chamberlain-nek ez volt a legnagyobb hibája, hogy hinni akart benne, hogy Hitlerrel lehet civilizáltan tárgyalni. A könyvben jól látható, hogy ez mekkora tévedés volt
-Külön ijesztő, hogy mit művelt az a sok haszontalan léhűtő, akiket a legmagasabb hivatalokba helyeztek, ha csak ostobák voltak, már az is nagy baj volt, de nagy részük irigy, mohó és gátlástalan is. Szóval ha olyan emberek kerülnek vezető pozíciókba, ahol a hozzáértés látszatát sem tudják fenntartani az elvtelen talpnyalással szemben, abból nagy bajok lehetnek. (És ez a történelem folyamán nem egyszer igazolódott).