Skavenvadász (Warhammer: Felix és Gotrek 2.) 85% 64 csillagozás

Rendkívül szórakoztató a sorozat második kötete, köszönhetően a skaveneknek, akik valami hihetetlenül vicces balfékek. Gyakorlatilag minden cselekedetük balul sül el, többnyire vicces/groteszk módon. Egyedül vezérük Thanquol ér valamit, ő próbál egy sereget toborozni, amely Nuln városát foglalná el, természetesen patkányokhoz méltóan a csatornarendszerből kiindulva. Felixék eközben épp a csatornaőrségben tevékenykednek, tehát a skavenekkel gyorsan összeakadnak. A regényben tulajdonképpen bemutatnak minden skaven klánt, amelyek különböző módszerekkel próbálják elfoglalni a várost. A legbénábbak – és egyben a kedvenceim – az orgyilkos csapat a bélfutászok (zseniális név!), akik vezetője Chang Squik a fantasy történelem egyik legnagyobb lúzere. Egy fekete pontot a fordításnak viszont beírok: a skaveneknél stormvermin marhára nem viharsárkányt jelent…

A regény szerintem zseniálisan bemutatja a káoszimádó skavenek fordított világát. Gotrekékről olyan sok újat nem tudhatunk meg, azon kívül, hogy természetesen legyőzhetetlenek. A törpe egyébként ebben a részben tényleg csak mint halálosztó szerepel, a róluk szóló részek inkább Felixszel foglalkoznak.

A színvonal az első részhez képest nem csökkent, várom a következő részt!

Miután hónapokig nyüstöltem a zseniális Total War: Warhammer II játékot, nem volt kicsi a lelkesedésem, mikor megtudtam, hogy van magyarul elérhető könyvsorozat is, ami ugyanebben a világban játszódik. Egy átlagos fantasy-rajongónak ezek a könyvek talán nem annyira extrák, ez látszik az értékeléseken is, de aki hozzám hasonlóan megismerte és megszerette a Warhammer lore-t, annak szinte biztosan tetszeni fognak. A skavenek hasonlóan sunyik, gyávák, és mellette viccesek a játékban is, mint itt, nem egyszer meg kellett szenvednem ellenük a hadjáratok során. :D
Kíváncsi vagyok a többi részre is, így van egy olyan érzésem, hogy még egy darabig megtalálható leszek az Óvilág tájain barangolva.

Az első Warhammer könyv amit volt szerencsém elolvasni. igen érdekes a két főhős kialakítása, mert bár Felix a főszereplő, de mégis csak egy szócső, aki elmeséli a valódi főszereplő Gotrek nagy kalandját. Gotrek pedig annak ellenére, hogy valójában ő a címszereplő, sokkal inkább csak a henteléseknél kap szerepet. Aki a fantasy műfajtól magas röptű filozófiai eszmefuttatásokat vár annak inkább Salvatore vagy Tolkien művei valók, ha pedig széplelkű érzelgős hősöket vár, akkor inkább vegyen kézbe valami mostanában divatos vámpíros romantikus cuccot. De akkor mit tud a Skavenvadász? Nagyon egyszerű. Tökéletesen adja vissza a Warhammer játékban megismert világot és annak hangulatát. A Skavenek pont olyanok amilyeneknek lenniük kell. Egyszerű történetszál és egyszerű karakter leírások mellett sokkal inkább a szükséges mennyiségű trancsírozásra fordít figyelmet, no nem eltúlozva, így aki arra számít, hogy a könyv olvasása közben térdig fog gázolni a kiontott belekben az csalódni fog. A Skavenvadász pont az, ami a játék is volt. Egy megunhatatlan könnyed és szórakoztató könyv ami nem akarja komolyan venni magát. Szinte le sem tudtam tenni amíg a végére nem jutottam.

Tetszik ez a trollvadászos, becsületből addig gyilkolós, amíg meg nem halós ötlet. Számomra tökéletes kikapcsolódást nyújtott… semmi mély, rejtett mondani való, csak a „csapjunk bele a lecsóba”. Attól függetlenül, hogy egy véres káosz az egész, még vicces is, úgyhogy engem második olvasásra is teljesen megvett.

Jobban tetszett mint az előző rész, mozgalmasabb volt.

Mit mondhatnék? Szeretem a skaveneket. Véleményem szerint ők a warhammer univerzum legszórakosztatóbb antagonistái (na jó, a green skin-t is bírom, ú-ú meg a beastman-eket…).