Kincsvadászat ​Dél-Amerikában 0 csillagozás

     – […] Tizenhét éve élek itt a hegyek között, de még egyszer sem láttam, hogy egy láma engedelmeskedett volna egy férfinek, vagy egy nőnek. Ha egyszer leült, felejtse el az ember, hogy mit akart vele csináltatni.

176. oldal, 16. fejezet - A lámát nem lehet kényszeríteni (Dr. Szabó, ?)

[…] A sírjaikban még több arany van. Ha valamelyik jelentősebb emberük meghal, vele együtt eltemetik életnagyságú arany csontvázát is, valamint összes ékszereit. Aztán minden rokon kap egy kicsinyített arany csontvázat: ez a halott hagyatéka az élőknek. Ünnepélyes alkalmakkor a chakoi férfiak magukra aggatják elhunyt rokonuk arany csontvázát.

51. oldal, 4. fejezet - A dárieni arany csontvázak (Dr. Szabó, ?)

Az ember a dzsungel leggyöngébb, legvédtelenebb teremtése.

99. oldal, 8. fejezet - A dzsungel (Dr. Szabó, ?)

     – A civilizációban – mondta – most csak kistudású ember lennék, egy a sok közül és keservesen kellene küzdenem a megélhetésért. Itt nem így van. Itt annyi mindent tudok, amit más senki, hogy nem sokat kell törődnöm az előbbrejutással. Wombai-ker vagyok, az ember, aki sokat tud.

111. oldal, 9. fejezet - Menekülés a civilizációtól (Dr. Szabó, ?)

     – […] A civilizáció egyre nagyobb és jobb lesz, a háborúk nagyobbak és jobbak lesznek, mint valaha, nagyobb és jobb épületeket fognak emelni, a városok nagyobbak és jobbak lesznek – de nem az én számomra. Én nem akarom, hogy engem irányítsanak. Én nem akarok egész életemben egy nagyobb és jobb taposómalmot hajtani. Nekem elegem volt a magas színvonalú életből, a tevékenységből, abból, hogy az érvényesülésért törjem magam, „kultúr” emberekkel találkozzam, kedves legyek a „kultúr” emberekhez, „kultúr” emberekkel töltsem az időmet. Olyan emberrel akarok leülni, akit szeretek, ha az mindjárt egy indián és nem törni a fejemet, hogyan váltsam pénzre az ismeretségeimet.

112. oldal, 9. fejezet - Menekülés a civilizációtól (Dr. Szabó, ?)

     – Néhány könyv, mintegy száz gramofonlemez, ez minden, amit a civilizáció az emberi lélekért tett ezer év alatt.

113. oldal, 9. fejezet - Menekülés a civilizációtól (Dr. Szabó, ?)

Többször fordult már elő, hogy egy arecuna férfi hazaküldte egyik feleségét. De mindhárom feleség nem érdemelheti meg ezt a sorsot. Három feleséget egy ember nem küldhet vissza. Itt valami hiba lehet, nem a feleségben, hanem a férjben.

122. oldal, 10. fejezet - A vad nők veszedelmesek (Dr. Szabó, ?)

A primitívek józan állapotban rendszerint igen barátságosak, de ha inni kezdenek, nagy károkat okozhatnak egymásban.

138. oldal, 12. fejezet - A cocain-evők (Dr. Szabó, ?)

     – Kuna-indiánok? – kérdeztem.
     – Igen, a barátaim. Azt mondták, én vagyok az első fehér ember, akihez barátságosak. Én vagyok az első idegen, aki nem igyekszem kirabolni sírjaikat és ellopni halottaik aranydíszeit.

91. oldal, 7. fejezet - Szabadon! (Dr. Szabó, ?)

     – Láttam – mondotta –, hogyan halnak meg emberek lassú halállal, egészen jelentéktelen, de elhanyagolt betegség következtében. Francia Guayanán, az ottani tisztek filozófiája szerint, ha egy rab meghal, az az ő hibája és megkönnyebbülés az őrségnek. Az orvosságokat távol tartják a foglyoktól, hogy könnyű útja legyen a halálnak. Az őrök ellopják a gyógyszereket és eladják kínai kereskedőknek. A száműzöttek mérhetetlen sokat szenvednek és végül elpusztulnak, de a korzikai őrök hízottan, gazdagon, egész életükre elegendő vagyonnal térnek vissza Franciaországba.

92. oldal, 7. fejezet - Szabadon! (Dr. Szabó, ?)