Sztálin ​hadvezérei 5 csillagozás

A szovjet vezérkar, 1917–1945
William J. Spahr: Sztálin hadvezérei

Ebből a könyvből megismerhetjük, hogy miért úgy jöttek az oroszok, mint az oroszok. Az orosz-szovjet tisztikar színe-virága nem élte meg a második világháborút, mert elesett még az elsőben vagy a polgárháborúban, de legkésőbb a nagy sztálini tisztogatásokban vesztette életét. Lenin, Trockij és Sztálin mint »megrendelők«, azaz a hadseregnek feladatot szabó politikai vezetők és az örökösen a borotvaélen táncoló tábornokok története ez. Kamenyev, Jegorov, Tuhacsevszkij, Bljuher, Zsukov, Saposnyikov, Rokosszovszkij és bajtársaik sosem tudhatták, hogy kitüntetést vagy golyót kapnak, amikor Moszkvába rendelték őket. A szerző megismertet azokkal a polgárháborús eseményekkel, ahol eldőlt, hogy kit tekint ellenségnek a Sztálin-Vorosilov gazda és szolgája páros.
A hatalmi harcok hátterében megismerjük a katonai ötéves tervek, a szovjet hadiipar és hadseregszervezés őstörténetét is.

>!
Aquila, Budapest, 1998
416 oldal · ISBN: 963907358X · Fordította: Sziklai Hella

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin · Pavel Ricsagov


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Hanging_Moss_9102>!
William J. Spahr: Sztálin hadvezérei

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Ez a könyv egy jó kis elemzése a Szovjetunió vezetőinek teljesítményéről, a Szovjetunió 1917–1945 közötti harctéri teljesítményéről. Engem mindig is érdekelt a 20. századi Oroszország/Szovjetunió, ezért nekem ez a könyv különösen tetszett. Véleményem szerint valamilyen szinten hiánypótló is ez a könyv, nem magát a háborúkat elemzi és mutatja be az amerikai szerző, hanem magát a „hadnagyokat” elemzi, kik is voltak ők, hogyan gondolkodtak, miért úgy tették a dolgukat, ahogyan tették és „mi lett vele” végül. Tehát egy nagyon érdekes és informatív olvasmány. Amit hiányoltam, hogy a mű kissé befejezetlennek tűnik számomra, Sztálingrád után a többi harctéri eseményről szó sem esik. Viszont részletes adalékokat kaphatunk a polgárháborúról, a „fehér” hadvezéreket is beleértve, a szovjet-lengyel háborúról, Zsukov híres távol-keleti győzelméről Halhin Golnál, illetve a gyászos szovjet-finn háborúról is. Természetesen viszonylag részletes elemzést kapunk az 1941-es katasztrofális eseményekről is.

Sztálin hadnagyai címmel jelent meg angolul, nekem ez a cím jobban tetszene. Rendkívül részletes elemzést kapunk a híres, tehetséges, tehetetlen, szakértő és kókler hadvezérekről, kiváló szakértőkről és lelkes agytrösztökről. A mű java róluk szól. Kliment Vorosilovról, az Acélember legfőbb szolgája, akiről még nehéz harckocsikat is elneveztek (KV1-2), a Szovjetunió első 5 marsalljának egyike, bár komolyabb katonai kiképzést soha sem kapott, de akkor ez nem számított…a lényeg, hogy ott volt az öreg Kobával Caricinnál a polgárháború idején. Az öreg Klimet csak úgy jellemezte a szerző, mint „az esztergapad mellől elszabadult stratéga”. Találó. Mihail Tuhacsevszkijről, a szovjet stratégáról, a katonai zseniről, akivel rendkívül csúnyán elbántak és „elhallgattatták” szovjet terminológussal fogalmazva. A „nemes forradalmár” volt az orosz Heinz Guderian. Nagy mázlijuk volt a németeknek, hogy végeztek vele. Valószínűleg máshogy alakult volna a háború. Olyan nevekről és katonai agytrösztökről, mint Triandafillov, aki a mélységi hadművelet, a mélységi támadás kidolgozója volt Tuhacsevszkij mellett, de még előtte, ami lényegében a német Blitzkrieg orosz verziója volt. Mihail Frunze-ról, aki pártfogolta Tuhacsevszkijt. Jegorovról, aki szintén az első 5 marsall egyike volt, bár kevésbé tehetséges, de magasan képzett volt. S ezen hadnagyok közül az esztergapados kivételével mindet „elhallgattatták”. További főszereplőnk a vicces bajszú Bugyonnij „marsall” (kicsit komikus a cím), aki szerint a lovasság (lett volna, sőt kellett volna) a fő fegyvernemnek lenni a páncélosok korában (xD), de ez a hozzáállás akkor marsalli címet ért. Blücherről, az 5. marsallról, Kulikról, Saposnyikovról (aki írt egy érdekes könyvet a „A hadsereg agya” címmel, sokat merített Clausewitztől, teoretikusként nem volt rossz). De megjelennek a híres „honvédőből hódító” lett hadnagyok is, mint Zsukov, Vasziljevszkij, Konyev, Rokosszovszkij, Vatutyin, Malinovszkij, Tolbuhin stb is. Bár róluk sajnos már jóval szegényesebb az adattár. A mű lényegében a 20-as, 30-as éveket elemzi.

William J Spahr, amerikai szerző, west pointos arc, érdekli a szovjet katonai gondolkodás. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik érdeklődnek a 20. századi hadtörténelem iránt, és azon belül is Oroszország. Fontos téma, érdekes, olvasmányos könyvben.
Erősen ajánlanám molytársamnak, @G011-nek.


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij P>!

Trockij receptje arra az esetre, hogy mit tegyen a hadsereg, ha a politikai engedmények ellenére az országot mégis támadás érné, a hagyományos orosz recept volt. A hadsereg lassítja és késlelteti az agresszort, kihasználva az orosz területek hatalmas méretét és a szovjet létszámfölényt mindaddig, amíg a mozgósítás befejeződik. Ezután előbb rugalmas védekezéssel meg kell állítani az ellenséget, majd ellentámadással megsemmisíteni. Ami azt illeti, Sztálin – saját bevallása szerint – ezt a stratégiát követte 1941-ben és 1942-ben.

183. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Kapcsolódó szócikkek: 1941 · 1942 · Lev Davidovics Trockij
Anton_Gorogyeckij P>!

Csakhogy még Vorosilov visszaemlékezéséből is hiányoznak a fentieket alátámasztó konkrét esetek, viszont köztudott, hogy a későbbi marsall és hadügyi népbiztos mennyire szervilis módon kereste Sztálin kegyeit és az is, hogy Vorosilov visszaemlékezései általában a történelemhamisítás klasszikus példái, bármiről is legyen bennük szó.

50. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Kapcsolódó szócikkek: Kliment Jefremovics Vorosilov · Sztálin
Anton_Gorogyeckij P>!

Trockij megfigyelte, hogy a fehérek az egységek komisszárjait szemelték ki mindig első célpontnak, s ezért már korán támogatta azt az elvet, hogy a kommunisták soha ne adják meg magukat. Ezért nevezte a komisszárokat a „szamurájok új rendjének”. A második világháború alatt Sztálin egyik polgári tanácsadójának, Lev Mehlisznek a kezdeményezésére ezt az elvet kiterjesztették a Vörös Hadsereg minden katonájára. Ez azzal a tragikus következménnyel járt, hogy sok ezer katonát azok közül, akiket 1941-ben és 1942-ben önhibájukon kívül bekerítettek, elfogtak és évekig embertelen körülmények között tartottak a német hadifogolytáborokban, 1945-ben a gulágra deportáltak.

182. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Kapcsolódó szócikkek: 1945 · gulág · Lev Davidovics Trockij · Sztálin
Anton_Gorogyeckij P>!

Szám szerint a parancsnoki veszteségeket pótolták, de a valóságban katasztrofális hiány volt tapasztalt és felkészült parancsnokokban, amint azt a Finnországgal vívott háború rövidesen bebizonyította. 1941-ben pedig, amikor a Vörös Hadsereg számára elérkezett az igazság pillanata, három olyan frontparancsnok vezette a Wehrmacht támadásának három főirányát (a leningrádi, moszkvai és kijevi irányt) fedező szovjet hadseregcsoportokat, akik azelőtt sosem vezényeltek dandárnál nagyobb erőt.
Az eredmény katonai katasztrófa volt, amelynek helyrehozatala majdnem két évbe és sok millió emberéletbe került.

250. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Kapcsolódó szócikkek: 1941 · Finnország · Vörös Hadsereg
Anton_Gorogyeckij P>!

A szovjet vezetőknek a Wehrmacht páncélos műveleteiben rá kellett volna ismerniük Tuhacsevszkij és Triandafillov „mély hadművelet” elméletére, és azt is érdemes lett volna észrevenni, hogy a teuton változat nagyon is sikeresen működik. Sajnos Sztálin és közeli tanácsadói még mindig az árulók, kémek és szabotőrök leleplezésével múlatták idejük legnagyobb részét.

262-263. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

1 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

Sztálin uralma alatt a Szovjetunióban nem létezett igazságszolgáltatás a szó szorosan vett értelmében, mert az igazság nem játszott szerepet a rezsim működésében.

387. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió · Sztálin
Anton_Gorogyeckij P>!

Az, hogy Bugyonnij lovas katonái páni félelmet keltettek a helyi lakosságban, nem kis részben a céljaik elfoglalása utáni brutálisan fegyelmezetlen magatartásuknak volt tulajdonítható. Trockij már Bugyonnij vörös hadseregbeli pályafutásának kezdetén, amikor a lovas hadsereg még csak hadtest volt, azt követelte Sztálintól, hogy foganatosítson szigorú intézkedéseket a Bugyonnij parancsnoksága alá tartozó egységek megrendszabályozására. A lovasok ugyanis fosztogatták a polgári lakosságot, és az egységek parancsnoki karát olyan fokú részegeskedés jellemezte, amely már veszélyeztette az egységek és alegységek elemi kohézióját is. A lovas hadsereg 1920-as lengyelországi visszavonulása során pogromok sorát követte el, amikor zsidólakta településeken haladt át.

128. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Anton_Gorogyeckij P>!

Egészen 1924 októberéig kitartóan ajánlotta a Vörös Hadsereg milíciarendszerű átszervezését. Korábban arra hivatkozott, hogy az éppen csak véget ért nagy háború (az első világháború) mindegyik résztvevője a milíciarendszer valamilyen változatát használta óriási hadseregének feltöltésére. Trockij egyik példája az Egyesült Államok volt, amely 252 000 főnyi hivatásos haderővel lépett be a világháborúba, de végül 1 790 000 polgárát mozgósította. Trockij nem ismerhette John J. Pershing tábornok háború utáni megállapítását, amely szerint ha 1917 áprilisában a hadba lépéskor az Egyesült Államok hadserege már elérte volna a hadi létszámot (az 500 000 főt), akkor a háború 1917 végére befejeződhetett volna, és nem húzódott volna el 1918. november végéig.

181. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Kapcsolódó szócikkek: 1917 · 1918 · Lev Davidovics Trockij · Vörös Hadsereg
Anton_Gorogyeckij P>!

Miután Jegorovot 1957-ben rehabilitálták, mindkét nővére és a lánya külön-külön írtak Vorosilovnak, aki akkor a Legfelső Tanács Elnöksége elnöke volt, és tájékoztatást kértek arról, hogy fivérük (édesapja) életben van-e még, és ha igen, akkor hogyan teremthetnének vele kapcsolatot. Soha nem kaptak hivatalos tájékoztatást a haláláról. Vorosilov nem válaszolt a leveleikre.

238. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Kapcsolódó szócikkek: 1957
1 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

Az 1939. január 1. és 1943. január 1. közötti időszakban a haditengerészetnél tervezték a legnagyobb fejlesztést: a csatahajók számát 3-ról 19-re, a cirkálókét 7-ről 20-ra, a tengeralattjárókét pedig 221-ről 341-re akarták növelni. Amint Adam B. Ulam megállapította: „Sztálinnak hatalmas tervei voltak a szovjet haditengerészettel…” Sztálin nem hittel el, hogy a hatalmas felszíni hajók kora véget ért – kedvelte a nagy dolgokat.

260. oldal (Aquila, 1998)

William J. Spahr: Sztálin hadvezérei A szovjet vezérkar, 1917–1945

Kapcsolódó szócikkek: 1939 · Sztálin

Hasonló könyvek címkék alapján

Vaszil Bikov: Az ő katonái
Norbert Hannig: A Luftwaffe szolgálatában
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
Eugene B. Sledge: Pokol a Csendes-óceánon
Antony Beevor: A D-nap
Hans-Ulrich Rudel: Stuka pilóta
Rick Atkinson: Ágyúdörgés alkonyatkor
Erwin Rommel: Háború gyűlölet nélkül
Ludovic Kennedy: Óriások csatája
Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon