Ház ​a határvidéken 13 csillagozás

William Hope Hodgson: Ház a határvidéken

„A Ház a határvidéken (1908) – talán Hodgson legkiválóbb műve – egy magányosan álló, és gonosznak tartott írországi házról mesél, amelyre idegen világokból származó iszonyatos erők fókuszálnak, valamint ostrom alatt tartják az alatta elterülő mélységes, rejtett szakadékból származó szentségtelen, korcs szörnyszülöttek.”

H. P. Lovecraft

Eredeti megjelenés éve: 1908

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az Attraktor Kiadó bűnügyi-gótikus sorozata Attraktor

>!
Attraktor, Máriabesnyő, 2021
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156173300 · Fordította: Kiss Sándor

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noro P>!
William Hope Hodgson: Ház a határvidéken

Az Attraktor kiadó az utóbbi években számos múlt század eleji fantasztikus történetre lecsapott. Minden rosszindulat nélkül mondhatom, hogy ekkora szórásban törvényszerűen előfordulnak fontos és jelentéktelen alkotások egyaránt. A Ház a határvidéken azonban az igazi klasszikusok egyike.

Az eredetileg 1908-ban megjelent regény a gótikus horror motívumaiból kiindulva, ahhoz sci-fi és fantasy elemeket adva, és az egészet kozmikus szintre emelve valamit egészen újat hozott létre a maga idején. Bár élesen három történeti egységre különül, amelyek között inkább csak sejteni lehet az összefüggéseket, a szerző tehetségét dicséri, hogy mindezzel együtt is elhiszem neki: ez tényleg kerek egységet alkot. Nem tudom hogyan, de valamiképp biztosan. Magát a cselekményt egy töredékes napló szolgáltatja, amelyet egy magányos ház romjai között talál két túrázó úriember.

A határvidéken álló ház (minek a határvidékén? – erre a könyv elolvasása után többféle válasz is felmerülhet bennünk) tulajdonosa kézzel fogható és misztikus élmények során megy keresztül. Szörnyekkel harcol, amely részek a korszak fantasztikus kalandregényeit idézik, ámde azoktól (pl. Rider Haggard vagy E.R. Borroughs könyveitől) eltérően ez nem csupán hősies élmény, hanem magányos és félelmetes is egyben. Kozmikus nagyságrendű látomásokat él át, amelyek alkalmasint nagy hatással lehettek Olaf Stapledonra, ugyanis az ő 1930-as években írt sci-fi jövőképeit vetítik előre. És megmagyarázhatatlan rettenettel is szembekerül, amelyről egyáltalán nem csoda, hogy H.P. Lovecraft figyelmét is felkeltette. Mindennek valamiképp maga a ház a csatornája, bár a pontos összefüggések, mint már említettem, homályban maradnak.

Elég furcsa, hogy ez a mű nem a Fantasztikus irodalom klasszikusai sorozatban jelent meg, pedig egyértelműen oda tartozik. Illetve egy hangyányit túl is van árazva, hiszen egy photoshopolt borítójú füzetről van szó, amelynek angol eredetijének már le is jártak a jogdíjai. De akit érdekelnek a száz évvel ezelőtti fantasztikum maradandó alkotásai, annak egyszer mindenképp el kell olvasnia.

kolika>!
William Hope Hodgson: Ház a határvidéken

A Ház a határvidéken eseményeit kissé hiányosnak érzem, de erre kiváló magyarázat a megtalált, ugyanakkor töredékes kéziratra való hivatkozás. Az olvasó nagyjából azt kapja, amit a kirándulgató, túrázgató barátok kiolvasnak a félbemaradt naplóból. A kiolvashatatlan részek, illetve a napló hirtelen abbamaradása fokozza a titokzatosságot. A naplóban megosztott különös élmények – ismeretlen lények, kozmikus hallucinációk, az idő múlásának furcsasága stb. – miatt az olvasóban baljós élmények alakulnak ki. Érzi, hogy a végkifejlet valami nyugtalanító eseménybe torkollott, de ez számára rejtve marad. A homályos, baljós érzés az elejétől a végéig körülveszi a művet. Az olvasó szeretne a magány miértjére, a ház mibenlétére, az ismeretlen lények eredetére és szándékaira rájönni, de nem kapunk egyértelmű választ. A történetben ezek a részek ragadták meg leginkább a figyelmemet. A kozmikus látomások nem tudtak lekötni.

Mortii>!
William Hope Hodgson: Ház a határvidéken

Természetes, hogy az Attraktor gótikus sorozatának példányaként elolvastam ezt a történetet, de plusz löketet adott a The Black Aether ajánlása is, miszerint egy Lovecraft előtti kozmikus horrorról van szó.
Hodgson egy a baráti társaságával talált kéziratot közöl, ami a különös öreg házban Bors kutyájával élő remete jegyzett le, a házban tapasztalt földön túli tapasztalatairól.
A rettenet valóban kozmikus, a történet valószínűleg nagyon komoly hatás tett Lovecraft művészetére, mert „az öreghez” hasonló jegyek is fedezhetők fel benne. Mindenképp egy értékes darabbal gyarapodott a magyar nyelvű horrortár! Lovecraft rajongók számára kötelező olvasmány!

Giacomo_Rossini>!
William Hope Hodgson: Ház a határvidéken

Sokkal inkább kozmikus horror, mint szinte bármelyik Lovecraft-novella, a Szín az űrből-t kivéve.
És valóban, a „határvidéken” tanyázik – ennek a könyvnek alapmotívuma a különös, baljós ház, ahogy a XIX. századi gótikus regényeknek is az volt – ez a határ egyik oldala. De a kozmikus magány megtestesülésekor mégis túllépünk a gótikus horroron és eljutunk „a határ másik oldalára”: az emberi létezés kicsinységének, jelentéktelenségének víziójához. Amely természetszerűleg pusztulással végződik.
Lovecraftnál legalább vannak istenségek, meg álmok. Itt nem sok ilyesmi marad, így reménynek sincs nyoma, bár érdekes, hogy néhány ponton felvillantja a vallásosság és a szeretet, mint a világot összetartó erő lehetőségét (ld. Központi Nap). Ez a motívum azonban itt csupán epizódszereppel bír.
Szóval a legfélelmetesebb kozmikus horror, amihez valaha szerencsém volt, de talán úgy általában is a legfélelmetesebb ebből a műfajból, amit valaha írtak.


Népszerű idézetek

Sz_László>!

Volt bennük valami leírhatatlanul csendes életerő, ami kiszélesedő tudatom számára a halál utáni élet állapotát sugallta, valamit, ami semmiképp sem élet az általunk vett értelemben, inkább egyfajta nem emberi létezés, valami halálnélküli transz, egy olyan állapot, amiben lehetséges számunkra az örök létezés.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Shelley: Frankenstein
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött
Három klasszikus rémtörténet
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Kornya Zsolt (szerk.): Carcosa árnyai
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén
John Wyndham: Szemünk fényei
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
H. G. Wells: Világok harca