Angyalszív 48 csillagozás

William Hjortsberg: Angyalszív

Az 1959-ben játszódó Angyalszív bravúros főhajtás a klasszikus hard-boiled irodalom előtt: Hammett és Chandler keménykötésű, cinikus magánnyomozó főhőse vágja-verekszi át magát egy sátáni konspiráció dzsungelén -egy tizenöt éve eltűnt slágerénekes kihűlt nyomait követve. Hjortsberg személyes helyismeretével, költői fantáziájával és finom nyelvi humorával szokatlan elemeket ad a kemény krimik minden tekintetben precízen rekonstruált téma- és formavilágához. Miközben a regény lapjain pusztulásra ítélt épületeivel és kihalás szélén álló, jellegzetes figuráival együtt megelevenedik a korabeli New York, a megkeseredett, kiégett, középkorú főhős vudu-hívőket, varázslónőket és sátánimádókat útba ejtve jut egyre közelebb a döbbenetes igazsághoz – amely még azok számára is tartogat néhány meglepetést, akik pontosan ismerik a filmet.

Eredeti megjelenés éve: 1978

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
298 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660325 · Fordította: Varró Attila

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

magánnyomozó · Louis Cyphre

Helyszínek népszerűség szerint

New York · Poughkeepsie (New York) · Tunézia


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
William Hjortsberg: Angyalszív

Tökéletes noir irodalom, ami a zsáner összes jellegzetes stílusjegyét felvonultatja, pontosan úgy, ahogy az a krimiszerzők nagykönyvében meg van írva.
Végy egy kiégett, cinikus nyomozót és burkold sűrű szivarfüstbe, itasd mérhetetlen mennyiségű bourbon whiskyvel és hozzá a sok jeget se felejtsd el. Bolyongjon az 1950-es évek New Yorkjában és lehetőleg éjszaka érjen a Harlembe, hallgassa a helyi lokálban fájdalmasan felsíró bluest és gondoljon a vudu hazájára, New Orleansre. Felváltva ölelje egy tüzes karibi szépség és püföljék laposra üldözői, és bár az olvasó aggódik érte, ő mindkét helyzetben hősiesen helytáll. Találkozzon rituális gyilkosságokkal és annyi misztikus elemmel, amennyit csak a sötét afro-amerikai bűbáj elbír.
Bár a főszereplőt Angelnek hívják, a regény dramaturgiája határozottan ördögi, és kiváló hátteret nyújt hozzá a laza csuklómozdulatokkal felskiccelt ötvenes évekbeli New York.

7 hozzászólás
smetalin>!
William Hjortsberg: Angyalszív

„ Jesszumpepi, óhogyaza…..” az első szavaim miután a könyv végére értem, cenzúrázva.
Ez egy nagyon jó könyv, kérem mindenkinek várólistára kerülését, akik még nem olvasták, de szeretik misztikus krimiket. Nem értem, hogy tudott eddig ez a könyv kicselezni engem?
A filmet láttam, de semmi emlékem róla, max a szereplők, hisz rajta vannak a borítón.
Nagyon jól visszaadta az író az 50' évek Amerikáját, az embereket, a beszédstílust, a vudut, a a a mindent….
A történet……..szintén zseniális, de a vége….irgum-burgum, miért???Egész este ezt rekonstruáltam magamban, hogy akkor hogyan kivel miért mi lett mi van???
Megnézni a filmet ismét, muszáj lesz!!!

8 hozzászólás
Kovaxka P>!
William Hjortsberg: Angyalszív

Fogalmam sincs, hogy kerülhetett el a könyv és a film is, a szerzőről pedig nem is hallottam. Hála drága figyeltjeimnek, tökéletes évkezdetet teremtett. Vérbeli noir New Yorkból, misztikummal és vuduval. 50-es évek, cinikus magánnyomozó, eltűnt sztár, bourbon, jazz, soul, angyalok és démonok, na meg nem kevés gyilok. Letehetetlenül izgalmas, csavaros, meglepő. A filmet is meg kell néznem.

2 hozzászólás
hcs23>!
William Hjortsberg: Angyalszív

A regény oldalairól úgy csöpög a noir összes klasszikus ismertetőjegye, mint a vér egyes jeleneteinél a falakról – mégsem ezektől leszünk mocskosak, hanem attól a hangulattól, amit ezzel a teljes kelléktárral Hjortsberg játszi könnyedséggel teremt meg, miközben az ’50-es évek New Yorkjának utcáit róva a pokol legmélyebb bugyraiba vezet. Az út folyamán cinizmusa szórakoztat, társadalomkritikája elborzaszt, misztikus jegyei azonban kicsit mellékvágányra viszik a történetet, nem beszélve a nevekről, amelyek kissé szájbarágósra sikeredtek spoiler. Ezt leszámítva azonban meg kell hagyni, h a maga műfajában kihagyhatatlan darab.

3 hozzászólás
Balázs_Erőss>!
William Hjortsberg: Angyalszív

Egy igazi klasszikus, amit könyvben alig-alig ismerünk. A szerzőjét legalább is sose hallottam még.
A filmet hagyjuk most, mert bár én is azt láttam előbb (talán valamikor ’92-ben), a könyv hangulatát nem tudta visszaadni. Elismerem, hogy 27 év (atyaég!) alatt igencsak elfeledtem, már, de azt ki merem jelenteni, hogy a könyv ismét messze-messze jobb volt!
Zseniálisam sötét, nyomasztó, klasszikus krimi, brutál elemekkel.

1 hozzászólás
Párduc50 P>!
William Hjortsberg: Angyalszív

Érdekes könyv, végig izgalmas, kiválóan megírt történet. Nekem a befejezéssel voltak problémáim. Egyrészt kissé elkapkodottnak, elnagyoltnak tűnt, másrészt az addig logikusan felépített történet mibe csap át. Dolgok nincsenek megmagyarázva, szálak nincsenek összekötve. Összességében érdemes elolvasni.

3 hozzászólás
mate55>!
William Hjortsberg: Angyalszív

Hihetetlen, hogy évtizedek teltek el a krimi megjelenése óta /1978/, mégsem veszített semmit az értékéből. Sőt…. Megvan benne minden amiért a krimiket szeretni lehet. Hjortsberg egyszerűen zseniális, mintha egyenesen neki találták volna ki a krimiírást. Talán James Ellroy könyvei voltak rám ilyen hatással.

1 hozzászólás
Daniel_Cserhalmi IP>!
William Hjortsberg: Angyalszív

Nem tudom, mi lett volna, ha úgy olvasom el a könyvet, hogy nem ismerem annak befejezését. Bár a filmet nem láttam, de „sajnos” egyszer valaki mesélt róla, de ennek ellenére kíváncsi voltam, milyen az eredeti alapanyag. Nos, az elején egy hard boiled noir krimivel indulunk, a végére pedig kapunk egy természetfeletti történetet, és ez engem egyáltalán nem zavart, Stephen King sem csinálta ezt másképp. A maga nemében szerintem mindkét műfaj stílusjegyeit jól hozza, és a befejezés szerintem remek, bár tényleg nem tudom megítélni, mennyire lepődtem volna meg a csavaron, ha azt nem ismerem. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy tényleg jól felépített történet, szóval összességében elégedett vagyok vele.

egy_ember>!
William Hjortsberg: Angyalszív

Hát ez érdekes tapasztalat volt az emlékezet működéséről. Elég régen láttam az Angyalszívet, és olvasás közben eleinte úgy tűnt, hogy a film szépen végigköveti az eseményeket. Csak akkor fogtam gyanút, amikor az istennek sem akartunk eljutni New Orleansba. Akkor határoztam el, hogy újra megnézem a filmet. Nos alapvetően nem más a két történet ,de sok fontos részletben eltér.
Például sehol egy New Orleans. A könyv története végig New Yorkban, azon belül is leginkább a Harlemben játszódik, és a város nagyon is fontos szereplője a regénynek. Hemzsegnek a fényképfelvétel pontosságú, néhány sor tömörségű leírások az ötvenes évek New Yorkjáról.
A könyvbeli figurák sokkal kidolgozottabbak – ez persze nem róható fel a filmnek, ott kisebb tér és idő nyílik jellemábrázolásra. Először is a regénybeli Harry Angel sokkal lazább és keményebb, mint a Mickey Rourke által megformált figura. Nagydarab, hízásnak indult, rosszul öltözött pasas. Rövidre vágott őszülő hajjal és sűrű fekete bajusszal. ;-) Johnny Favorite alakja is jobban kibontakozik a feledés homályából, és nagyon érdekes, ahogy a nyomozás során Angelben kialakul a kép az ellenszenves bunkóról, aki ő maga. Alan Parker Lou Cyphre figurájából pedig teljesen hiányzik az a kicsinyesség, pitiáner akarnokság ami Hjortsberg szereplőjében megvan. Ja és a könyvben Harry Angel jófiú. Favoritenek voltak sötét dolgai, de Angel tiszta, a maga módján rendes ember, és nem ő követi el azokat a gyilkosságokat, amiket a filmben igen. Úgy gondolom, hogy ettől sokkal érdekesebb, csavarosabb az egész történet.
A filmben a narrációt is kiveszik Angel kezéből, illetve szájából. A könyvben végig ő kommentálja a szépen felépített cselekményt.

Árnyék82 P>!
William Hjortsberg: Angyalszív

Én a filmet láttam előbb, sok évvel ezelőtt és csak most futottam bele a könyvbe. Azonnal lecsaptam rá és nem bántam meg, mert így is nagyon jó!
Ízig-vérig noir New Yorkból, a misztikum és vudu szálaival befonva.
Az 50-es évek igazi hangulata van benne, egy cinikus magánnyomozóval aki megcsömörlött és lepukkant figura, de ettől még vág az esze.
Van itt minden ami kell egy eltűnt sztár, a jazz, bourbon, misztikum…no és sok kiontott vér.
A város és az emberi szív legmélyebb bugyraiba visz le a történet. Komor, borzongató és eredeti. Igazán izgalmas, fordulatos volt és nagyon tetszett, akár a film.
Megérte megszerezni!


Népszerű idézetek

vilostenonis>!

Rendszeresen meghívom magam egy italra, valahányszor hullát találok. Régi családi hagyomány.

164. oldal

RSH>!

Cyphre manikűrözött körmével megérintette a poharat, és kért még egyet az előzőből. Rögtön látszott: gondosan ápolt kezébe otthonosan simulhatna a korbácsnyél, akár Néróé vagy Hasfelmetsző Jacké is lehetett volna. Az ilyesféle kéz rendszerint császárokban és gyilkosokban folytatódik: ernyed, mégis halálos. Kegyetlen, elvékonyodó ujjai tökéletes szerszámok bármilyen gonosztetthez.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Louis Cyphre · Nero
>!

Cyphre elhessentett egy bodros füstkoszorút, közben az ujján egy akkora smaragd villant, ami előtt a pápa is térdre hullott volna.

Kapcsolódó szócikkek: Louis Cyphre
RSH>!

Behajtottam a kavicsos sétányra, és pár száz méternyi zötyögés után egy hatszintes, vöröstéglás György-korabeli épület bukkant elő a sűrű fenyőligetből. Első pillantásra inkább tűnt leánykollégiumnak, mint kórháznak.
A bejáraton túl azonban igazi szanatórium fogadott, fakó közintézmény-zöld falakkal. A szürke linóleumpadlón műteni lehetett volna. Az üveglappal borított recepcióspult egy széles falmélyedésben állt. Szemben vele hatalmas olajportré lógott a falon, rajta egy buldózer képű matróna – el sem kellett olvasnom az aranyborítású keretbe csavarozott névtáblát, hogy rájöjjek, magához a névadóhoz van szerencsém.

17. oldal

RSH>!

Zsebkendőmmel körbejártam a szobát, és mindent megtöröltem, amit a délutáni keresgélés közben megérinthettem. A pougkeepsie-i rendőrségen nem fogadnák kitörő lelkesedéssel, hogy egy nagyvárosi magánkopó öngyilkosságba szekálta az egyik prominens polgárukat. Azzal biztattam magam, hogy ha önkezűséget állapítanak meg, talán nem néznek körül ujjlenyomatokért – de közben azért szorgalmasan törölgettem.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magánnyomozó · Poughkeepsie (New York)
RSH>!

Az irodám egy századfordulón emelt, négyszintes téglarakásból nézett bánatosan az utcára. Az épületet már csak a szutyok és a galambgané tartotta össze.

5. oldal

RSH>!

[…] Tunéziában turnézott egy tábori színházi társulatban. Nem ismerem a pontos részleteket, csak annyi biztos, hogy az egyik délutáni előadáson megjelent a Luftwaffe, és olyan bombasikert hozott, amibe a társulat nagy része belepusztult.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luftwaffe · Tunézia
RSH>!

Mentem egy magállót a hetedik sugárúti magasvasúton a Times Square-ig, hogy kíméljem a cipőm talpát [.]

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: New York
RSH>!

Tizenegy emeletet megmászni kifejezetten jó ötlet, ha maratoni versenyre készül az ember, ám nem sok öröm akad benne egy tucat háborgó osztrigával a gyomorban. Nem is siettem el a felkapaszkodást, pár emeletenként megpihentem, belehallgatva a folyosókról szűrődő zeneórák kakofóniájába.

158. oldal

Kapcsolódó szócikkek: osztriga

Hasonló könyvek címkék alapján

Barry Lyga: Játszma
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza
Dean R. Koontz: Rejtekhely
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Stephen King: A kívülálló
Joe Hill: NOS4A2
Dan Wells: Csak a holttesteden át
Stephen King: A búra alatt