Az 1959-ben játszódó Angyalszív bravúros főhajtás a klasszikus hard-boiled irodalom előtt: Hammett és Chandler keménykötésű, cinikus magánnyomozó főhőse vágja-verekszi át magát egy sátáni konspiráció dzsungelén -egy tizenöt éve eltűnt slágerénekes kihűlt nyomait követve. Hjortsberg személyes helyismeretével, költői fantáziájával és finom nyelvi humorával szokatlan elemeket ad a kemény krimik minden tekintetben precízen rekonstruált téma- és formavilágához. Miközben a regény lapjain pusztulásra ítélt épületeivel és kihalás szélén álló, jellegzetes figuráival együtt megelevenedik a korabeli New York, a megkeseredett, kiégett, középkorú főhős vudu-hívőket, varázslónőket és sátánimádókat útba ejtve jut egyre közelebb a döbbenetes igazsághoz – amely még azok számára is tartogat néhány meglepetést, akik pontosan ismerik a filmet.
Angyalszív 48 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1978
A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
New York · Poughkeepsie (New York) · Tunézia
Kedvencelte 5
Most olvassa 1
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 22
Kiemelt értékelések
Tökéletes noir irodalom, ami a zsáner összes jellegzetes stílusjegyét felvonultatja, pontosan úgy, ahogy az a krimiszerzők nagykönyvében meg van írva.
Végy egy kiégett, cinikus nyomozót és burkold sűrű szivarfüstbe, itasd mérhetetlen mennyiségű bourbon whiskyvel és hozzá a sok jeget se felejtsd el. Bolyongjon az 1950-es évek New Yorkjában és lehetőleg éjszaka érjen a Harlembe, hallgassa a helyi lokálban fájdalmasan felsíró bluest és gondoljon a vudu hazájára, New Orleansre. Felváltva ölelje egy tüzes karibi szépség és püföljék laposra üldözői, és bár az olvasó aggódik érte, ő mindkét helyzetben hősiesen helytáll. Találkozzon rituális gyilkosságokkal és annyi misztikus elemmel, amennyit csak a sötét afro-amerikai bűbáj elbír.
Bár a főszereplőt Angelnek hívják, a regény dramaturgiája határozottan ördögi, és kiváló hátteret nyújt hozzá a laza csuklómozdulatokkal felskiccelt ötvenes évekbeli New York.
„ Jesszumpepi, óhogyaza…..” az első szavaim miután a könyv végére értem, cenzúrázva.
Ez egy nagyon jó könyv, kérem mindenkinek várólistára kerülését, akik még nem olvasták, de szeretik misztikus krimiket. Nem értem, hogy tudott eddig ez a könyv kicselezni engem?
A filmet láttam, de semmi emlékem róla, max a szereplők, hisz rajta vannak a borítón.
Nagyon jól visszaadta az író az 50' évek Amerikáját, az embereket, a beszédstílust, a vudut, a a a mindent….
A történet……..szintén zseniális, de a vége….irgum-burgum, miért???Egész este ezt rekonstruáltam magamban, hogy akkor hogyan kivel miért mi lett mi van???
Megnézni a filmet ismét, muszáj lesz!!!
Fogalmam sincs, hogy kerülhetett el a könyv és a film is, a szerzőről pedig nem is hallottam. Hála drága figyeltjeimnek, tökéletes évkezdetet teremtett. Vérbeli noir New Yorkból, misztikummal és vuduval. 50-es évek, cinikus magánnyomozó, eltűnt sztár, bourbon, jazz, soul, angyalok és démonok, na meg nem kevés gyilok. Letehetetlenül izgalmas, csavaros, meglepő. A filmet is meg kell néznem.
A regény oldalairól úgy csöpög a noir összes klasszikus ismertetőjegye, mint a vér egyes jeleneteinél a falakról – mégsem ezektől leszünk mocskosak, hanem attól a hangulattól, amit ezzel a teljes kelléktárral Hjortsberg játszi könnyedséggel teremt meg, miközben az ’50-es évek New Yorkjának utcáit róva a pokol legmélyebb bugyraiba vezet. Az út folyamán cinizmusa szórakoztat, társadalomkritikája elborzaszt, misztikus jegyei azonban kicsit mellékvágányra viszik a történetet, nem beszélve a nevekről, amelyek kissé szájbarágósra sikeredtek spoiler. Ezt leszámítva azonban meg kell hagyni, h a maga műfajában kihagyhatatlan darab.
Egy igazi klasszikus, amit könyvben alig-alig ismerünk. A szerzőjét legalább is sose hallottam még.
A filmet hagyjuk most, mert bár én is azt láttam előbb (talán valamikor ’92-ben), a könyv hangulatát nem tudta visszaadni. Elismerem, hogy 27 év (atyaég!) alatt igencsak elfeledtem, már, de azt ki merem jelenteni, hogy a könyv ismét messze-messze jobb volt!
Zseniálisam sötét, nyomasztó, klasszikus krimi, brutál elemekkel.
Érdekes könyv, végig izgalmas, kiválóan megírt történet. Nekem a befejezéssel voltak problémáim. Egyrészt kissé elkapkodottnak, elnagyoltnak tűnt, másrészt az addig logikusan felépített történet mibe csap át. Dolgok nincsenek megmagyarázva, szálak nincsenek összekötve. Összességében érdemes elolvasni.
Hihetetlen, hogy évtizedek teltek el a krimi megjelenése óta /1978/, mégsem veszített semmit az értékéből. Sőt…. Megvan benne minden amiért a krimiket szeretni lehet. Hjortsberg egyszerűen zseniális, mintha egyenesen neki találták volna ki a krimiírást. Talán James Ellroy könyvei voltak rám ilyen hatással.
Nem tudom, mi lett volna, ha úgy olvasom el a könyvet, hogy nem ismerem annak befejezését. Bár a filmet nem láttam, de „sajnos” egyszer valaki mesélt róla, de ennek ellenére kíváncsi voltam, milyen az eredeti alapanyag. Nos, az elején egy hard boiled noir krimivel indulunk, a végére pedig kapunk egy természetfeletti történetet, és ez engem egyáltalán nem zavart, Stephen King sem csinálta ezt másképp. A maga nemében szerintem mindkét műfaj stílusjegyeit jól hozza, és a befejezés szerintem remek, bár tényleg nem tudom megítélni, mennyire lepődtem volna meg a csavaron, ha azt nem ismerem. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy tényleg jól felépített történet, szóval összességében elégedett vagyok vele.
Hát ez érdekes tapasztalat volt az emlékezet működéséről. Elég régen láttam az Angyalszívet, és olvasás közben eleinte úgy tűnt, hogy a film szépen végigköveti az eseményeket. Csak akkor fogtam gyanút, amikor az istennek sem akartunk eljutni New Orleansba. Akkor határoztam el, hogy újra megnézem a filmet. Nos alapvetően nem más a két történet ,de sok fontos részletben eltér.
Például sehol egy New Orleans. A könyv története végig New Yorkban, azon belül is leginkább a Harlemben játszódik, és a város nagyon is fontos szereplője a regénynek. Hemzsegnek a fényképfelvétel pontosságú, néhány sor tömörségű leírások az ötvenes évek New Yorkjáról.
A könyvbeli figurák sokkal kidolgozottabbak – ez persze nem róható fel a filmnek, ott kisebb tér és idő nyílik jellemábrázolásra. Először is a regénybeli Harry Angel sokkal lazább és keményebb, mint a Mickey Rourke által megformált figura. Nagydarab, hízásnak indult, rosszul öltözött pasas. Rövidre vágott őszülő hajjal és sűrű fekete bajusszal. ;-) Johnny Favorite alakja is jobban kibontakozik a feledés homályából, és nagyon érdekes, ahogy a nyomozás során Angelben kialakul a kép az ellenszenves bunkóról, aki ő maga. Alan Parker Lou Cyphre figurájából pedig teljesen hiányzik az a kicsinyesség, pitiáner akarnokság ami Hjortsberg szereplőjében megvan. Ja és a könyvben Harry Angel jófiú. Favoritenek voltak sötét dolgai, de Angel tiszta, a maga módján rendes ember, és nem ő követi el azokat a gyilkosságokat, amiket a filmben igen. Úgy gondolom, hogy ettől sokkal érdekesebb, csavarosabb az egész történet.
A filmben a narrációt is kiveszik Angel kezéből, illetve szájából. A könyvben végig ő kommentálja a szépen felépített cselekményt.
Én a filmet láttam előbb, sok évvel ezelőtt és csak most futottam bele a könyvbe. Azonnal lecsaptam rá és nem bántam meg, mert így is nagyon jó!
Ízig-vérig noir New Yorkból, a misztikum és vudu szálaival befonva.
Az 50-es évek igazi hangulata van benne, egy cinikus magánnyomozóval aki megcsömörlött és lepukkant figura, de ettől még vág az esze.
Van itt minden ami kell egy eltűnt sztár, a jazz, bourbon, misztikum…no és sok kiontott vér.
A város és az emberi szív legmélyebb bugyraiba visz le a történet. Komor, borzongató és eredeti. Igazán izgalmas, fordulatos volt és nagyon tetszett, akár a film.
Megérte megszerezni!
Népszerű idézetek
Rendszeresen meghívom magam egy italra, valahányszor hullát találok. Régi családi hagyomány.
164. oldal
Cyphre manikűrözött körmével megérintette a poharat, és kért még egyet az előzőből. Rögtön látszott: gondosan ápolt kezébe otthonosan simulhatna a korbácsnyél, akár Néróé vagy Hasfelmetsző Jacké is lehetett volna. Az ilyesféle kéz rendszerint császárokban és gyilkosokban folytatódik: ernyed, mégis halálos. Kegyetlen, elvékonyodó ujjai tökéletes szerszámok bármilyen gonosztetthez.
9. oldal
Cyphre elhessentett egy bodros füstkoszorút, közben az ujján egy akkora smaragd villant, ami előtt a pápa is térdre hullott volna.
Behajtottam a kavicsos sétányra, és pár száz méternyi zötyögés után egy hatszintes, vöröstéglás György-korabeli épület bukkant elő a sűrű fenyőligetből. Első pillantásra inkább tűnt leánykollégiumnak, mint kórháznak.
A bejáraton túl azonban igazi szanatórium fogadott, fakó közintézmény-zöld falakkal. A szürke linóleumpadlón műteni lehetett volna. Az üveglappal borított recepcióspult egy széles falmélyedésben állt. Szemben vele hatalmas olajportré lógott a falon, rajta egy buldózer képű matróna – el sem kellett olvasnom az aranyborítású keretbe csavarozott névtáblát, hogy rájöjjek, magához a névadóhoz van szerencsém.
17. oldal
Zsebkendőmmel körbejártam a szobát, és mindent megtöröltem, amit a délutáni keresgélés közben megérinthettem. A pougkeepsie-i rendőrségen nem fogadnák kitörő lelkesedéssel, hogy egy nagyvárosi magánkopó öngyilkosságba szekálta az egyik prominens polgárukat. Azzal biztattam magam, hogy ha önkezűséget állapítanak meg, talán nem néznek körül ujjlenyomatokért – de közben azért szorgalmasan törölgettem.
34. oldal
Tizenegy emeletet megmászni kifejezetten jó ötlet, ha maratoni versenyre készül az ember, ám nem sok öröm akad benne egy tucat háborgó osztrigával a gyomorban. Nem is siettem el a felkapaszkodást, pár emeletenként megpihentem, belehallgatva a folyosókról szűrődő zeneórák kakofóniájába.
158. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Barry Lyga: Játszma 92% ·
Összehasonlítás - Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza 90% ·
Összehasonlítás - Dean R. Koontz: Rejtekhely 86% ·
Összehasonlítás - Bret Easton Ellis: Amerikai psycho 80% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A bárányok hallgatnak 92% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A kívülálló 90% ·
Összehasonlítás - Joe Hill: NOS4A2 89% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Csak a holttesteden át 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A búra alatt 87% ·
Összehasonlítás