A ​herceg menyasszonya 89% 124 csillagozás

Nekem ez nagyon bejött!
Adott egy mese, ami önmagában nem volna akkora nagy szám (bár tele van blődségekkel, amiktől persze mégsem hétköznapi), de Goldman olyan történetet körített hozzá, ami rendkívül érdekessé és szórakoztatóvá tette számomra a könyvet. Vagy könyveket :P :) Én rendkívül élveztem az egészet. Azt a kimondottan hosszú bevezető szakaszt is. Sőt! Nagyon jól megalapozta a szerző Morgenstern meséjét, amit aztán rengeteg megjegyzéssel szabdalt fel, engem mégse zökkentett ki. Pontosabban az ő beszúrásaitól éreztem inkább kerek egésznek a történetet. Nyilván én is rákerestem Morgenstern könyvére, hogy mégis mennyire valósak is a valósnak tűnő dolgok, és spoiler ez csak emelte a teljes sztori ázsióját.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tíz éves kisfiú, aki egy betegség miatt nagyon nyűgős volt, ezért az édesapja elkezdett olvasni neki egy mesekönyvet, hogy megnyugtassa. Olyan jól sikerült a projekt, hogy a fiúcska kedvence maradt felnőtt korában is a történet, és amikor a saját fia 10 éves lett, úgy érezte, eljött az idő, hogy ő is megismerkedjen a varázslatos történettel. Azonban a gyermek lazán közölte, hogy dögunalom a cucc, amit apuka kénytelen volt belátni, és mivel amúgy ő volt Hollywood egyik legjobb forgatókönyvírója (csak annyit mondanék, hogy Butch Cassidy és a Sundance kölyök), nekilátott, hogy izgalmassá tegye a régi mesét. Az eredmény egy nagy sikerű könyv, amelyből filmadaptáció is készült, ezért nagyon kíváncsan vágtam bele az elolvasásába. Le sem tudtam tenni ezt a besorolhatatlan műfajú könyvet, amely sokszorosan könyv a könyvben, Goldman nem szívbajos, a feje tetejére állít minden műfaji sablont, így a sima romantikus meséből egy megzabolázhatatlan humorú, akciódús, sírva nevetős valami lesz, amelynek tökéletesen kiszámíthatatlanok a fordulatai, olyan szinten van túltolva, hogy az már fáj, és ajándék minden sora a betűk szerelmeseinek. Zseniális darab, mindenkinek csak ajánlani tudom!
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/02/20/konyvkritika_w…

Egy régen olvasott (pont 10 évvel ezelőtt volt hozzá szerencsém először) és kedvencnek talált könyv újraolvasása óhatatlanul is magában rejti a kockázatot, hogy nem fogja megütni azt az elvárt szintet és színvonalat ami miatt annak idején lenyűgözött és kedvenc olvasmányaim közé soroltam. Épp ezért ambivalens érzésekkel vettem kezembe Goldman könyvét. Egyfelől nagyon vártam, hogy újra elmerülhessek az emlékeim szerint nagyszerű és igen szórakoztató kalandban, ugyanakkor meg félve halogattam az olvasást, nehogy csalódom kelljen egy régi, nagy kedvencben. Végül azonban arra kellett rájönnöm, hogy felesleges volt aggódnom, a könyv most is működött és hatott rám, csak épp teljesen másképp, mint korábban…

Először persze megint a magyar kiadás borítóján szörnyülködtem el, hogy mennyire nem passzol a könyvhöz, történethez. Igazán megérdemelne egy igényesebb, szebb, hangulatosabb borítót, ami tényleg ráhangolja az olvasót a történetre, vagy legalább felkelti az érdeklődést. De ez? Botrány.

A történet most is magával ragadott és igen gyorsan visszajöttek a régi, kedves emlékek. Egy percig sem kell, de nem is lehet komolyan venni semmit. Egy laza, vicces, odaszólós, kifigurázós mese az egész. 18-as karika mellett tömören azt is mondhatnám, hogy kardozós-b@szós vagy már 12-es karika mellett azt is mondhatom, hogy tankos-romantikus csak tank nélkül. Mert romantika az van benne bőven, csak nem épp csöpögős vagy sablonos és unalmas, hanem kifordított, torz és bugyuta. De kardozás és csihi-puhi is akad benne, nem is kevés, épp csak annyi, amennyi egy jó kis ifjúsági kalandregényhez kell. Kis dráma, sőt néhol meglepően durva jelenetek is vannak benne, mint egy jó akciófilmben. De hát mit várunk egy remek forgatókönyvírótól, aki még némi alternatív valóságot, mint mellékes, másik szálat is belesző a történetbe? S végül se többet, se kevesebbet nem kapunk, mint egy remek, szórakoztató kalandregényt.

Megúsztam tehát, nem csalódtam most Goldman regényében. Marad a kedvencek között, s ha nem is fogom 10 évente újraolvasni, azért a könyv alapján készült filmet most már csak illene megnéznem valamikor…

Örülök, mert A herceg menyasszonyával egy újabb fantasy klasszikust vehettem a kezembe. Ha nem vennék részt egy hard fantasy kihívásban, ez a könyv kimaradt volna az életemből egészen biztosan. Ami azért így utólag sajnálatos lett volna.
Maga a mese része annyira azért nem nyűgözött le; így felnőtt fejjel ez a kalandozós, kardozós, rosszban sántikálós történet már nagyon nem nekem való. ENNEK ELLENÉRE az írói narráció és a sok dőlt betűs rész nagyon feldobta a könyvet, és egy idő után nehéz volt nem arra gondolnom, hogy William Goldman mennyire jó fej emberke lehetett a való életben. :) Ritkán merül fel bennem olvasás közben, hogy élmény lehetett ismerni az írót, de itt ezt éreztem. :)

Nekem ez a könyv tetszett. Először azt hittem, hogy rossz könyvet kezdtem el olvasni, mivel az előszó 35 oldal hosszú. Viszont érdekes volt és szórakoztató. Aztán elkezdődött az igazi történet. Sokat nevettem, mert a szereplők totál hülyék, de a jó értelemben. Olyan hülyeségeket beszéltek néha, hogy tényleg sokat nevettem. Volt persze kevésbé érdekes rész is, de összességében nem volt unalmas. Pitypang és Márkó története is nagyon kacifántosan alakult, megismertük a rosszfiúk háttér történetét is. Az igazság az, hogy Inigo története tetszett az egész könyvben a legjobban. William Goldman pedig gyakran kibeszél az olvasóhoz, ami szintén adott pluszt a könyvhöz. Néha ugyan zavaró volt, amikor éppen valami nagy izgalom kellős közepébe rondított bele, hogy jajj inkább haladjunk már, viszont sokszor kellett oda az is, amit ő közbeszúrt. Egy kihívás miatt választottam csak, de nekem megérte elolvasni, kellemes időtöltés volt :)

Nem tudom, hogy konkrétan mi lehet az, hogy antimese, de William Goldman nagyszerű történetet írt belőle! Váratlan, fordulatos, érdekes, vicces, ámulatba ejtő és egyedül álló!
Azt hiszem az elolvasása után ezentúl jobban oda fogok figyelni az olvasmányaimra, mert én MINDENT ELHITTEM Goldman- nak, amit csak az olvasóival elhitetni akart!

Nehéz lesz szavakba öntenem az érzéseimet.
Ismét egy véletlen találkozás könyv és közöttem, és ismét életreszóló élmény lett e találkozásból.
Még nem tudtam eldönteni, hogy a meglévő címkékből melyiket tenném én a történetre, valószínű, hogy mindegyikük elegyét, de még nem találtam meg a megfelelőt.
Nagyon tetszett már az eleje is, ahogyan bevezeti Goldman a könyvét, és onnantól kezdve egyszerűen nem tudtam letenni.
Külön élveztem a közbeeső hozzászólásokat, megjegyzéseket.
Néha ugyan nem lehetett tudni, melyik században vagyunk is éppen, például kezdetleges eszközöket használtak, ugyanakkor olyan kifejezések fordultak elő, mint rabomobil, brutálbrigád, szendvics, terrortámadás.
Sokszor jó lenne más könyvben is, ha valaki előolvasná számomra, és kivenné az úgymond felesleges részeket, pár mondatban elmesélve, hogy a kihagyott oldalakon mi történt.
Egyedül a hosszúra sikeredett vívási akrobatikák untattak, de igyekeztem magam túltenni rajtuk, és „falni” a további oldalakat.
Fondorlatos, cseles volt, amikor egy-egy résznél elhangzott, hogy valójában nem is így történt, de történhetett volna úgy is.
Ilyenkor egy interaktív előadáson éreztem magam, mintha én is beleszólhattam volna itt-ott.
Hol mese, hol krimi, hol szatíra, hol komédia, hol gúny, hol ármány, hol szerelem…
Olyan volt, mint a fény-árnyék hatás.
Annyira beleéltem magam, hogy megszűnt a külvilág, nem volt különbség nappal és éjszaka között, mindegy volt, hogy korog a gyomrom, hogy ég a szemem, minden mindegy volt, csak olvashassak.
Száz és ezer csillag, el vagyok bűvölve.
Kis idő kell, hogy lecsillapodjak, de biztos, hogy nem utoljára volt a kezemben.

Film is készült a regényből*, azt láttam előbb. Ledermedtem, lesokkolódtam, akkora hülyeség volt, de pozitív értelemben, hogy könnyesre röhögtem magamat. Amikor nagy nehezen beszereztem, a könyvvel sem jártam másképpen.

Könyv a könyvben a könyvben, hármas játék. Hogy mi igaz, döntse el, aki tudja! Ha akarja. Én nem akarom. Csak veszettül élveztem olvasni! Egy oldal/egy röhögés nagyjából meg volt, néha több is. S valóban, a szerelem a legjobb dolog a világon! Én a kanalas orvosság elé teszem! Ha hasonlítani feltétlenül szükséges, akkor legelőszőr a Galaxis útikalauz, meg a Gyalog galopp jut eszembe róla. Az, hogy nem lett annyira népszerű, annak oka van. Csak nem tudom, mi az, mert meérdemelte volna.

Külön dicséret a fordítónak a fordításért is, meg a nagyon élvezhető utószóért! Ezek miatt megbocsátható neki a borító is, amiért kár volt: nem ad vissza semmit, nem utal semmire, s még csak a stílusa sincse. Vagyis semmi köze nincsen a könyv tartalmához. Majd legközelebb. S hogy-hogy ezt a könyvet tizenkilenc éve nem adták ki újra?

Külön dicséret a fordítónak a fordításért is, meg a nagyon élvezhető utószóért. Ezek miatt megbocsátható neki a borító is, amiért kár volt: nem ad vissza semmit, nem utal semmire, s még csak a stílus sincsen benne sehol. Majd legközelebb.

* https://www.youtube.com/watch…

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, aztán az első fejezet olvasása közben rájöttem, hogy láttam a filmfeldolgozást. De kizárólag a tanárnő biztató szavai derengtek fel az emlékezetemben, semmi egyéb. (Szóval megint meg kell majd néznem…) Így a saját fantáziámra kellett hagyatkoznom, amikor találkoztam végre a mesebeli szereplőkkel. A több síkon folyó eseményeken remekül szórakoztam. Külön hálás voltam, azokért a részekért, amikor az átdolgozott kiadásban néha felbukkant Billy és az apukája, amint A herceg menyasszonyát meséli. Kár hogy az nem derült ki hogyan tetszett mindez a dagadt Jasonnek, aki miatt megszületett Morgenstern történelmi regényének átirata. Valamint kíváncsi lennék hányan írtak végül a kiadónak, hogy szeretnék megkapni a könyvből sajnos kimaradt kibékülési jelenetet.

Keresgéltem az olvasnivalók közt,s habár többször is szembejött ez a könyv, újra és újra elodáztam a könyv megismerését. A cím valami romantikus olvasmányt juttatott eszembe és ezt az elgondolást erősítette a borító is. Hát, maradjunk annyiban, hogy van benne az is, de még sok más is felbukkan. Nem is tudom, hogy besorolható-e egyértelműen valahová ez a könyv. Az biztos, hogy sok minden van benne: „Vívás. Verekedés. Kínzás. Méreg. Igaz szerelem. Gyűlölet. Bosszú. Óriások. Vadászok. Rossz emberek. Jó emberek. Legeslegszebb asszonyok. Kígyók. Pókok. Minden rendű és rangú szörnyek. Fájdalom. Halál. Bátor férfiak. Gyáva férfiak. Legeslegerősebb férfiak. Üldözések. Menekülések. Hazugságok. Igazságok. Szenvedély. Csodák.” S tényleg ezek benne vannak, persze legtöbbször nem a megszokott formában. Sőt! Jó párszor vártam a szokásos fordulatot, de nem az következett be. A szerelmes megtörhető, megölhető (persze van feltámadás is), a lány kész máshoz menni feleségül stb. Felejtsük el itt a kliséket, mert sokszor hoppon maradunk, ha ezekkel hozakodunk elé.
Eleinte furcsálltam, hogy miért fűz ilyen hosszú magyarázatot a könyvhöz a szerző, majd azt is, hogy miért érzi szükségét más szerző könyvének átírását, rövidítését. Hogy aztán kiderüljön a turpisság. A magyarázatok, rövidítések, összefoglalások még jobban színesítették a történéseket.
Érdekes olvasmány.