Szélcsend (Tengeri-trilógia 2.) 18 csillagozás

William Golding: Szélcsend William Golding: Szélcsend

William ​Golding – A legyek ura, A torony, A piramis és más regények Nobel-díjas szerzője – 1980-ban jelentette meg a Beavatás című regényét, egy tengeri trilógia első kötetét. Az önmagában is kerek egészként megálló második kötet, a Szélcsend, 1987-ben látott napvilágot. Színtere megegyezik a Beavatás-éval: a kimustrált hadihajó, amely a napóleoni háborúk vége felé Ausztráliába tart, fedélzetén az ifjú nemesúrral. Edmund Talbottal, aki a gyarmati kormányzásban szeretne megindulni a ranglétrán. Mint ahogy a Beavatás-ban, Talbot ebben a könyvben is naplót ír a hajón történtekről, ezúttal azonban nem keresztanyjának, hanem önmagának. Látszólag nincs sok írnivalója: a hajó Afrika partjainál vesztegel a szélcsendben – ami azonban alkalmat ad Goldingnak, hogy kiváló hangulatteremtő művészetével nyűgözze le az olvasót, s elmélyítse a szereplőkről az előző kötetben felvázolt képet. Amikor a szél feltámad, a részeg másodtiszt felelőtlensége miatt a hajó elveszíti főárboca csúcsát,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Európa, Budapest, 2010
326 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630789912
>!
Európa, Budapest, 2008
284 oldal · ISBN: 9789630785242 · Fordította: Vághy László
>!
Európa, Debrecen, 1993
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630756048 · Fordította: Vághy László · Illusztrálta: Kállay Judit

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
ervinke73
William Golding: Szélcsend

Kevés unalmasabb helyet lehet elképzelni egy, a tenger közepén szélcsendben veszteglő vitorláshajónál. Gondolom, egy idő után a tenger végtelenségének és nyugalmának élvezete is elvész. Egy ilyen szituációban íródott napló sem lehet a házi körömápolást új dimenziókba helyező izgalmas olvasmány. Ha nem Golding írja. Merthogy a mester olyan nyelvi leleménnyel, korhűen ízletes elbeszélésmódban, finom humorral tárja elénk a mozdulatlanságra kárhoztatott hajó mindennapjait, hogy akár azonnal indulnánk is utasnak oda. Ja, hogy ez a hajó nem megy sehová!

>!
Gabber777
William Golding: Szélcsend

Az első kötet nyomasztó hangulata után, kicsit talán oldottabb folytatás. A történet kissé nehezen alakul, bár a főhős jellemfejlődése töretlen. Nem éreztem egységes műnek, mint az előző részt, mivel a vége kissé befejezetlen, már a következő könyvre utal. Az író jól érzékelteti mennyire könnyen átlendülünk a mellettünk lefolyó emberi tragédiákon. A hajós szín ellenére, engem ez a történet/dráma kevésbé kötött le.

>!
vvn_e
William Golding: Szélcsend

Elég nyögve indult ez is, ráadásul két oldal után éreztem, hogy itt bizony nincs rendben valami, egészen más a hangvétele a dolgoknak, mint eddig, nem volt az sem tiszta, hogy bár jóban voltak, mi ez a hirtelen nagy barátság Edmund és Summers között, szóval elég karakteridegen volt minden, mintha nem is ennek az előzményét olvastam volna, nem sokkal előtte.
Egy valamire tudtam csak gyanakodni, meg is néztem gyorsan, hát persze más a fordító, ez az elején nagyon szembetűnő volt; és e mellé még az is társult, hogy Edmund se igazán tudta, kinek és milyen céllal ír most, válságban szenvedett irodalmilag ezért, olyan semmilyen lett az eleje, de végül belerázódott, belerázódtunk.
Igen, mind a hárman, Edmund a naplóírásba, a fordító a történetbe, én pedig a könyv olvasásába.
Bár ahogy Edmund sokszor le is írta (bocsánat, hogy nem az írót emlegetem, de ez Edmund naplója, tehát élő lélegző karakterként kezelem) az elején, nem történik semmi, az előző naplója csak a véletlen drámája miatt kerekedett ki olyan szépen.
És ez igaz, ennek szellemében ír, de csak kerekedik ez a történet is, bár persze – természetesen – nincs meg az a drámai íve, inkább az emberi jellemek az érdekesek, hogy hogyan reagálnak bizonyos helyzetekre és Edmund is folyamatosan fejlődik és kevésbé „Lord” már, bár az nagyon is jól megy neki és tud olyan méltóságos uras lenni, hogy csak na, mellesleg szerelmesnek meg rendkívül aranyos (a filmben van egy kedvenc részem, arra, hogy milyen mikor szerelmes, ez sajnos a könyvben nincs benne, de nagyon bele illene ide is)

Mellesleg, milyen kemény feje van már, potom háromszori agyrázkódása volt, plusz még szerelmes is lett.

>!
fukszia
William Golding: Szélcsend

Becsületből végigolvastam. Nem sokkal volt gyengébb, mint az első része, de nem igazán kötött le. Aki szereti a tengeren történő „viharos” eseményeket, annak jó olvasmány. Én szeretek a szárazföldön kalandozni. :)
Most elkezdem a Zsarátnokot ( a trilógia befejező részét), hogy teljes legyen a kép és lássam a főhős személyiségének fejlődését, annak végkifejletét. De jaj, továbbra is a himbálózó hajón fogom múlatni az időm.

>!
timroz
William Golding: Szélcsend

Zseniális, ahogy Golding a semmi közepén veszteglő hajót is megtölti izgalmas eseményekkel!


Népszerű idézetek

>!
vvn_e

Edmund, fővesztés terhe mellett ünnepélyesen felszólítalak: légy íróvá!

8. oldal

>!
vvn_e

Kerestetik: hős, új naplóm számára; új hősnő; egy kellőképpen sötét lelkű cselszövő; valamint különféle komikus figurák: ha el nem űzhetik, legalább enyhítsék tengermély unalmam!

11. oldal

>!
vvn_e

(…) Ön azonban, látom, álmodozónak vél.
Charles velem nevetett.
– Nincs abban semmi rossz, feltéve, ha a jövőjét és nem a múltját színezgeti.

16. oldal

>!
Jeanette

– Ön is jelen volt!
– Testi értelemben igen, ám teljességgel öntudatlanul. Felfogóképességemtől ugyanis átmenetileg megfosztott, mint bizonyára tudja, koponyámnak egy elszabadult kötélvéggel való érintkezése.

86. oldal (6. - A nagy nap)

>!
Jeanette

… Egyébként is: ami másnak badarság, egyes kiválasztottaknak értelemmel bír.

101. oldal (7. fejezet)

>!
Jeanette

Ez, lám, a hideg és józan elme, az óvatos, diplomatikus intellektus büntetése: addig-addig halogatja-titkolja szenvedélyét, míg az kitör, és maga alá gyűri, minél váratlanabbul, annál féktelenebb erővel!

159. oldal (11. fejezet)

>!
vvn_e

(…) megvallván, hogy aggasztóan züllöttnek érzem magam az írói hivatáshoz (…)
– Kedves uram! Igyon csak ugyanebben az ütemben tovább, és szavamra, Angolhon legjelesebb írója válik magából!

314. oldal

>!
vvn_e

– Kézzelfogható, gyakorlati tervem – és ez már nem ábránd –: pályafutásom egy alkalmas pillanatában megnősülök.
– Csakugyan? Már aggódtam. Szabad megkérdeznem – az ifjú hölgy, jövendőbelije vajon ki van-e szemelve már?
– Hogy képzeli? Én mint hősszerelmes! Micsoda regényes hajlamokat tulajdonít nekem! Romeo és Júlia… Annál azért több sütnivalóm van! Adjon tíz évet – azután, esetleg, ha meglelem azt a nálam jó tíz-tizenkét évvel fiatalabb, előkelő, vagyonos, szépséges…
– Jelenleg pelenkás korú…
– Pontosan.
– Sok boldogságot kívánok.

16-17. oldal

>!
vvn_e

– Gondolatmenetét folytatva, uram, az ágyúgolyó ideáját leghívebben ama szubjektumnak adódik alkalma megalkotni, akinek épp lecsapni készül a fejét
– Ha jön, hát jön – kinek-kinek a maga végzete!

47. oldal

>!
vvn_e

Odanéztem, amerre fordult – s egek! A keresztárboc csúcsába mennykő csapott sisteregve, s lefutván izzó fehér lávává olvasztotta a villámhárító vasát! Az árboc kettéhasadt; forgácsok-szilánkok repültek szerteszét a ködben. A fedélzet megnyílott a fejem fölött… rám dőlt, hamuvá perzselt a cseppfolyós villamosság! Az ajtóban csodaszép leány állott fehér fényglóriából övezetten!

104-105. oldal


A sorozat következő kötete

Tengeri-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sven Delblanc: Speranza
Mary Renault: Thészeusz ifjúsága
Mary Renault: A királynak meg kell halnia
Celia Rees: Kalózok!
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem
Arthur Ransome: Fecske-völgy
Patrick O'Brian: Kapitány és katona: Déltengeri kalandok
Leo Kessler: Hajókaraván a katasztrófába
Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze
Fabian Lenk: Drake kapitány, a királynő kalóza