Ripacs ​Martin 42 csillagozás

William Golding: Ripacs Martin William Golding: Ripacs Martin William Golding: Ripacs Martin

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Golding harmadik regénye, a Legyek ura és az Utódok után, az 1956-ban keletkezett Ripacs Martin, életművének legtalányosabb darabja; formai és tartalmi szempontból egyaránt újat jelent. Az óceán magányos sziklaszirtjére vetődött hajótörött mindvégig az ájulás és az öntudat határán, az embert meghatározó legerősebb ösztön hajtóerejétől indíttatva, küzd a reménytelennek tűnő túlélésért. Látszólag napokig, valójában percekig. A vízbeesés pillanatától a tudat utolsó felvillanásáig követi az író hősének kétségbeesett erőfeszítéseit, csapongó, múltat idéző asszociációit. Az óceán sziklaszigetének Robinsonja, Christopher Hadley Martin tartalékos tengerészhadnagy, civilben színész, a rendezői önkény örökös kiszolgáltatottja, alkoholmámorok hazug kiteljesedéseibe menekülő, két lábon járó középszer, az önmegvalósítás kudarcának áldozata, a regény tragikus iróniája folytán élete legnagyobb, emberformáló élményébe hal bele.

Eredeti megjelenés éve: 1956

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Európa, Budapest, 2007
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783521 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
182 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631516458 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Magvető, Budapest, 1968
226 oldal · keménytáblás · Fordította: Göncz Árpád

1 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
William Golding: Ripacs Martin

Ne riasszon vissza senkit e könyv szerény százaléka – ha valaki szereti a moralizálást és a fineszes szövegeket, akkor ez az ő könyve lehet. (Én például szeretem.) A kiindulási pont mintha A Legyek urát ismételné – a klasszikus hajótörés-jelenet, ami ugye a társadalomból való kizuhanás szimbólumaként is értelmezhető. (Golding amúgy is szereti a szimbólumokat.) Csak amíg ott egy egész kollektíva pottyan egy lakatlan szigetre, tehát módjuk nyílik új társadalmat építeni, addig Ripacs Martin tökegyedül vergődik ki a maga sziklazátonyára. Adja magát az összevetés Robinsonnal, minden hajótörés-regények koronahercegével is: Mr. Crusoe a maga magasztos protestáns etikájával rögtön nekiáll felépíteni a saját civilizációját, de olyan hitelesen, hogy még alsóbb néposztályt is szerez magának – ám Golding hősének erre esélye sincs. Egyfelől nyilván azért, mert a maga csoffadt sziklazátonyán maximum a barnamoszat-termesztés terén érhetne el kiugró sikereket, de ennél is fontosabb, hogy Martin nem hős, hanem bűnös, akinek nincs határozott erkölcsi kapaszkodója, ezért csak és kizárólag a túlélésre játszhat. És aki csak túlélésre játszik, az szükségképpen veszít végül, hacsak véletlenül nem örökéletű. Nem elhamarkodott a kijelentés, miszerint (a katolikus) Golding itt tulajdonképpen a Purgatórium metaforáját spoiler mutatja be az olvasónak. Ami megmagyarázza ezt a helyenként lázálomszerű, nehezen feldolgozható mikrorealista textúrát is: Golding ugyanis ezzel kényszeríti bele az olvasót abba, hogy maga is megjárja a tisztítótüzet a főszereplővel, ő is ott heverjen vele a szélmarta sziklán, a teljes kilátástalanságban – közelről lássa Martint kínlódni, és közelről lássa közben bűneit is. Aztán döntse el, hogy meg tud-e neki bocsátani.

3 hozzászólás
regulat>!
William Golding: Ripacs Martin

Adva van egy könyv, amiről (igen, utánaolvastam), illik tudni az olvasónak, hogy remekmű, egy tökéletesre csiszolt gyémánt, egy…
Mivel nem lehet spoilerezés nélkül írni a történetről, csak annyit, hogy a színészből lett tengerésztiszt a vízbe kerül, és túlélése a tét…

Szóval ez a helyre regényke, engem leginkább az ételfotózásra emlékeztet.
Nem, nem a közösségi médiában önjelölt sztárséfek ételkölteményeire, amik lehet, hogy finomak, de képen baromi rondák, hanem inkább a profi ételfotókra. Amin minden tökéletes. Aminek a láttán összefut az ember szájában a nyál. Megkordul a gyomra… de ugye tudjuk, hogy a profi ételfotón, nem minden az, aminek látszik. Pl. süteményen a tejszínhabot, talán borotva hab imitálja… Szóval, ha beleharap, akkor könnyen megfekszi a gyomrát.

Na pont így jártam, ezzel a Ripacs Martinnal. Golding… meg a fordító Göncz Árpád…

De bevallom, ahogy hősünk kezd megzakkanni vizionálni, úgy kívántam egyre jobban, hogy dögöljön már meg, vagy mentese meg valaki, mert annak legalább van értelme.

Szóval értem én, hogy mély az értelme, de én most inkább eltapicskoltam volna valami sekély, langymeleg pocsolyában.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
182 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631516458 · Fordította: Göncz Árpád
szökött_csincsilla>!
William Golding: Ripacs Martin

A filmkocka-hatású, aprólékos leírási mód (mikrorealizmus) bevallom: Engem általában fáraszt. Itt sem volt másképp, a regény elején főleg, viszont amikor kivégeztem a művet, becsuktam a kötetet, csak egy halk hűha hagyta el a számat. Volt értelme „szenvedni” vele. A történetet bizonyos értelemben analógnak érzem, néhány mostani, rám nagy hatást gyakorolt moziélményemmel. Ez is rámutat, hogy Golding regénye örök érvényű, és az embert ősidők óta foglalkoztató kérdést feszeget: Meddig tart velünk az észlelés a végső úton?

Smici P>!
William Golding: Ripacs Martin

Christopher Hadley Martin, színész. A világháború kitörése után önkéntesen bevonul a haditengerészethez, kollégájával együtt. Hajóját megtorpedózzák, ő, egyedüli túlélőként a vízben fuldoklik, míg egyszer csak az erős hullámzás egy sziklaszirtre nem veti.

Itt kell túlélnie: élelmet, menedéket, vizet keresni. Valamint megőrizni humán mivoltát. Tengeri csigát talál, menedéket is, ivóvíz is akad. Azonban sokkal nehezebb megőriznie józan eszét. Elvégre egyedül van; monológokba kezd, hangosan beszél…

„Beszélni annyi, mint megőrizni az ember ép eszét.”

Előjönnek régi emlékek, melyekkel éppúgy meg kell küzdenie, mint a természet kiábrándító viszontagságaival. De közben nem veszi észre, hogy réges-rég rálépett az őrület mezejére.

Az egész történet mondanivalója olyan, mint a szerkezete is: forgatókönyv-szerű. Mintha egy rendezőt hallanánk, miközben az utasításokat adja. Pont azért, mert az élet is egy forgatókönyv. Kinek hosszabb, kinek rövidebb. Számomra ez a Ripacs Martin valódi értéke.

A végkifejletről csak annyit, hogy nagy fordulóponttal ér véget. Valamint, hogy a világ hű marad önmagához. És a természet is.

„Alvás közben tapintunk rá mindarra, amit okosabb volna nem is érteni.”

Száraz_Krisztián>!
William Golding: Ripacs Martin

Goldingot elsősorban az emberi kapcsolatok értelme és jelentősége foglalkoztatta… Ahogyan – ebben a tanulmányban, most – minket is… „Komolyan gondolom, az ember rettenetes önismeretlenségben szenved…” Ennek, a magukról csaknem semmit sem tudásnak élménye sugallta Golding regényét: hozzájárulni az ember jobb önismeretéhez… Odafigyelni mindarra, ami körülöttünk van, aminek részei vagyunk, ami életünk része. „A művész …azt akarja, hogy az olvasó együtt érzékelje a ripacs szenvedésében.”, S ez a szenvedés (át)érzése a lehető legemberközelibb – az olvasó számára – ebben az alkotásban. „Nyilvánvaló ugyanis, hogy a partner, akihez az író szól, akinek a nyelvén beszél, a szerint fog többé vagy kevésbé rezonálni , hogy milyen fokot ér el az alkotásban bármely olyan tulajdonság, amely a szerző részéről kiterjedt.” Persze, ez függ a fordítótól és nagyobbrészben pedig az átélő személy lelkiállapotától is.
Engedjük hatni, működni az olvasmány által elindított érzéseket és érzelmeket a gondolatunk által, s szokatlan élményközegbe csöppenünk…
Golding érzelmileg és gondolatilag legsűrítettebb műve, emberfeletti küzdelem eposza. Emocionális ihletése szánalmat és mély empátiát ébreszt(het) az olvasóban – ha mindezt a tudatalatti szinten teszi is. Az értelem titáni teljesítményekre képes, s minden fájdalmat le lehet gyűrni.
Ez a gyötrelmekkel telített mű a ráébredés regénye. Ráébredés önmagunkra, saját öntudatunkra. Patetikus élményvilágot, élménysűrítményt ébreszt, eggyéfolyatva a hallucinációkat a realitással.

SteelCurtain>!
William Golding: Ripacs Martin

Zavarba ejtő. Néha úgy éreztem többet is ki lehetett volna hozni belőle, aztán meg, hogy elég, mert még ezt sem tudom befogadni. Minden esetre különleges mű, nehezen emészthető, ezért senkinek sem ajánlom, hogy könnyed olvasmányokról rögtön erre térjen rá.

Jezi>!
William Golding: Ripacs Martin

Megrendítő történet.
Elgondolkodhatunk, milyen lenne az óceán közepén hajótörést szenvedni, megmenekülni, de nem akárhol! Egy pár négyzetméteres sziklán.
Nem csoda, ha főhősünk sem bírja sokáig ép ésszel és erővel.
Hogy valóban mi történt, nem árulom el, el kell olvasni a könyvet.
A nagyon részletes leírások adták számomra a regény nehézségét. (Megvan az a rossz szokásom, hogy addig nem tudok tovább olvasni, míg nem sikerül úgy elképzelnem a dolgokat, ahogy az író leírta.)

Tóth_Orsolya>!
William Golding: Ripacs Martin

50 oldal után vált a legrosszabb regényből a legzseniálisabbá.

1 hozzászólás
syabi>!
William Golding: Ripacs Martin

Szenvedés történet volt Martinnak és nekem is, neki spoiler nekem viszont több óra.


Népszerű idézetek

Steimetz>!

Ha magunkat létezőnek tekintjük, a mennyország üres tagadás. Se formája, se állaga. Érted? Valamiféle fekete villám, elpusztít mindent, amit mi életnek nevezünk.

160. oldal

Nandi>!

Rúgkapált összevissza; tulajdon vonagló, csapkodó teste göcsének középpontja volt. Nem volt fenn és lenn, nem volt fény, és nem volt levegő.

(első mondat)

Steimetz>!

Alvás közben tapintunk rá mindarra, amit okosabb volna nem is érteni. Alvás közben az egész élet bele van gyömöszölve egyetlen kis batyuba. Az álomban a gondosan összekuporgatott és szeretett én, egyetlen kincsünk, mely egyben egyetlen oltalmunk is, belepusztul a végső igazságba, elpusztítja a mindent széthasogató és megsemmisítő fekete villám, a feltétlen, vitathatatlan semmi.

79. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Neil Gaiman: Sosehol
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Christopher Priest: A tökéletes trükk
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Stephen King: Újjászületés
Terry Pratchett: Postabaj
Nagy Alex: Lelkek harca
David Gemmell: Éjféli sólyom