Lord ​of the Flies 54 csillagozás

William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies William Golding: Lord of the Flies

Synopsis

The story that never grows old…

Lord of the Flies remains as provocative today as when it was first published in 1954, igniting passionate debate with its startling, brutal portrait of human nature. Though critically acclaimed, it was largely ignored upon its initial publication. Yet soon it became a cult favorite among both students and literary critics who compared it to J.D. Salinger's The Catcher in the Rye in its influence on modern thought and literature.

Labeled a parable, an allegory, a myth, a morality tale, a parody, a political treatise, even a vision of the apocalypse,Lord of the Flies has established itself as a true classic. And now readers can own it in a beautifully designed hardcover edition worthy of its stature.

This Christmas' meaningful gift, the 50th Anniversary Edition of the Lord of the Flies is the volume that every fan of this classic book will have to own.

Eredeti megjelenés éve: 1954

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Penguin Drop Caps

>!
Penguin, London, 2016
336 oldal · ISBN: 9780143129400
>!
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780399506437
>!
Penguin, New York, 2013
256 oldal · ISBN: 9780143124290

9 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Ekhal>!
William Golding: Lord of the Flies

Óvatosan kezdtem neki a könyvnek. Azt gondoltam, hogy kissé „elavult” lesz, mivel több filmet és könyvet láttam és olvastam hasonló témában, amelyek modern köntösbe helyezték a történetet. Szerencsére nem így történt. :)
Golding félelmetesen részletgazdag módon mutatja be a szigetet, ahová hőseinket sodorja a cselekmény, hogy az embernek szinte kedve lenne oda menni. A helyszín idilli, ám egyre inkább egy rémálomra kezd hasonlítani, ahogy haladunk előre a történetben. Ennek az oka pedig az emberi természet, mely lassan felveszi az ösztönlény szerepét.
Amit hiányoltam, hogy kaphattunk volna több szereplő nézőpontjával is jeleneteket, kicsit árnyaltabb képet kapva ezzel. De így is van azért néhány nézőpont, akik emberközeli perspektívát nyújtanak az olvasónak, mintha mi magunk is a megpróbáltatások részei lennénk.
Természetleíró mű, pszichológiai könyv, túlélő- és kalandregény is. Nekünk sajnos nem volt kötelező olvasmány, de én minden középiskolában azzá tenném. :)

mandris>!
William Golding: Lord of the Flies

Ismét újraolvastam a Legyek urát, immár harmadszor. Hasonlóan érzek, mint a Szép új világ vagy akár az 1984 újraolvasásakor: a korábbi megkérdőjelezhetetlen lelkesedés eltűnt, kicsit jobban zavartak a regény hiányosságai, de összességében továbbra is tartom annyira fontos könyvnek, szubjektíven pedig meghatározó olvasmánynak az életemben, hogy ne rontsak az értékelésemen.
Mivel kedvenceltem a könyvet, ezért minden új értékelésről értesülök, ezért tudatában vagyok (azt azért nem állítom, hogy minden értékelést elolvasok), mennyire megosztó könyvről van szó, amelyet sokan sokféleképpen olvasnak. Én eddig háromszor olvastam, és mindháromszor máshogy hatott rám, úgyhogy meg tudom érteni, miért is ilyen megosztó a könyv.
Először azt írom le, ami kevésbé tetszett, mert ezúttal kifejezetten szeretném a pozitívumokkal zárni az értékelésemet: Ha valamit felrovok Goldingnak, az az, hogy különösen a regény első két részében túl didaktikusnak érzem. Tanár ember, úgyhogy talán érthető, hogy nagyon el akarja juttatni a mondanivalót az olvasóhoz, de engem ez ezúttal zavart.
Ezzel le is tudtam a kritikámat. Engem ugyanis nem zavar, hogy csak fiúk vannak a szigeten, mint sokakat. Mint ezt valahol leírtam, az írói szabadság körébe tartozik, hogy ne legyenek lányok a regényben, az olvasó szabadságába pedig, hogy ezt felrója. Vagy éppen, hogy ne rója fel. Én nem teszem.
Mint írtam, sokféleképpen lehet olvasni a regényt. Lehet, mint fikciót, amely azonban egy életszerű történetet próbál elmesélni. Véleményem szerint ezt a könyvet nem érdemes kizárólag így olvasni. Egyetértek a regényről íródott tanulmányokkal (ezúttal egy kritikai kiadást olvastam, amelyben ilyenek is szerepeltek, kb. 100 oldal terjedelemben), hogy tanmeseként, vagy még inkább mítoszként olvasva sokkal izgalmasabb.*
Még mindig meglepődök, milyen ritkán kezelik disztópiaként magyar körökben a Legyek urát, pedig nagyon is az. Tanúi lehetünk, ahogy kiépül egy társadalom, amely berendezkedése eredendően demokratikus – a fiúk ezt a hagyományt hozzák magukkal a szigetre – amely azonban a külső fenyegetés hatására (ld. kb. a többi disztópia 90%-át) – összeomlik, és átadja a helyét egy disztópikus berendezkedésnek. Ez így nem más, mint az 1984, a Védett férfiak, a Szolgálólány meséje, vagy éppen az Éhezők viadala alappremisszája. Csak éppen Golding nem innen indít.
Már korábbi értékelésemben is leírtam, hogy a regénynek van egy nagyon közeli előképe, mégpedig Ballantyne Coral Islandje. Olyannyira előkép, hogy Golding átveszi a főszereplők nevét (Peterét „visszaváltoztatja” Simonra), plusz hozzájuk csapja Piggy-t, és kész is a Legyek ura alap szereplőgárdája. Golding tehát elsősorban ezzel az előképpel vitázik, amelyben a fiúk a lakatlan szigetre kerülnek, és Őfelsége a Király hű alattvalójaként úgy viselkednek, mint az tőlük elvárható, vagyis nemhogy maguk nem vadulnak el, de a környezetüket is civilizálják. Néhány évtizeddel később jön Golding, a maga katonai és iskolaigazgatói múltjával, és azt kiáltja "Bulls…t! Az ember nem ilyen. A gyerekek sem."** Golding a maga intellektuálisan pesszimistán optimista demokrata módján megírja a történetet, ahogy szerinte lezajlott volna.

Érdekes módon, míg legutóbb az egész regényből elsősorban az „Ember alapvetően rossz, és ha nem így gondolod, becsapod magad” tanulság maradt meg bennem, most nagyon másképp olvastam a regényt. De ez a szép az újraolvasásokban. Most elsősorban nem az emberiség bukott el a regényben. Statistically speaking, az emberiség egész jól vizsgázott, a körülményekhez képest. Ezúttal a demokrácia bukott el. Nyilván emellett Golding elmondja a véleményét abban a kérdésben, hogy az ember alapvetően jó-e (ld. Rousseau), csak épp a civilizáció megnyomorítja, vagy pedig az ember alapvetően esendő (ld. eredendő bűn, illetve, ha politikai filozófia, akkor Hobbes). Golding éppen ezért félti a demokráciát, mert az azt működtető társadalom esendő emberekből áll, ezért a rendszer sem valami stabil. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem az a csoda, ha egy demokratikus rendszer megbukik egy krízis hatására, hanem az, ha nem. (Golding ezt nem olyan nagyon sokkal a 2. világháború megtapasztalása után, a hidegháború időszakában írta.) A regényben minden szépen és vidáman indul: kaja van bőven, játék az élet, öröm van és boldogság. A kezdeti idill azonban elég hamar elkezd összeomlani, amikor adódik a külső fenyegetés (a szörny), de emellett hamar előjön más is: hogy az íratlan szabályokat nem tudják betartatni, Jack és kompániája hamar elkezdi a saját útját járni, spoiler, de úgy általában tele van a társadalom potyautasokkal, és lássuk be, Ralph se áll a dolgok magaslatán. spoiler Az, hogy a dolgok nagyon rossz irányba mennek, elsősorban az egymást követő vadászatokon válik érzékelhetővé, spoiler
Összességében, mint korábbi értékelésemben is írtam, nagyon tetszik a regény íve, illetve szimbolizmusa is. Rám nagyon nagy hatással volt (nem véletlen, hogy időről időre újraolvasom). Csak ajánlani tudom.

* A regény egyébként 1954-ben jelent meg, ugyanabban az évben, mint a Gyűrűk ura első két kötete. Uras egy év volt ez az ’54.
** Na jó, talán nem pont így történt, de én így képzelem el.

8 hozzászólás
zoéaust>!
William Golding: Lord of the Flies

Annyira megosztó véleménnyel vagyok erről a könyvről, hogy őszintén kedvem sincs értékelést írni róla. Valamikor gimnáziumi éveim alatt olvastam el magyarul a könyvet és nagyon barbárnak és tesztoszterontól túlfűtöttnek gondoltam. Aztán később megint valahogy a kezembe került és fellapoztam és randomra elolvastam pár fejezetet belőle amikor is egyáltalán nem tudott lekötni, aztán következett most az újraolvasás amit egy kihivás miatt ejtettem meg és nem mondom, hogy eldobtam az agyam tőle de azt sem, hogy nagyon untam. A könyvben vannak hiányosságok, voltak olyan dolgok amelyeket teljesen feleslegesnek éreztem. Jack-et én egyáltalán nem tudtam megszeretni, hiszen az erőszakhoz tartozó szenvedélye nekem visszataszító, míg Ralph nekem eléggé…olyan semmilyen karakter volt. Persze benne volt a vezéri hajlam és voltak jó gondolatai viszont nekem olyan hebrencsnek és felelőtlennek tűnt végig. Az elején míg mikor Röfivel (azt hiszem úgy van a magyar fordításban) közösen dolgoztak aztán Ralph jól otthagyta, beárulta a többieknek és közszemlélet sértés tárgyává tette. De nem tudok haragudni rá, hiszen tudom, hogy ez ilyen, a fiatal fiúcskák ilyenek (tisztelet van, kivétel nem sok) de nem biztos, hogy ezután az olvasás után kézbe veszem még egyszer. Úgy kellemes, jó érzéssel töltött el az olvasása, de elég is volt.

rohanoazis P>!
William Golding: Lord of the Flies

Izgalmas, hihetetlenül jól megírt könyv. Nem gondolnám, hogy – ahogy a magyar fülszövegben áll – “voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült”. Golding a háború rettenetét, az elembertelenedést, a tömegből kiválás lehetőségét és lehetetlenségét írja meg ebban a regényében. Ahogy Harold Bloommal sem értek egyet, aki szerint: “The Christlike Simon is particularly unconvincing; Golding does not know how to portray the psychology of a saint.” Nem gondolom, hogy Simon egy fajta Krisztus-figura lenne. Kétségtelen, megtöri Belzebub (= a Legyek Ura) hatalmát, kétségtelen, hogy vétlen áldozattá válik, miközben a jó hírt = az Evangéliumot hozza, mégis, azt gondolom, Simon szerepe nem krisztusi szerep. Nem érzem ennyire direktnek a könyvet.
Mestermű, több szempontból is. A gyerek, mint természeti lény emberré válása, majd embertelenné vadulása követhető nagyon szépen nyomon a történetben, a korra jellemző antropológiai párhuzamokon keresztül.
Ha nem próbáljuk értelmezni, csak szimplán élvezni a könyvet, akkor vagyunk leginkább helyben. Szorongató, izgalmas, feszült írás, a végén egy fajta feloldással, s az igazságszolgáltatás reményével. De a túl-, vagy továbbélés reményével-e? Vajon mi történik ezekkel a gyerekekkel? Hogyan lehet/nem lehet mindezzel tovább élni? Érdekes lenne egy folytatás.

Avely>!
William Golding: Lord of the Flies

Könnyen magába szippant a világ és csak a terjedelmesebb leírásoknál hagy szabadulni. Egy biztos, írni azt tudott William Golding.

SzuLiKa P>!
William Golding: Lord of the Flies

Nagyon nehéz véleményt írnom erről a könyvről, ugyanis amikor olyan öt éve kötelező olvasmányként magyarul olvastam, számomra kissé megrázó volt. Aztán ahogy a barátaimmal elkezdtük kibeszélni, teljesen komolytalanná vált a szemünkben. off Szóval kissé nagyon elrugaszkodtunk az alap történettől.
Most öt év után újraolvasva sajnos nem tudom kitörölni a régi „szép” emlékeket, szóval sokszor elmosolyodtam olvasás közben.
A történet még mindig megrázó volt számomra, de korántsem annyira, mint elsőre. Nagyon érdekes, és elgondolkodtató. Lehet, újabb öt év után megint el fogom olvasni.

csiripelek>!
William Golding: Lord of the Flies

Ez a könyv brutális. Én is nagyon kiakadtam rajta, főként azért, mert ahogy a többiek is írták, annyira hihető. Folyton azon gondolkoztam, hogy vajon én mit tennék hasonló helyzetben, és vajon nekem sikerülne-e megőriznem as józan eszemet és meddig.

Balazs_Fekete>!
William Golding: Lord of the Flies

Subtle work, intricately told story. Golding pictures with great precision how the social norms and structures can erode and give free rein to ancient instincts.

WildWorld>!
William Golding: Lord of the Flies

Nagyon megfogott a könyv, már az elején igen érdekesnek találtam a gyerekek kis társadalmának csoportmechanizmusát, a különböző jellemek egymásra hatását. A végére pedig beérett mindaz a borzalom, amit ígértek, én is kiakadtam az utolsó ötven oldalon, amint az várható volt. Szerintem több embernek kéne olvasnia ezt a könyvet, mert nagyon jó. Azt sem bánom, hogy angolul rágtam át magam rajta, a leírásai nagyon igényesek, és igazán szép a nyelvezete, még ha néha egy kicsit nehéz is.

imi339>!
William Golding: Lord of the Flies

Igen,angolul, mert GoodReads-re írtam és nincs lelki erőm most még egyszer összefoglalni a gondolataimat. Sorry.

At the moment I've finished reading this, a shiver went down my spine, I had goosebumps on my arms and I felt like crying.
This novel is brutal. It started out slowly for me, but then I couldn't put it down.
It made me feel really sad, uncomfortable, empty and (mainly) disgusted. The whole story and how the boys acted seemed so real, that they made the novel extremely terryfying and uncanny. My heart was pounding throughout the last 100 or so pages, which is basically half of the book.

This is all I can force out of myself right now, because I just feel broken. It had such an impact on me, that this may become one of my favourite books ever, but I need time to process the things I've just read.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Ekhal>!

In the best novels, the writer's imagination becomes the reader's reality.

Stephen King's introduction for the book, ix (2011 Centenary Edition)

banna>!

And in the middle of them, with filthy body, matted hair, and unwiped nose, Ralph wept for the end of innocence, the darkness of man's heart, and the fall through the air of the true, wise friend called Piggy.

kedaiyun>!

„I ought to be chief,” said Jack with simple arrogance, „because I'm chapter chorister and head boy. I can sing C sharp.”

21. oldal

kedaiyun>!

„Are you going to swim?”
Piggy shook his head.
„I can't swim. I wasn't allowed. My asthma-”
„Sucks to your ass-mar!”

12. oldal

kedaiyun>!

They walked along, two continents of experience and feeling, unable to communicate.
„If I could only get a pig!”
„I'll come back and go on with the shelter.”
They looked at each other, baffled, in love and hate. All the warm salt water of the bathing-pool and the shouting and splashing and laughing were only just sufficient to bring them together again.

60. oldal

zoéaust>!

I think women are foolish to pretend they are equal to men, they are far superior and always have been.

kedaiyun>!

„That's not the way.”
Roger edged past the chief, only just avoiding pushing him with his shoulder. The yelling ceased, and Samneric lay looking up in quiet terror. Roger advanced upon them as one wielding a nameless authority.

166. oldal

kedaiyun>!

Bollocks to the rules! We're strong – we hunt! If there's a beast, we'll hunt it down! We'll close in and beat and beat and beat -!

Beast from Water, 114. o.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: The Day of the Dolphin
Anne Rice: Interview With the Vampire
Daniel Defoe: Robinson Crusoe (angol)
David Mitchell: Cloud Atlas
Piers Paul Read: Alive
John Steinbeck: Of Mice and Men
Imre Kertész: Fatelessness
John Galsworthy: The Forsyte Saga
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
George Orwell: 1984 (angol)