Kígyónyelv 22 csillagozás

William Golding: Kígyónyelv William Golding: Kígyónyelv

William Golding utolsó, kéziratban maradt regényét tartja kezében az olvasó. A mű nagyszerű szellemi alkotás: az ókori görög világ legszentebb helyén, Delphoiban játszódó történet főalakja Arieka, a jóstemplom idősödő papnője. az ő visszaemlékezéseiből megismerhetjük egy fiatal lány felnőtté érésének nehézségeit éppúgy, mint a nagyhírű jósda papnőjének emberek és népek sorsát meghatározó szerepét.

Eredeti megjelenés éve: 1995

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Nobel-díjasok könyvtára Palatinus · Fekete sorozat Helikon

>!
Palatinus, Budapest, 2008
192 oldal · ISBN: 9789639651807 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Helikon, Budapest, 1996
178 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632083679 · Fordította: Béresi Csilla

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bíró_Júlia>!
William Golding: Kígyónyelv

Okosan száraz, kellemesen gonosz.
Történet nem fordul elő vészes mennyiségben, cserébe a két fő karakter ábrázolásában bőven akad a fentiekből; Ariéka és Ionidész egyaránt megfogható, átgondolható…megkockáztatnám, kellemes társaság. A mellékszereplők kivétel nélkül kimerülnek némi skiccelt kicsinyességben és undokoskodásban, de amúgy sem igen érdeklik sem a narrátort, sem azt, aki amúgy is az ő szemével nézi a világot.
Hogy a világ történetesen elég kiábrándító? Istenem, ezt sem feltétlen a posztmodern találta ki.
Remek kétnapos, ugyanennyitmerengős olvasmány, de nem fekszi meg sem az agyat, sem a gyomrot érdemes előre bekészíteni az utána következőt.

N_V_Darein>!
William Golding: Kígyónyelv

Csak úgy faltam, imádtam minden sorát, éreztem a babérlevél illatát és szinte kedvet kaptam, hogy hexameterben kérjek egy bögre teát a férjemtől. Az utolsó 40-50 oldalt aztán kicsit laposabbnak éreztem, már nem sodort úgy magával, mint a korábbi részek. De még így is nagyon megérte kézbe venni a könyvet.

Tobzi>!
William Golding: Kígyónyelv

Érdekes olvasmány volt, főleg a témája és a főhős hangja fogott meg a legjobban: a delphói jósda és a fiatal lány, akinek bele kell nőnie a jósnő szerepébe. Szerintem még kidolgozatlan, nagyon gyorsan átugrik az éveken – viszont jól leírja a hit és csalás határán táncoló jósdai életet, és a machinációkat, amelyekkel Delphoi a világ köldöke kíván maradni…

danlin >!
William Golding: Kígyónyelv

Nem volt rossz regény, de valami hiányzott belőle. Tetszett, hogy egy nő szemével nézte az ókori világot, és hogy részletesen leírta egy Püthia életét.

Kerti_Gergő>!
William Golding: Kígyónyelv

Hija, de nagyon jo volt ez! Erre abszolut nem szamitottam, imadom. Elso konyvem volt Goldingtol, egy kicsit tartottam tole a tema vegett is, de nagyon jol megirt konyv. Egy pillanatra sem ul le es erdekfeszito, ahogy a ket karakter egymasra hat es egymast megvaltoztatja. Kar, hogy befejezetlen es nem teljes, elbirtam volna meg par fejezetet. Valaki a temaban hasonlo konyvet tudna ajanlani?


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Egyszer azt mondta, nem szabad végső igazságként elkönyvelnünk a modern világképünket.

132. oldal (Palatinus, 2008)

1 hozzászólás
danlin >!

Egy nő akkor érzi magát biztonságban egy férfi, a neki rendelt férfi oldalán…, ha jobban átlát rajta, jobban belelát, mint azt a férfi képzeli.

73. oldal

Gitta_Bry I>!

Alattomos erő ez. A lányok kívánnak valamit: és ha helyesen – vagy nem helyesen? – kívánják, ha a mérleg nyelve akármilyen leheletfinoman is az ő oldalukra billen, akkor – egy picivel többször, mint nem – megkapják, amire ők vagy mások áhítoznak. A világ tele van véletlen egybeesésekkel, s a lányok látják ezt. És felhasználják, ha tehetik.

22. oldal

danlin >!

Apollón soha nem volt még ilyen távol. Még hátulról sem látom.

94. oldal

Bíró_Júlia>!

„Akik nem látták még Athént, őrizzék meg nyugalmukat. Olyan, amilyennek mondják.”

152. oldal

Annigine>!

Igen, az istenek hátat fordítottak nekem. Vagy én fordítottam meg őket, mint amikor néha elfordítja az ember kedvenc istenszobrocskáját, hogy másfele nézzen, ha tilosban jár?

134. oldal (Helikon, 1995)

ODININ>!

– Nem tud görögül?
– Csak a műveltebbje tud. Metellus pedig korántsem művelt. Amint látod mosolyog. Ez a mosoly mindaddig nem is hagyja el az arcát, amíg Görögországban tartózkodik. Ők, a rómaiak rajonganak mestereink keze munkájáért, de minket megvetnek. Olyan paradoxon ez amelyen nem győzök bosszankodni. Amint látod, mosolyog, ezzel azonban csupán megvetését leplezi. Erősek,ennyi az egész. Folytonosan visszatérő lidércálmom, hogy egyszer még legyőzik a világot. Az emberben legyen egy csipet korruptság. Mivel az emberi törvények nem lehetnek tökéletesek, nekünk kell rugalmasnak lennünk, tudnunk kell úszni az árral. Ők nem értik ezt. A világ bizonyos részein nagyra tartják azt, amit ők „becsületnek” hívnak, de csak kevesen élnek annak törvényei szerint. A héberek például és a rómaiak. A köztisztviselőik jó része nem ad és nem fogad el kenőpénzt. Gyakran előfordul, hogy egy gazdag embert elítél a törvényszék. Az is megesik, hogy egy szegényt szabadon bocsátanak. Nem értik, hogy ahol a kenőpénz mindennapos, ott voltaképpen nincs is!

75. oldal

danlin >!

Nekem akkora kő esett le a szívemről a távoztával, hogy örömömben nekiadtam a két egyiptomi nyakékem közül, amelyek a nagyanyámtól maradtak rám, a kisebbiket. Amúgy sem volt hová felvennem. Ionidész azonban megdöbbent.
– Az isten szerelmére, miért adtad oda?
– Hogy ahányszor ezután a nyakára nézek, először az jusson eszembe, rajta van a nyakékem, másodszor pedig, hogy legszívesebben megfojtanám vele.

72. oldal

ODININ>!

Arra gondoltam, hogy egy ilyen korona elkészítése különbözteti meg a helléneket a barbároktól, mert a hellén mesteremberek az arany lelkével koronáznak meg egy nőt, nem a puszta anyaggal.

155. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Toni Morrison: Nagyonkék
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
V. S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában
James Herriot: Minden élő az ég alatt
James Herriot: A repülő állatorvos
Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Agatha Christie: Ferde ház