William Golding utolsó, kéziratban maradt regényét tartja kezében az olvasó. A mű nagyszerű szellemi alkotás: az ókori görög világ legszentebb helyén, Delphoiban játszódó történet főalakja Arieka, a jóstemplom idősödő papnője. az ő visszaemlékezéseiből megismerhetjük egy fiatal lány felnőtté érésének nehézségeit éppúgy, mint a nagyhírű jósda papnőjének emberek és népek sorsát meghatározó szerepét.
Kígyónyelv 22 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1995
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Nobel-díjasok könyvtára Palatinus · Fekete sorozat Helikon
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 5
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Okosan száraz, kellemesen gonosz.
Történet nem fordul elő vészes mennyiségben, cserébe a két fő karakter ábrázolásában bőven akad a fentiekből; Ariéka és Ionidész egyaránt megfogható, átgondolható…megkockáztatnám, kellemes társaság. A mellékszereplők kivétel nélkül kimerülnek némi skiccelt kicsinyességben és undokoskodásban, de amúgy sem igen érdeklik sem a narrátort, sem azt, aki amúgy is az ő szemével nézi a világot.
Hogy a világ történetesen elég kiábrándító? Istenem, ezt sem feltétlen a posztmodern találta ki.
Remek kétnapos, ugyanennyitmerengős olvasmány, de nem fekszi meg sem az agyat, sem a gyomrot érdemes előre bekészíteni az utána következőt.
Csak úgy faltam, imádtam minden sorát, éreztem a babérlevél illatát és szinte kedvet kaptam, hogy hexameterben kérjek egy bögre teát a férjemtől. Az utolsó 40-50 oldalt aztán kicsit laposabbnak éreztem, már nem sodort úgy magával, mint a korábbi részek. De még így is nagyon megérte kézbe venni a könyvet.
Érdekes olvasmány volt, főleg a témája és a főhős hangja fogott meg a legjobban: a delphói jósda és a fiatal lány, akinek bele kell nőnie a jósnő szerepébe. Szerintem még kidolgozatlan, nagyon gyorsan átugrik az éveken – viszont jól leírja a hit és csalás határán táncoló jósdai életet, és a machinációkat, amelyekkel Delphoi a világ köldöke kíván maradni…
Hija, de nagyon jo volt ez! Erre abszolut nem szamitottam, imadom. Elso konyvem volt Goldingtol, egy kicsit tartottam tole a tema vegett is, de nagyon jol megirt konyv. Egy pillanatra sem ul le es erdekfeszito, ahogy a ket karakter egymasra hat es egymast megvaltoztatja. Kar, hogy befejezetlen es nem teljes, elbirtam volna meg par fejezetet. Valaki a temaban hasonlo konyvet tudna ajanlani?
Népszerű idézetek
Egyszer azt mondta, nem szabad végső igazságként elkönyvelnünk a modern világképünket.
132. oldal (Palatinus, 2008)
Alattomos erő ez. A lányok kívánnak valamit: és ha helyesen – vagy nem helyesen? – kívánják, ha a mérleg nyelve akármilyen leheletfinoman is az ő oldalukra billen, akkor – egy picivel többször, mint nem – megkapják, amire ők vagy mások áhítoznak. A világ tele van véletlen egybeesésekkel, s a lányok látják ezt. És felhasználják, ha tehetik.
22. oldal
„Akik nem látták még Athént, őrizzék meg nyugalmukat. Olyan, amilyennek mondják.”
152. oldal
– Nem tud görögül?
– Csak a műveltebbje tud. Metellus pedig korántsem művelt. Amint látod mosolyog. Ez a mosoly mindaddig nem is hagyja el az arcát, amíg Görögországban tartózkodik. Ők, a rómaiak rajonganak mestereink keze munkájáért, de minket megvetnek. Olyan paradoxon ez amelyen nem győzök bosszankodni. Amint látod, mosolyog, ezzel azonban csupán megvetését leplezi. Erősek,ennyi az egész. Folytonosan visszatérő lidércálmom, hogy egyszer még legyőzik a világot. Az emberben legyen egy csipet korruptság. Mivel az emberi törvények nem lehetnek tökéletesek, nekünk kell rugalmasnak lennünk, tudnunk kell úszni az árral. Ők nem értik ezt. A világ bizonyos részein nagyra tartják azt, amit ők „becsületnek” hívnak, de csak kevesen élnek annak törvényei szerint. A héberek például és a rómaiak. A köztisztviselőik jó része nem ad és nem fogad el kenőpénzt. Gyakran előfordul, hogy egy gazdag embert elítél a törvényszék. Az is megesik, hogy egy szegényt szabadon bocsátanak. Nem értik, hogy ahol a kenőpénz mindennapos, ott voltaképpen nincs is!
75. oldal
Nekem akkora kő esett le a szívemről a távoztával, hogy örömömben nekiadtam a két egyiptomi nyakékem közül, amelyek a nagyanyámtól maradtak rám, a kisebbiket. Amúgy sem volt hová felvennem. Ionidész azonban megdöbbent.
– Az isten szerelmére, miért adtad oda?
– Hogy ahányszor ezután a nyakára nézek, először az jusson eszembe, rajta van a nyakékem, másodszor pedig, hogy legszívesebben megfojtanám vele.
72. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Toni Morrison: Nagyonkék 85% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: Napok romjai 90% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága 87% ·
Összehasonlítás - V. S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában 86% ·
Összehasonlítás - James Herriot: Minden élő az ég alatt 97% ·
Összehasonlítás - James Herriot: A repülő állatorvos 95% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti 95% ·
Összehasonlítás - Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás