Az ​utódok 38 csillagozás

William Golding: Az utódok William Golding: Az utódok William Golding: Az utódok

Golding, a XX. századi próza világhírű mestere egy Neander-völgyi törzs életét mutatja be ebben a – mára már klasszikussá vált – regényben. A Nobel-díjas író, mintegy „belülről” ábrázolva az ősemberek életét, hallatlanul izgalmas konfliktusok keretében szemlélteti a Régi és az Új találkozását. A regényben arról esik szó, hogy a törzs – az író szimbólumteremtő képzelete segítségével – váratlanul szembetalálja magát a homo sapiensszel, a már nyíllal vadászó, a természetet megismerni és felhasználni akaró, értelmes emberrel. Golding, aki az emberi lét, az értelem és az ösztön szerepét vizsgálja, jól tudja mi lesz a találkozás eredménye…

Eredeti mű: William Golding: The Inheritors

Eredeti megjelenés éve: 1955

>!
Európa, Budapest, 2007
204 oldal · ISBN: 9789630782265 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Auktor, 1997
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637780505 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1970
236 oldal · Fordította: Göncz Árpád

Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Csiper
William Golding: Az utódok

Goldingtól eddig csak jót olvastam, és szerencsére most sem csalódtam. A maga nemében páratlan könyv. Ilyen hiteles alkotással, amely az ősemberekkel foglalkozik még nem találkoztam – igaz sok ősemberes könyvvel sem.
Nagyszerűen és hihetően írja le az ősember gondolkodását az élet dolgairól és a halálról. Sokszor nagy erőfeszítésbe kerül, hogy tudjanak gondolkodni, és meglássák az összefüggéseket, miközben állati viselkedésüket próbálják háttérbe szorítani. Tetszett, hogy a kissé együgyü (még kevéssé kifejlődött gondolkodású) férfit/hímet hogyan irányítja a sokkal határozottabb női/nőstény társa, miközben mindketten tudják, hogy a tényleges vezetés az előbbit illeti. Maga a cselekmény is izgalmas, én egyértelműen nekik szurkoltam és nem a közelebbi rokonainknak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, bár kell egyfajta hozzáállás, hogy élvezhető legyen. Nagyobb adagokban vagy egyszerre érdemes elolvasni, mert a sok napra tördelt, kis részletekben történő olvasással éppen az ősember életébe való beleélést veszíthetjük el.

>!
Olympia_Chavez P
William Golding: Az utódok

Korábban már olvastam a regényt, és akkor sokkal jobban élveztem. Tény, hogy ismételten nem tett jót egy könyvélménynek, hogy csak hosszabb szünetekkel, kapkodva tudtam olvasni. Erre a könyvre rá kell szánni az időt, hangulatba kell jönni, mert sok esetben nehéz megérteni. A szerző belehelyezkedik egy neandervölgyi embercsoport szemszögébe és lassan, vontatottan mutatja be közösségi és magánéletüket, mindennapjaikat. A könyv szövege ehhez idomulva sok esetben végtelen egyszerűséggel, hasonlatokkal és körülírásokkal érteti meg az olvasóval, hogy mi is történik a kis közösségben.

Azonban a történet nem ilyen egyszerű, a szerző a konfliktushelyzetet azzal teremti meg, hogy a mai ember, már fejlett elődjét ugyanarra a területre sodorja, ahol a neandervölgyi él. A regény nagy részében úgy ismerjük meg ezt a találkozást, ahogy azt a kis csoport, illetve annak két tagja, Fa és Lok megéli. Ahogy próbálják megérteni az eszközhasználó, kunyhót építő, hajózó fejlett embereket. Csak a könyv legvégén, az utolsó fejezetben vált nézőpontot a szerző (amit szintén nem egyszerű követni).

Érdekes elképzelés ez a történet a két faj találkozásáról, habár Golding ábrázolásával szemben a neandervölgyiek egy fokkal sem voltak szelídebbek, békésebbek, mint a modern emberek. De ettől eltekintve hitelesen és izgalmasan ábrázolja őket, közösségi életüket, mindennapjaikat.

>!
gyuszi64 
William Golding: Az utódok

Az ötlet briliáns: az élet ábrázolása az ősember nézőpontjából. A megvalósítás látszólag lehetetlen: hiányoznak a megfelelő (tudati) észlelések, nincs fogalmi háló, kezdetlegesek a gondolkodási sémák, szegényes a kommunikáció. Golding mégis eredményes, a kis közösség élete hiteles és művészileg magas fokon megformált. („A nap felitta a ködöt, és itt-ott kilátszottak a föld csontjai.” Bámulatos.) A regény „felfelé” kilóg a tematikus írásművek közül, hasonló átgondoltságra talán csak két emlékem van, a Sötét Éden és A Viking visszatér. De az előbbiben inkább a törzsi szociometria változására fókuszálunk https://moly.hu/ertekelesek/2479423 , míg a nagyon finoman festő Zsoldos Péternél az ősember-téma inkább csak felvezető kerettörténet.
A kisregény tehát igazi Mű, s értékéből még a természettudományos problémák felbukkanása sem von le. (Például nem bírom elképzelni, hogy adott fejlettségi fokon az alacsony létszámú hordák túlélhessenek; túlságosan sérülékenyek, nem megoldott a génfrissítés (ami Beckettnél központi motívum) és így tovább.) Golding írásművészetében persze a közeg csak eszköz; feszes dramaturgiával (a mű érezhetően nagyon átgondolt), kíméletlen következetességgel ábrázolja az Embert.

És itt a másik problémám, Golding (túlságosan?) sötét látásmódja. Értem én az ilyeneket, hogy „az írástudó-gondolkodó felelőssége”, meg „aggódás az Emberért”, de tényleg nem értem, hogy aki így tud írni, kicsit miért nem derűsebb? (Persze azért sejtem…) Idéznék @mcgregor értékeléséből: „Golding jellegzetes, eredendő gonoszsággal és ösztönös gyilkolási vággyal terhes emberképe itt is megjelenik, ez az ábrázolás már-már öncélú”. És még ha ez kicsit erős is, az biztos, hogy Golding humanizmusából nekem nagyon hiányzik Zsoldos Péter érzékenysége.

Szóval kicsi a könyvecske, de nehéz :); viszont aki rezonál Golding stílusára, eszközeire (gondolataira!), az olyan élményt kaphat, amit máshonnan nem.

>!
mcgregor
William Golding: Az utódok

Érdekes gondolatkísérlet volt Goldingtól azt a történetmesélési nézőpontot választani, amely a neandervölgyiek és emberek találkozását előbbiek perspektívájából építette fel. Ugyanakkor az a furcsa, szakadozott, fókuszát folyamatosan elvesztő narratíva, ami a neandervölgyiek gondolkodásának sajátos, feltételezetten kissé állatias-gyermeki jellegét kiválóan visszaadja, sajnos egyúttal nehezebben érthetővé és valljuk be: nehezebben élvezhetővé teszi a művet. Bár Golding jellegzetes, eredendő gonoszsággal és ösztönös gyilkolási vággyal terhes emberképe itt is megjelenik, ez az ábrázolás már-már öncélú. Az, hogy mindig foglalkoztatta a törzsi, csoporton belüli – ha úgy tetszik – szociometria az már a Legyek Urában is nyilvánvalóvá vált, és Az utódokban is érezhető. Szerintem nehéz olvasmány, de nem azért mert elvont, hanem mert egy olyan – tán sosem volt – nyelvezetet és gondolkodási sémát választott magának vezérfonalul, ami egyedivé, de ugyanakkor darabossá és kissé idegenné teszi a művet.

>!
Vivarumba
William Golding: Az utódok

Olvastam már pár őskorban játszódó regényt, de ez egyikhez se hasonlít. Még egy író se jutott ilyen közel egy neandervölgyi ember érzelmi és gondolatvilágához. (Ha nem haltak volna ki, Golding biztos megkapta volna tőlük a tiszteletbeli neandervölgyi címet :-)) Ettől különleges ez a regény.

>!
Sai_home P
William Golding: Az utódok

Nagyon tetszett, bár sok dologról még most sem tudom eldönteni, hogy mit akart jelenteni vagy jelképezni, de ez így is van jól, hiszen épp azt próbálja bemutatni, hogy egy igen szűkös szókinccsel és képzeletvilággal megáldott csoport hogyan képes megfigyelni és leírni számára addig ismeretlen dolgokat és esetleg reagálni rájuk.

>!
Jezi
William Golding: Az utódok

Érdekes könyv, de kicsit nehéz olvasmány.
Az író az ősemberek szemével láttatja a dolgokat, ahogy ők élték meg a náluk fejlettebb embercsoport felbukkanását.
Végig próbáltam magamnak „lefordítani” amit ők láttak- több-kevesebb sikerrel. Sokszor kellett egy-egy részt újraolvasnom, mire megértettem.

>!
loz
William Golding: Az utódok

Maga a történet nekem nehézkes volt és nem bántam, hogy rövid. Viszont az ötlet és a felvetődő kérdések szempontjából nagyon tetszett. Nem tudjuk persze, hogy valójában hogyan is éltek őseink, mit gondoltak, mitől féltek, de tetszik ez a verzió. Többször is az „eredendő bűn” kifejezés jutott eszembe olvasás közben, talán ez fogott meg engem legjobban. Hogy az ember eredendően, amióta „értelmes”, magában hordozza a gonoszság, az értelmetlen erőszakosság, az irigység, a bírvágy stb. lehetőségét. Ezek általában az állatvilágban ismeretlen dolgok. Az önkifejezés, a közösség, az eszközhasználat, a fejlődés témája is elgondolkodtató és érdekes.

>!
vvera
William Golding: Az utódok

Érdekelt, de alig vártam, hogy vége legyen. Meghökkentő stílusgyakorlat, hogy egy tudatlan (?) elme mit foghat fel a világból. És hogy te, olvasó se érts semmi többet.
De valóban így van ez? Szerintem nem.
Viszont ha ez annak az allegóriája volt, hogy különböző fejlettségű és kultúrájú lények mennyire nem értik egymást, nos, annak frenetikus volt. Bár, azért én szerettem volna többet érteni.

>!
timroz
William Golding: Az utódok

Golding remekül értett ahhoz, hogy a múltat jelen idejűvé tegye. Zseniális történet, amelynek máig ható tanulságai is vannak…


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bernard Cornwell: Stonehenge
Jack London – H. G. Wells: Ádám előtt / Kőkori történet
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember
Norbert Casteret: Muta, a barlang lánya / A földkéreg-akció
Mary Pope Osborne: A kardfogú tigris birodalma
Vid Ödön: Az időtörött
J. H. Rosny: A tűz meghódítása
Dézsi Csaba András – Ámon László: Ősállatkaland
Robert Holdstock: Lavondyss