A ​Legyek Ura 83% 2549 csillagozás

@Edmond kihívására olvastam el a könyvet úgy, hogy előtte semmilyen információm nem volt a történetről. Még fülszöveget sem olvastam szándékosan. Ráadásul a mű keletkezése éppen a szüleim születési dátumával esik egybe, szóval nem egy mai darab. :)
Nagyon elgondolkodtató könyv. Fiúk egy csoportja egy szigeten reked, ahol magunknak kell megteremteniük az életbenmaradáshoz szükséges állapotot. Kik lesznek a hangadók? Kik mondják meg mit kell csinálni? Mi lesz a fontosabb, a füstjelzés vagy a húsevés? Hogy lehet feldolgozni ilyen fiatalon egy ilyen szélsőséges helyzetet? Képesek lesznek fenntartani egy egészséges egyensúlyt? Vagy egy idő után nem tudják már kezelni a kialakuló konfliktusokat? Ki is a Legyek Ura? Számtalan izgalmas helyzet adódik ebben a rövidke történetben, amely újra és újra elgondolkodtatott. Nem kérdés, hogy ez egy alapmű, amit egyszer mindenkinek el kell olvasnia.

Tudom ám jól, hogy miért nem akartam elolvasni. Itt ül a mellemen olyan súllyal, hogy alig tudok lélegezni.
Belefogtam egy alkalommal, de (talán tudatalatti félelemből eredően) fenn hagytam a vonaton, pedig soha semmit sem hagytam még fönn tömegközlekedési járművön. Semmit! De hogy épp egy könyvet?! Ezért tudok csakis arra gondolni, hogy nem, nem, nem akartam elolvasni. Nagyon nem akartam. Láttam a filmeket, de nem tudtak felkészíteni az eredeti műre. Számomra az olvasás mindig jóval többet ad, mint bármely más alkotás, feldolgozás. Semmi sincs, ami akkora befolyásoló erővel bírna bennem, mint a könyv, amit a saját tempómban, a saját (én és a könyv közös nevezője) taktikám szerint olvasok. Ha nem tetszik, sutba vágom; ha úgy akarom, visszatérek hozzá megint.
Megvettem A Legyek Urát 1994. március 4-én, és azóta felé sem néztem. Megvolt rá az okom. Most pedig egy végzetes döntéseken át vezető többrétegű út vezetett el hozzá. Nagyon hiányzott volna az életemből, ha nem olvasom el, de most nagyon fáj. És még sokáig nagyon fog fájni. A könyv mottójaként – a kilencvenes években még tulajdonosi jegyet, pontos megszerzési időpontot és egynéhány jól irányzott szót, mondatot írtam a könyveimbe – 1994-ben ezt választottam a Golding regényhez: Le a hatalomvággyal!
A mottó ma is védjegyéül szolgál a regénynek és valamilyen szempontból nekem magamnak is.

Nehéz erről a könyvről bármit is írni, mert igencsak felkavaró a történet, és itt most nem is igazán arra gondolok, hogy néhány fiúnak milyen szomorú sors jutott. Inkább az a teljes kép, ami kibontakozik a könyv végére, az a leginkább lehangoló. Elgondolkodtató, hogy az erőszak, az anarchia, az uralkodni vágyás tanult viselkedés, vagy velünk született hajlam.
A legrosszabb az egészben, hogy idilli környezetben sem tudunk ezektől megszabadulni, és csak tetézi a dolgot, hogy mindezt gyerekfejjel is megtesszük. Nagyon kíváncsi lennék egy B verzióra, amikor lányok is vannak a csoportban, vajon akkor is így alakultak volna a dolgok?

Igen értékes mű, méltán érdemli magas nemzetközi elismerését.
A történetet olvasva rá kell döbbennünk, hogy a társadalomban a többi ember nélkül egyedül nehezebben boldogulunk. S nem tehetjük azt, amit akarunk, csak amit a közösség jóváhagy és akar. Időlegesen ugyan lehetnek esztelen kísérletek, amikor megtévesztve manipulálják a társadalmat, a közösséget, de ezek rossz véget érnek…Ma elért civilizációnk értékeit megtartani, becsülni és fejleszteni kell, mert egyébként állati sorba züllünk vissza, s az még gyorsabban hozza el a tragédiákat…

Nagyon elgondolkodtató könyv. Nem olvastam sem fülszöveget, sem értékelést, mielőtt nekiláttam volna az olvasásnak, így nem is igazán tudtam, hogy mire számítsak.
spoiler
Nehezen lehet feldolgozni, hogy gyerekek, akik még olyan keveset tapasztaltak, ilyen dolgokra képesek. Lehetett sejteni a spoiler, hogy az egésznek nem lesz túl jó vége, hiszen két akaratos vezéregyéniség nem fér meg egy csárdában…

Ez egyszerre volt megdöbbentő, időtálló dráma és valódi tragédia az emberben szunnyadó állatról.
Ez a regény kiválóan rávilágít arra, hogy mihez vezet, amikor megszűnnek az etikai korlátok, nincsenek irányítók, nincsenek szabályok. Illetve a másik véglet is jól érzékelhető, amikor sokfejűségnek is fejetlenség a vége… A jellemtorzulás nagyon jól lett érzékeltetve. A szereplőkkel nehéz azonosulni, vagy szimpatizálni, de talán Röfi (Piggy) lett a kedvenc.
Ezek az intelligens, az alapértékeket tisztelő, egészen jól nevelt, kulturált gyerekek az olvasói szemek láttára veszítik el minden emberi vonásukat az életért folytatott harcukban. spoiler
Végül eluralkodik a totális káosz, az egyetlen cél pedig a túlélés. Ez egy igen elgondolkodtató apokaliptikus rémlátomás társadalmunkról, mely nagyon is valós körülményeket állít fel. Elég csak belegondolni, mi történik, ha a legjobb barátunkat/barátnőnket előrébb léptetik, vagyis hatalmat, felelősséget kap a kezébe civilizált közegben(!) és történetesen a felettesünkké válnak, fölénk emelkednek. Szerintem oda a barátság.

Állatok vagyunk, ennyi. Kegyetlenek. A legrosszabb fajtából valók, mert felsőbbrendűnek tartjuk magunkat, miközben vannak olyan körülmények, ahol nagyon le tudunk alacsonyodni.
Vajon hova juthatunk, ha egy csapat gyereket lepottyantunk egy lakatlan szigetre? Akár ide is, amit a könyv elmesél.
Ha már kiskorúak ámokfutása egy szigeten. Ez a könyv sokkal jobban mellbe vágott, mint a Battle Royale. Kevesebb volt benne a vér és erőszak, de valahogy itt nekem sokkal megrázóbb volt. Régóta szerettem volna elolvasni ezt is, de nem okozott akkora csalódást, mint a fentebb emlegetett regény.
Gyorsan olvasható, nem túl lélekmelengető könyv. Nekem egyedül a végével volt bajom. Kicsit olyan kurtán, furcsán sikeredett.

Na Rousseau, erre varrjál gombot!

Tegyünk ki egy rakás embert a paradicsomban, és azonnal nekiállnak poklot fabrikálni maguknak. Tökmindegy, hogy egy rakás gyerek vagy felnőtt, egy csapat iskolásfiú vagy egy csapat könyvelő, hivatalnok, kőműves vagy pap az alany, a végeredmény ugyanaz.

A regény top10-es, bizonyos.

Ez egy nagyon erős klasszikus.
A hangulata eléggé lehozott az életről, de nem csak ez volt nyomasztó. A kisfiúk viselkedése a civilizációtól távol nem egyedi dolog. És ez ebben a hátborzongató. Pillanatok alatt élet-halál harc alakul ki az emberek között egy ilyen helyzetben, állattá alakulunk, elveszítjük emberiességünket a szabályok és a kontroll hiánya miatt.
Nagyon tanulságos könyv, érdemes elolvasni, a végkifejlet is remek. Egyedül a repülőgép-katasztrófa hiányzott nekem belőle, de nyilván nem ez volt a lényeg.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, nagyhatású ez a könyv.
https://www.youtube.com/watch…