A ​Legyek Ura 1607 csillagozás

William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura William Golding: A Legyek Ura

„Született ​optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika … pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével – a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: „Ember voltunk abban áll – írja –, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de… (tovább)

Eredeti mű: William Golding: Lord of the Flies

Eredeti megjelenés éve: 1954

Tagok ajánlása: 18 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058380 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Európa, Budapest, 2015
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630799935 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Európa, Budapest, 2012
248 oldal · ISBN: 9630795333 · Fordította: Déry Tibor

21 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Jack Merridew · Ralph · Simon · Röfi


Kedvencelte 228

Most olvassa 92

Várólistára tette 679

Kívánságlistára tette 360

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IMP
William Golding: A Legyek Ura

Ritkán érzek ilyet, de most azt kell mondanom, A Legyek Ura után tulajdonképpen minden korábbi olvasmányélményem zárójelbe került, és föléjük kerekedett egy új etalon – egy mindössze 210 oldalas könyvecske, ami kultikus, mindenkitől megkapja a kellő tiszteletet, de ha igazán nekiülnénk kibontani, talán sokkal többet tudnánk meg belőle magunkról, emberekről, mint az általában mennyei magasságokba helyezett klasszikusainkból. Most azt mondanám, a Száz év magány és A Mester és Margarita mellett helyeztem el magamban. Hogy miért?

Mert bár nagyon sokfelől megközelíthető a tematikája (mint lehetséges disztópia, mint a gyermeki ártatlansággal és az emberi természettel kapcsolatos mélylélektani tanulmány, mint magunkba néző kalandregény), összességében véve Ralph-ék történetében mégis benne van az emberiség legősibb problémáinak egész sora. Bevallom, sokáig azért nem olvastam el Golding könyvét, mert tartózkodtam a gyermekek eredendő gonoszságával kapcsolatos okfejtésektől, de már néhány sor után világossá vált, hogy az író gyermekei nem egyszerűen gyermekek – ők olyan emberek, akik előéletüket hátrahagyva a nulláról indulhatnak, akárcsak fejlődésének hajnalán az emberiség. Egy csapat jól nevelt angol kölyökről van szó, hattól tizenkét éves korig, akiknek a gondolatvilágában az otthon jelen van ugyan, de szinte teljesen jelentéktelennek tűnik a hasonló történetekhez képest (még a legkisebbek kiborulása is mérföldekkel elmarad azoktól a drámáktól, amiket a lakatlan szigetekre vetődött átlaghősöktől megszoktunk). Ez különösen annak függvényében érdekes, hogy lelkük mélyén talán tisztában is vannak azzal, hogy az otthon már nem létezik, hiszen az alkotó sejteti velünk, hogy odakint tombol az újabb világháború.* spoiler
Így tehát a kis gyermekközösség rövidke kalandja lemodellezi nekünk azt az utat, amit a szellemileg, technikailag, tudományosan és társadalmilag fejlődő emberiség bejárt történelme során – csakhogy minden nehezen megfogható filozófiai probléma, ránk vonatkozó, túlságosan is nagy volumenű kérdés itt kivetül néhány tinédzser világosan körülírható és megragadható konfliktusára. A közösség szerveződése és széthúzása, a kialakult helyzethez történő viszonyulás problematikája, az ezekből fakadó súrlódás előreviszi a cselekményt, ahogyan előrevitte az emberiséget is. Jack és az elvadult szabadság, Röfi és a racionalizmus, Ralph és a kételkedve törekvés, Simon és a szellem ereje – nem működnek külön-külön, hiába tűnik elsőre kézenfekvőnek, hogy Jack az antihős, és nélküle minden könnyebb lenne. Ezt hinni egyszerűen álszentség, mert ahogyan a disznót is egyedül ő képes leölni, úgy az emberiségnek is számtalanszor kellett bemocskolnia a kezét, hogy elérjen fejlettségének adott fokára. Szükség van persze az egyensúlyra is, hogy egyik résztvevő se kerekedhessen felül, és akárcsak civilizációnk története során sokszor, bizony A Legyek Urában is az arányok kibillenése fogja jelenteni a szörnyűségek kezdetét. Az más kérdés, hogy elégedettek lehetünk-e jelenlegi állapotunkkal, de tény: tulajdonságaink alapján makro és mikro nézőpontból, egyénre vetítve és a milliárdos tömegeket nézve is bennünk van Jack. Avagy köztünk vannak a Jackek, sokszor ők a leghangosabbak, és nem lehetünk mind Ralph-ok…

Számomra egyébként Ralph és Simon jelleme volt a legérdekesebb a sztoriban – Ralph spoiler. Simon pedig talán pontosan azt a szerepet tölti be a történet utolsó negyedében, amire ma azt mondanánk: spoiler.

A fenti gondolatokkal persze nem kötelező egyetérteni, sőt, ha valaki pontosan azokat a témákat emelte ki a regényből, amiket szinte már mellékesnek tituláltam, azzal sincsen semmi baj. Az efféle könyvek pontosan azért zseniálisak, mert minden olvasóban mást hintenek el – de hogy valamit elhintenek, az teljesen bizonyos. Melegen ajánlom mindenkinek, és kivételesen azt is támogatom, hogy kicsit nézzünk utána a sztorinak, például keressük ki Youtube-on a zseniális RetroShock!-os videót róla. Ha ugyanis nagyjából képben vagyunk a történettel kapcsolatban, kapunk egy minimális iránymutatást, mire is kell igazán figyelni, olyan apró építőkockákat fedezhetünk fel a kész alkotásban, amik felett talán elsiklanánk. Ezek a finom kis utalások, célzások adják a történet legjavát, így juthatunk még közelebb a minél átfogóbb értelmezéséhez.

Olvasni egyébként kimondottan hálás dolog A Legyek Urát: a stílus sebes, a jellemleírásokat tanítani kellene, ahogyan a természet megfestését is. Semmi esetre sem ifjúsági irodalom, és bár Amerikában tudtommal kötelező olvasmány valahol az általános iskola végén, azért érdemes átgondolni, pontosan kinek adjuk a kezébe. Janne Teller Semmijénél (mint hasonló témájú, esetleges jövőbeni kötelező olvasmánynál) egyébként nagyságrendekkel jobb minőségű irodalmi élmény, bőségesebb tartalommal, ami nem csak üzeneteket közvetít, de az olvasás szeretetét is elültetheti a fiatalokban.

*Ha ez így lehet, tegyük fel a kérdést: spoiler

>!
Európa, Budapest, 1976
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630708884 · Fordította: Déry Tibor
26 hozzászólás
>!
RosszQtya P
William Golding: A Legyek Ura

Nehéz erről a könyvről bármit is írni, mert igencsak felkavaró a történet, és itt most nem is igazán arra gondolok, hogy néhány fiúnak milyen szomorú sors jutott. Inkább az a teljes kép, ami kibontakozik a könyv végére, az a leginkább lehangoló. Elgondolkodtató, hogy az erőszak, az anarchia, az uralkodni vágyás tanult viselkedés, vagy velünk született hajlam.
A legrosszabb az egészben, hogy idilli környezetben sem tudunk ezektől megszabadulni, és csak tetézi a dolgot, hogy mindezt gyerekfejjel is megtesszük. Nagyon kíváncsi lennék egy B verzióra, amikor lányok is vannak a csoportban, vajon akkor is így alakultak volna a dolgok?

64 hozzászólás
>!
Bla IP
William Golding: A Legyek Ura

Igen értékes mű, méltán érdemli magas nemzetközi elismerését.
A történetet olvasva rá kell döbbennünk, hogy a társadalomban a többi ember nélkül egyedül nehezebben boldogulunk. S nem tehetjük azt, amit akarunk, csak amit a közösség jóváhagy és akar. Időlegesen ugyan lehetnek esztelen kísérletek, amikor megtévesztve manipulálják a társadalmat, a közösséget, de ezek rossz véget érnek…Ma elért civilizációnk értékeit megtartani, becsülni és fejleszteni kell, mert egyébként állati sorba züllünk vissza, s az még gyorsabban hozza el a tragédiákat…

>!
gabiica P
William Golding: A Legyek Ura

Nagyon elgondolkodtató könyv. Nem olvastam sem fülszöveget, sem értékelést, mielőtt nekiláttam volna az olvasásnak, így nem is igazán tudtam, hogy mire számítsak.
spoiler
Nehezen lehet feldolgozni, hogy gyerekek, akik még olyan keveset tapasztaltak, ilyen dolgokra képesek. Lehetett sejteni a spoiler, hogy az egésznek nem lesz túl jó vége, hiszen két akaratos vezéregyéniség nem fér meg egy csárdában…

>!
Naiva P
William Golding: A Legyek Ura

Ez egyszerre volt megdöbbentő, időtálló dráma és valódi tragédia az emberben szunnyadó állatról.
Ez a regény kiválóan rávilágít arra, hogy mihez vezet, amikor megszűnnek az etikai korlátok, nincsenek irányítók, nincsenek szabályok. Illetve a másik véglet is jól érzékelhető, amikor sokfejűségnek is fejetlenség a vége… A jellemtorzulás nagyon jól lett érzékeltetve. A szereplőkkel nehéz azonosulni, vagy szimpatizálni, de talán Röfi (Piggy) lett a kedvenc.
Ezek az intelligens, az alapértékeket tisztelő, egészen jól nevelt, kulturált gyerekek az olvasói szemek láttára veszítik el minden emberi vonásukat az életért folytatott harcukban. spoiler
Végül eluralkodik a totális káosz, az egyetlen cél pedig a túlélés. Ez egy igen elgondolkodtató apokaliptikus rémlátomás társadalmunkról, mely nagyon is valós körülményeket állít fel. Elég csak belegondolni, mi történik, ha a legjobb barátunkat/barátnőnket előrébb léptetik, vagyis hatalmat, felelősséget kap a kezébe civilizált közegben(!) és történetesen a felettesünkké válnak, fölénk emelkednek. Szerintem oda a barátság.

2 hozzászólás
>!
Riszperidon P
William Golding: A Legyek Ura

Állatok vagyunk, ennyi. Kegyetlenek. A legrosszabb fajtából valók, mert felsőbbrendűnek tartjuk magunkat, miközben vannak olyan körülmények, ahol nagyon le tudunk alacsonyodni.
Vajon hova juthatunk, ha egy csapat gyereket lepottyantunk egy lakatlan szigetre? Akár ide is, amit a könyv elmesél.
Ha már kiskorúak ámokfutása egy szigeten. Ez a könyv sokkal jobban mellbe vágott, mint a Battle Royale. Kevesebb volt benne a vér és erőszak, de valahogy itt nekem sokkal megrázóbb volt. Régóta szerettem volna elolvasni ezt is, de nem okozott akkora csalódást, mint a fentebb emlegetett regény.
Gyorsan olvasható, nem túl lélekmelengető könyv. Nekem egyedül a végével volt bajom. Kicsit olyan kurtán, furcsán sikeredett.

>!
Európa, Budapest, 2015
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630799935 · Fordította: Gy. Horváth László
9 hozzászólás
>!
stancili1
William Golding: A Legyek Ura

Tegyünk ki egy rakás embert a paradicsomban, és azonnal nekiállnak poklot fabrikálni maguknak. Tökmindegy, hogy egy rakás gyerek vagy felnőtt, egy csapat iskolásfiú vagy egy csapat könyvelő, hivatalnok, kőműves vagy pap az alany, a végeredmény ugyanaz.

A regény top10-es, bizonyos.

1 hozzászólás
>!
ggizi P
William Golding: A Legyek Ura

Ez megint egy olyan történet, aminek a lényegét még az is ismerheti, aki konkrétan ezt nem olvasta. Hiszen sok később született műből visszaköszön az alapfelállás visszautalva Golding könyvére. Én is így voltam vele. Pont ezért tökéletesen tisztában voltam vele mire számíthatok és hogy mennyire nem fogom szeretni. Jó kezdés…
A történet elgondolkodtató, fontos és lényegre törő folyamatokat ír le, és nagyon felkavaró végigkísérni a kölykök gondolkodásbeli torzulásait és ahogy kifordultak önmagukból. Elég nyomasztó érzés volt szembesülni a történésekkel. De persze pontosan ez volt a célja az egésznek. Szembesíteni. Hogy meddig fajulhatnak dolgok… Ebből a szempontból tökéletes. De ettől függetlenül: Utáltam! Nagyon! Mert túlságosan hihető…

2 hozzászólás
>!
AniTiger MP
William Golding: A Legyek Ura

Fiatalabb koromban lehet, hogy nagyobb élményt okozott volna. Mostanra már számos „gázos” disztópiára kukkantottam rá és jó néhány gyilkosságon túl vagyok – Na, nem úgy! -, ezért nem volt túl katartikus olvasásélmény…

Egyszerre éreztem borzasztónak és érdekesnek. A történet nem túl összetett, néhol kicsit keszekusza is volt számomra – napok tűntek el, máskor meg szinte örökké tartott az éjszaka a könyvben. Izgalmas volt a szabadság-vadság párhuzam, ahogy az is, hogy mennyire ragaszkodunk és / vagy nem ragaszkodunk a szabályokhoz, a normákhoz egy speciális helyzetben! Eléggé ambivalensek az érzésem… nem vagyok elájulva tőle, de régóta kíváncsi voltam rá. Okozott egy kis csalódást, hogy nem is annyira durva, mint vártam, holott alapvetően elég erőszakos, meredek dolgok is vannak benne.

Egyszer érdemes elolvasni, de a mai kor erőszakos (skandináv) krimijeihez, thrillerjeihez vagy disztópiáihoz képest picit „porosnak” éreztem ezt az 1954-es kalandregényt.

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/05/william-go…

>!
Európa, Budapest, 2011
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792523 · Fordította: Déry Tibor

Népszerű idézetek

>!
Róka P

…az emberek sohasem pontosan olyanok, mint amilyennek elképzeljük őket.

3. fejezet

>!
madárka

– Félek, Röfi. Önmagunktól félek.

189. oldal (Európa, 2001.)

Kapcsolódó szócikkek: félelem · Ralph · Röfi
2 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Nagyon is jól értették már, hogy a leplező maszk mennyire szabadjára engedi az emberi természetben lappangó vadságot.

207. oldal - Tizenegyedik fejezet. A sziklavár.

1 hozzászólás
>!
padamak

Az a baj, hogy ha az ember vezér, akkor gondolkodnia kell, bölcsnek kell lennie. Megesik, hogy az embernek azonnal határoznia kell. Határoznia és gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei s eredményei vannak…

85. oldal - A tengeri szörny (Európa Könykiadó 1987)

4 hozzászólás
>!
Róka P

Hirtelen megértette, milyen fárasztó ez az élet, amelyben minden út egy-egy rögtönzés, s az ébrenlét jelentős részét azzal kell töltenie az embernek, hogy a lépteire ügyeljen.

5. fejezet

>!
BorsoB

Tudom, hogy itt nincs szörny…úgy értem, olyan, ami agyarral, karommal támad…s azt is tudom, hogy itt nincs mitől félni…
Szünetet tartott.
– Hacsak…
Ralph nyugtalanul megmozdult.
– Hacsak…?
– Hacsak az emberektől nem.

Kapcsolódó szócikkek: Ralph · Simon
>!
Róka P

Ha az ember fél valakitől, akkor meggyűlöli, de folyton muszáj rágondolnia.

5. fejezet

>!
haboskávé

Ha az ember fél valakitől, akkor meggyűlöli, de folyton muszáj rágondolnia. Elhiteti magával, hogy nincs is vele semmi baj… hogy rendes gyerek… s ha azután újra meglátja, hát az olyan, mint az asztma, az ember nem kap lélegzetet.

5.fejezet, 112. oldal

>!
chibizso

Azt akarta mondani, hogy az emberek sohasem pontosan olyanok, mint amilyennek elképzeljük őket.

64. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Francesca H. Nielk: Daniel
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal
James Dashner: Lázkód
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Julie Kagawa: A halhatatlanság szabályai
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Helena Silence: Ezüsthíd
Sherry Gammon: Elviselhetetlen