„A mátrix egy világ a világon belül, közmegegyezésre épülő hallucináció, melyet minden országban törvényes felhasználók milliárdjai tapasztalnak meg naponta. A cybertérhez kapcsolódó számítógépek tárolóiból származó adatok grafikus megjelenítése. Hihetetlen komplexitás. Az elme nem-terébe nyújtózó fényvonalak, adatgalaxisok és adatcsillagzatok…” Megrázó erejű vízióival és egyedi hangulatú univerzumával William Gibson a közeljövő egy olyan lehetséges változatát vetítette elénk, mely két évtizeddel első regényének kiadása után lassan megvalósulni látszik. A globális számítógépes hálózatok robbanásszerű fejlődése és a multinacionális cégek befolyásának folyamatos növekedése következtében napjainkban hihetőbbnek tűnik ez a jövőkép, mint korábban bármikor. A Neurománc 1984-es megjelenésével új irányzat született: Gibson bevezetett minket a cyberpunk világába, visszavonhatatlanul megváltoztatva ezzel a science fiction műfaját. Regényével elsőként nyerte el egyszerre a műfaj három… (tovább)
William Gibson teljes Neurománc univerzuma (Neurománc 1-3.) 65 csillagozás
Kedvencelte 16
Most olvassa 20
Várólistára tette 54
Kívánságlistára tette 62
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Nagyon régóta halogatom ennek a könyvnek az elolvasását, de most, hogy a kedves @Gorkie létrehozott hozzá egy kihívást, ideje volt belevágnom! Anno, amikor beszereztem, csak annyit tudtam a könyvről, hogy a Cyberpunk műfaj alapja. Egy olyan műfajé, amit én rendkívül kedvelek! Több, mint 7 év várakozás után, nézzük milyen is a Teljes Neurománc Univerzum! A „könyveket” külön fogom értékelni, és a végén majd összegzem a tapasztalataimat!
Neurománc – Teljesen olyan volt, mint amilyennek más médiumokból megismertem a Cyberpunk műfaját! A főhőst, Henry Case-t, belekényszerítik egy munkába, amit el kell végezni időre, különben a beleültetett „méregzacskók” lebomlanak és végeznek vele. (Egy kis Menekülés New Yorkból utalás :D). Case egy kiégett konzol cowboy (azaz dekás, lásd. Shadowrun), aki arra specializálódott, hogy különböző adatbázisokat törjön fel a Mátrixnak nevezett virtuális téren keresztül. A megbízója társakat is kirendel mellé, és a történet ennek a melónak az előkészítését és az elvégzését mutatja be. A cselekmény felépítése a „rabló meló” sablont követi, csak ezt egy rendkívül egyedi környezetben valósítja meg. Annyira telitalálat ez a világ, hogy mindent lefektetett, amihez visszanyúlnak más Cyberpunk stílusú alkotások! A legszebb, hogy úgy tette mindezt, hogy csak úgy belesimul a történetbe. Beültetések, műszervek, mátrix, jégtörő és még sorolhatnám. Annyira a saját világában mozog, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy nem értem mit is olvastam az előbb. Persze, később összeállt a dolog spoiler, de akkor is rendkívül fura érzés volt! :D Nagyon jól megírt, rendkívül stílusos regény! Mindig van valami, ami fenntartja az izgalmat! Megérdemelten kapta meg a Hugo-, a Nebula- és a Philip K. Dick-díjat! Viszont ez a stílus és egyedi szleng nyelvezet nem hat mindenkire és van, akit inkább elijeszt, mintsem a könyvhöz szegez. De hát pont ebben rejlik a varázsa!
4,5 csillag
Számláló nullára – A második regény nagyon erősen indul! Három szálon fut a történet, és ennek megfelelően három különböző főszereplőt követhetünk. Turner-t a zsoldost, akit egy kimenekítési feladattal bíznak meg, Bobby-t a kezdő konzol cowboyt, és Marly-t, akit egy művészeti magánnyomozásra bérelnek fel. Mindegyik szál más perspektívát jelenít meg és más hangulatot ragad meg. Sajnos, ahogy haladunk, fokozatosan váltakozik ezeknek a minősége. Kezdetben mindhárom izgalmas és érdekfeszítő, majd már csak kettő a háromból, végül egy. Mire nagy nehezen (és nem kicsit erőltetve) összefutnak, hogy meglegyen a konklúzió, teljesen kifullad! A szereplők nem akkora egyéniségek, mint a Neurománcban (kivétel Marly). A fő gonosz motivációja egyértelmű és persze az is, hogy ennek mi lesz a vége. A „Voodoo istenségek” behozása sem tetszett. A befejezés harmatgyenge. Nem tudom eldönteni, hogy Gibson nem is akarta megírni ezt a regényt, vagy görcsösen jobbat akart alkotni, mint az előző? Az biztos, hogy a Neurománc hangulatát nem sikerült megfognia.
3 csillag
Mona Lisa Overdrive – A Sprawl-trilógia befejező darabja. Ezúttal négy szálon fut a cselekmény, hogy az előző regényhez hasonlóan a végén összeérjenek. Ha a karakterek nem is lettek érdekesebbek, legalább a történet összeszedettebb, mint amilyen a Számláló nullára volt. A négy különböző szál eléggé eltér egymástól, de mindegyik fent tudja tartani az érdeklődést! Persze, itt is a Gibson által megalkotott világ dobja meg igazán a hangulatot! Gibson most sokkal jobban visszanyúl a Neurománchoz, régebbi szereplők is visszatérnek, így tényleg egy lezárásnak érződik ez a történet. Azért olyan „hú de nagy epikus befejezésre” nem kell számítani! De ettől függetlenül egy szórakoztató olvasmány!
3,5 csillag
Gibson művének a jelentősége a Cyberpunk műfajra megkérdőjelezhetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy mindhárom regénye remek mű lenne. A kötet legjobb darabja egyértelműen a Neurománc, azt jó szívvel tudom ajánlani! Sajnos a folytatásai már nem érnek a közelébe, se az izgalmak, se a hangulat terén. Ennek ellenére, örülök, hogy olvashattam őket. Attól, hogy gyengébbek egyáltalán nem kiakasztóan rosszak, csak olyan átlagosak.
Azt kell, hogy mondjam, nem az én könyvem. Az első rész alapvetően bejött, csak azt kellett szem előtt tartani, hogy ez egy több mint 30 éves könyv. A második-harmadik viszont szerintem nem tett hozzá túl sokat.
A karakterek nem voltak rosszak az első két könyvben, a harmadikban viszont kissé idegesítettek. A sztori végig viszonylag lassan haladt, a második harmadik könyv sztori szálaiban ráadásul elég könnyű volt elveszni.
Értem én, hogy miért tartják kultuszregénynek, és látom, hogy mi minden van benne, ami későbbi filmekre/könyvekre hatott, de nem igazán az én könyvem.
Nem az első találkozásom Gibsonnal, viszont a Neurománcot harmadjára kezdtem előről, mert sehogy sem tudtam befogadni a stílusát, viszont most megmakacsoltam magam, de közben azon kattogtam, hogy ez most egy zseniális próza, ami megéri a szenvedést, avagy nem, és akkor búcsút intek az írónak – végül az arany középutat választottam, s remegő gyomorral leküldtem egy húzásra a három regényt, mint egy táblát csikorgató házipáleszt.
Neurománc – 3.5/5spoiler
Számláló nullára – 2.5/5spoiler
Mona Lisa Overdrive – 3.5/5spoiler
Összességében sajnos többszörösen csalódás számomra Gibson, mert az irodalmi hangját értelmetlennek tartom, mivel már a könyv(ek) elején elveszítem az érdeklődést a kuszaságok miatt, és a végén – összeszedve a memóriadarabokat – sem változik a véleményem, mert mindeközben nem tudnak lekötni a szereplők drámái.
esszencia. leginkább ezzel a szóval lehetne kifejezni a stílusnak, ábrázolásmódnak azt a tömör, végzetesen lényegretörő módját, amivel gibson mester papírra veti ezt a művét. (is) nanotechnológia, csúcsszuper, csilli-villi kütyük, ugyanakkor giccsben rothadó, betegségektől szenvedő világ, és rendkívül egyedi karakterek jellemzik. a híres-hírhedt cyberpunk szubkultúra egyik alapműve ez a könyv, innen indul a mátrix, a jhonny mnemonic, valamint a ghost in the shell is. mindazonáltal az igen jellegzetes stílus miatt nem könnyű olvasmány, a többszörösen összetett metaforák, és a gyakori váltások edzett olvasót kívánnak.
Az eddigi értékeléseket elnézve sokan lehúzták a sorozatot.
A könyvekben tényleg sok hiányosság van, valamelyik rész nehezebben követhető, a másik már olvasmányosabb, de nem eléggé kifejetett, manapság már ki sem adnának ilyet, stb… Ennek ellenére az én véleményem az, hogy Gibson zseniális. A három könyv egymást kiegészíti, eltérő a stílusuk, mindegyik egy teljesen más oldaláról mutat be egy világot, és a végén ha kicsit zavarosan is, de összeáll a kép :) Akkor is ha nem úgy, ahogy azt az olvasó elvárná, és maradnak benne homályos részletek.
Sosem vonzott a cp, de ez akkora kultkönyvvé nőtte ki magát, hogy úgy gondoltam belevágok. Nekem nem okozott csalódást, megkedveltette velem ezt a stílust/műfajt, és az egyik kedvencemmé vált :)
Népszerű idézetek
A legendásan rút csapos még szélesebb mosolyt villantott fel. A megfizethető szépség korában ilyen csúfnak maradni szinte ódivatúnak hatott.
Neurománc
Night City leginkább egy unatkozó tudós által kiagyalt és agyongyorsított, zűrzavaros társadalomfejlődési kísérletre emlékeztetett. Ha a bűnös nyüzsgést nem bírod szusszal, elsüllyedsz, mint kő a tóban; de akkor is beszakítod a feketepiac érzékeny felületi hártyáját, ha csak kicsivel pörgősebb vagy a kelleténél. Hibázz így vagy akár amúgy: nyomod sem marad, legfeljebb holmi elmosódó emlék egy Ratz-féle helyi kövület tudatában. Szív, tüdők vagy vesék alakjában viszont még hasznára lehetsz a zugklinikák tartályaiból válogató gazdag idegeneknek. Az üzlet itt állandó, tudat alatti zsongás volt; a lustaság, óvatlanság, modortalanság, a bonyolult illemszabályok elleni legapróbb vétség elfogadott büntetése pedig a halál.
Neurománc
– Kívánja megszámolni? – kérdezte Yonderboytól.
– Nem – felelte a Panther Modern.
– Maga anélkül is annyit fizet, amennyi jár. Hiszen maga egy Mr. Valaki. Azért fizet, hogy az is maradjon, hogy ne váljon Mr. Névvé…
Neurománc
-Amúgy se szerettem soha semmit se eccerűen csinálni, ha már lehet jó bonyolultan is.
Neurománc
A zaibacuk, az emberi történelem menetét alakító multinacionális cégek már meghaladták a régi korlátokat. Eleven organizmusnak tekintve már szert is tettek egyfajta halhatatlanságra. Egy zaibacut nem lehet lefejezni a tucatnyi csúcsvezető legyilkolásával: lennének, akik feljebb lépve a ranglétrán, átvennék megüresedett helyüket, és rátennék kezüket a roppant vállalati adatraktárakra.
Neurománc
Bevonulása valósággal előadásszámba ment, mintha összegzése lett volna az egy életen át habzsolt olcsó harcművészeti akciófilmeknek.
Neurománc
Hasonló könyvek címkék alapján
- Neal Stephenson: Snow Crash 82% ·
Összehasonlítás - Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla 74% ·
Összehasonlítás - Adam Sternbergh: Shovel Ready – Akkor hajrá! 72% ·
Összehasonlítás - Tad Williams: Másvilág – A Kék Tűz folyója I-II. ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? 88% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Különvélemény 87% ·
Összehasonlítás - Nigel D. Findley: LX-IR 86% ·
Összehasonlítás - Ramez Naam: Nexus 84% ·
Összehasonlítás - William C. Dietz: A testőr 83% ·
Összehasonlítás - Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány 83% ·
Összehasonlítás