A közeljövő világába, a nagyvárosi neondzsungelek poklából széthulló űrállomások folyosóin át a képzelet végső határáig repíti olvasóját ez a kötet, melyet – nem minden alap nélkül – a modern SF irányzatteremtő alkotásának tartanak.
A Gibson és társai teremtette univerzum mit sem veszített vonzerejéből keletkezése óta; ma, az új század hajnalán aktuálisabb és izgalmasabb, mint valaha – talán mert e csupa króm alig-jövőben saját jelenünkre ismerhetünk…
Izzó króm 55 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1986
A művek szerzői: William Gibson, Michael Swanwick, Bruce Sterling, John Shirley
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A kötet gerincét a klasszikus, Neurománc-típusú cyberpunk novellák adják (a címadó történet mintha nyomokban kapcsolódna is a trilógiához), melyek az Egy hologramrózsa szilánkjai kivételével mind megütik a mércét. Érdemes azonban kiemelni a másfajta történeteket:
A Gernsback-kontinuum egy visszafogottan pszichedelikus látomás egy alternatív világról PKD stílusában. A Bárnépség egyaránt olvasható klasszikus „az idegenek köztünk járnak” sci-fiként vagy az elidegenedésről szóló 'punk novellaként. A Hátország a kozmosz idegenségét csempészi be a kötetbe. A Mozart napszemüvegben pedig egy zseniális hangulatú időutazós történet, amely a cyberpunk toposzokat a múltba helyezi (ezzel valahol a klasszikus steampunkra hajaz, amelyben még nem a steam volt a lényeg, hanem a punk).
Bár Gibson Neurománc univerzuma enyhén szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, de maga a világ volt annyira érdekes, hogy beszerezzem ezt a novelláskötetet. Ezekben a történetekben sok minden megtalálható, amit később Gibson átemel, vagy konkrétan újrahasznosít a Neurománc regényeiben. Nagyon hullámzó a színvonal, de azért van egy-két gyöngyszem is köztük. A Johnny, a kacattár erősen indított, de a végére leeresztett. Az utána lévő két novella inkább a szenvedős kategóriába esik, de szerencsére a Bárnépség meggyőzött, hogy érdemes folytatni a kötetet. Pedig nem is Cyberpunk történet, hanem egy izgalmas paranoiás horror! Majd újabb három gyengébb alkotás, amin túl kell esni, hogy eljussunk az utolsó négy novellához, amik már magas színvonalat képviselnek! Ezek közül is kiemelkedő az Álomkirályok, ami egyszerre megható és hátborzongató. A Párharc és az Izzó Króm már azok az igazi sötét hangulatú Cyberpunk történetek, mint amilyen a Neurománc is volt. A Mozart napszemüvegben meg egy könnyed, de nagyon szórakoztató levezetése a kötetnek. Ez a novelláskötet akár egy sűrített oldata is lehetne a Neurománc trilógiának, mert ugyanazt az élményt nyújtja. Van, amikor jó és szórakoztató, és van, amikor meg rém unalmas és zavaros. Ennek ellenére a jó része miatt nagyon is ajánlom, mert itt legalább ezeket ki lehet szemezgetni!
Eddig a neurománc trilógiát olvastam tőle, és bár az első rész kissé nehezen csúszott, de a végére igen megszerettem. Szóval jó ötletnek tűnt a nagy novellázásba beiktatni ezt a kötetet, de csalódás volt – én nem találtam meg benne azt, amiért a regényeit szerettem.
Egy pozitívumot tudok elmondani róla – tényleg tökéletesen megmutatja, mi az a cyperpunk, méghozzá több oldalát is. Vannak itt gamerek, kódtörők, nagyvállalatok, johnny mnemonic-sztori és egyéb nyalánkságok, tényleg változatos. Viszont nekem sokszor zavarosak voltak a történetek (némelyik írása közben mintha valami jófajta drogot nyomhatott volna), ráadásul szinte mindegyik tök depresszív.
A két legjobb novella nálam: Vöröscsillag, orbitális tél (ez mintha kevésbé is lenne depresszív) és Álomkirályok.
A Gibson teremtette univerzum a novelláiban is visszaköszön, bár a mindennapokban a csúcstechnológia, a beépített implantátumok és virtuális tér szokványos és hétköznapi jelenség, karakterei mind a periférián kitaszitottan élnek, drogosok, nyomorékok, és függők. Mély ellentét van a technológiai fejlettség és az emberi érzelmek hiánya között.
Az Álomkirályok című novellát emelném ki, nekem ez tetszett a legjobban, egy beteg, csonka nő küzdelme a kilátástalanságból, ahol a megélt borzalmak árucikként gazdaggá teszik, és teljesül az álma, a virtuális térbe menekül, ahol kiszabadulhat haldokló húsbörtönéből.(Szerintem a cseberből vederbe tipikus estete)
Nem rossz válogatás, de igazából Gibson egyedül írt novellái nem fogtak meg annyira. Nem is értem, az alapanyagot tekintve, hogy tudtak a Johnny, a kacattárból ilyen jó filmet csinálni :)
A Bárnépség viszont nagyon király volt, és a Mozart napszemüvegben is nagyon bejött :)
Azért a hangulat miatt mindenképp megérte.
25 év után újraolvasva is jó. A novellák minősége hullámzó, de a cyberpunk hangulatot nagyon jól hozzák: fejlett technológia, végtelenül gazdag multik, mesterséges intelligencia, testmódosítás, celebség, és magány, nyomor, mocsok, erőszak. Durva (vagy inkább szomorú?) azt látni, hogy a világ tényleg errefelé halad – ami a magyar megjelenéskor (1997) is még többnyire fantasztikum volt, annak egy része ma már itt van a mindennapjainkban.
Az utolsó darab (Mozart napszemüvegben, nem Gibson írása), amit többen is a legjobbnak tituláltak, a témája miatt spoiler szerintem a legkevésbé illik a válogatásba – ettől függetlenül még jó.
Bár nem olvastam eredetiben, de a fordítás időnként érezhetően sántít: kezdve a címmel (semmilyen „forró fémről” nincs szó); helyenként tükörfordítások, nem jól/nem teljesen fordított kifejezések, rövidítések; és persze a JÉG (eredetiben ICE, azaz Intrusion Countermeasures Electronics) kibontása – mondjuk ez nem is egyszerű feladat. Talán erre is ráférne egy javított/felújított kiadás, mint a Neuromancer trilógiára.
A mű 11 novellát tartalmaz, az utolsó kivételével mindben benne van Gibson keze is. Az egész könyv pedig amolyan cyberpunk-kiáltvány, valami, ami rengeteg ponton összefoglalja a cyberpunk világát. És ez azért is érdekes, mert a művek között van 1-2 nagyobb cselekmény nélküli, csak világbemutatásra szolgáló mű, és van űrhajós sci-fi is, mely kirángat a nagyvárosokból. És ez elég jó így. A történetek pont a megfelelő hosszúságúak, és a nagy részük adja a műfaj hangulatát is: sötét, komor, és annyira zavaros, hogy mire megértjük, miről szól, már vége is.
Azt hiszem, csak a cyberpunk irányzat rajongóinak lehet ajánlani, de nekik ez egy alapmű.
Népszerű idézetek
A tatár izzó pillantást vetett Mozartra.
– Szóval te! TE voltál az áruló? – Egy támadó kobra sebességével kapta elő géppisztolyát, és a csövét Mozart orra alá dugta. – Ha az én hangszerem kezd rock and rollt járni, belőled csak két fül marad, haver.
251-252. oldal
– Van kedved hozzá, szerkesztő?
Éreztem, hogy a korbács újra lecsap, de nem voltam hajlandó még egyszer elviselni. Hideg szemmel kinéztem rá sörtől zsibbadt, járkáló, beszélő; élő végtagokkal rendelkező, teljes mértékben közönséges testemből, és szinte köptem a szavakat:
– Éreznéd, ha csinálnám?
Ez talált. Talán pislogott, de az arca meg sem rezzent.
– Nem – mondta. – De időnként szeretem nézni.
150. oldal
– Tudod, mi a baj? – kérdezi Rubin, amikor a híd alá érünk és elindulunk Fourth felé. – Te olyan ember vagy, aki mindig elolvassa a használati utasítást. Mindennek, amit emberek építenek, minden technológiának van valamiféle célja. De egy új technológia olyan területeket is megnyit, amire addig senki sem gondolt. Te elolvasod a használati utasítást, haver, és nem fogsz eljátszadozni a cuccal. Aztán elcsodálkozol, mikor valaki olyasmire használja, amire te nem is gondoltál. Ez a helyzet Lise-szel is.
158. oldal
Információn alapuló gazdaság a miénk, tanítják az iskolában. Amit viszont nem mondanak el, legalább ennyire fontos: lehetetlen úgy mozdulni, élni, bármilyen szinten tevékenykedni, hogy ne hagyj magad után nyomokat, személyes információk darabkáit – töredékeket, melyek fellelhetők, tovább követhetők.
28. oldal
A kezem valami laposat érintett. Kihúztam felemeltem. Kislemez. Címke nélkül.
Ott feküdt a tenyeremen: néma, türelmes, kódolt halál.
137. oldal
Johnny, A Kacattár.
A placc déli végének három kilométere az Éjszakai Város. Nem fizet se adót, se illetéket: a neoncsövek döglöttek, a gerendázat feketéllik a sok évtizeden át itt lobogó tábortüzek kormától.
Az Éjszakai Város délidejének sötétségében ugyan ki figyel fel a civilizáció pár tucat bujdosó, őrült gyermekére?
Mária Antónia a rózsaszín szaténtakarón hevert könnyű, fekete csipke alsóneműben, és a Vouge egyik számát lapozgatta.
243. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Philip K. Dick: Emlékmás 90% ·
Összehasonlítás - Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek 88% ·
Összehasonlítás - Burger István – Németh Attila (szerk.): Égiekkel játszó… ·
Összehasonlítás - Kornya Zsolt (szerk.): Carcosa árnyai 80% ·
Összehasonlítás - Richard Matheson: Legenda vagyok 76% ·
Összehasonlítás - Isaac Asimov: Én, a robot 89% ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe legjobb elbeszélései 87% ·
Összehasonlítás - Ágoston Hugó (szerk.): Morel találmánya ·
Összehasonlítás - H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei 79% ·
Összehasonlítás - H. G. Wells: A bűvös bolt 87% ·
Összehasonlítás