Számláló ​nullára (Neurománc 2.) 44 csillagozás

William Gibson: Számláló nullára

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Turner apróbb kellemetlenségekkel volt kénytelen szembenézni Új-Delhiben: bérelt BMW-je alatt pokolgép robbant, és ízekre szaggatta testét. De mert az ügynöke és a szerződése jó volt, egy napig sem volt halott. Visszatért, hogy végrehajtsa élete legnagyobb akcióját – hogy elragadjon egy tudóst anyavállalata ölelő karjaiból…
Mire az Angyalok kirángatják Zérót a mátrixból, a védelmi rendszer majdnem lenullázta. Aztán ott volt még Marty problémája a műalkotásokkal, és élőhalott munkaadójával…
A közeljövő könyörtelen világában három ember sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. Mindhárman sakkfigurák egy játszmában, amelynek tétjét senki sem ismeri…

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1993
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637632514 · Fordította: Ajkay Örkény

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Csöre P>!
William Gibson: Számláló nullára

Ez a kötet teljesen önálló történet, nem kapcsolódik az első részhez, hacsak abban nem, hogy az ott megindult folyamatok továbbgyűrűznek…
A cselekmény 3 szálon fut: Turner, akinek a belépője is sajátos, és egyben hatásos, zsoldos. Talán az ő vonala az, ami leginkább feszített, vagy nem is, inkább kegyetlen, mocskos.
Bobby (alias Gróf Zéró, kezdő cowboy) első munkája lehetetlen feladat, majdnem ott is marad, ha nem jönnek az Angyalok. A cybertér új, megmagyarázhatatlan jelenségei köré szekta épül, papjai (varázslói?) segítségével Bobby egyre többet tud meg a mátrixról, illetve viszont.
Marly szintén egy titokzatos ügybe keveredik, műalkotások eredete után kutat, de nem egyedül ő kíváncsi… Nekem az ő vonala volt legkevésbé érdekes.
A három cselekmény végül persze nagyjából egybefut.
Sötét, mindenképpen izgalmas, titokzatos történet.
Azt azért hozzáteszem: sok idő telt el az olvasás és az értékelés között, és sajnos nagyon sok dolog esett ki, visszaolvastam nagyjából pár szakaszt, de azt kell, hogy mondjam, nem igazán adott maradandó élményt. Ami megmaradt, az kavargás a mátrixban, a kegyetlen viszonyok a sivatagban, meg úgy általában, a két fekete vudu és a varázslények a cybertérben, ami számomra még mindig homályban maradt.

Noro P>!
William Gibson: Számláló nullára

Bár Gibson eredetileg nem akarta folytatni a Neuromancert, e könyv valahol logikus következménye az elsőnek. A Mátrixban valami felébredt. Az embereknek pedig szembe kell nézniük azzal, hogy ezek a valamik erősebbek náluk.
Ebben a részben valahogy sokkal tisztábban jelennek meg azok az elemek, amelyeket később előszeretettel utánoztak a cyberpunk ponyvák tucatjaiban: ilyenek például a nemzeteknél erősebb szupervállalatok. Turner, a zaibacuktól független zsoldos pedig talán a cyberpunk leginkább ikonikus karaktere – egész szerepjátékok épültek alakjára és életfilozófiájára.
Ennek ellenére a könyv legerősebb része szerintem a Mátrix szellemei, és az a posztmodernizálódott vallás, amelyet kialakítanak köréjük egyes emberek. Nagyon érdekes példája a régi és az új összekeveredésének egy olyan világban, ahol minden a virtuális valóságok körül forog. A regény egyébként aligha egyszerűbb az első résznél, legfeljebb a fogalmi rendszere letisztultabb valamivel, de még mindig egy komoly irodalmi színvonalat vegyít a kalandregényes cselekménnyel.

zamil P>!
William Gibson: Számláló nullára

Azt kaptam amit vártam, cégek, fegyverek, vudu, mátrix, és akciódús cselekmény.
Sajnos volt olyan rész amit részletesebben kellett volna leírni, főleg, hogy „szaftosabb” lett volna tőle a könyv.
Zavart a fordítás, megszoktam már a dekás kifejezést, és nem állt rá az agyam a cowboyra.

elge76 P>!
William Gibson: Számláló nullára

„A mát…rix…ban vagy”, íródik ki Neo monitorjára az ominózus mondat, 1999-ben.
Viszont azt sokan nem tudják, hogy ez a mondat már 1984-ben elhangzott, és azóta is rendszeresen feltűnik, amikor az ember William Gibson könyveit olvassa.

Történetünkben most egy bioprocesszor körül forog a történet, amelyet az egyik Megacorporation szeretne megkaparintani saját magának, hogy hatalmas befolyást szerezhessen vele a piacon. Közben feltűnik egy multimilliárdos is, aki szintén erre a termékre pályázik. Vele szemben egy zsoldos, egy decker avagy konzolzsoké, és pár vudu vallású raszta figura áll, mint rendszeresen visszatérő momentumok ebben a különleges világban.
A történet 3 szálon fut, amelyeknek olyan hangulata van, mintha 3 különböző történetet olvasna az ember. Később persze összeérnek bizonyos szálak, de addig még rögös az út.
William Gibson különös víziója ez a világ, mely a vallás, a kibertér és az emberi elme összefonódásának egyfajta különös keveréke. Nem nagyon lehet ezt egyszerű szavakba önteni, olvasni és látni kell.

Volt pár helyesírási hiba, talán 5 darab, illetve már megint belefutottam egy olyan szóba, amelyik így volt írva: egygyel (nem ez volt a szó, csak a példa kedvéért mutatom).
Ez valami átok lehet a Szukits-nál, az általuk kiadott Gaunt szellemei könyvekben is hemzsegnek az effajta elírások. -.-

Az értékelést ehhez a borítóhoz írtam, de magát a történetet ebben a könyvben olvastam el:
http://moly.hu/konyvek/william-gibson-william-gibson-teljes-neuromanc-univerzuma

Sai_home P>!
William Gibson: Számláló nullára

Ez a könyv folytatás is meg nem is, igazából teljesen érthető lehet az első rész olvasása nélkül is.
Megjelennek érdekes elképzelések: extrém gazdag emberek és vállalatok, akiknek semennyi pénz sem túl sok, bármit megtesznek az aktuális céljaikért. Ebben a környezetben követhetünk három „átlagembert”, akiknek jó ideig semmi közük nem is lesz egymáshoz, csak a könyv végén értjük meg, hogy milyen hatással is voltak a világ sorsának alakulására. A háttérben persze ott van a „Mátrix”, és az MI-k is.
Ha nem folytatás lenne, akkor valószínűleg magasabbra pontoznám, de így egy olyan lécet kellett volna átugrania a könyvnek, amit nemhogy levert, de még alulról se volt képes súrolni. A történet nem túl erős, a szereplők is igazából amatőrök, hiányzik szinte minden, ami az első kötetet jóvá tette. Nem is nevezném ezt már cyberpunknak, szerintem a lényegét veszíti el a műfaj, amikor ennyire szájbarágósan írnak le valamit, nem kell semmin gondolkozni, mindent egyből megmagyaráz egy szereplő.

Action P>!
William Gibson: Számláló nullára

Az első rész követhetőbb volt, itt a többszálú cselekmény miatt szétesik a sztori. A magyar cím meg röhejes.

Richeus P>!
William Gibson: Számláló nullára

Hát, nem tudom. Az biztos, hogy a munkahely változtatás a jövőben kissé rázós lesz :)
A Neuromancerhez képest szájbarágósabb, de ez nem válik a hátrányára. Érezni lehet, hogy a szerző segít az olvasónak mikor egy-egy szereplő időnként összefoglalja mi volt eddig, ez jó. A történet jól indul, feszültség van benne. Az első harmad után viszont (szerintem) ellaposodik, én legalább is untam, egyre kisebb szakaszokban sok megszakítással tudtam csak olvasni, nem kötött le. Mivel nem volt túl izgalmas, a több szálon való futtatás szétesővé tette a sztorit. Nincs jól definiált, határozott befejezés sem, – egyszer csak elfogynak a betűk és kész. A következő folytatást ennek alapján nemigen fogom elolvasni, – gondolom ezt most.

Duchon_Jenő P>!
William Gibson: Számláló nullára

Ha meg kell keresni, hogy mi az első gondolatom a könyvről, akkor egyértelműen az lesz, hogy olvasható. Sokkal olvashatóbb, mint az első rész. Éppen ezért sokkal kevesebb a villódzás, a neon az egész regény alatt, mint korábban. Követhető szálak és érthető eredmények. Ugyanakkor nem az a tipikus kapcsolt folytatás. Elvan az első nélkül is. Persze több minden körvonalazódik fejünkben, ha az első rész is megvolt. Arra azonban senki ne számítson, hogy a végén minden összeáll. Ugyanolyan elveszettnek fogjuk magunkat érezni, mint a regény szereplői. A dolgok megtörténnek, eljutunk A-ból B-be, de, hogy hol az A vagy a B, s mi az., nos az valahol eltűnik. De ez nem hátrány. Pont ezt a világot akarta a szerző leírni, és ha a jövőképként nézem, akkor ez egyre rémisztőbb…

Balázs_Erőss P>!
William Gibson: Számláló nullára

Az előző regényhez képest, könnyebben emészthető volt, bár a befejezést itt is durva bakugrásokkal kapjuk meg. Mindenesetre, elég régen nem volt olyan, hogy vissza kelljen olvasnom oldalakat, mert egyszerűen nem áll össze a kép. Némelyik szereplőnek nem volt értelmes motivációja (legalább is számomra), de még így is könnyebb lett mint az előző. Jobb volt mint az első, remélem a harmadiknál pedig gyengébb. Konzolzsokéknak és fanatikus jövőhívőknek kötelező!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Noro P>!

Az arcok, amelyekkel Turner együtt ébredt a világ különböző szállodáiban, csak hűtőrácsdíszeknek hatottak Isten saját kocsijáról.

14. oldal (Valhalla Páholy)

Papp_Mihály P>!

Végre valami falféleséghez közeledtek. Bobby visszanézett. A sáros betonpadlón csillogó sekély tócsákban a törpefák ágai tükröződtek, a csupasz, sápadt, összevissza nőtt gyökerek a hidroponikus folyadék hevenyészett tartályaiba merültek. – Aztán garnélarákos tartályokba szivattyúzták a vizet, és sokat tenyésztettek belőlük; a garnélák meleg vízben gyorsan nőnek. Aztán csöveken keresztül átvezették a betonon, fel idáig, hogy itt jó meleg legyen. Ezt a helyet arra tervezték, hogy hidroponikus taréjfűt, salátát meg efféléket termesszenek benne. Aztán felvitték a vizet ki a tetőre, a törpeharcsatartályokhoz. A garnélaürüléket algákkal zabáltatták fel, az algákat meg a törpeharcsákkal, és így megy körbe a dolog. Vagy legalábbis ez volt az elképzelés.

Noro P>!

Új-Delhiben robotkutyát uszítottak Turnerre.

(első mondat)

Noro P>!

Mint a vele egyidős srácok, ő is jól tudta, hogy a szilícium már elavult, ami rosszabb, mintha elkopna a használattól. Ezt a Wig kegyetlen, ám elfogadott és állandó tényezőként fogta fel, akár a halált vagy az adózást. Az igazat megvallva, sokkal jobban izgatta az, hogy a cuccai kimennek a divatból, mint az, hogy meghal.

183. oldal (Valhalla Páholy)


A sorozat következő kötete

Neurománc sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert J. Sawyer: WWW 1 – Világtalan
Nigel D. Findley: Árnyjáték
Ernest Cline: Ready Player One
Marissa Meyer: Scarlet
Dan Simmons: Hyperion bukása
John Scalzi: Fejvesztve
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek
Justin Cronin: A szabadulás
Suzanne Collins: Futótűz
Dan Wells: Fragments – Töredékek