Alien ​3: Az eredeti és ismeretlen történet 69% 45 csillagozás

Az Alien 3 híresen nehéz szülés volt. Több forgatókönyv változat született, majd a forgatás sem ment egyszerűen, nem csoda, hogy Finchernek elege lett az egészből, és a DVD-kre készülő rendezői változatok elkészítésekor nem vett részt a bővített változat megalkotásában.
A korábbi forgatókönyvek természetesen kikerültek a netre és Gibsoné igen népszerű lett a rajongók körében. Nem csoda, hogy készült belőle hangoskönyv- és képregényadaptáció, majd ez a regény.
A kiindulási pont azonos a jól ismert filmével, a Sulacon ott van a három és fél túlélőnk, majd innét a sztori nagyon más irányba megy el. Mivel az eredeti történet még aoff hidegháború utolsó éveiben készült, így behoz némi kapitalista kontra szocializmus ellentétet, ami eléggé feleslegesnek érződött. A szoci állomáson lényegében az történt, mint később az Anchorpointon, így némileg felesleges duplázásnak érződött az a pár rövid fejezet, és igazából a sztori végi, előre látható és kicsit deus ex machina megoldásnál játszott szerepet.
Magán az Anchorpointon a jól ismert séma játszódott le. Főszereplőinket kihallgatják, a tudósok elkezdenek kísérletezni azzal, amivel nem kellene, majd ahogy egy másik franchise-ban mondta Dr. Malcolm, „jön a futás meg a sikítás”. Ráadásul az idegenek egy új, a korábbinál fertőzőbb és sokkal brutálisabb fejlődést kapnak a jó öreg mellkasrobbantó mellé. Noha a Covenantot még nem láttam, a Neomorphot láttam és olvastam róla, így kísérteties a hasonlóság a kettő között. Tekintve, hogy Scott egy darabig tárgyalásban állt az Alien 3 rendezésére, simán el tudom képzelni, hogy innét vette az ötletet. off Kicsit zavaró volt, hogy az új fertőzés mikéntje nem tisztázódott, így nagyon úgy tűnt, hogy a főszereplőket védi a „cselekmény páncél” más mindenki meg halálra van ítélve. A kissé nyögvenyelős indítás után egyébként szépen felpörög a történet, és az Alienshez hasonló, akciódús sztori kerekedik Hick-sel a főszerepben, miután Ripleyt már a történet elején kispadra ültették. Alapvetően innét már élveztem a történetet, bár egy-két jelenetnél néha elvesztettem a fonalat, hogy most akkor ki merre és mit csinál, mintha a leírások nem lettek volna igaziak.
Azt még érdemes tudni, hogy az eredeti tervek szerint az Alien 3-4 egyszerre készült volna el, ezért ez a történet érezhetően megágyaz a folytatásnak. Egyrészt Ripley és Newt sorsát nyitva hagyja, másrészt belengeti annak a történetét spoiler.
Hogy melyik a jobb, ez a történet, vagy a végül megfilmesített verzió? Fogas kérdés. Ahhoz nem láttam elégszer a harmadik részt (a bővített verziót pedig még egyáltalán nem), hogy fixen ki merjem mondani Gibson sztorija jobb. Nyilván filmben másképp jött volna át, más lenne az ütemezése, lehet az egész hidegháborús szálat kidobták volna. Mindenesetre aki nem szereti az Alien 3-mat, különösen az LV-426 túlélőivel való csúnya elbánása miatt, annak érdemes elolvasnia ezt a regényt.

William Gibson forgatókönyve gyökerestül fordítja fel az Alien-univerzumot.
Nem tudom, melyik volt előbb, az alien, vagy a tojás; vagyis beszélgetett-e Gibson Ridley Scottal, vagy Scott lopott utólag ötleteket az „előzmény” filmekhez, minden esetre van egy kis utalás arra vonatkozóan, hogy az idegenek mesterségesen kifejlesztett kreatúrák. Ráadásul ebben a folytatásban annyira elfajul ez az elmélet, hogy egy teljesen új generációja jelenik meg a lényeknek, amiknek már nincs szüksége tojásokra, meg embrió-beültetésre a szaporodáshoz, elég az általuk kiválasztott váladék, s így, mintegy fertőző vírusként terjednek; aki érintkezésbe kerül vele, annak garantáltan sanyi. (A részletekbe nem megyek bele, legyen meglepetés.)

A regény elég rosszul építkezik, az első harmadát majdnem untam, ez inkább amolyan politikai rész, és az előzmények túlélőinek „szoktatása” az új környezethez. Kivéve Newt és Ripley, akiktől egy elegáns huszárvágással érzékeny búcsút vesznek. Ugyan nem halnak meg (egy jó pont ennek a verziónak), de általuk mindjárt két elvarratlan szál is marad a végére, ami annyira nem is meglepő, hiszen eleve egy negyedik részt is terveztek anno a készítők, ennek folytatásaként… de ez már egy másik történet.
Szóval a főszereplő Hicks és Bishop, akik olyanok, amilyennek megszerette őket a franchise rajongótábora (még egy jó pont ennek a változatnak). Visszatérve az épétkezéshez; a tötyörgős első harmad után akkora fordulatot vesz a sztori, hogy a hirtelen rántástól meg kell kapaszkodni. Minden előjel nélkül csöppen bele az olvasó egy túlélő-horrorba, amin egy kicsit bosszankodik, és értetlenkedik, de utána magával sodorják az események, jöhet a jól megszokott adok-kapok.
Nem mondom, hogy jobb ez a változat annál, mint ami (nagy viszontagságok árán) végül a mozikba került, de garantáltan MÁS. Miután felveszi a ritmust kellően pörgős, a szereplőkért lehet izgulni, akiért meg nem kell izgulni, azokért nem is kár. Minden esetre kicsit összecsapottnak tűnik maga a regény, sok helyen kapkodós, mintha Cadigannek nem lett volna elég türelme, hogy egyes részleteket jobban kidolgozzon (lehet, hogy Foster jobb választás lett volna, szerintem).

Kérdéses, hogy ez a történet érdekesség, vagy valami újnak a kezdete*, de minden rajongónak bátran ajánlható, főleg azoknak, akik utálják a film harmadik részét.

*off

Mihez kezdjek veled, te könyv? Mihez kezdjek?

Abban a helyzetben vagyok, hogy az Alien 3-on kívül az összes filmet láttam, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyiben fog ez a történet eltérni a filmtől.
Utánaolvasva egész érdekes a helyzet.
A könyv William Gibson 1987-es forgatókönyvét használta fel, de Cadigan vagy nem vette eléggé komolyan, vagy nem illesztette jól a XXI. század nyelvére.

A történet elején a Sulaco az Anchorpoint állomás felé tart, de keresztülvág a Progresszív Népek Uniójának kommunizmustól büszkélkedő területén.
A PNU. Itt éreztem először, hogy Cadigan kedvenc játéka a Red Alert széria lehetett, vagy poénra vette az egészet, mert minden korai PNU-s résznél legalább bekezdésenként egyszer elhangzik a „dagadt kapitalista” kifejezés. Ezzel ahelyett, hogy elhitette volna velem, hogy két fülönböző oldal áll egymással szemben, csak azt érte el, hogy jól lefárasszon. Pedig nagyon érdekes lett volna, ha kicsit jobban megismerjük a másik oldalt is.
Ehelyett a PNU viszonylag gyorsan kiesik, teljesen érdektelen lesz és a fókusz átkerül a dagadt, mocskos kapitalista disznókat hízlaló Anchorpoint állomásra.
Már kezdtem készíteni az anti-ripley-s zászlóimat, de a kötet ügyesen a háttérbe tolja mind Ripley-t, mind Newtot. Helyettük a negyedik túlélő, Hicks tizedes kerül előtérbe.

A cselekmény amúgy viszonylag lassan indul be. Ezen az sem segít, hogy Cadigan hülyének nézi az olvasót.
Én kérek elnézést, nem lenne szabad ilyen hasonlósági kapcsolatokat kialakítanom, de ha azt olvasom, hogy Terminátorbarbie, meg céges Ken, akarva-akaratlanul is Rodrigo Alves, az élő Ken baba jut eszembe.
Amíg be nem indul a történet rengeteg blődséggel találkoztam, és nem tudtam eldönteni, hogy érdemes-e egyáltalán folytatnom. Nem is emlékszem, hogy utoljára mikor szenvedtem ennyit egy Alien kötettel.

Felvetődik a xenomorfoknak egy úgy szaporodási képessége, amit nem tartottam halva született ötletnek, mert ha jól emlékszem valahol már volt róla szó, hogy ezeket a dögöket fegyvernek tervezték, mesterségesen. off
DE!
Kedves Anchorpoint vezetőség! Mi az istent csináltok ti?! spoiler
A válasz: SEMMIT!
Ha Hicks nem lenne ott, ezek olyan hülyék, hogy a xenókat simán rászabadítják az emberiségre. De szerencsére ott van, és Bishoppal, meg pár tökösebb állomáslakóval együtt intézkednek.
Innentől a kötet felpörög, van pár kifejezetten izgalmas pillanata.

Ismeritek azokat a horrorokat, ahol a néger szereplő hal meg elsőként? No, Cadigan is halad a korral és ide bekerült egy nembináris zsákmány, természetesen funkció nélkül.
Mielőtt jelentenétek, nem vagyok rasszista, nem érdekelnek a nemi szerepek, de minek fejtik ki a hovatartozását egy mondatban, spoiler? Ezt árulja már el nekem valaki.

Na, de nem szekálom tovább a könyvet, mert nem olvashatatlan, viszont az elolvasásához baromi türelem kellett. El van nyújtva, felesleges belső monológokkal van kitöltve, amik miatt sokszor másra terelődött a figyelmem, vagy egyszerűen bealudtam.
A végén már ott tartottam, hogy a fordításon ráncoltam a homlokom, akda benne egy-két bénább mondat off.
Maradt pár lyuk a történetben, talán az írónő bevállalja az Alien 3,5-öt ahol az ifjú kapitalista Newtból lesz az új Terminátorbarbie.

Emlékszem, mikor gyerekként először láttam az Alien harmadik részét, nagy csalódás volt. Még túlságosan dolgozott bennem a második rész iránti rajongás, amit a mai napig a legerősebb darabnak tartok, és imádom minden percét. Igazságtalanságnak éreztem, hogy Hicks, Newt és Bishop méltatlan véget értek, és csak Ripley maradt, egyetlen xeno, fegyverek pedig sehol. Akkor ez hatalmas trauma volt.
Aztán ahogy idősödtem, elkezdtem értékelni a filmet, mint műalkotást, és be kellett látnom, hogy bizony zseniális darab a maga módján ez is! Mára már bizony ez előkelő második helyet foglalja el a személyes rangsoromban, beelőzve az első részt, amit azért sokáig nem gondoltam volna. A hiányérzet viszont, amit gyerekként éreztem, sosem szűnt meg teljesen. Már-már pezsgőt bontottam, mikor érkeztek a hírek a készülő Blomkamp-filmről, ami közvetlenül a második rész után vette volna fel a történet fonalát, ám mikor elkaszálták, még nagyobb volt a csalódottságom, mint gyerekként.
Ezek után nem csoda, hogy óriási elvárásokat támasztottam e regény iránt. Reméltem, hogy gyógyír lesz majd a gyermek-énem összes hiányérzetére, ami valaha felmerült a filmek kapcsán. Régi szereplők, új szörnyek, nyomás!
Ám az első csalódásélmény itt sem váratott magára sokáig. Newt és Ripley spoiler. Előbbit még duzzogva el tudom fogadni, utóbbira viszont nincs mentség, egyszerűen annyira ikonikus alakja az univerzumnak, hogy ilyesfajta spoiler . Az újonnan bevezetett karakterek egyike sem veszi fel a versenyt semmilyen szinten az említettekkel, szóval egyértelműen kár volt. Már csak azért is, mert Hicks kerül a középpontba, akiről már tudjuk, hogy miért szeretjük, ebben a könyvben is hozza ezt, viszont túl sok pluszt vagy meglepetést nem ad hozzá a személyiségéhez ez a történet. Bishop talán az egyetlen üdítő kivétel a régiek közül, szerettem azokat a részeket, mikor a gondolataiban… izé… az áramköreiben olvashattam.
Az idegenekkel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Véleményem szerint az író kicsit túllőtt a célon a gyorsított evolúciójukkal, néhány újdonsággal vagy új képességgel még nem lett volna problémám, viszont az új mutáció gyakorlatilag feleslegessé tette az eddigi szaporodási módjukat, ami az egész sorozat egyik unikális alapvetése volt. A végén már nem is lényekként tekintettem rájuk, hanem inkább mint valami vírusra, és Alien helyett inkább kicsit már Resident Evil-élményem volt, aminek – itt, most– nem igazán örültem. Maga a sztori sem igazán kiemelkedő, ugyan rossznak vagy unalmasnak sem mondanám, kétségtelenül felpörög, de valahogy mást vártam, lényegében a régi szereplők vitték el a hátukon. Összességében megértem, hogy végül nem ez a forgatókönyv került képernyőre, egyrészt körülményes lett volna érdemi folytatást írni hozzá (hiszen ezek után hova lehetne még fokozni az idegenek halálosságát?), másrészt a karakterek is kiadtak magukból mindent a végletekig.
Nem bántam meg az olvasást, így újra gyerek lehettem egy hétig, az említett problémáim ellenére is hangsúlyos volt a nosztalgia-faktor, de az a bizonyos kis űr, vagy hiányérzet, ami a tetralógia általam leginkább kedvelt két része között tátong, úgy látszik, már sosem fog teljesen eltűnni…

Mielőtt elkészült a Végső megoldás: Halál abban a formában, ahogy ma is ismerjük, rengeteg forgatókönyv született, különböző írok tollából. Ezek közül a rajongók körében a legnépszerűbb William Gibson alkotása off. Gibson-t, akit a Cyberpunk atyjának is szoktak nevezni, a film producerei keresték meg, hogy írjon egy Alien forgatókönyvet. Mivel maga is rajongó, így szívesen elvállalta és ennek a forgatókönyvnek az alapján született meg az Alien 3: Az eredeti és ismeretlen történet című regény.

Az első fele zseniális! Kitűnő hangulat teremtésben! Néhány hónappal a Bolygó neve: Halál eseményei után járunk a Sulaco fedélzetén, ami átsodródik a PNU azaz a Progresszív Népek Uniója felségterületére (Űrkomcsik), akik emiatt felhatalmazva érzik magukat, hogy átkutathassák az űrhajót, nem is sejtve milyen borzalmat szabadítanak magukra. Ez a hidegháborús felütés, a kapitalisták és a szocialisták közötti ellentét, nagyon egyedi hangulatot kölcsönöz és meglepően jól is működik! A cselekmény remekül lett felépítve, végig fokozza a feszültséget és már alig várjuk, hogy mikor fog beindulni a horror! A könyv felénél megtörténik a Nagy Jelenet, ami egyébként zseniális, de utána sajnos az egész átcsap agyatlan akcióba. Mindenhonnan jönnek a Xenomorphok és ez teljesen megöli a feszültséget. Lassan már a szereplők seggéből is Alienek törnek elő és a történetből kiindulva, ezen meg se lepődnék! A regény második fele tele van baromságokkal és logikátlanságokkal, ami a végére nagyon fárasztóvá vált. Bemutat egy új „fertőzési rendszert”, de ez nincs megfelelően kidolgozva, kihasználva meg pláne! Pedig A Dologhoz hasonló pszichológiai-horror hangulatot kölcsönözhetne a történetnek, de ez így elmaradt. A karakterek rendben vannak, Hick telitalálat, Ripley-t jegelik, ami szintén jó, egyedül Bishopot éreztem kissé furának, de nem volt zavaró. Ami viszont igen, az a folytonos visszautalás az előző film eseményeire, szereplőire, ikonikus mondataira. Először még megmosolyogtató, de utána már csak tölteléknek érződik, hogy meglegyen a szükséges karakterszám a regényhez.

Gibson első forgatókönyv változatából készült és ennek az eredménye a gyengébb második fél. Létezik egy második változat, ami a képregénynek szolgált alapként, és ebben az akció helyett már a horror dominál. Ez szerintem sokkal jobban működik, még ha ezen is lehetne mit csiszolni. Ha egy harmadik, esetleg egy negyedik változat alapján készül el a film, akkor egy igazán ütős Alien trilógiát kaptunk volna és menne a vita, hogy melyik rész a legjobb!

Érdekes és szórakoztató olvasmány! Rengeteg erénye és nem kevés hibája van. De az biztos, az utóbbi idők legjobb Alien storyja! Ha esetleg kapna egy folytatást, azt is szívesen elolvasnám!

Kicsit felve alltam neki a konyvnek, de aztan annyira nem is zavartak a „viruskent” szaporodo idegenek mint elsore gondoltam.
Mindent osszevetve jo volt ez a tortenet is, ha lesz folytatas mindenkepp elolvasom. Minimalis hibaival nalam atment a vizsgan.

Ez a kötet azért érdekes az Alien regények közül, mert filmes kötet és mégsem. Forgatókönyv az alapja, de aztán mégsem ebből készült el az Alien 3, de most regényként elolvashatjuk.

Számomra kellemes meglepetés volt, hogy Ripley karakterét pihenteti és Hicks kapott nagyobb szerepet. Talán hagyományosabb akcióhős, de emberivé igyekeztek írni őt is. Ahogy gondoskodik az emberekről, védi a kislányt és hasonlók. Azt nem mondanám, hogy a múltjáról többet megtudtam volna, vagy közelebb hozta volna a szereplőt, de egy filler epizódnak mindenképpen elment.

A felépítése követi az ismerős formátumot. Nem csap le azonnal a rettenet, szépen felkészít addig és kidomborítja a sci-fi szálat. Ebben is benne van, hogy a fegyverkezés, nagyvállalati érdek milyen mélyre visz. Részleteibe belemegy a xenomorf DNS-ében, és kifejezetten szerettem az elméletet, hogyan jöttek létre és miképpen alakítsák tovább – majd elszabadulva hogyan kezdi el saját magát módosítani – attól a madagaszkári makis résztől nem csak az egyik női szereplő lett rosszul… szegény makik.

Aztán persze a lények elszabadulnak, gyorsan szaporodnak és csak ölnek és ölnek. Közel van egy hentelős horror világához, de annál jobb ízléssel és kevesebb részlettel van megírva. A vér mondjuk folyik, de nincsenek részletezve a kiszakadó belek, szétzúzott fejek meg hasonlók. Ez még a szórakoztató és nem az elborzasztó szint.

Nem irodalmi mélységű, de azt szerintem nem is keresi benne senki. Elég dinamikus, ha kissé hosszúnak is találtam a felvezetést. Az fájóbb, hogy sok szereplőt mozgat, de annyira nem karakteresek, hogy tudjam melyik ki, és éppen kit gyilkol le egy alien.

Nem mély tartalmat kerestem benne, de azért egy gondolat nagyon meg tudott benne ragadni. Hogy ez a végső háborút kezdi el: az emberek a xenomorfok ellen. Mindenkinek össze kell fogni, vagy az új csúcsragadozó elvesz és megöl mindent és mindenkit. Mert az embereket csak egy közös ellenség lehet képes összehozni.

Hát én nem is értem, hogy miért nem ez lett a 3. film! Nagyon tetszett! Nagyon sok xenomorf volt benne, Hicks-et imádtam, fröcsögött a vér, morbid volt és brutál. Teljesen hozta nekem az Alien élményt.
spoiler
A könyv borítója is olyan jól néz ki! Nem csak azért, mert a kedvenc zöld színem, hanem a rajta lévő rajz is kiváltképp szép.

Vegyes érzelmekkel zártam a Pat Cadigan féle Alien 3 olvasását.
Mivel egyből a Végső megoldás után olvastam leginkább a két harmadik rész különbözőségei tűntek fel.
Végső megoldás: Hicks, Newt és Bishop sajnálatosan parkolópályára kerül; Bolygón játszódik; Egy idegennel néznek szembe a hősök.
Eredeti és ismeretlen: Itt pont Ripely kerül partvonal mellé, a többi főszereplőnek Newton kívül sok szerep jut; Bolygó helyett űrállomásra keverednek a Sulaco túlélői; Egy árva xenó helyett pedig falkányi idegennel kell leszámolni.
Ami furcsa volt az a rengeteg politizálás, ami olykor egészen unalmassá tette a könyv első felét. Nem emlékszem, hogy AvP könyvek közül bármelyikbe is ekkora hangsúly került volna a kapitalista és a szocialista űrtársadalmak ellentéteinek bemutatására.
Ezen felül viszont ami érdekes volt az a xenók evolúciója. Egyértelműen érződött, hogy a Covenant filmre reagál ez a verzió. ( A fertőzési módszer hasonlít az ott látottakra, és az űrbázis tudósai is megállapítják, hogy ezeket a lényeket bizony valaki összeszerkeszthette (kedvenc androidunk David?) egy laborban. Egyből fel is lángolt bennem egy elképzelés, hogy mily érdekes lenne ha valami úton módon Bishop és David összeülne némi filozofálgatásra.)
A cselekmény követi a szokásos receptet (mentés, katasztrófa, gyilok/menekülés/gyilok) viszont Alien könyvhöz képest rengeteg szereplőt mozgat a sztori, akik locsognak, fecsegnek majd a megfelelő időben darabokra szakadva végzik.
S míg a Végső megoldás végén azt éreztem, hogy kerek, lezárt történetről van szó, ez a verzió üvölt a folytatásért. Nem lett kedvencem, de azért érdemes volt elolvasni.

Nem erre számítottam. Érdekes volt a könyv egyébként. Hívja tizedet imádom, de arra nem számítottam, hogy Newt ki lesz mentve és Ripley, ha már jelen van, nem lép színre és nem aktivizálja magát. Egy olvasást mindenképpen megér, ajánlom.