Neurománc (Neurománc 1.) 179 csillagozás

William Gibson: Neurománc William Gibson: Neurománc

Vigyázz, ha jön a jövő…! Case, a konzolcowboy, az adatmezők magányos vándora magára haragította megbízóit, s ezért a hibáért képességei legjavával kellett fizetnie. Azóta üzletel, a fennmaradásáért küzd a XXI. századi Japán alvilágában, ahol a pénz szava törvény, a könnyelműség büntetése pedig gyors, kíméletlen halál… Armitage, a kékszemű démon azonban nem az üzletkötés szándékával keresi fel Case-t. Neki az aranykezű számítógépvirtuózra van szüksége. Társnője az acélkarmú, harcra drótozott izomzatú Molly indítékai még különösebbek… Megbízójuk a világ legzseniálisabb komputere svájci állampolgár. Szabadparton, ebben a fura, égi Las Vegasban él, egy arisztokrata dinasztiát szolgál. Úgy határozott, kivívja szabadságát. Bármi áron… A modern SF csúcsteljesítménye!

Eredeti mű: William Gibson: Neuromancer

Eredeti megjelenés éve: 1984

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Sciene Fiction

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1999
306 oldal · ISBN: 9639238023 · Fordította: Ajkay Örkény
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1992
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637632050 · Fordította: Ajkay Örkény

Enciklopédia 2


Kedvencelte 28

Most olvassa 21

Várólistára tette 160

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
William Gibson: Neurománc

Elmentem végre az Eredőhöz. És láttam, hogy élénk fantáziában izzik, egy ragyogó elme szüleménye bontakozott ki előttem. Hangulatos, látványos jövőképe, különleges szereplői ellenére nehezen befogadható regény, rajta kell lenni a szeren.
Tele van szimbolikával, és gondolatai, pillanatai, eszközei, látványvilága nemhiába lett stílusteremtő, lett alapja tucatnyi filmnek, könyvnek, festménynek, és még sorolhatnám tovább…

2 hozzászólás
>!
Noro
William Gibson: Neurománc

Egy valóban stílusteremtő regény. Gibson az elsők között vette figyelembe, hogy a számítástechnika fejlődését a sci-fiből sem szabad kihagyni. Jövőképe elkerüli a végletesen optimista tudományos előretöréseket, mégsem vádolható túlzott realizmussal. Kibertér, ember-gép interfészek, testbe ültetett elektronika… ma már közhely, de itt kezdődött.
Ebben az időben még a cyberpunk másik fele is megvolt: a punk. A disztópikus világ nem győzhető le, de az sem győzhet le mindenkit – a punk antihős azért harcol, hogy a maga számára megteremtsen egy helyet vagy helyzetet, ahol tehet a szabályokra.
Maga a Neurománc története egyébként ismerős: az ember megalkot valamit, ami hatalmasabb nála, aztán mindenre képes, hogy mégis a hatalmában tartsa azt. Ennek eszközei itt az MI-ket ellenőrző Turing-rendőrök. Az újszerű az, hogy a fenti kérdés erkölcsi oldalát – ami valahol elég egyértelmű – a könyv következetesen elkerüli. Itt mindenki a saját érdekeiért küzd, és ha véletlenül helyesen cselekszik, annak nincs semmi jelentősége.

>!
Csöre P
William Gibson: Neurománc

Történetünk helyszíne egy olyan világ, ahol
– léteznek olyan MI-k, amik tudásukkal igen nagy befolyásra tesznek szert, és hát derogál kötöttségek között létezniük spoiler
– az emberek kapcsolata a technikával teljesen más dimenziókat nyit
– ahol az orvostudomány lehetőségei ha nem is határtalanok, de mindenesetre lenyűgözőek, „élő” példája másodfőszereplőnk, Molly, de akár Case is
– és ami nyomasztó, sötét, legalábbis az a része, amit a szerző elénk tár, mert igen, történetünk zöme az alvilágban játszódik, arról, ami ezen kívül van, csak pillanatképeket látunk.
Maga a cselekmény pörgős, és bár kiszámítható, tartogat meglepő fordulatokat, apró kis ínyencségeket.
A főszereplő, Case, cseppet sem szimpatikus figura, részben sodródik, részben tudatosan, de nem feltétlen fegyelmezetten viselkedik, sokszor érthetetlen, hogy egy kiélezett, veszélyes helyzetben vajon miért teszteli még jobban a szerencséjét.
Vele szemben Molly a higgadt ellenpont, nem egy szent, de nagyságrendekkel pozitívabb figura.
Sajátos jelenség Armitage spoiler.
És hát az MI, ami úgy mozgatja a szálakat, hogy mindenkinek érdekében álljon neki segíteni, és ami nem riad vissza semmilyen gátlástalan cselekedettől sem, ha az előre viszi célja érdekében.
Huh, szóval egy sötét, de sajátos történet, nyomasztó, elgondolkodtató. Folyt. köv.

3 hozzászólás
>!
mandris
William Gibson: Neurománc

Amennyire én ezt meg tudom állapítani néhány (oké, valójában egy) regény és film (<5) alapján ez a könyv a cyberpunk zsáner mintadarabja. Itt is – akárcsak a Stalkernél – a legmaradandóbb talán az egész hangulata lesz számomra. Adott a jövő, amelyben a földet a multik uralják, és amelyben a tudományos fejlődés – akárcsak az elektronikus bárányokról álmodó androidok esetében – alaposan elbizonytalanította, hogy tulajdonképpen milyen is az emberi létezés és hogy hol van a határ az ember és nem ember között. A regény vélhetően mindazok lelkivilágával viszonylag jól rezonál, akik valamennyire is borúlátással szemlélik a világ alakulását. Ha van olyan jövő, amit szívesen elkerülnék, akkor a Neurománc által vázolt jövő mindenképp ilyen.
Eddig nem sokat beszéltem a történetről, és nem is nagyon tervezek, ugyanis ez annak ellenére, hogy izgalmas és fordulatos volt, számomra kevésbé tűnik maradandónak, mint a világ, amelyet Gibson megalkotott. Bár a regény több mint 30 éves, ebből egy nem elhanyagolható részt nyugodtan letagadhatna, mivel a regény XXI. százada a mai olvasó számára is – a belőlem álló egyelemű mintán tesztelve legalábbis mindenképpen – épp ideális mértékben ismerősen idegen.

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
William Gibson: Neurománc

Gibson bácsival eddig nem vagyunk túl jóban. A Periféria sem volt a kedvencem, bár az jobban tetszett valamelyest ennél.
Mivel azért sokat hallani erről a könyvről, vártam már, hogy olvassam, de olvasás közben csak azt vártam, hogy vége legyen.

Nem szeretek lehúzni könyveket, meg szidni őket, így most sem fogok hosszas sárdobálásba kezdeni. Főleg azért, mert úgy gondolom, hogy inkább a stílus nem passzol hozzám általánosságban. Mert hát, ha fejben jól összegzem, eddig a Vurton kívül nem igazán nőtt a szívemhez egy cyberpunk se.
Szóval sajnos ez most nem. Azért kap még esélyt a cyberpunk, remélem kicsit összebarátkozunk, mert tervezek még pár olvasást a stíluson belül.

5 hozzászólás
>!
zamil
William Gibson: Neurománc

Számomra az a könyv, amiben a JÉG, dekás, és a márix szerepel csak jó lehet. Gyerekkorom óta része az életemnek a számítástechnika, így igen vonzó ez a témakör, és így a cyberpunk.
Tetszett a regény bár vannak fenntartásaim vele, mert a cybertért nem mutatta be számomra olyan mélységekig amennyire szerettem volna. Maga világ tökéletes, ahogy annak egy cyberpunk regényben kell, tele cégekkel, és a maga árnyékvilágával. Érdekes volt, hogy a történet az űrben is játszódik, ami csak pluszt ad a történethez.
Kíváncsian várom a folytatást.

>!
risingsun
William Gibson: Neurománc

Ami a regény megjelenésekor (1984) még újnak, szokatlan, elképesztőnek, felfoghatatlannak tűnt az mára teljesen természetes, mindennapos, sőt akár még azt is mondhatnánk, hogy elcsépeltnek számít. Számítógépek, hálózatok, kiberterek, mátrix, multinacionális nagyvállalatok, nagy társadalmi megosztottság, kilátástalanság. Filmek, könyvek tucatjai szólnak erről. Ma már inkább az a nehéz, hogy miképp vagy hogyan lehet még a témában újat, érdekeset mutatni. Épp ezért nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy én ilyet már láttam/olvastam/hallottam róla, pedig a cyberpunk világba ez volt az első megmerítkezésem.

S ebben a virtuális világban élnek a jövő emberei. Ezt építik, ebben örökítik át hatalmukat, tudásukat a későbbi generációk számára s ezt csapolják meg, ebből élnek a konzol cowboyok is. A Gibson által elképzelt és megálmodott jövőkép nem túl bíztató. A hatalom a nagyvállalatok kezében összpontosul, teljes a kiszolgáltatottság. Nincs és a könyv nem is mutat be értelmes jövőképet, melyért érdemes lenne küzdeni.
Ennyi tehát? Egyik napról a másikra élet jut nekünk, akárhogy is küzdünk. Csak a saját céljaink elérése a fontos, s ennek érdekében semmi és senki sem számít. Eső, nagyváros, lerobbant külvárosi bár, neonfény villódzás, kellemetlen szagok, rongyokba burkolózott lények, akik valaha emberek voltak. Ez vár ránk vagy már itt is van, csak körbe kell nézni…?

Nem volt könnyű ráhangolódni a történetre, azonban ahogy haladtam előre úgy kezdett egyre jobban megfogni és magával rántani. Engem is körbevett kibertér és nem eresztett. Félelmetes, drogos fantáziával túlszínezett világba csöppentem, melyből igen nehéz kikeveredni. Olyan érzés volt, mintha a nyúl 21. századi üregébe csöppentem volna… S ha már ott vagyok, jöhetnek a folytatások!

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1999
306 oldal · ISBN: 9639238023 · Fordította: Ajkay Örkény
>!
Zsola
William Gibson: Neurománc

MI-t a kocsmába láttam bemenni…
Ez egy nagyon jó regény, amely fordulatos, érdekes és akciódús. A világ, amiben játszódik hihetetlenül izgalmas és mocskos. A szereplők szintén érdekesek és jól felépítettek. Kedvencem Molly aki valami elképesztő! Az egyik legmenőbb karakter, akivel olvasmányaim során találkoztam.
Akkor miért csak négy csillag? Mert kiforratlan. Úgy éreztem, hogy az író túlságosan sok helyen engedi el a kezemet és ez miatt többször elvesztettem a fonalat. (elképzelhető, az is hogy csak azért éreztem, így mert nem mozgok otthonosan a Cyberpunk műfajban) Ez pedig annyira dühített, hogy eldöntöttem 3 csillagnál többet semmiképpen nem adok neki. Majd olyan részek következtek, amik miatt meg simán 5 csillagot adtam volna és ez szinte és kis túlzással oldalról oldalra változott. A vége nekem kimondottan tetszett, (szuper MI ami már valami idegennel kommunikál) bár azért némi hiányérzet maradt bennem.

>!
RandomSky
William Gibson: Neurománc

Metal Hammer No. 125 / 2000. június
A cyberpunk stílus (és életérzés) annak idején a sci-fi irodalomból indult, s ennek alapműve a Neurománc. Természetesen voltak előzményei, elég csak az Iron Maiden által az ezévi lemezen feldolgozott Szép új világra (Huxley) gondolni, vagy Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? c. művére, melyből a Szárnyas fejvadász (Blade Runner) készült, netán Orwell 1984-ére – mely évben jelent meg először Gibson mesterműve. A kötet kb. 20 évvel 2000 után játszódik, és egy meglehetősen borzalmas világképet mutat, melyben a multicégek uralnak mindent, a népesség nagyobb része émelyítően üres és kilátástalan életet „él”, a környezetszennyezésről nincs mit mondani, mert maximum néhány épen megmaradt terület létezik abból, amit Anyatermészetnek hívunk, a cybertérben konzolcowboy-ok próbálják megcsapolni az információs sztráda irdatlan pénzeket érő forgalmát, a kábszer és a bűnözés mindenütt jelen van, és így tovább. A maga idejében Gibson azzal a rendkívül dinamikus, pörgő, akciódús stílussal tűnt ki, ami merőben idegen volt a tudós-filozófikus sci-fiben – manapság viszont ez a stílus a valóság, ez ömlik ránk mindenhonnan, elég csak a techno kultúrára, a divatos öltözködési trendekre, a videoklipekre és mozifilmekre gondolni. Na igen, a cybertér neve itt Mátrix, és nem kétséges, hogy – a Dark City mellett – ez a könyv is nagy hatással volt az elmúlt évek egyik igazán cyberpunk alapműnek nevezhető filmjére. A Neurománc történetéről annyit, hogy meglehetősen megtekert, elsőre nem lehet belőle mindent befogadni, és igazi zsenialitása csak a könyv vége felé tűnik fel. Főszereplője Case, egy drogfüggő netsurfer, akit egy nagyon különös megbízó olyasmire bérel fel, ami még ezt a sokat látott profit is alaposan megizzasztja. Ez így persze baromira semmit mondó, de ez a sztori tényleg nem olyan, hogy pár mondatban elmesélhessem. Legyen elég annyi, hogy ha csak egy kicsit is érdekel a cyberpunk, ill. a közeli jövő egy végképp nem elképzelhetetlen víziója, akkor épp annyira szükséged van erre a könyvre, amennyire a cyberpunk zenében a Shotgun Messiah Violent New Breed-jére.

>!
fezer
William Gibson: Neurománc

Szóval túlvagyok végre minden cyberpunk atyján, így folytathatom művelésem a témában legálisan, de azért annyira nem lettem rajongó. Nekem nagyon nyolcvanas évek volt az egész, és bár felérem ésszel az újszerűségét és a stílusteremtő érdemeit, de pont amiatt, hogy annyira beépültek a fogalmai, hősei, világa a popkultúrába azóta, ezért sok újdonságot nem nyújtott maga a könyv, ráadásul a stílusa se túl gördülékeny. Ennek ellenére örülök, h elolvastam, mindenféle szempontból érdekes élmény volt.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
volna

A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején.

(első mondat)

3 hozzászólás
>!
csartak MP

Tombolt nyár a városban, a sétányokat ellepő tömeg hajladozott, mint a szélfútta fű; mint egy húsmező, melyen átnyilallnak a vágy és a kielégülés hirtelen örvényei.

13 hozzászólás
>!
csartak MP

Egyévi kapszulázás után a szoba a Chiba Hilton huszonötödik emeletén hatalmasnak tetszett. Tízszer nyolc méter, egy lakosztály fele. A keskeny balkonra nyíló üveg csúszópanelek melletti alacsony asztalkán fehér Braun kávéfőző gőzölgött.
– Önts be egy kis kávét. Úgy látom, jót tenne neked… – A nő levette fekete dzsekijét; a tűvető a karja alatt függött, fekete nylon válltokban. Ujjatlan, a váll-részeken lapos acélzipzárakkal szegett szürke pulóvert viselt. Golyóálló, döntötte el Case, miközben a kávét egy élénkvörös bögrébe löttyintette. Karját és lábát faágaknak érezte.

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
csartak MP

– Ringyó – dünnyögte a Shiga felett úszó rózsás derengésnek. Odalenn Ninsein a hologramok szellemek módjára szertefoszlottak, a neonok legtöbbje hideg volt már és halott. Egy utcai árusnál sűrű feketekávét vett (gyűszűnyi habpohárba kapta), kortyolgatta, és nézte a felkelő napot.

Kapcsolódó szócikkek: kávé
2 hozzászólás
>!
Sceurpien I

Case nem értette a sionitákat.
Aerol, minen különösebb ok nélkül, előadott egy mesét egy kisbabáról, aki a homlokából pattant ki, majd eliramodott a hidroponikus ganja erdejébe.

95. oldal, Neurománc összes - Szukits

2 hozzászólás
>!
csobi SP

Case nem tudott gondolkodni. Imponált neki, hogy magánál van, mégis képtelen rá. Úgy rémlett, átváltozik mindenné, amit meglát; paddá a parkban, antik utcai lámpa körül keringő fehér lepkékké, feketével és sárgával ferdén csíkozott robortkertésszé.

178. oldal (Budapest: Valhalla Páholy, 1999)

>!
Sceurpien I

Türelmesek, mint a pókok; mint a zen-pókok.

149. oldal, Neurománc összes - Szukits

>!
anath

-Ne higgyétek, hogy ilyesmin élek – hallotta Case, ahogy átfurakodott a Chat ajtaját körülvevő tömegen. -Csak engem is elkapott ez a szörnyű, járványos droghiány!

9. oldal (Valhalla Páholy, Budapest 1992.)

>!
Gavarra

– Elmondta már ezt a hölgybarátjuknak? – Terzibasdzsian előrehajolt az ultravelúr kagylóülések közé. – Törökországban a nők még mindig nők. Ez a…
A Finn felhorkant.
– Csokornyakkendőt köt rád a golyóidból, ha ferdén nézel rá!
– Nem értem a kifejezést.
– Sebaj – mondta Case –, annyit tesz: pofa be.

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Törökország
>!
Gavarra

Case figyelte, hogyan töredezik szét a lány egyéniségének maradéka, mint egy sodródó, szilánkokra hulló jéghegy; végül meglátta a nyers vágyat, az éhes kötődés csupasz vázát. Nézte őt, ahogy belőtte magának az egyre újabb adagokat. Koncentrálása Case-t a sáskáéra emlékeztette, melyeket a shigai bódésoron árultak, mutáns kék pontyokkal teli tartályok és tücsköket rejlő bambuszketrecek között.

15. oldal


A sorozat következő kötete

Neurománc sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Ben H. Winters: Végső ígéretek
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei
Richard Morgan: Valós halál
Robert Charles Wilson: Misztérium
Stephen Baxter: Időhajók
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Ann Leckie: Mellékes igazság