Árnyvilág (Blue Ant trilógia 2.) 31 csillagozás

William Gibson: Árnyvilág

“A ​jövő már itt van… csak nem egyenlően oszlik el a világban.”
– William Gibson, Hugo-, Nebula- és Philip K. Dick-díjas író

Hollis Henry, az egykori Curfew rockbanda újságíróvá avanzsált ex-énekesnője munkalehetőséget kap egy indulás előtt álló, trendinek ígérkező életmódmagazintól. Első feladata Los Angelesbe szólítja, ahol a virtuális valóságot és a műholdas helymeghatározó technikát ötvöző, újfajta képzőművészetről kell anyagot gyűjtenie. Hollis azonban hamarosan egy sokkal veszedelmesebb történet kellős közepén találja magát.
Eközben az Államok másik felén, Manhattan mélyén Tito, egy patinás kínai–kubai bűnözőklán csempészetben, városi akadályfutásban és a misztikus afro-karibi santería-kultuszban egyaránt jártas, fiatal tagja családi utasításra iPodokat kézbesít egy titokzatos öregembernek. A furcsa megbízás azonban nem csak benne kelt megválaszolatlan kérdéseket. Tevékenysége és főként kapcsolatai nyomát egy ködös szervezet jól kiképzett ügynöke követi,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
294 oldal · ISBN: 9789639828193 · Fordította: Ajkay Örkény

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

New York


Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

csartak P>!
William Gibson: Árnyvilág

„A jövő már itt van.. csak nem egyenlően oszlik el a világunkban” – olvasható a könyv címlapján William Gibson gondolata. És mennyire igaz! Olyan világot mutat be, ami akár a mienk is lehetne, ha „kicsivel”, jó pár ezer km-el arrébb élnénk. Hiába igen, ez maga a 21. század, minden előnyével és hátrányával, elektronikai kütyüvel, fogyasztói társadalmával. A megfogalmazás a szokásos körmönfont elmés körítésben történik, igazi posztmodern helyzeteket olvashatunk. Ráadásul szinte teljesen átfedi a valóságot, ha rákeresek, bizony létezik a szisztyéma nevű orosz eredetű harcművészet, a Gray's papaya tényleg egy hot-dogevő hely, és a Mondrian valóban luxus szálloda Los Angelesben. Van Brabus Maybach márkájú csúcs szuper elegáns luxus autó, és Kacusika Hokuszai és Maxfield Parrish művészete megkapó hasonlat a képleírásoknál.
A történet vezetése több szálon fut, izgalmasan bontja ki, az elején látszólag nem összefüggő cselekmények a végén megtalálják a közös pontot, egy érdekes befejezést tartogatva. Tartottam tőle, hogy nem tudódik ki mit rejt a teherkonténer, de szerencsére kiderült, és igazi meglepetés volt. :) Nagyon klassz könyv, kíváncsi vagyok a trilógia harmadik részére is.

17 hozzászólás
Mortii P>!
William Gibson: Árnyvilág

Miért? Miért olvasom én ezt?
Fogalmazódott meg bennem a kérdés az első 20-30 oldal hihetetlen eseménytelensége után.
Aztán valahogy mégis folytattam és az erős, hogy nem bántam meg, de elég helyde kis történet kerekedett belőle. Hollis Henry kalandjai a furmányos árnyvilágban izgalmasabbak voltak mint Cayce Pollard béna agyontekert szóhalmaza.
Azt, hogy mitől sci-fi, nem értem. Azt, hogy mitől cyber punk, azt meg pláne. Ez egy krimi volt 1db IT zsenivel, de még annak is ponyva.
Azt azért meg kell hagyni, Gibson normális befejezést ennek a sztorinak se tudott csinálni.
Marhára várom az utolsó történetet.

vargarockzsolt P>!
William Gibson: Árnyvilág

Közepes krimi. A történet talán jobban felépített, mint a Blue Ant trilógia első része, a Trendvadász volt, viszont a stílusa összehasonlíthatatlanul igénytelenebb. A könyv elején a nyakatekert, magyartalan mondatok és a helyesírási hibák miatt majdnem félbehagytam. A közepétől érdekes volt, a sztori izgalma vitt magával, de a történet vége már megint nem tetszett. Volt egy jó kis akciófilm jelenet, aztán érdektelen, unalmas levezetéssel zárul a könyv.
A történetben szerepel egy mágikus szál, az egyik szereplőnek segítő szellemei-istenei vannak, erről olvastam volna többet is.
A Gibsontól megszokott-elvárt sci-fi-be hajló technológiai vonulat itt a videó-művészet egy különös technikájára korlátozódik, és nem is túl eredeti.
A könyv harmadik olvasata egy szimpla politikai krimi.
Egy irodalmi lapban azt olvastam, hogy a szerző munkái méltatlanul kerültek a lektűr kategóriájába, hisz ez valójában szépirodalom. Nos, ez a regény szépirodalomnak elég gyengus, ezt meg is tudnám indokolni, de nem éri meg a fáradtságot. A sorozat harmadik részét már nem fogom elolvasni.

2 hozzászólás
Gennosuke P>!
William Gibson: Árnyvilág

Gibson többnyire triológiákban gondolkozik, ez a második része a Blue Ant triológiának, a harmadikat most adták ki pár napja, ezért is befejezetlen az egész. A harmadik könyv is követi a szereplőket és csak a végén lesz majd magyarázat mindenre, ha egyáltalán akar adni válaszokat :)
Vaszilij mondata, miszerint nem erőlteti már a cyberpunk vonalat, teljesen igaz-a technológiai fejlődés helyett és az összeesküvés-elmélet gyártás mellőzésével inkább az egyén sorsára fordítja a figyelmet. Az ember miként éli meg az állandó információáradatot a mai világban. A 9/11 óta próbálja feltérképezni a közeljövő lehetőségeit, mind kultúrális és identitás szintjén is. Az egyén elvesztését már nem a kibertérrel hozza összefüggésbe, hanem a különböző szervezetekbe való beépüléssel és az új kreált identitással. Az átlagos embernek fogalma sincs mi után kémked, mibe keveredik bele-a bizalmat itt szűken mérik. Természetesen ez sokkal komplikáltabb, mint e kis szösszenetem, de egyfolytában tanulmányozom.

Andrea_Kocziszky>!
William Gibson: Árnyvilág

Ritka, hogy egy regényt elolvasás nélkül letegyek és soha többé ne vegyem kézbe. Az Árnyvilágot a 68. oldalán befejeztem és letettem. Semmi sincs benne, ami indokolná, hogy a végig olvassam. Ennyi elég volt belőle.

zzebra>!
William Gibson: Árnyvilág

érdekes meg néhol izgalmas is, de leginkább felejthető. mondjuk az vicces, h az emlegetett Node magazint megcsinálták a weben.

Melchiadesian P>!
William Gibson: Árnyvilág

Közel se fogott meg annyira, mint a Trendvadász. A történetet nyúlós volt, mint a rétestészta, sokszor unalmamban le is raktam, s inkább mást olvastam helyette. Mindenesetre a lokatív művészetek tetszettek, meg a Tito családját körbelengő titokzatosság és a „szisztyéma” is. Ettől eltekintve viszont összességében azt mondom rá, hogy gyengére sikeredett.

4 hozzászólás
Margarita P>!
William Gibson: Árnyvilág

Egyszer éppen el lehet olvasni, de nem kap szívet, és a csillagokat is takarékosan osztom.
Folyton olyan érzésem volt olvasás közben, hogy ez nem jövő, ez már a jelen. Egyébként ez pont tetszett benne.

Vaszilij P>!
William Gibson: Árnyvilág

Szerintem jó könyv, annak ellenére, hogy kicsit döcögősen indul, és kicsit jelentéktelenül lesz vége. Én szívesebben olvastam volna belőle többet, mert a hangulat jól eltalált, a probléma érdekes, a karakterek emberiek és szerethetők – na jó, az öreg nem annyira :) –, de ez sajnos picit kevés.
Egyébként úgy tudom, hogy Gibsonnál tudatos ez a törekvés, hogy a jelenbe helyezi a problémát, és nem erőlteti a cyberpunk vonalat.

RelaxDorka P>!
William Gibson: Árnyvilág

Huh. Ez nagyon nem nekem való. Egyszerűen nem tudnám megmondani, hogy miről szólt, csak azt, hogy unalmas volt. Nehezen volt olvasható maga a könyv is ezekkel az apró, sűrű betűkkel. Sok a szereplő, nincsenek jól leírva, azt se tudom ki kicsoda. Számomra az eleje is borzasztóan döcögős, sokszor félretettem. Olyan nyakatekert mondatok vannak benne időnként, hogy mire végigértem, összefolyt az egész a szemem előtt.
A műfaja se tetszik, szerintem nem erőltetem az ilyen történeteket.


Népszerű idézetek

csartak P>!

A környék furcsamód tisztának hatott, mint a korai videojátékok gyéren mintázott helyszínei, a virtuális utcasarkok grafikus szutykosításának kifejlesztése előtti időkben.

204. oldal (56. Henry és Richard)

csartak P>!

Milgrim felnézett és kb. negyedméterre szemmagasságban megpillantott egy 1992-es falinaptárt, augusztustól tovább már nem tépkedett lapokkal. Ingatlankereskedő céget reklámozott és New York nappali sziluettjének agyontelített színezésű fotója díszítette, amelyen ott álltak a World Trade Center feketévé sötétített ikertornyai is. A tornyok a múlt tükrében már annyira különösek, scifibe illően simák és monolitikusak, olyan valószerűtlenek voltak, hogy Milgrim photoshoppolt retusálásnak érzett minden képet, amelyen csak látta őket.

82. oldal (19. Fish)

Kapcsolódó szócikkek: New York
3 hozzászólás
csartak P>!

Mintha az ágya fehér homoksivatag lett volna, amelynek felszíne alatt valami, talán Inchmale egyik képzelt állatkája, a Mongol Halálféreg rója rejtve köreit.

32. oldal (7. Buenos Aires)

12 hozzászólás
csartak P>!

– Igen – felelte Inhmale –, tud mérget vagy villámot köpködni. Vagy sebváladékot – tette hozzá elmosolyodva.
– És a dűnékben rejtőzik. Mongóliában.
– Úgy van.
– Én pedig magamhoz fogadtam. Afféle figurát csináltam belőle a szorongásomnak. Élénkvörösnek képzelem el..
– Minden példánya élénkvörös – mondta Inchmale –, sőt skarlátvörös. Szemük nincs és olyan vastagok, akár egy gyerekcomb.

278. oldal (80. A Mongol Halálféreg)

1 hozzászólás
csartak P>!

Milgrim a Flagelláns Messiásról, az Ál-Balduinról és Magyarhon Uráról álmodott, amikor Brown belegázolt szunnyadása áthevült sekélyesébe, a vállába vájta a hüvelykujját és alaposan megrázta.

44. oldal (10. Új Devonkor)

csartak P>!

Az öregember Titót azokra a felirat-kísértetekre emlékeztette, amelyek a megfeketült épületek magas tűfalainak ormán, fakultan hirdetik az idő által már értelmetlenné csiszolt termékneveket.

13. oldal (2. Hangyák a vízben)


A sorozat következő kötete

Blue Ant trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Suarez: Daemon
John Scalzi: Bezárt elmék
Don Winslow: Drogháború
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Justin Cronin: A szabadulás
James Ellroy: Amerikai tabló
Dot Hutchison: Pillangók kertje