A ​periféria (Főnyeremény 1.) 88 csillagozás

William Gibson: A periféria William Gibson: A periféria

A ​MÚLT ÉS A JÖVŐ KÉZ A KÉZBEN JÁR

Flynne Fisher az országút szélén tengeti életét a közeljövő Amerikájában, ahol az illegális drogfőzésen kívül már alig akad munka. Korábban sokat keresett harci felderítőként egy online shooterben, de ezekről a játékokról le kellett mondania. Mégis egy brutális gyilkosság szemtanúja lesz, amikor kivételesen helyettesíti a bátyját virtuális biztonsági őrként.

Wilf Netherton a hivatása szerint jelentős befolyással rendelkező publicista, aki az egyik ügyfele testvérének haláláról értesül egy olyan társadalomban, ahol belenyúlni a múltba csupán egy hobbi a sok közül. Hetven évvel később, egy lassú apokalipszist elszenvedő Londonban él, ahol a dolgok egyelőre még bíztatóak a vagyonosok számára. Igaz, a szegények legtöbbje már nem él.

Flynne és Wilf találkozni fognak egymással. Időutazással, szellemekkel, harci drónokkal, bérgyilkos robotokkal és kleptokratákkal teli történetük során a nő világa teljesen és visszavonhatatlanul… (tovább)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
528 oldal · ISBN: 9786155468940 · Fordította: Bottka Sándor Mátyás
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634198321 · Fordította: Bottka Sándor Mátyás
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
528 oldal · ISBN: 9786155468940 · Fordította: Bottka Sándor Mátyás

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 10

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 84


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
William Gibson: A periféria

– Meg akarnak ölni egy halott embert abban a múltban, ami gyakorlatilag nem is létezik?

Ragadozó kenguruk farkasjelmezben, kubista csíkokkal.

– Úgy hazudunk majd, mint a legnagyobbak!

* * *

A periféria olyan könyv, amit különböző okoknál fogva elég sokáig nem akartam elolvasni, aztán pár év húzódozás után most csak nekiültem.
Megérte.
A lapokon teljesen zakkant és pörgős akció találkozik nagy mennyiségű borúlátással az emberekről és különböző technológiai szörnyszülöttekkel. Eljátszadozik a jövővel, ami nem is az, és annak múltjával, ami valójában szintén nem az. Helyenként kicsit kuszára sikerült, de végeredményben a kontinuumokkal elég jól elkerülte a klasszikus időutazás jellemző buktatóit és paradoxonjait.
Visszagondolva, bár rengeteg az akció, és végig magas a fordulatszám, nekem mégsem a történések vitték el a hátukon a könyvet, hanem egyértelműen a karakterek.
Van valami megkapóan őrült bája annak az eszeveszett bandának, ami a történet során összeverődik. Még csak véletlenül sem szabad őket egészen komolyan venni. Az elején a többséget elég furának tartottam, de a végére sikerült megkedvelni őket. Nem mondom, hogy nem láttam ennél eredetibb karaktereket, de bőven túlléptek a lapos kliséken, és ennek nagyon örültem. Mint ahogy annak is, hogy Flynne szálán mennyire jól állt nekik, hogy összeszokott családként és baráti társaságként tudtak működni, míg Netherton oldala ettől egészen eltérő alá-fölé rendeltségi viszonyokkal rendelkező döcögősen alakuló csapatként.
Összességében határozottan tetszett. Az a fajta érdekes és szórakoztató olvasmány, amiben ott van ugyan a tanulság és a figyelmeztetés az emberiség számára, de nekem első sorban az egyszerű kikapcsolódást jelentette.

NewL P>!
William Gibson: A periféria

Igazság szerint csak nosztalgikus érzések miatt vettem meg az író ezen regényét, mert annak idején a Neurománc című könyve volt az első, amit a cyberpunk témában először olvastam, és miatta kedveltem meg ezt a zsánert. A könyv elején nem igazán tudtam eldönteni, hogy most utálom, vagy szeretem ezt a könyvet. Hiába voltak rövidek a fejezetek, és nem túl bonyolultak a történések, nem igazán értettem miről is van szó, és nem is kicsit untam. Ha nem lenne szokásom, hogy minden elkezdett könyvet be akarnék fejezni, akkor félretettem volna azzal, hogy ez nem jó könyv. De aztán úgy az egyharmada után a regény hirtelen elkezdett nagyon jó lenni, hirtelen kezdtek a helyükre kattanni a történések, és nem annyira olyan semmilyenek a szereplők. Gibson zseniálisan keveri a múltat, a jövőt, és a különböző síkokat egymással. A regény elmesél egy elképzelhető jövőt, a jövő által megváltoztatott múltat úgy, hogy az ember szinte látja maga előtt a szétágazó kontinuumokat. Ez egy nagyon jó sci-fi, érdemes olvasni.

2 hozzászólás
Morpheus >!
William Gibson: A periféria

Nekem nagyon thrilleres, a történet meg faék egyszerű, jó nagy körítéssel. Az alapötlet nem rossz, de kevés. Annyira nem volt rossz, hogy ne olvassam végig, de annyira jó sem, hogy folytassam a sorozatot.

Noro>!
William Gibson: A periféria

Gibson valóban visszatért a SF-hez, ez kétségtelen. Sajátságos módon ötvözi az „időutazást” – ez igazából nem jó szó, de nehéz rá jobbat találni – az információs technológiával. A világ építése során természetesen nagy hangsúlyt ad a friss IRL technikai újításoknak (a kedvence a 3D nyomtatás). Ebből a szempontból tehát hasonlít egykori önmagára. A stílusa azonban sokat változott.
Tudniillik én még sosem láttam Gibson-regényben ennyire optimista, a humorérzéküket mindig megőrző karaktereket. Bár valahol megjelenik a klasszikus kiberpunk amoralitása – elvégre a modern világ legnagyobb találmányát a „klept” csak önmaga szórakoztatására használja –, az arctalan felsőbb hatalmaknak itt megvannak a méltó ellenfeleik.
off
A cselekmény hajlamos elaprózni magát – ezzel nem arra célzok, hogy 124 fejezetből áll, sőt, ez inkább hasznos, mert a kezdetben elég nehéz szöveget könnyebb kis darabokban megemészteni :) Hanem arra, hogy rengeteg apró, nem létfontosságú kitérő van a történetben. De ezek alapvetően egyfelé mutatnak, koherensen állnak össze a regény hátterévé. Csupán azért zavart egy cseppet ez a megoldás, mert így a történet lényege, a fő konfliktus a könyv végén kissé összecsapottnak hat. És csak nem tudtuk meg, hogy mi a Szerver, ki építette és miért!
A magyar kiadásról annyit, hogy a fülszöveg szerintem túl sokat árul el (olyan dolgokat, amiket 100 oldal után is csak sejtetni kellene), a fordítás során pedig néhány idegen szót lusták voltak magyarítani.

elge76>!
William Gibson: A periféria

Gibson történeteiben az a fantasztikus, hogy tulajdonképpen bármit is ír le, abból bármelyik megjósolt jövő lehetne akár a mi jövőnk is, úgy 10-20-30-40 év múlva. Ahogy ő formálja az írásaival a jövőt, úgy formálja a jövő is az ő írásait, mint egy szimbiózis, ami mindkét félnek csak előnyöket és kölcsönös tiszteletet hordoz.

Ez a története is egy remekbe szabott kaland, de itt most egy nagyon érdekes csavarral beleszőtte az időutazást is, ami tulajdonképpen mégsem az, csak információk áramlása a múltba és a jövőbe is egyaránt, amelyet mind a két korban élők egyidőben képesek érzékelni. Ebbe szőtte bele az ő sajátos világát, nanorobotokkal, androidokkal, drónokkal és mindenféle high-tech kütyüvel, mindezt megspékelve egy téren és időn átívelő gyilkosság kinyomozásával.
Remek szereplőgárdát hozott létre újfent, ez a másik amit imádok benne, hogy minden egyes karakterének megvan a sajátos bája, mintha lenne köztük egy láthatatlan kapocs, úgy értem, minden könyve minden egyes szereplője között, de mégis eltérő stílusú szereplőkről van szó.
Belőlük is megtalálhatóak a szokásos felhozatal: rendőrnyomozó, gonosz és arctalan multimilliárdos vállalati emberek, katonák (akiket itt a nemzetbiztonságiak testesítenek meg), és a velük ellentétes oldalon álló lecsúszott és jelen esetben lakókocsiban meg egy csendes kisvárosban élő kisemberek.
Mindannyiuknak fontos szerep jut, és állást kell foglalniuk egy olyan játszmában, ami az egész bolygót veszélybe sodorhatja. És így épülnek fel, lépésről-lépésre, az átlagos és hétköznapi figurák a világ legfontosabb szereplőivé.

A vége talán egy picit elsietettnek hathat, de nem az, hiszen egy olyan szereplő bukkan fel, akivel addig csak szóbeszédek formájában találkoztunk, így a belépője is kellően hatásosra sikeredett, ezért hát ennél több magyarázat nem is kellett vele kapcsolatban, hiszen így visszanyúlva a történet elejére máris láthatjuk, hogy már a könyv elején megvolt ennek az alappillére, amelyek felemelték az egész végkifejletet arra a bizonyos emelvényre.

A fantasztikus karakter- és környezetleírásokért, a párbeszédekért, és a humorért külön csillagot adnék, ha lehetne.
Imádtam ezt a könyvét is, remélem Gibson mester még sokáig köztünk marad és megörvendeztet minket, engem legalábbis mindenképpen, rengeteg jó könyvel!
(azt a malacfalatkát egyszer megkóstolom :))

Helyesírási hibák is maradtak benne sajnos, kedves @Agave_Könyvek, bár azt külön értékelem, hogy a ti könyveitekben ez az arány általában alacsonynak tűnik, nagyjából egy tucatnyit számolhattam össze.

Lisie87 P>!
William Gibson: A periféria

Tetszett az alapötlet – múlt és jövő találkozása, de tulajdonképpen mindkettőnél a jelenben voltunk, csak a saját jelenükben. Szóval ez így nem értelmes, de ez van! :D
A 3D-s nyomtatás nagyon bejöhet az írónak, mert szinte már mindent azzal valósítottak meg a szereplők! XD A bekövetkezett jövő tetszene @elge76-nak, ugyanis spoiler .
Akcióban tényleg bővelkedik a történet, amit én nem éreztem hátránynak, mert tényleg pörögtek így az oldalak olvasás közben és jót tett az is, hogy rövidek voltak a fejezetek, és velősek. Most kivételesen a fejezetenként váltott nézőpont sem zavart.
Összességében tetszett a könyv, bár nem volt az a kimondottan sci-fis téma (amilyen űröset én szeretek), de érdekes dupla jövőképet kaptunk, kedvelhető-összetartó karaktereket, jó kivitelezésben! :)

9 hozzászólás
Nuwiel P>!
William Gibson: A periféria

Most tudatosult csak bennem, ahogy az olvasmánylistát böngésztem a soron következő értékelendő könyvet keresve, hogy a negyedik időutazásról szóló könyvet olvasom rövid időn belül. Érdekes lenne összevetni, milyen megközelítéssel dolgozták fel a témát az egyes írók, de most inkább maradok A perifériánál.

A fülszöveg elég sok mindent elárul a könyv elejéből, én legalább a negyedéig nem értettem, hogyan is viszonyul egymáshoz a két cselekményszál, és hogyan is fognak összeérni. Bizonyos dolgokat pedig csak a második rész világított meg, másokat pedig az is teljes homályban hagy. spoiler Ezzel persze kényelmesen megold bizonyos kérdéseket, és jobban tud koncentrálni arra, amiről valóban mesélni is akar. Bár hogy ez mi is akar lenni, azon még töröm a fejem.

Az biztos, hogy Gibson nagyon rákattant a 3D nyomtatásra, mert szinte minden fejezetben nyomtatnak valamit. A klímaváltozás is erősen foglalkoztatja, mert a tipikus redneck hangulatú Amerika egyik legeldugottab lyukának tűnő városban is az a hosszú távú cél, hogy miután rövid távon életben maradtak a mindenféle bérgyilkos és nemzetbiztonsági hivatal teperése után, valahogy más pályára állítsák az országot. Közben rengeteg gyorskaját esznek, kávéznak, rengeteg drónt reptetnek, és a többi, és a többi, látszik, hogy legalább annyi ötletet akart belezsúfolni a könyvbe a szerző, ahány fejezet van (százhuszonnégy).

Épp ezért ha kicsit lelassul az ember, akkor elkezdheti zavarni, hogy a fejezetek és az oldalak számához képest mintha kevés lenne a tényleges cselekmény. Akció az bőven van, pörög a történet, olvastatja magát, én is valamikor hajnali egy körül fejeztem be, mert nem akartam másnap estére hagyni. De mindig épp sikerül elkerülnie az unalomba fulladást. A szereplőkkel annyira nem vagyok kibékülve, se Flynne, se Wilf nem nagyon töri magát, hogy beleszóljon az események irányításába, bár Flynne-nél még mindig több szándékot érzek. Wilf többnyire csak be akar rúgni, amikor csak teheti.

Úgy érzem, jó választás volt A periféria. Nem az író leghíresebb könyve, ezért nem érhetett volna nagy csalódás, ami elvenné a kedvem a többi könyvétől, így azonban el fogom olvasni azokat is, előbb-utóbb.

pat P>!
William Gibson: A periféria

Alapvetően teljesen jól elvoltam a könyvvel, de muszáj megkérdeznem: hát itten most már mindig akció lesz?! Nincs kortárs SF nemzetbiztonsági erők, pisztolyok, verekedős és vérezős kalandok nélkül?!
Jó, mondjuk szép ügyesen felskiccel nekünk egy (két) érdekes jövőt, pár egészen működő, de nem túlzásba vitt karaktert, az időutazásból fakadó számos paradoxont pedig egy igen szép huszárvágással elintézi. És végre, lehet egy könyvön belüli példákkal illusztrálni, mi a különbség cyberpunk és transzhumán között! (Azt hiszem, bár ilyen kategóriákban sose voltam jó, mint az tudott.)
Egyébként a regény terjedelméhez képest nem történik olyan rettenetesen sok minden (az akciókon kívül), de legalább azt se értettem egész pontosan, hogy ami történik – miszerint fő konfliktus és mellékszálai – az tulajdonképpen miért is történik. De azért úgy olvastatja magát mégis – igen nagy részben az extrarövid fejezetecskéknek, vagyis a gyakori nézőpontváltásoknak köszönhetően. És az az utolsó két fejezet, az mi volt? Az így most vérkomolyan ennyire szentimentális, vagy az volt a terv, hogy röhögni fogunk rajta? (Mondjuk én igen, de nem biztos, hogy ez szép dolog volt.)

Sai_home>!
William Gibson: A periféria

A könyv elején már éreztem, hogy jó lesz ez, jó is lett, csak a végével vagyok kicsit elégedetlen.
Két főszereplő szemszögéből követjük az eseményeket, mindkettő egy-egy nagyobb társaság részese, ezen társaságok között nem sok a kapcsolat, de ami van az eléggé asszimetrikus, ez érdekessé teszi a történéseket. Érdekesség, hogy a főszereplők csak a könyvben kitüntetettek, a csoporton belül általában nem tudnak semmiről és mindig meglepődnek, hogy mi mindenből maradtak ki :) Gyakorlatilag utólag csodálkoznak rá a fejleményekre.
A jövőképek kissé nyomasztóak, de technológiailag érdekes, már-már hihető a történet, hogy igen, ilyesmik lehetnek majd a nem túl távoli jövőben. Bár nem cyberpunk a könyv, mégis sok elemet használ, ami arra jellemző, ezeket kifejezetten szerettem, jól megoldott velük pár kérdéses pontot.
Pár apró negatívum: nagyon rövidek a fejezetek, ez persze ízlés dolga, de én a hosszabbakat jobban szeretem. A könyv közepén kicsit lassan halad a történet, viszont a végén túl gyorsan zárja le a szálakat, jobban örültem volna más arányoknak. Néhány szereplő motivációja se volt számomra tiszta.
Nem csalódtam a könyvben, érdemes volt elolvasni.

Kkatja P>!
William Gibson: A periféria

Beleszerettem a borítójába, de a történet most (A felhúzhatós lány izgalmai után) nagyon nem tudott lekötni, csak olvastam-olvastam, de egyre csökkenő lelkesedéssel, köszönhetően az iszonyat uncsi leírásoknak és a szereplők jellegtelenségének…

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

ViraMors P>!

És azt üzeni, hogy mindenhol változtasd meg a jelszavadat. És ne a születési dátumodra vagy a saját nevedre.

5 hozzászólás
ViraMors P>!

– Az ENSZ nagyon mélyen benne van a konspirációs démonológiában.

ViraMors P>!

A civilizációnk a saját vétkei miatt haldoklott.

Noro>!

Abban a pillanatban Netherton tökéletesen emberinek látta. Gyönyörűen preposzthumánnak.

86. oldal (20: Szellem)

ViraMors P>!

Nem valódi élőlény, de ahogyan Lowbeer mondta, az ember könnyen antropomorfizálja. Igen, a lány igazából egy antropomorf, amit dezantropomorfizálni kell.

ViraMors P>!

– Mondjuk, hogy van egy pasi, aki nem létező hangokat hall – gondolkodott Conner. – Fogod, és valami transzporterrel átsugárzod őt a Vénuszra. Akkor vajon még mindig hallja a hangokat, vagy már azért bolond, mert a Vénuszon van?

Noro>!

– Meteorológusnak kellene menned. A jövőben élsz, és tudod, milyen az idő.

446. oldal (100: Itteniek)

ppayter>!

A hivatalos álláspont szerint Flynne bátyja nem szenvedett poszttraumatikus stressz szindrómában, de a haptikák néha zavart okoztak.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Főnyeremény sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Bezárt elmék
Blake Crouch: Hamis emlékek
Itó Projekt: </Harmónia>
Cory Doctorow: Radikálisok
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság
Johanna Sinisalo: A Nap Magja
Robert J. Sawyer: Lélekhullám
Dale Brown: Páncél
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása