The ​Sound and the Fury 20 csillagozás

William Faulkner: The Sound and the Fury William Faulkner: The Sound and the Fury William Faulkner: The Sound and the Fury William Faulkner: The Sound and the Fury William Faulkner: The Sound and the Fury William Faulkner: The Sound and the Fury William Faulkner: The Sound and the Fury William Faulkner: The Sound and the Fury William Faulkner: The Sound and the Fury

A novel which describes the dissolution of the once aristocratic Compson family in the American South, told through the eyes of three of its members. In different ways they prove unable to deal with either the responsibility of the past or the imperatives of the present.

Eredeti megjelenés éve: 1929

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vintage Classics Vintage

>!
Indigo, Toronto, 2014
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780670068838
>!
Vintage, London, 2009
272 oldal · ISBN: 0099475014

4 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

NannyOgg P>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Néha – általában halálunalmas szociális események és hosszú, kényelmetlen repülőutak során – eljátszom a gondolattal, hogy abban a pillanatban valami olyan profán és meglepő dolgot kellene csinálni, ami így vagy úgy, de felráz engem is és a környezetemet is. Pl. felugrani a repülőgép művileg előállított éjszakai miliőjében, és előadni a „Pál, Kata, Péter, jó reggelt…” kezdetű ópuszt, magammal kánonban. Vagy mosolyogva közölni a rögtönzött közönségének percek óta a semmiről hadováló személlyel, hogy „Bocsáss meg, keresek magamnak egy másik társaságot, mert nagyon untatsz.”. Vagy berakni a The Sound and the Fury első fejezetét szövegértési feladatnak egy angol szintfelmérőn a következő ellenőrző kérdésekkel:

Ki kinek a rokona?
Hány éves a narrátor?
Ki fehér, ki színesbőrű?
Hány karakter van összesen egyébként is?
Amúgy meg mi az öreg ördögről van szó?

Valójában az történt, amire naivitásomban nem számítottam: szépirodalomra vágytam, és Faulkner visszanyalt. Ó, de még hogy. Azóta is azon gondolkodom, hogy egy írónak túl magabiztosnak vagy a realitásoktól túl elrugaszkodottnak kell-e lennie ahhoz, hogy elő merjen rukkolni egy olyan narrációval, amit ennyire nehéz követni mind az idősíkok és nézőpontok váltogatása, mind a stílus miatt. Faulkner legyen a talpán azért, aki ezt bevállalja, elég rizikós meló: mi van, ha az ember még az előtt sutba dobja az egészet, hogy rájönne, mennyire zseniális az egész? Mi van, ha elfogy a türelme? Senkit nem hibáztatnék, ha elfogyna a türelme amúgy. Faulkner tényleg borotvaélen táncol, amit mi sem bizonyít jobban, mint a regényhez kapcsolódó tetemes esszémennyiség, amit szerintem az irodalomtudósok írásterápia jelleggel állítanak elő a heti Anoním HangÉsTébolyultak gyűlésén, ahol a találkozók végén párokat alkotva vallják meg egymásnak zokogva, hogy első olvasatra nekik sem volt fogalmuk sem arról, mi folyik a szemük előtt, sőt, még most sem teljesen biztosak benne, pedig kiadtak róla egy négykötetes elemzést.

Különösen azért nem egy instant bestseller-recept ez a koncepció, mert istenigazából csak akkor áll össze a kép, ha az ember másodszorra is elolvassa a könyvet, de elég elborultnak kell ahhoz lenni, úgy hiszem, hogy az első kör végén az ember ne Teletubbiest akarjon nézni két órán keresztül, hanem elkezdeni az egészet elölről. Ellenben mégis csak 80-85% fölött van a könyv mindkét nyelven*, szóval emberek mégis olvassák és szeretik, talán azért, mert Faulkner egy kibspoilerott zseni. Ja, lehet, hogy azért.

*És ennek a statisztikának speciel hiszek. A szépirodalomsznob molyok értékeléseit reálisabbnak tartom, mint a szórakoztató irodalom elkötelezett híveiét.

>!
Indigo, Toronto, 2014
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780670068838
5 hozzászólás
Lady_Hope I>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Ez a könyv számomra a mintapéldája, a „irodalmat csak az irodalomtudomány kedvéért” jelenségnek. Mert elemezni, bogarászni, esszéket írni, megvitatni, szimbólumokat és motívumokat keresni benne, nos arra tökéletes, mint ahogy arra is, hogy a modern regény jellemzőit szépen felvonultassuk.
De kegyetlen olvasmány. Fogalmad sincs ki kivel van, merre tartasz, ki beszél, és miért, hol vagyunk, mi a fene történik? A négy narrátor négyféleképpen mondja el ugyan azt a történetet, úgy, hogy közben egy ünnepkört járunk körbe, és visszamegyünk a múltba, majd az örök jelenbe, majd a széteső jövőbe.
És közben senkinek gőze sincs arról hogy mi a franc ez az egész.
Engem kivégzett, és őszintén nem hiszem hogy csak nem vagyok elég okos hozzá, vagy nem adtam neki elég időt. Egyszerűen csak sok és tömény, olyan mint beleharapni a citromba. Keserű, nem tetszik, de mégis olyan az íze amilyen, és a maga módján jó is, meg szép a színe, és kis adagokban sok mindent feldob.
De ha lehet akkor nem ennéd meg egyszerre.

Van benne zseni. De nem akarom megkeresni jobban.

havaska>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Ezt a könyvet el kell olvasni…
Többszöri nekifutásra sikerült nekem is végigolvasnom, de most örülök, hogy végigértem. :D

Mikor végre túljutottam az első fejezeten, onnantól már jobban érdekelt az egész, a végére pedig nagyon is ütött az egész… tehát csak azt kell mondanom, hogy KITARTÁS! A végére megéri :)

(ui.: Faulkner előszavát semmiképp se olvassátok el először :) )

>!
Vintage, London, 2009
272 oldal · ISBN: 0099475014
Timár_Krisztina I>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Igen, nehéz olvasmány. Igen, nagyon megdolgoztatja az ember agyát. Igen, pont ez a jó benne. :) Olyan érzés olvasni, mintha beleeresztenének egy krimibe, ahol nekem kell kinyomozni nemcsak azt, hogy ki a gyilkos, hanem még azt is, hogy ki kinek a kicsodája, illetve kicsodája nem. :) Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a rejtvényfejtést, mert ez háromszáz oldalnyi tömény rejtvényfejtés lesz.
Jó is, hogy az, mert különben a történet maga elég nyomasztó. Az viszont nagyon szép, ahogy az első negyedben az elbeszélő beleéli magát egy szellemi fogyatékos fiú helyébe, és mindent ennek a fiúnak a nézőpontjából látunk. Tud szeretni, tud félni, tud fájdalmat érezni, a maga szintjén nagyon is érzékeli, mi történik körülötte.
Megjegyzendő azért, hogy minden nyomasztó volta ellenére a regény valahogy mégis optimista. Ha az olvasója megadja neki a kellő tiszteletet, és sikerül a rejtélyeket megfejtenie, akkor azzal a megelégedett érzéssel teheti le a könyvet, hogy a világ sötét, szomorú, olykor gonosz, de legalább leírható és felfogható. Úrrá lehet lenni a káoszon.
(Vagy nem. De az már nem Faulkner.)

entropic P>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Olvastam már és biztosan fogom is még. Szerintem nem szabad hagyni, hogy Faulkner nehezen olvashatóságának híre elijesszen bárkit is.

1 hozzászólás
messentyu>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Ezt a konyvet tobbszor el kell olvasni hogy teljesen meg lehessen erteni, nem semmi ilyen konyvet megirni…

vebu>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Nyilvánvalóan nemcsak az angolszász, hanem a világirodalom egyik legkiemelkedőbb regénye. A „kevesebbet mondok, többet tudsz meg” elv miatt persze nehéz belelendülni az olvasásába, de azért nem olyan érthetetlen a szöveg (angolul sem), mint ahogy sokan leírják. Ajánlom mindenkinek.

dagikaktusz P>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Mindenképpen nagyon nehezen olvasható és érthető könyv, nekem mégis tetszett. A Compson család szétesésének és tragédiájának a történetét ismerhetjük meg négy nagyon eltérő szemszögből. A nyelvezete darabos, széteső…
Számomra Benjy története volt a legérdekesebb. Egy értelmileg sérült, állati ösztönei által vezérelt ember, aki nem értelmez vagy értékel, csak érzékel…
A magyar fordítása pedig egyszerűen csodálatos, de persze nem is vár mást az ember Göncz Árpádtól.

berol>!
William Faulkner: The Sound and the Fury

Az első pár oldal után le akartam tenni. De milyen jó, hogy tovább olvastam! Zseniális! Aki elkezdi, nehogy feladja, csak mert az elején nem világos, hogy miről is van szó. Amint kiderül, nagy élményben lesz része!


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Father said it used to be a gentleman was known by his books; nowadays he is known by the ones he has not returned

June Second, 1910.

NannyOgg P>!

[Father] said it was men invented virginity not women.

69. oldal, June Second 1910 (Indigo Library, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: szüzesség
NannyOgg P>!

And Father said it's because you are a virgin: dont you see? Women are never virgins. Purity is a negative state and therefore contrary to nature. It's nature is hurting you not Caddy and I said That's just words and he said So is virginity and I said you dont know. You cant know and he said Yes. On the instant when we come to realise that tragedy is second-hand.

102. oldal, June Second 1910 (Indigo Library, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: szüzesség
soitgoes>!

Until on the Day when He says Rise only the flat-iron would come floating up. It's not when you realize that nothing can help you – religion, pride, anything – it's when you realize that you don't need any aid.

66

soitgoes>!

If we could just have done something so dreadful that they would have fled hell except us.

66. oldal

Frank_Spielmann I>!

I went to the dresser and took up the watch, with the face still down. I tapped the crystal on the corner of the dresser and caught the fragments of glass in my hand and put them into the ashtray and twisted the hands off and put them in the tray. The watch ticked on. I turned the face up, the blank dial with little wheels clicking and clicking behind it, not knowing any better. Jesus walking on Galilee and Washington not telling lies. Father brought back a watch-charm from the Saint Louis Fair to Jason: a tiny opera glass into which you squinted with one eye and saw a skyscraper, a ferris wheel all spidery, Niagara Falls on a pinhead. There was a red smear on the dial. When I saw it my thumb began to smart. I put the watch down and went into Shreve’s room and got the iodine and painted the cut. I cleaned the rest of the glass out of the rim with a towel.

June Second, 1910.

kiA_S>!

I give you the mausoleum of all hope and desire…I give it to you not that you may remember time, but that you might forget it now and then for a moment and not spend all of your breath trying to conquer it. Because no battle is ever won he said. They are not even fought. The field only reveals to man his own folly and despair, and victory is an illusion of philosophers and fools.


Hasonló könyvek címkék alapján

James Joyce: Ulysses (angol)
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day
John Steinbeck: The Grapes of Wrath
Alice Walker: The Color Purple
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
E. L. Doctorow: Ragtime (angol)
Imre Kertész: Fatelessness
John Steinbeck: East of Eden
John Irving: The Cider House Rules
Kathryn Stockett: The Help