Szentély 29 csillagozás

William Faulkner: Szentély William Faulkner: Szentély

A Nobel-díjas amerikai író e szinte legendás hírű regényének ma már kétségkívül századunk klasszikusai között a helye. De hogy mi teszi remekművé, azt egyáltalán nem könnyű megfejteni, hiszen ponyvapatronok, rémregény-fordulatok, gengszter- és bordélyromantika teszik rossz értelemben is „érdekessé”, izgalmassá. Ám a rikító mez alól egy párját ritkító írói géniusz alkotása bontakozik ki: az abszurd történet egyszerre lesz társadalmilag éppúgy, mint lélektanilag hitelessé, s ugyanakkor mélyebb – jelképes – értelmet is nyer; az erőszak és elidegenedés plasztikus képeinél pedig végül erősebb a vád és részvét gesztusa.

Eredeti megjelenés éve: 1931

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631520331 · Fordította: Déry György
>!
Magvető, Budapest, 1968
288 oldal · keménytáblás · Fordította: Déry György

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
William Faulkner: Szentély

Talányos – annyira talányos, hogy talán nem is jól értelmezem – , homályos történet az 1920-as évek túlhajszolt prosperitásának idején, amikor a spekuláció és a szesztilalom még a vegetáló Délen is friss szeleket generált. Faulkner ezúttal is tipikus, ugyanakkor mégis összetéveszthetetlenül egyedi figurákkal ajándékozta meg olvasóit. A régi vágású úriemberek és az újsütetű gengszterek egyaránt helyüket keresik az új felosztású világban. Egy olyan világban, mely nemcsak új vagyonokat teremt, de a morális alapokat is átszabja. Egy olyan világban, melyben a vesztes polgárháború idegrángásait még ki sem heverő Dél hirtelen egy világháborús diadalt arató nagyhatalom részesévé vált. A többnemzedéknyi lajhár gyorsaságával beszivárgó modern eszmék keverednek a legendás déli demokráciával, mely a lincselés bájos aktusában nyeri el méltó formáját. Mi sül ki ebből a veszélyesen amatőr vegyészkedésből? Nos, a kétségtelen robbanásveszély ellenére látszólag csak a díszletek átszabása. A régi ültetvényesek kékvérű leszármazottai a szesztilalom gengsztereire testálják fogyaszthatatlan és emészthetetlen álcáikat és rítusaikat. De sem ők, sem utódaik nem érzékelik ezek totális kiüresedését. Sem ezek, sem az egyház, sem az állam világi szervezetei nem képesek többé az embert emberként megtartani, garantálva számára a szeretetet, igazságot és becsületet. Nincs többé egy elfogadott szentély, ahol minderre rálelne az ember. Faulkner már a múlt század harmincas éveiben felismerte, hogy a modern világ magányos embere mindezt kizárólag csak önmagában fedezheti fel.

3 hozzászólás
abcug IP>!
William Faulkner: Szentély

Megint egy sokadszori olvasás…. Annak idején kísérleti elbeszélésnek számított ez a regény, meg felforgatónak — ma már mindkét tekintetben szelídült, miközben szemernyit nem vesztett az erejéből. Remekmű, még a „lájtosabb” Faulkner-szövegek közül.

Száraz_Krisztián>!
William Faulkner: Szentély

Nagy érzelmi erejű, széles gondolati érvényű, gazdag és bonyolult egységű műbe, szintézisbe gyúrta anyagát Faulkner. A mű érzelmi hatása közeli és mégis megérinthetetlenül egyedien távoli. Nyelvi stílusa irigylésre méltóan professzionális mértékű. Feszültségekkel terheli meg az olvasót. Fenséges alkotás, csak dicsérő szavak mellett lehet megemlíteni.
„A műalkotás új és sajátos feszültségek létrehozása révén csak közvetíti a már előzetesen meglévő feszültségeknek a feloldódását.” S a Szentély valósággal forrong, hemzseg a csordultig telítődött feszültségekben – sőt…
A Faulkner-mű rokonszenves eszmei tartalmát azonban különös, fojtó atmoszféra homálya borítja. „Igazságkeresése, a konkrét társadalmi háttér hiteles ábrázolása és a kisemberek közösségi érzéseinek glorifikálása teszi Faulknert művei ellentmondásosságában is nagy íróvá.” „A Szentély mélységesen nyugtalanító érzelmi és értelmi hatásának legfontosabb titka a szigorúan kemény, puritán stílus és az ebbe fonódó harsogó expresszivitás éles ellentéte. Faulkner a rikító képektől vagy kontrasztoktól sem riad vissza, a nagyobb hatás érdekében ezeket is felhasználja… s az író akarata –páratlan nyelvművészete segítségével– az élet mélyen elgondolkodtató útvesztőibe sodorja figyelemmel telített felfogó képességünket…”
„A tökéletesség minél bensőségesebb, annál személytelenebb. A Szentélyből hiányzik ez a szenvedély hűtötte distancia : áruló nyomokban rajta ragadt valami lázas, lepedékes, szenvedő líraiság.” Az idegesítő, nyomasztó légkörön áthatol a nyelvi tehetség faulkneri fénye.
„A döbbenetes emlékképsor gépiesen pereg, nem tragikusan felfedve, hanem drasztikusan elfedve az élmény centrumát: az átélő személyét.”
Faulkner a Szentély zaklatott és feszült hangulatát jórészt nyelvi eszközökkel teremti meg… „A maga hátborzongató tömörségében alighanem utánozhatatlanul tökéletes.
id. a diplomámból

„– Nesze. Neked hoztam. Edd meg. – Temple engedelmesen beleharapott. Popeye elindította a kocsit a Memphis felé vezető úton. Ekkor a lány abbahagyta a rágást, a kezében a fél–szendviccsel újból kerekre nyitotta a száját, mint egy gyerek, mikor kétségbeesetten sírni készül, a férfi pedig ismét elengedte a kormányt, és megragadta a tarkóját. Temple mozdulatlanná meredve, nyitott szájjal bámult rá: nyelvén még ott volt a félig megrágott kenyér és hús.”
id. a mű hangulatából

Gabriella_Balkó >!
William Faulkner: Szentély

Nem volt ez olyan rossz, de annyira jó sem. Egész jól olvasható, habár sokszor balladai homályba vesztek egyes részletek, számomra pl. az erőszak nem volt nyilvánvaló, csak az utószó döbbentett rá, hogy mi történt.
Emberi sorsok a durva Délen.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631520331 · Fordította: Déry György
Tompetyo>!
William Faulkner: Szentély

Nem lehet Faulknert azzal vádolni, hogy ponyvát írt volna, mert ez a mű nagyon erős alkotás. Tény azonban az is, hogy a szerző nem vetette meg a ponyvákra oly jellemző kissé hatásvadász elemeket, krimi-horror fordulatokat sem. A célját mindenesetre elérte vele: a könyv mélységesen megdöbbent és elgondolkodtat; ám emellett el is „szórakoztatja” olvasóját.
A történet Amerikában, a gazdasági válság küszöbén, az alkoholtilalom idején játszódik: dúl az illegális szeszcsempészet, virágzik a bűnözés, minden utcasarkon egy-egy bordélyház. Az emberélet ára potom, a becsületé még kevesebb. Mindenhol erőszak: az elhagyott bűntanyán, a bordélyházakban, a családi otthonokban, még a bíróságon is… Akkor mégis hogyan maradhat életben egy ilyen önmagából kifordult világban az erkölcs és az igazság? Hol van az a hely (az a szentély), ahol az ember menedékre lelhet és megőrizheti emberi mivoltát? Faulkner válasza keserű: nincs sehol – vagy legalábbis nem holmi földhözragadt helyszínen kell azt keresni.
Tragédiába torkolló életek, szomorú végkifejlet, hamisítatlan „southern gothic” hangulat. Ilyen egy jó regény.

Rocketdog>!
William Faulkner: Szentély

Nem értek egyet azokkal, akik szerint érthetetlen, követhetetlen, félbeszakadt párbeszédekkel teli és hiányos regény. Pontosan annyit mutat be, amennyi szükséges a kiváltott hatáshoz. A történet már 5-10 oldal után beindul és aztán nincs megállás. Hatalmas erővel sodor el és visz magával. A jellemrajzok hitelesek, és éppolyan emberiek, mint amennyire állatiasak.

marlowe>!
William Faulkner: Szentély

A kurta mondatok és a szűkszavú elbeszélésmód hatásos, szinte hömpölyög a sorok közül az amerikai Dél nyersesége. Többnek éreztem egy hagyományos kriminél, részben erkölcsi példázat is, mert a szereplők személyiségébe beleláthatók az emberi természet archetípusai. A hangvétel nyugtalanító, pesszimista, és – hiába reménykedem – a befejezés sem szolgáltat feloldást.

Ferenc_Molnár_3>!
William Faulkner: Szentély

Baljóslatúan nyomasztó légkör, vészjóslóan kopogó feszes párbeszédek, horrorba illő képsorok és be nem fejezett sorsok. Lehet, hogy Faulkner csakugyan nem viccelt, amikor azt mondta, a művét nem kell komolyan venni, pénzért írta. A könyvben van gyilkosság, nyomozás, erőszak, pornó, sőt még némi szatirikus elem is és persze tragédia, meg tragédia, csak éppen katarzis és megnyugvás nincs a végén, ahogy illene. A bűnös nem azért bűnhődik, amit elkövetett, az egyik áldozat meg érthetetlen okból bűnössé válik, és fejthetjük vissza a történetet, amik magyarázatával Faulkner nem sokat bíbelődött, és amihez az író alig ad kulcsot. Bármiért írta Faulkner, remekmű, gyönyörű mondatszerkezetek, a dialógusok alapján tapintjuk ki a cselekményt és próbáljuk azt elhelyezni az időben.

StJust I>!
William Faulkner: Szentély

Érdekes történetmesélős stílus, éles vágásokkal, homályos utalásokkal, olyan, mint egy jól szerkesztett film. Nem tudom készült-e belőle, de biztosan jól mutatna a vásznon, talán egyértelmüsítene néhány cselekményrészt. Egyébként Styront juttatta eszembe, akitől a „Feküdj le sötétben“-t olvastam, ott már masszivan posztmodern elemekkel is dolgozva van :) , ettől lesz ott néhol teljesen érthetetlen a sztori.
Az általam olvasott kiadásban erősen szockó elemekkel átszőtt elemzés is található, amely említi azt a nyelvi nagyszerűséget, amivel Faulkner az egyes figurákat angolul megszólaltatja. Mindezzel a magyar fordítás sajnos szegényebb, de így is van erénye; árad belőle a dél „szaga“, ez az izzadt red neck érzés. Hamisítatlan amerikai.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

SteelCurtain >!

– Mit szólnának a Kék Dunához? – vetette fel a zenekar vezetője.
– Nem, nem. Mondom, semmi blues! Végtére is egy halott fekszik ott!
. De hát ez nem blues…
– Hát mi? – szólt közbe a másik férfi.
– Keringő.Strauss.

2 hozzászólás
StJust I>!

Vajon miből gondolják a férfiak, hogy az a nő, akit feleségül vettek, vagy akit ők maguk nemzettek, csak valószínűleg lép félre, ám a többi egészen biztosan?

157. oldal

Cheril>!

Azon a nyáron is éppen hazafelé tartott, mikor letartóztatták azzal a váddal, hogy megölt valakit egy városban, ahol pedig akkor nem is járt, hisz, épp abban az időpontban egész más helyen ölt meg másvalakit.

280. oldal

Rocketdog>!

Mert ha egy fiatal férfi két kézzel szórja a pénzt lányokra, és soha nem fekszik le eggyel se, az a természet rendje ellen van.

244. oldal

Tompetyo>!

– Ezek után nem tudom, hogyan fizetjük majd meg… – szólalt meg az asszony.
– Ne törődjön vele. Már megfizettek. Nem fogja megérteni, de számomra most lett vége az inaséveknek. Negyvenhárom évig csak inaskodtam. Negyvenhárom esztendeig. […] Most láthatja: nemcsak a szegénység, az ostobaság sem hagyja cserben az övéit.

268. oldal

StJust I>!

…valami kísérteties illat- és hangkeverék veszi körül, ez árad minden egyes ajtó mögül, mely előtt elhalad – intim ruhadarabok, gyakran lerohant, s mégis meghódíthatatlan testek áporodott szaga keveredik titkos suttogásokkal.

138. oldal

Rocketdog>!

Öreg vagyok én már ehhez. Már születésemkor is öreg voltam hozzá.

248. oldal

Cheril>!

A ház is megtelt hangokkal; beszéd, nevetés hallatszott. Egy gépzongora szólalt meg. – Hallod őket? – kérdezte suttogva Fonzo.
– Népes családja lehet – dünnyögte Virgil félálomban.
– Családja! Egy fenét! – Házibuli! Bárcsak ott lehetnék.
Harmadnap reggel – épp távozóban – Miss Reba megállította őket a kapuban, s közölte, délutánonként szüksége lesz a szobájukra, mert, mint mondta, a városban detektívkongresszus lesz, és ezért nagyobb forgalomra számít. (…)
– Mit gondolsz, milyen szakmában dolgozik? – fordult Fonzo a társához, mikor az utcára értek.
– Nem tudom.
– Én mindenesetre szívesen dolgoznék neki. Ez a sok pongyolás nő és az az örökös sürgés-forgás…
– Sokra mennél velük! Ezek mind férjnél vannak. Nem hallottad őket?
Másnap délután az iskolából hazaérve, egy női alsóneműt találtak a mosdóállvány alatt. – Varrónő! – állapította meg Fonzo, felemelve a ruhadarabot.

182. oldal

Tompetyo>!

– Ó, ismerem én a maga fajtáját! – mondta az asszony. – Tisztességes nők! Különbnek tartják magukat, semhogy leereszkedjenek a közönséges halandókhoz. Éjszaka kiszökdösnek a srácokkal, de jöjjön csak egy férfi… – Újból megforgatta a húst – Amit lehet, facsarjunk ki belőlük, cserébe meg ne adjunk semmit. „Én tisztességes lány vagyok, nem teszek ilyet.” Kiszökik a srácokkal, megkocsikáztatja magát, és vacsorát fizettet velük, de nézzen csak egy férfi is magára, nyomban elájul, mert hát bíró az apja, és mit szólna hozzá a négy fivére! Bezzeg, ha pácban van, kikhez szalad sírva? Hozzánk a magunkfajtához, akik arra se méltók, hogy befűzzék a kegyelmes bíró úr legkegyelmesebb cipőjét!

55. oldal

Nazanszkij >!

…a simogató szellőre gondolt, mely az álom végtelen, sötét folyosóin fújdogál…


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe R. Lansdale: Veszett világ
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Elmore Leonard: Gengszterek földjén
Carola Dunn: Daisy és a megmérgezett díva
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Flannery O'Connor: „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz”
Erskine Caldwell: Tobacco Road – Dohányföldek
Carson McCullers: Magányos vadász a szív
Erskine Caldwell: Tobacco Road – A semmi közepén
John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete